NEHÉZHARCKOCSI-FEJLESZTÉSEK

Nehéz harckocsinak a második világháborúban a 40 tonna feletti harckocsikat nevezték.²⁵⁸ A második világháború folyamán az alkalmazott harckocsiknak mindössze egy kis része tartozott ebbe, a kezdetekben alapvet en áttör harckocsi feladatait ellátó kategóriába. Ha a magasfokú védettség mellett sikerült biztosítani a kell t zer t és fenntartani a megfelel mozgékonyságot, sok esetben játszottak jelent s szerepet a harckocsi-harckocsi elleni harctevékenységben is. Gyártásuk a mindenkor rendelkezésre álló hadiipari csúcstechnológia alkalmazását igényelte, mivel csak így volt lehetséges a mozgékonyság, a t zer és a védettség képességhármas arányos és magas szint megvalósítása. Az arányos képesség-megjelenítés mellett vizsgáltuk a kialakult fejlesztési irányzatok létjogosultságát és viszonyát az adott hader re jellemz hadikultúrához, illetve a német gyártási programok megkett zésének hatását a hadiipari termelésre. Mindhárom vizsgált területen kimutathatók voltak a nehéz harckocsi iránti igények igénykielégítési folyamatának zavarai.

3.2.1. A német nehézharckocsi-programok

A német harckocsifejlesztés és gyártás irányváltása

1941 júniusában – a Barbarossa hadm velet folyamán a T-34 és KV-1 típusokkal szerzett harci tapasztalatok alapján – azonnali és sürget problémává vált a német harckocsik új generációjának kifejlesztése és harcba vetése. A keleti hadszíntér körülményei között „a zer , a páncélvédettség és a mozgékonyság terén minden akkor rendszerben álló páncélos alulmaradt a szovjet T-34 és KV típusokkal szemben…a német páncélosezredek még 1941 második felében sem rendelkeztek a harckocsik közötti összecsapásra alkalmas harcjárm vekkel. Az egyre nagyobb mennyiségben bevetett T-34 és KV-1 harckocsikkal szemben ennél fogva mind nyomasztóbb technikai hátrányba kerültek”.²⁵⁹ A hackocsicsapatok els , nagyobb mennyiség T-34-es bevetésével járó harctevékenységére 1941 szén került sor Mcenszk térségében, amely a német páncélosok jelent s mérték veszteségéhez vezetett. A harckocsikra épül német szárazföldi hadviselés további folytatása

257 Bonhardt Attila; Sárhidai Gyula ;Winkler László:A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Zrínyi, Budapest, 1989. 92. o.

258 Szabó József (f szerk.):Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság. Budapest, 1995. 516. o.

259 Szabó Péter ; Számvéber Norbert:A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943. 1. köt. Puedlo, Budapest, 2001. 104. o.

érdekében a hadiipar els dleges feladatává vált egy nagy teljesítmény , korszer harckocsitípus miel bbi tömeggyártása és rendszeresítése. A nehézharckocsi-programmal kapcsolatban közvetlen és direkt módon érvényesült a politika befolyása. „Hitler elnöksége alatt értekezletet tartottak az OKW, az OKH és a hadiipar képvisel i, melynek összefoglalóját Keitel tábornagy rögzítette 1941. november 14-én. Ezen Hitler kifejtette, hogy az orosz harctéren szerzett tapasztalatok alapján a német páncélelhárítás elmarad és kevéssé hatásos a szovjettel szemben. Ezt a hátrányt rövid id n belül be kell hozniuk, fölényben lév harckocsikkal és páncélelhárító fegyverekkel…Megállapodtak a harckocsitípusok gyors fejlesztésében és gyártásában.”²⁶⁰

A T-34-el bekövetkezett els nagyobb lépték találkozást követ en a m szaki fejlesztés iránt fogékony Heinz Guderian páncélostábornok elrendelte a kil tt T-34-esek vizsgálatát. Guderian a vizsgálati tapasztalatok alapján meghatározta, hogy - az akkor alkalmazott alapharckocsi, a Pz. III paramétereihez és megoldásaihoz képest – milyen módosításokat kell alkalmazni, illetve milyen fejlesztési irányvonalat kell követni. „Azonnal vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a páncélos hadviselés milyen harcászati elvei vezethetnek leginkább eredményre a keleti fronton. A vizsgálóbizottság…1941. november 25-én benyújtott el zetes beszámolójában…három tulajdonságot soroltak fel: döntött kialakítású páncélzat, nagyméret futógörg k, a megfelel sebesség és mozgékonyság eléréséhez…hosszú csöv löveg”.²⁶¹ Alapjában véve a páncéllemezek döntésének szorgalmazása nem tért el attól a szerves fejlesztési folyamattól, amely a Pz. III. és a Pz. IV.

harckocsik torony- és homlokpáncélzatán már kismértékben megfigyelhet volt. Heinz Guderian mindössze alátámasztotta ezeket a törekvéseket. Célja a megfelel védettség biztosítása volt a tömeg alacsony szinten tartása mellett, hogy – korszer futóm alkalmazásával – biztosítsa a nagyfokú mozgékonyságot (sebességet és hatótávolságot), ami a német harckocsihadviselés alapját képezte. A kért kis fajlagos tömeg , nagy teljesítmény , hosszú csöv páncéltör lövegek is a fejl dés logikus irányát képviselték. A Guderian-bizottság által megfogalmazott m szaki követelmények, illetve az azokkal elérni kívánt, mozgékonyság - t zer - védettség fontossági sorrendbe szervezett, arányosan megjeleníteni kívánt harcászati jellemz k összességében reálisak voltak.

A keleti hadszíntér tapasztalatai alapján felgyorsult német harckocsifejlesztés során a szakemberek els ként a T-34 konstrukció teljes kör átvételére tettek kísérletet. A T-34 harckocsit 1941 végén Hitler utasítására tulajdonképpen lemásolták. A VK 3002 (DB) tervet a Daimler Benz építette meg 1942 májusában. Ez német futógörg kkel, de hátsó meghajtással készült és megkapta a kés bbi L/70-es 7,5 cm-es löveg prototípusát. Speer birodalmi miniszter vezetésével hosszú tárgyalásokat folytattak a gyárthatóságról, amit végül is elvetettek, mert rövid id n belül nem volt megoldható az öntöttacél torony és az alumíniumöntvény motorblokk gyártása, illetve a vastag acéllemezek elektromos ívhegesztésének tökéletesítése. Összességében 1941 végén Németországban nem volt kiforrott, kész 400-600 LE-s dízelmotor. Kisebb dízel er forrás teherautómotor kategóriában, nagyobb pedig hajómotor kategóriában állt rendelkezésre. Új típus fejlesztésére ekkor már nem volt id . A német harckocsiknál a testet és tornyot nem tudták teljes mértékben hegeszteni, helyenként szegecselést is kellett alkalmazni. A T-34 harckocsi egyes jó megoldásainak az átvételére így a hegesztési, öntvény és a dízel-technológia korlátai, a késedelmes fejlesztés miatt nem adódott lehet ség.

A Párduc harckocsifejlesztési-program már a technológiai korlátok figyelembe vételével, a német hadiipar lehet ségeihez igazítva indult. A VK3002 (MAN) prototípus a Guderian-bizottság által megkövetelt kiegyensúlyozott mozgékonyság – védettség - t zer paramétereket testesítette meg, ugyanakkor a korai változatnál a 650 LE max. teljesítményü

260 Rigler József: Az Sd.Kfz. 181 Pz.-VI Tiger harckocsi. I. rész.Haditechnika, 1998. 2. sz. 67. o.

261 Hart, Stephen; Hart, Russel: A II. világháború német páncélosai. Hajja, Debrecen, 1999. 95. o.

karburátoros Otto-motor, a 40-80 mm közti döntött-hegesztett síklemezekb l kiképzett páncéltest és torony, illetve a korábbi fejlesztésekre épül átlapolt futóm gyártása technológiai szempontból megoldhatónak bizonyult. A hétfokozatú ZF AK 7-2000 váltóm megfelel mozgékonyságot biztosított.²⁶² A 75 mm-es rméret KwK 42 L/70-es löveg teljesítménye el re láthatóan évekig elegend nek bizonyult bármely páncélozott célpont leküzdésére.²⁶³ Kétségtelen, hogy a Guderian-bizottság által szorgalmazott irányelvek alapján a Párduc számos m szaki megoldást vett át a T-34-t l. Helytelen lenne ugyanakkor a típust a T-34-es közepes harckocsival szorosabb összefüggésbe hozni, hiszen a méreteit és tömegét tekintve a típusváltozattól függ en 44-45,5 tonnás Pz. V egyértelm en a nehézharckocsi-kategória képvisel je volt.

A Párduccal egy id ben, szintén a nehézharckocsi-kategóriában indult egy másik program is, amely – a Guderian által megfogalmazott elvekkel szöges ellentétben - döntött páncélzat helyett függ legest, hosszú csöv löveg helyett tarackosabb jelleg , a Pz. III.

rmérethossza alatti löveget alkalmazott. Ez a program a védettség-t zer -mozgékonyság sort helyezte el térbe, a fontossági sorrendben utolsó helyr l els re helyezve a védettséget.

„Németországban tehát a nehézharckocsi-konstrukciók terén két irányzat alakult ki. Az egyik irány képvisel je Ferdinand Porsche…a másiké Guderian volt. Felfogásuk különböz ségének lényege a következ volt: H. Guderian gyors, kevésbé védett és nagy t zerej harckocsikat igényelt a páncéloscsapatoknak, és a szovjet T-34 típust ideálisnak tartotta. F. Porsche…a nagy tömeg , nagy rméret löveggel ellátott, szinte mozgó er d jelleg konstrukció híve volt…Hitler Porsche felfogását támogatta.”²⁶⁴

Ez indította el a Tigris-programot, amelynek tervezését végül H. E. Kneipkamp, a Henschel tervez je végezte el. A háború folyamán Porsche, mint a nehézharckocsi-programok bb paramétereibe sok esetben beleszóló politikai és gazdasági csúcsvezetéssel (Hitler és Speer) folyamatosan konzultáló, nagy tekintély szakember gyakorolt hatást a német nehézharckocsi-fejlesztés menetére. „Ferdinand Porschénak állítólag szabad bejárása volt Hitlerhez, és azon kevesek közé tartozott, akiknek a Führer adott a szavára.”²⁶⁵ A Tigris-koncepció megfogalmazását követ en Hitler több ízben berendelte Porschét és együtt újabb és újabb, egyre nagyobb tömeg nehézpáncélos-konstrukciókat fogalmaztak meg. Ez a 100 tonnás VK 10001 programtól a 120 tonnás Mammoth nehéz harckocsin át egészen a 188 tonnás Maus-ig vezetett.²⁶⁶ A Királytigris esetében is igaz volt, hogy „a feladatot ismét a Henschel cég kapta, de a kialakításban…F. Porsche is közrem ködött.”²⁶⁷ A német fegyvergyártás egyik alapvet folyamatát képez nehézharckocsi-programba tehát a politikai és gazdasági csúcsvezetés is több esetben beavatkozott. Hitler és Speer beavatkozása a nehéz harckocsi kérdésbe hadigazdasági okokból történt, tulajdonképpen a korlátozott er forrás-kapacitásokhoz igazodott. Speer meggy zte Hitlert, hogy a német harckocsigyártási kapacitás adott, nem növelhet , mert a vasúti mozdony és vagongyártás nem csökkenthet a hatalmas szállítási igény miatt. Nem csökkenthet az autógyártás sem, mert a Wehrmacht mozgékonyságának létfeltétele. Így a kevés számú harckocsinak, ami épül, a lehet legvédettebbnek kell lennie ahhoz, hogy semlegesítse a páncéltör tüzérséget és alacsony veszteségeket szenvedjen a harckocsi-harckocsi elleni küzdelemben. A maximális védettséget el térbe helyez nehézharckocsiépítési elvek így alapvet en gazdasági indíttatással születtek

262 Spielberger, Walter J., Doyle, Hilary L.:Der Pzkpw Panther und seine Abarten,Bd. 9. Motorbuch, Stuttgart, 1999. 242. o.

263 Quarrie, Bruce:Das Große Buch der Deutschen Heere im 20. Jahrhundert. Podzun-Pallas, Friedberg, 1990.

180. és 205. o.

264 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 212. o.

265 Ford, Roger:A Tigris harckocsi. Hajja, Debrecen, 2000. 89. o.

266 Schmidt László: A Maus német óriásharckocsi.Haditechnika, 1993. 3. sz. 57. o.

267 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve.Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1980.

211. o.

meg. Ugyanakkor ezek a megfontolások nem vették figyelembe a mozgáscentrikus hadikultúra harckocsikkal szemben támasztott harcászati követelményeit, nem is beszélve e hadikultúra hadm veleti-hadászati igényeir l.

A német vezetés köreiben már 1941-ben „eldöntötték, hogy a hadsereg Fegyverügyi Hivatalának fel kell gyorsítania a 35-45 tonna közötti kategóriába tartozó nehéz harckocsik kutatási programjait.”²⁶⁸ Mindkét harckocsit ugyanarra a feladatra szánták: támadóként szembeszállni a T-34-essel és a KV harckocsikkal. A Párduc tömege típusváltozattól függ en 44-45,5 tonna volt.²⁶⁹ Ezzel a szerkezeti tömeggel kategóriáját tekintve a 42 tonnás amerikai M-26 Pershing nehéz harckocsihoz, a 45 tonnás szovjet Isz-2 nehéz harckocsihoz, illetve az 56 tonnás Tigris nehéz harckocsihoz hasonlóan, egyértelm en a nehézharckocsi-kategóriába tartozott.²⁷⁰ A közepes harckocsik ennél a kategóriánál 20-30 tonnával könnyebbek, hozzávet leg feleakkora tömeg ek voltak. A közepesharckocsi-kategóriát a 25 tonnás Pz. IV., a 26 tonna tömeg T-34, illetve a 30,7 tonnás amerikai M4 A1 képviselte. A Párduc befoglaló méreteit tekintve is rendre közel azonos volt a Tigrissel, hosszúsága pedig meg is haladja azt, míg a közepes harckocsiktól – például a Pz. IV-t l - szélességben egy méterrel, hosszúságban két méterrel volt nagyobb.

A harckocsi-hadviselés fejlesztését tehát egyértelm en a nehézharckocsi-kategória alkalmazásában látták. Ez nemcsak az új típusú szovjet harckocsikra adott válasz volt, hanem figyelembe vette a szovjet tábori tüzérség páncéltör képességét is, amivel a védelem áttörésekor szembesültek a német páncéloscsapatok. A fenti megfontolások alapján az 1941-es év végéig megindult a két párhuzamos nehézharckocsi-program: a Pz. V és a Pz. VI fejlesztése. Tulajdonképpen „a Panther (Párduc) és Tiger (Tigris)…rivális típusok voltak.”²⁷¹ Ezzel 1942 elején az addig egymásra épül német harckocsifejlesztés kettévált. A harcászati paraméterek arányos megvalósítására törekv fejlesztési program beindítása mellett a harckocsifejlesztésben kezdetét vette egy másik, abszolút védettségre törekv „folyamat, amelynek során a németek szinte megszállottan próbáltak egyre nagyobb harckocsikat kifejleszteni.”²⁷²

A nehézharckocsi-fejlesztési koncepciók

A Pz. V és a Pz. VI fejlesztésekor párhuzamosan két, egymástól eltér filozófia szerinti nehézharckocsi-programot indítottak el, azonos céllal. A német nehézharckocsi-fejlesztésnél tulajdonképpen két tábor szállt vitába egymással, az egyik oldalon (Pz. V) a mozgáscentrikus hadviselés elveit és a gyakorlati harcászati eredményeket el térbe helyez harckocsiszakért k és aktív harckocsicsapat-parancsnokok, míg a másikon (Pz. VI) leginkább a politikusok és az ipari szakemberek álltak.

A H. Guderian vezette vizsgálóbizottság igénye a Párduc-programban öltött testet. A Pz. V. modellen megoldották a döntött homloklemez alkalmazását. „A…homlokpáncél döntése hasonlított a szovjet T-34 harckocsikra.”²⁷³ Ennél a harckocsinál – a síklemez technológia alkalmazása ellenére – megoldották a döntött páncélzatú torony gyártását is. Az öntvény-torony és a dízel-motor technológia alkalmazását nem tudták megoldani. Ennek ellenére a mozgékonyság paraméterei a korábbi típusokhoz képest - a kis tömeg mellett is

268 Hart, Stephen; Hart, Russel:A II. világháború német páncélosai. Hajja, Debrecen, 1999. 133. o.

269 Quarrie, Bruce:Das Große Buch der Deutschen Heere im 20. Jahrhundert. Podzun-Pallas, Friedberg, 1990.

205. o.

270 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 37. o. lásd még Szabó József (f szerk.):Hadtudományi Lexikon. Magyar Hadtudományi Társaság. Budapest, 1995. 516. o.

271 Rigler József: Az Sd.Kfz. 181 Pz.-VI Tiger harckocsi. I. rész.Haditechnika,1998. 2. sz. 67. o.

272 Hart, Stephen; Hart, Russel:A II. világháború német páncélosai. Hajja, Debrecen, 1999. 151. o.

273 Bombay László; Gyarmati József; Turcsányi Károly: Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi, Budapest, 1999.

132. o.

nagy védettséget biztosító fejlettebb szovjet páncélzatépítési elvek átvételével - a védettség és a t zer fokozása mellett is javultak. A magas fokú t zer t – a Heinz Guderian által meghatározott elvek alapján épített L/70-es hosszú csöv löveg garantálta, amelynek rmérethossza így nagyobb volt a korábbi lövegtípusokénál. Az arányos mozgékonyság-zer -védettség paraméterek alapján „a Párduc a második világháborús német harckocsik legsikerültebb típusa lett.”²⁷⁴

A maximális védettségre törekv harckocsiprogram a vastag, mer leges páncéllemezekkel épített, nagy kaliber harckocsiágyúval szerelt Pz. VI. Tigris harckocsi gyártásában testesült meg. A Tigris és a Párduc nehéz harckocsik harcértéke közel azonos volt. A mer leges páncélzat – 25% többlettömeg árán – ugyanakkora védettséget garantált, mint a Párducnál a vékonyabb döntött lemezek. A legfontosabb páncélzat részen, a homloklemeznél a Párduc 10-40%-kal felülmúlta a Tigrist. A Párduc torony oldallemez tekintetében kevésbé, törzs oldallemez tekintetében jobban védett volt a Tigrisnél.

Összességében a két harckocsi védettsége – a 11. sz. táblázatban feltüntetett adatok alapján -közel azonosnak volt mondható.²⁷⁵ A megfelel összevethet ség érdekében a lövedék páncélzatban megtett útját megadó ekvivalens páncélvastagságot számítottuk ki és adtuk meg a táblázatban, figyelembe véve a páncéllemez beépítési szögét.²⁷⁶

A PÁRDUC ÉS A TIGRIS HARCKOCSIK EKVIVALENS PÁNCÉLVASTAGSÁGA 11. sz. táblázat PÁNCÉLZAT

VASTAGSÁGA

DÖNTÉS