Harckocsik a szovjet-orosz hader ben

A második világháború befejezését követ en a szovjet szárazföldi hader még mindig rendelkezett lovassággal, a gépesített hadseregeknél pedig – a kerekes páncélozott lövészszállító járm vek megjelenése ellenére - még mindig motorkerékpáros ezredek és gépkocsizó hadosztályok hadrendben tartásával oldották meg a lövészegységek egy részének mobilizálását.⁴⁷⁷ Az ötvenes évek végéig a nagy hader tömeget az él er tömeges alkalmazásával, hagyományos lövészhadosztályok, lövészhadtestek nagy számával érték el, amelyeket a széleskör gépesítés hiánya jellemzett. „A lövészezred rohamlövegeinek száma is kevés volt.”⁴⁷⁸ A min ségi hader fejlesztés – különös tekintettel a háború által sújtott és éppen ebben az id szakban helyreállított szovjet gazdaság teljesít képességére - ilyen tömegméret hader nél problémákat okozott.

A szovjet hader gépesítése a hatvanas években dönt fordulathoz érkezett. Befejez dött a hader teljes gépesítése, korszer helikoptereket és repül gépeket, illetve nagyobb teljesítmény és bonyolultabb szerkezet harckocsikat (T-64) rendszeresítettek. Létrehozták, és részben gépesítették a tengerészgyalogságot, gépesítették, illetve helikopteres légimozgékony dandárokkal egészítették ki a légideszantcsapatokat. A széleskör gépesítés fokozta a hadviselés man verez jellegét. Az atomháború által átalakított alkalmazási elvek azonban egyes területeken konzerválták a tömeges hadikultúra elveit. Az atomfegyver széleskör elterjedése jelent s hatással volt a hadviselésre, mivel a harckocsi-alkalmazás terén nem támogatta a man verez elveket. A harckocsicsapatok hadosztály-, illetve hadtest szint alkalmazásának a hidegháború id szakában gátat szabott az atomfegyver harcászati alkalmazásának veszélye. Az atomfegyverek közül a harcászati szint ek számos kijuttatási móddal voltak alkalmazhatóak harckocsi-összevonások ellen. A neutronfegyvert, néhány száz méter magasságban robbantva, széles körben kívánták alkalmazni a páncélozott harcjárm vekben elhelyezked él er ellen.⁴⁷⁹ Az atomfegyver alkalmazásának viszonyai között végrehajtott hadm veletek sajátosságai c. szabályzat megtiltotta a csapatok zsúfolt elhelyezését. A szélességi és mélységi kiterjedések növekedése és a csapatok széttagolt elhelyezése következtében új módon vet dött fel az er k és eszközök dönt irányokban való tömeges alkalmazásának kérdése.”⁴⁸⁰ A nyolcvanas években kiadott szovjet szakirodalom a harckocsik szétbontakoztatásának szükségességére hívja fel a figyelmet. Kimondta, hogy az atomfegyver alkalmazásának veszélye miatt a harckocsicsapatok alkalmazása tömör harcrendben már nem megengedhet . Az er ket és eszközöket olyan mértékben kell széttagolni, amely a harc sikeres folytatásához feltétlenül szükséges, de a széttagolásnak is

477 Füzi Imre (szerk):Az egyetemes és magyar hadm vészet fejl dése az ókortól napjainkig. Tankönyv. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 339-340. o.

478 U. o. 340. o.

479 Móricz Lajos (f szerk.):Tisztek Kézikönyve.Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1972. 428. o.

480 Füzi Imre (szerk):Az egyetemes és magyar hadm vészet fejl dése az ókortól napjainkig. Tankönyv. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 362-364. o.

valamilyen határt kell szabni. Ez a határ lehet zászlóalj, az osztály szintje.⁴⁸¹ A követend harceljárás „csapások mérése néhány irányba, hogy az ellenséget széttagolják, és részenként megsemmisítsék. Ez biztosítja az ellenség ellenállásának gyors fel rlését, a támadás kifejlesztését nagy mélységben és a támadó harckocsik szétbontakozását. Ilyen viszonyok mellett az ellenség figyelme megoszlik, er i szétforgácsolódnak, nehezebb kiválasztania az atomcsapásai objektumait.”⁴⁸² Ugyanakkor a harckocsi vált az alapvet atom-biológiai, vegyi védettséggel rendelkez harcjárm vé, amely képes áthaladni az ellenség saját atomeszközök által rombolt védelmi rendszerén. Ezért írja Szokolovszkij marsall Hadászat cím összefoglaló m vében, hogy „valamennyi fegyvernem közül a harckocsicsapatok felelnek meg leginkább a rakéta-atomháború jellegének.”⁴⁸³ A harckocsi az atomháború alapvet eszközévé vált, alkalmazásával és el állításával kapcsolatban tömeges igény mutatkozott. A harckocsicsapatok harca – az atomháború viszonyai között – a harckocsik széttagolt hadrendben történ tömeges alkalmazásán alapul, amely során az ellenfél védelmi hadrendjét széles fronton, széttagoló jelleggel támadják. Az atomfegyver hatására „a szovjet katonai gondolkodás… eltávolodott a man verez típusú harceljárástól, amelyet olyan sikeresen alkalmazott a II. világháború utolsó éveiben Németország ellen, és a szárazföldi hadviselésben a nukleáris t zer alkalmazásához közeledett, úgy tekintve a man verezésre és a t zer re, mint amelyek alapvet en felcserélhet ek.”⁴⁸⁴ Összességében az atomfegyver alkalmazása a harckocsi-hadviselés területén a nagyszámú közepes harckocsi rendszerben tartását követelte meg, így jelent s ipari er forrásokat kötött le. A man verez elvek atomháborús körülmények közötti ellehetetlenülése miatt, ekkor még nem mutatkozott lehet ség egy viszonylag kis er kkel operáló, korszer szárazföldi hader kialakítására.

A nyolcvanas években a szovjet hader mérete állandó maradt, ugyanakkor a hader mobilitása – a gépesítés széles kör fejl désével és a légier szállítókapacitásának növekedésével – jelent s mértékben növekedett. A szárazföldi er k 1980-ban 170 hadosztállyal rendelkeztek, ebb l 45 – az er k 26%-a - harckocsihadosztály volt. Nagyszámú lövészpáncélos és páncélozott gyalogsági harcjárm rendszeresítésével szinte teljes mértékben gépesítették a gyalogságot. A szovjet hadsereg harckocsijainak száma az 1964-es harmincezerr l 1980-ig negyvenhétezerre, közel 60%-kal növekedett.⁴⁸⁵ A légideszantcsapatok fejlesztésének f folyamatát képez légideszant-gépesítés során kifejlesztették a BMD lövészpáncélos harcjárm vet. A légideszantcsapatoknál rendszeresítették az ASU-85 önjáró páncéltör löveget, az SO-120 típusú 120 mm-es önjáró tarackot/aknavet t, emellett a PT-76 könny harckocsit is alkalmazták.⁴⁸⁶ A gépesítési folyamat eredményeképpen a hetvenes években „a szovjet légideszant-hadosztályokat teljes mértékben mobillá tették a földön is.”⁴⁸⁷

A nyolcvanas években gyökeresen megváltozott a harckocsicsapatok alkalmazás-elmélete.

Kialakult és katonai körökben általánosan elfogadottá vált az a szakmai álláspont, hogy az atomháború nem megnyerhet .⁴⁸⁸ A nyolcvanas években a katonai vezet k már

481 Szkacsko P. G. [et al.]:Harckocsik és harckocsicsapatok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982. 209., 224.

és 304. o.

482 Szkacsko, P. G. [et al.]: Harckocsik és harckocsicsapatok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982. 311. o.

483 Szokolovszkij, Vaszilij Danilovics:Hadászat. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1964. 351. o.

484 Jorgensen, Christer – Mann, Chriss: Hadászat és harcászat: harckocsi hadviselés. Hajja és fiai könyvkiadó, Debrecen, 2002. 135. o.

485 Gosztonyi Péter:A Vörös Hadsereg: a szovjet fegyveres er k története. Európa, Budapest, 1993. 303. o.

486 Heged s Ern (konz.: Turcsányi Károly):A légideszant csapatok harcjárm veinek és fegyverzetének haditechnika történeti áttekintése. 2005 áprilisi OTDK pályamunka. Budapest, ZMNE.

487 Grange, David L, [et al.]:Air-Mech-Stryke. Assymetric Maneuver Warfare for the 21^st Century. Turner Publishing Company, Paducah, 2002. 82. o.

488 Deák János: Napjaink és a jöv háborúja.Hadtudomány,2005. 1. sz. 40. o.

elképzelhet nek tartották a háborús színtér méret hagyományos háborút.⁴⁸⁹ Az 1985-ös genfi szovjet-amerikai csúcsértekezlet, és a START I-II szerz dések megkötését követ en jelent sen csökkent az atomfegyverek száma, és végérvényesen beköszöntött, az irodalomban posztnukleáris néven ismert korszak.⁴⁹⁰ Ezek a változások jelent s hatást gyakoroltak a fegyveres er k felépítésére és alkalmazási elveire, amelyek ekkortól „a nem nukleáris hadviselés körülményeit figyelembe véve” alakultak.⁴⁹¹ A szárazföldi háború doktrínája ekkortól – az atomháború megvívásának értelmetlensége mellett – már azt is figyelembe vette, hogy a korszer légier re, páncélos- és légideszantcsapatokra támaszkodva, már sikerrel veheti fel a versenyt ellenfeleivel, egy hagyományos háborúban is. A nyolcvanas évekre a gépesítés adta fokozott m veleti képességet a hadm veleti man vercsoportok alkalmazásakor megvalósuló mély m veletek szolgálatába állították.⁴⁹² A szovjet mély hadm velet elmélet jelenkori vonatkozásairól elmondható, hogy az a 80-as években megfogalmazott ”hadm veleti man vercsoport” elvében fejl dött tovább.⁴⁹³ A „hadm veleti man vercsoport” alkalmazási elvei bizonyos elemeit tekintve, visszatérést jelentett a hadviselés második világháborús, mozgáscentrikus alkalmazási elveihez, természetesen egy magasabb min ség szintjén. Ez az új szovjet koncepció, az atomháborús korszak sajátos m veleti elvei után, mintegy visszanyúl a második világháborúban megvalósított klasszikus gépesített hadviselési elvekhez. A harctevékenység a mélységben - er s légi és légideszant támogatással - önállóan alkalmazott harckocsi-magasabbegységek m veletein alapul, akárcsak Tuhacsevszkij mély hadm velet elmélete.⁴⁹⁴ A Szovjetunió fokozatosan eltávolodott a nukleáris fegyverek alkalmazásától, mint a szárazföldi háború doktrínájának központi tételét l. A szovjet hader parancsnokai újra felfedezték amélységben vezetett ütközet lehet ségét, amivel valószín bbnek látszott, hogy egy hagyományos háborút sikerrel vívhatnak meg Európában. A szovjetek kipróbálták a II.

világháborúban megtervezett man vercsoportot, korszer bbé téve azt. A hadm veleti man vercsoport (HMCS) els próbáit a Západ 81 hadgyakorlatokon végezték el, amelyen 100 000 f vett részt. A HMCS a szovjet szárazföldi doktrína fontos fejleménye volt. Egy meger sített harckocsihadosztályból állt, amelyet általában a legfontosabb frontszakasz mögötti területen tartalékként tartottak volna vissza, hogy kihasználja a többi csapat által nyitott rést, és mélyen benyomuljon az ellenség mögöttes területére, amellyel a harcászati sikert hadászativá alakította vola át.⁴⁹⁵ Az új típusú alkalmazási elvek következtében a szovjet harckocsifejlesztés a nyolcvanas évekt l – az európaihoz és az amerikaihoz hasonlóan – az önálló tevékenységre is alkalmas nehéz harckocsi, mint alapharckocsi kifejlesztésére irányult. A közepes harckocsik tömeg- és méretparamétereit már meghaladták a legújabb szovjet, illetve orosz fejlesztések. A T-80 harckocsi tömege már néhány tonnával meghaladta az eredetileg kategóriahatárt jelent 40 tonnát, a legújabb fejlesztés Black Eagle tömege pedig már 50 tonna.⁴⁹⁶

Összességében a szovjet harckocsi-hadviselés a második világháborútól a nyolcvanas évekig fokozatosan elveszítette tömeges jellegét. A hader már az atomháború viszonyai között teljeskör gépesítésen ment keresztül. A hadm veleti man vercsoportok m velete alapvet en

489 K szegvári Tibor:Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. ZMNE Egyetemi Kiadó, Bp;

2000. 18. és 26-27. o.

490 Hajma Lajos: A hadügy forradalmának fontosabb jellemz i. Hadtudomány, 1999. év 2. sz.

491 Uo.

492 Grange, David L. [et al.].:Air-Mech-Stryke. Assymetric Maneuver Warfare for the 21^st Century. Turner Publishing Company, Paducah, 2002. 82. o.

493 K szegvári Tibor:Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. ZMNE Egyetemi Kiadó, Bp;

2000. 26. o.

494 U.o. 26. o.

495 Jorgensen, Christer -Mann, Chriss: Hadászat és harcászat: harckocsi hadviselés. Hajja és fiai könyvkiadó, Debrecen, 2002. 137-138. o.

496 Bombay László; Gyarmati József; Turcsányi Károly: Harckocsik 1916-tól napjainkig. Zrínyi, Budapest, 1999.

191-192. o.

önálló páncéloser k nagymélység , man verez tevékenységén alapult, amelyet légideszantok széles kör alkalmazása támogatott.