Harckocsi alkalmazás a brit és az amerikai hader ben

Az anyagcentrikus hadikultúra harckocsi-alkalmazása részint a haditengerészeti alkalmazáshoz köt dik, részint – jelent s ipari kapacitására támaszkodva – teljes mértékben gépesített kötelékek kontinentális harctevékenységéhez. Az anyagcentrikus hadikultúrát követ tengeri hatalmak a hader gépesítését és harcjárm vekkel való ellátását els sorban a partraszállási m veleteket végrehajtó er k – a tengerészgyalogság - körében végzik el.

Partraszálló m veleteik sikerei nemcsak a hajófedélzeti tüzérség és a légier kombinált zcsapásainak köszönhet ek, hanem a jelent s mérték gépesítésnek, a kétélt harcjárm vek széleskör alkalmazásának is. A kétélt járm vek terén az angolok és az amerikaiak már a '20-as években kísérleteztek. Az amerikai és a brit tengerészgyalogságnál a harmincas évekt l kezd en éppen olyan gépesítési forradalom zajlott le, mint a gépesítést el térbe helyez kontinentális hatalmaknál. Ennek hatására az els világháború tisztán gyalogsági partraszálló hadm veleteit felváltotta az els lépcs ben gépesített er kkel operáló er k tevékenysége. A tisztán tengeri-anyagcentrikus hadviselés területén értelmezhet harckocsi-alkalmazás alapvet en a nyílt partszakaszon végrehajtott haditengerészeti-deszant feladatrendszeréhez igazodik és három önálló területre osztható:

- az els deszant-lépcs ben, hídf létrehozása céljából, szállítóhajó-távolságról partra szálló, könny gyalogsági támogatásra (tengerészgyalogság támogatására) alkalmazott úszóképes könny harckocsi, rohamlöveg és páncélozott lövészszállító kategóriába tartozó kétélt gép- és harcjárm vek;

- a második deszant-lépcs ben, a hídf kiszélesítése és megtartása, illetve a hídf l való kitörés céljából speciális partraszálló deszant-szállító egységekb l közvetlenül partra tett, gázlóképes könny , közepes és nehéz harckocsik, amelyeket általános gyalogsági támogatásra (reguláris lövészgyalogság támogatására) alkalmaznak;

- a harmadik deszant-lépcs ben hajófedélzetr l mólóra vagy ideiglenes kiköt i infrastruktúrára kirakodott, könny és közepes harckocsik, önjáró lövegek és páncélozott lövészszállítók, amelyek a hajófedélzeti-daruk és egyéb kirakodó-berendezések teherbíró képességéhez igazodnak.²⁰⁷ Ezeket a harckocsi-hadviselés általános, önálló feladataira, egység-magasabbegység szint gépesített szervezetek keretében alkalmazzák a kontinentális területre történ mélyebb behatolás során.

A korszer gépesített tengerészgyalogság felállításában Winston Curchill katona-politikus rendkívül jelent s szerepet játszott. Az 1915-ben Gallipolinál Churchill indítványa alapján megkezdett és irányítása alatt kivitelezett komplex, összhader nemi haditengerészeti-deszant velet során a britek a világon els ként alkalmaztak légi támogatást és haditechnikai

207 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 87. o.

eszközök partra juttatását lehet vé tev páncélozott deszantszállító-hajókat.²⁰⁸ Az anyagcentrikus hadikultúrát legtisztább formájában m vel amerikai hader tengerészgyalogsága e m veletet tekinti a korszer gépesített tengerészgyalogság alapjának.

Churchill lovassági tisztként kezdte pályafutását, majd – gazdag hadi tapasztalatokat követ en - 1915-ben az admiralitás els lordjaként a tengerészeti minisztériumot vezette. A flotta szervezése folyamán az összhader nemi szemlélet bevezetése, a komplex vezetési rendszer létrehozása érdekében jelent s lépéseket tett. „Churchill els lépésként…felállította a hadiflotta vezérkarát, megkezdte a szoros együttm ködés kialakítását a szárazföldi hadsereggel és terveket dolgozott ki, hogy hogyan küldjék át háború esetén Franciaországba az expedíciós hadtestet.”²⁰⁹ Az els világháború alatt aktívan avatkozott be a haditengerészet hadm veleti tervezésébe, ennek folyamán a szárazföldi hader , a flotta és a légier együttm ködésével végrehajtott komplex m veletek területén fejtett ki nagyfokú aktivitást.

„Az 1915-ben Gallipolinál megkísérelt… partraszállási hadm velet a két világháború közötti évek amerikai tengerészgyalogos-teoretikusai számára fontos tanulsággal szolgált, hiszen ennek tükrében próbáltak használható doktrínát kialakítani.”²¹⁰ Gallipoli nagy hatást gyakorolt az amerikai tengerészgyalogságra, annak vezet i a két világháború között Gallipoli elemzésére alapozták tengerészgyalogsági doktrínájukat és fels szint képzésük tananyagát is²¹¹.

A harmincas években a széleskör katonai tanulmányokra és gyakorlati tapasztalatokra támaszkodó, szakpublikációkkal is rendelkez Churchill továbbra is a korszer partraszálló hadm veletek els számú teoretikusa maradt. 1939-t l ismét a tengerészeti minisztérium élére került. 1940-t l a második világháború végéig brit miniszterelnök, egyúttal a védelmi tárca birtokosa. Ekkortól alapjaiban változtatta meg a haditengerészeti stratégiát. Churchill megfogalmazott haditengerészeti stratégiája támadó jelleg hadviselésen és szigetek-partszakaszok elfoglalásán alapult, szöges ellentétben a korábbi korszak defenzív blokádstratégiájával. Nézete szerint a defenzív haditengerészeti hadviselés elavult. „Mindkét nagy háborúban, amíg az admiralitás irányításának a gondja reám hárult, igyekeztem szakítani ezzel a védelmi rögeszmével, és az ellentámadás formáit kutattam… Az els világháborúban a Dardanellák, kés bb pedig a Borkum és más fríz szigetek elleni támadásban véltem felfedezni ezt az eszközt, amelynek segítségével kezünkbe ragadhatjuk a kezdeményezést…1939-ben visszatérve az admiralitásra…máris úgy éreztem, lehetetlen beérnünk a „konvoj és blokád” politikájával. A legkomolyabban foglalkoztatott az a gondolat, hogy miként támadhatnánk meg tengeri er kkel a németeket.”²¹² A haditengerészeti hatalom kiteljesedését – az er s felszíni, illetve felszín alatti flotta és a flotta-légier adta biztos háttér mellett – az offenzív partraszálló m veletekben látta. Churchill markánsan támadó jelleg haditengerészeti elvei nyomán intenzíven fejlesztették a haditengerészeti-deszant képességet.

„A nyugati koalíció összes deszanthajója, gyakorlatilag, angol ötlet volt, amelyet az amerikaiak valósítottak meg.”²¹³ A partraszálló m veletek híveként Churcill 1940-ben kier szakolta a norvégiai haditengerészeti-deszantm veletet, majd – az ott elszenvedett vereség és az 1942-ben fennálló rendkívül kedvez tlen körülmények ellenére – utasítást adott a Dieppe-i partraszállás végrehajtására. A Dieppénél végrehajtott partraszálló m velet a világ els korszer , gépesített haditengerészeti deszantja volt. A deszant-m velet folyamán – számos más újítás (kommandó-hadviselés, közvetlen légitámogatás, hajón telepített vezetési pont, páncélozott t ztámogató naszádok) mellett, speciális partraszálló hajóik képességeire

208 Daugherty, Leo J.:Az amerikai tengerészgyalogos. Hajja, Debrecen, 2002. 12-13. o.

209 Budín, Stanislav: Egy úr az admiralitásról. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 39-40. o.

210 Daugherty, Leo J.: Az amerikai tengerészgyalogos. Hajja, Debrecen, 2002. 29. o.

211 U. o. 41-42. és 56. o.

212 Churchill, Winston Spencer: A második világháború I-II. Európa Könyvkiadó. 1. köt. Budapest, 1989. 171. o.

213 Zichermann István: Tengerészgyalogosok és harceszközeik. Anno, Budapest, 2006. 21. és 52. o.

támaszkodva – a britek els ként vetettek be a deszantm velet támogatására harckocsikat²¹⁴. Az amerikai tengerészgyalogság gépesítési folyamatával kapcsolatban kijelenthet , hogy ami a kontinentális hadviselésben a harckocsi, az a tengeri hatalmaknál a kétélt harcjárm . Több olyan kétélt járm készült, amely a hajókról közvetlenül a partra tette ki a gyalogságot, és közvetlenül is részt vett a t ztámogatásban. Ezek a harcjárm vek f ként a távol-keleti harcokban játszották a kulcsszerepet. A világháború kitörését követ en els ként könnyebb, két, illetve háromtengelyes, kerekes felderít - és szállítójárm vek - Ford GPA, (General Purpose Ambiphian – általános rendeltetés kétélt ) illetve a GMC DUKW sorozat -kerültek rendszeresítésre.²¹⁵ Ezeket általában a m szaki- vagy felderít csapatok alkalmazták.

Ezt követ en a lánctalpas kétélt deszantjárm vek – az LVT sorozat tagjai - kerültek rendszeresítésre.²¹⁶ Ezek fejlesztését 1935-ben kezdték, sorozatgyártása csak 1941-ben indult a Ford üzemeiben. Az alapvet , 10 tonnás lövész-szállító harcjárm részegységeit részben az M3 harckocsitól örökölte, 3 f s személyzete 7,62 és 12,7 mm-es géppuska-fegyverzettel vívta harcát és 20 tengerészgyalogost szállított a hídf be. A deszant-szállító változat egy könny terepjáró, vagy egy 76 mm-es hegyi ágyú szállítását végezte. A közvetlen t ztámogató változatú harcjárm veknél a vezet kabint páncélozták, f fegyverzetkén az M3 harckocsi 37 mm-es löveggel szerelt tornyával, illetve lángszóróval és nehézgéppuskával szerelték fel. Az eszköz tömege 14 tonnára növekedett, a kezel személyzet 5 f volt. A továbbfejlesztett változatokat két légvédelmi-, illetve egy, a löveggel párhuzamosított géppuskával látták el.

Más változatokat az M8 önjáró tarack 75 mm-es löveggel ellátott tornyával szerelték fel. A tarackos-támogató harcjárm vek tömege elérte a 18 tonnát. l942 februárjától a kétélt járm vekb l zászlóaljakat szerveztek a tengerészgyalogos hadosztályoknál. A háború végéig a lánctalpas LVT családból 19000 darabot, míg a kerekes járm vekkel együtt összesen 56000 kétélt járm vet gyártottak.²¹⁷ Ezzel végrehajtották a tengerészgyalogság széles kör gépesítését. Az amerikai tengerészgyalogság 1945-re 465000 f s, komplex szervezetté vált, amely magasabbegységeiben integrálta a közvetlen légitámogató, a légideszant- és a gépesített elemeket, ezáltal összességében könny gépesített fegyvernemmé vált.²¹⁸

Az alkalmazott harckocsik harci lehet ségét a hader hajón történ szállítása adta meg. A harckocsik hajón történ szállítása és a partraszálló m velet olyan m szaki igényeket támasztott, illetve olyan speciális m szaki megoldások kialakítását követelte meg az anyagcentrikus hadikultúrára épít hader kben alkalmazott harckocsik esetében, amely azután hátrányként jelent meg a kontinentális alkalmazás során. A tengeri szállításnál a hajófedélzetr l mólóra vagy ideiglenes kiköt i infrastruktúrára történ kirakodás leginkább könny és közepes harckocsik alkalmazását tette lehet vé, amelyek szerkezeti tömege nem haladta meg a hajófedélzeti daruk és egyéb kirakodó berendezések teherbíró képességét.

Nehéz harckocsik alkalmazása a brit és az amerikai hader kben nem képezte általános gyakorlat tárgyát. Ha ez mégis megtörtént, akkor rendszerint a f er k mozgásbiztosítása érdekében, a partraszállást segít speciális aknamentesít , hídvet , sz nyegfektet illetve lángszórós m szaki-harcjárm ként kerültek harcba vetésre.²¹⁹ A partraszálló m velet során a deszant-szállító egységekb l közvetlenül partra tett harckocsik esetében m szaki követelmény volt a gázlóképesség, amelynek mértéke az ilyen feladatra alkalmazott M3A1 Stuart könny harckocsinál és az M4A2 Sherman közepes harckocsinál 0,9 méter, míg más, közvetlen páncélelhárító t znek kevésbé kitett eszközöknél – mint a 105 mm-es önjáró löveg – 1,2 méteres értéket is elért. Az ilyen mérték gázlóképesség kialakítása a harckocsik magas

214 U. o. 79-81. o.

215 Schmidt László: Az amerikai Ford GPA kétélt katonai terepjáró gépkocsi. Haditechnika, 2005. évi 1. sz. 78.

o.

216 Landing Vehicle Tracket – lánctalpas partraszálló járm

217 Zichermann István: Tengerészgyalogosok és harceszközeik. Anno, Budapest, 2006. 23. és 95. o.

218 Daugherty, Leo J.: Az amerikai tengerészgyalogos. Hajja, Debrecen, 2002. 58. o.

219 Bombay László; Gyarmati József; Turcsányi Károly:Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi, Budapest, 1999. 160. o.

építését vonta maga után, ami azután nem volt kedvez paraméter a harc megvívása folyamán. Ugyancsak a partraszállás segítését szolgálta a Churchill gyalogságot támogató harckocsi speciális kisgörg s futóm ve, amelyet kimondottan a partraszállások során jelentkez terep-jellegzetességek leküzdésére, partszakaszon történ felkapaszkodásra terveztek. Ugyanakkor a speciális kialakítású futóm korlátozta a harcjárm végsebességét, ami hátrányos jellemz volt a man verez harcban.

A harckocsicsapatok kontinentális belterületeken történ alkalmazását tekintve elmondható, hogy a partraszállást követ en behatoltak a kontinensre, amelyben igen nagy páncéloser k vettek részt.”²²⁰ Rendkívül magas szinten gépesítették magát a gyalogságot, és a tüzérséget is. A szakirodalom külön kiemeli, hogy „az amerikai-angol gyaloghadosztályok magas fokú gépesítettsége a háború…új jelensége volt”.²²¹ A brit (és kés bb amerikai) harckocsi-alkalmazási koncepciót Fuller fogalmazta meg. „Fuller szerint a gépesített hadsereg harckocsikból, gépesített csapatokból és repül gépekb l áll…a harckocsi-hadseregek betörnek az ellenséges országba, elfoglalják fontosabb központjait.”²²²A brit elképzelés szerint a gyalogságnak csak a harckocsihadsereg bevetését megel lefogó, illetve a mélységi behatolást követ megszálló feladatai vannak. Fuller és Liddel Hart brit teoretikusok a távolsági harckocsi-hadviselést „úgy képzelték, hogy az önállóan mozgó egységek mintegy tengeri hadviselést fognak folytatni a szárazföldön. Miután a nehéz harckocsik áttörik az ellenség el retolt védelmi vonalát, könny harckocsi-századok tömegei légitámogatás segítségével…gyorsan lerohanják a vezetési és logisztikai infrastruktúrát”.²²³ A britek 1944-ben Európában és Burmában is e koncepció alapján tevékenykedtek, illetve törekedtek ennek megvalósítására.

Az amerikai hader 1945-re a 8000000 f s létszámával, 68 (gépesített) gyalogos- és 17 páncéloshadosztályával már jelent s mértékben gépesített hader volt. A háború végére az amerikai doktrína a szárazföldi csapatok szerepét a nagy mélység m veletek végrehajtásában látta. Az európai partraszállást követ en, a szárazföldi hadm veletek során, hatalmas gépesített er ket vetettek be, és dinamikus harctevékenységet folytattak, amelyekben gépesített csapatok és nagy páncélos er k vettek részt.224 Ezek a m veletek a brit-amerikai hadviselés újszer , nagyhatású mélységi-man verez formáinak kialakulását jelentették, melynek eredményeként a brit- és az amerikai hader Észak-Afrikában, Nyugat-Európában, illetve Burmában jelent s mélységi behatoló hadm veleteket hajtott végre.225 A katonai vezetés ekkortól a szárazföldi m veletek „f irányának megválasztásánál azt az irányt tekintette els rend fontosságúnak, amely a legrövidebb volt a fontos gazdasági és politikai központok felé.”²²⁶ Ilyen mélységi behatoló m veletnek tekinthet , amikor az 1945 március 23-án megkezdett, hadm veleti szint légideszantokkal támogatott Rajna-átkelést követ en két amerikai hadsereg egy hét alatt száz kilométer feletti mélységbe kijutva bekerítette a Ruhr-vidéket.

220 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 43. o.

221 U. o. 43. o.

222 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 25. és 36. o.

223 Baylis, John et al.:A stratégia a modern korban. Zrínyi, Budapest, 2005. 129-130. o.

224 Poór István (szerk.):Harckocsik és páncélozott járm vek típuskönyve. Zrínyi, Budapest, 1980. 43. o.

225 Applegate, R. A. D.; Moore, J. R.: Warfare – an Option of Difficulties. An Examination of Forms of War and the Impact of Military Culture.RUSI Journal, 1990. 3. sz. 13. o.

226 Usztinov D. F. (f szerk.):A második világháború története 1939-1945. 10. köt. Zrínyi, Budapest, 1981. 609.

o.