A kampány hamarabb kezdődött, mint a hivatalos választási eljárás. Május közepén Kun Béla Vásárhely ellenzéki országgyűlési képviselője, Horváth Mihály kecskeméti országgyűlési képviselővel együtt felvételét kérte az 1930-ban újjáalakult Független Kisgazdapártba. Kun belépését azzal indokolta, hogy a Kisgazda Pártban megtalálta azt a politikai erőt, amely Kossuth Lajos és Nagyatádi Szabó István eszméit vallja magáé-nak, és a küszöbön álló választáson esélye van arra, hogy a kormánypárt erős ellenzéké-vé váljon. A Gaál Gaszton vezette Országos Független Kisgazdapárt május 10-ei vásár-helyi alakuló gyűlését a rendőrség először engedélyezte, majd a munkanélküliek áprilisi
337 MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Központi Választmányának iratai. 1931. IV. B. 1403 b/Iratok, 19. doboz (a továbbiakban: MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 19. d.) 1/1931., 4/1931., 5/1931., 12/1931., 13/1931.; VRÚ 1931. június 9. 1.; VRÚ 1931. június 11. 1.; VRÚ 1931. június 14. 2.;
VRÚ 1931. június 19. 3.; VÚ 1931. június 9. 2.
338 Földes György–Hubai László, 1998. 161-162.; Püski Levente, 2006. 105.
tüntetéseire és a május elseje közelségére hivatkozva első és másodfokon is betiltotta.
Korábban a hatóság ugyanígy tett a szociáldemokraták május elsejére tervezett meg-mozdulásával is. Az elmaradt májusi nagygyűlés pótlására egy hónap múlva, június 7-én délután a Fekete Sasban került volna sor. A rendezv7-ényt azonban Vásárhely rendőr-kapitánya – ezúttal az aznap délelőtt ugyanott megrendezésre kerülő egységes párti gyű-lésre hivatkozva – ismét betiltotta.339
A helyi Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Pártkör nagyválasztmánya 1931. júni-us 1-jén tartott ülésén újra Kun Bélát jelölte listavezetőnek. A lajstrom második helyére – miután Endrey Antal felsőházi tagságára hivatkozva nem vállalta a jelöltséget – Kará-csonyi Sándor340 kisbirtokost, törvényhatósági bizottsági tagot kérték fel. A harmadik képviselőjelölt Tóth József az Ipartestület díszelnöke lett. Negyedik jelöltként pedig Székely Imre kisbirtokosnak, a barackosi olvasókör elnökének szavaztak bizalmat.341
Kun Béla végül csak június 14-ére kapott hatósági engedélyt képviselői beszámoló- és programbeszéde elmondására. A gyűlést a szokásoknak megfelelően a Fekete Sas nagytermében rendezték meg. „A képviselőházban […] minden szavamat a nép igazsá-ga mellett emeltem fel. […] Minden szavamat az én vásárhelyi 20 éven keresztül szí-vemhez, lelkemhez odaforrt belterületi és külterületi híveimnek a lelkéből merítettem.” − kezdte beszámolóját a listavezető. Ezután a kormánypárt bírálatára tért rá, mivel az Er-zsébeti út kikövezése még mindig nem készült el, és az algyői híd ügye sem haladt elő-re, pedig utóbbi megvalósítása már az előző két választáson is az Egységes Párt jelöltje-inek egyik visszatérő kampányígérete volt. Majd a Kisgazdapárthoz való csatlakozását indokolta meg. A programbeszéd után Kun Béla és az immár Független Kisgazdapárt néven szereplő Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Pártkör vezetői június 15-én, majd június 18-ától egészen 26-áig bezárólag a külterületi és a belterületi olvasóköröket jár-ták. Június 21-én azonban Mayer János az Egységes Párt listavezetője ismét
339 VRÚ 1931. április 14. 3.; VRÚ 1931. május 1. 1.; VRÚ 1931. május 8. 2.; VRÚ 1931. május 17. 3.;
VRÚ 1931. május 30. 1.; VRÚ 1931. június 2. 2.; VÚ 1931. április 29. 1.
340 Karácsonyi Sándor (1881-1958) ácsmester, gazdálkodó. 1881-ben született Hódmezővásárhelyen egy négy gyermekes parasztcsaládban. Részt vett az első világháborúban. Az 1920-30-as években a Gazdasági Egyesület választmányának tagja, majd alelnöke volt. 1929-től a törvényhatósági bizottság tagja függetlenségi és 48-as színekben. Az 1931-ben az országgyűlési választáson, Kun Béla feltétlen híveként, a Kisgazdapárt lajstromának második helyén szerepelt. Kun Béla megválasztása után négy évig pótképviselője volt. Az 1935-ös országgyűlési választás előtt nem lépett ki Kun Bélával együtt a Kisgazdapártból, hanem elvállalta a párt vásárhelyi listájának vezetését. Segítőinek azonban nem sikerült elegendő ajánlást összegyűjteni, így a választáson való indulás kútba esett. 1939-ben már a kormánypárt választási kampánystábjában tevékenykedett. 1944-45-ben kisgazdapártiként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt. In: Fejérváry József, 1929. 312-313.; Kovács István, 2015. 139.; MNL CSML HL Hmvh. v.
Közp. Vál. ir.
341 VRÚ 1931. június 2. 2.; VRÚ 1931. június 9. 3.
vásárhelyen tartózkodott, ezért a rendőrség ezen a napon az összes többi párt rendezvé-nyét betiltotta, valamint a Kisgazdapárt június 19-ére és 22-ére tervezett, és már koráb-ban jóváhagyott külterületi programját is jelentősen megnyirbálta. Ahol nem engedé-lyeztek gyűlést, ott a pártküldöttség csak megjelent, hogy elbeszélgessen a választókkal, de programot nem hirdetett. Egy ilyen alkalommal hatósági atrocitás érte Kun Bélát: a csendőrök nem engedték, hogy fecskésparti híveivel ebédeljen, mivel a hatóság olvasa-tában ez közebédnek, vagyis tiltott gyűlésezésnek minősült volna.342
A közelgő választás hírére az Egységes Párt vásárhelyi szervezete is aktivizálódott.
1931. május 25-én a Tisza Szállóban új pártvezetőséget választottak. Lázár Lajos elnök a pártegység megerősítése érdekében lemondott, helyére a tagság Temesváry Imre or-szággyűlési képviselőt választotta meg, Ernyei István ügyvezető elnököt pedig Bodnár Bertalan váltotta. A pártértekezlet egyhangúlag Mayer János földművelésügyi miniszter újbóli képviselőjelöltté való felkérése mellett döntött.343
Az Egységes Párt valódi kampánytevékenysége június elején indult. Június 2-án a párt hivatalos jelölőgyűlése megerősítette Mayer János listavezető helyét. A lajstrom további jelöltjeiről később határoztak. Végül – az országos pártvezetőség jóváhagyásá-val – a második helyre Ernyei István nyugalmazott gimnáziumi tanár, a harmadikra Tö-rök Imre kisbirtokos, a negyedikre pedig Szabó Sándor építész, az Iparegylet elnöke ke-rült. A jelölőgyűlés után 35 tagú küldöttség utazott Budapestre, hogy hivatalosan is kép-viselőjelöltnek kérje fel a földművelésügyi minisztert. Mayer János néhány nap múlva, június 6-án Vásárhelyre érkezett, hogy másnap, az Egységes Párt Fekete Sasbeli nagy-gyűlésén, képviselői beszámoló- és programbeszédet tartson. ”Arra akarom kérni Vá-sárhely közönségét, hogy azt a politikai frigyet, melyet pár esztendővel ezelőtt kötöttünk, most erősítsük meg.” – mondta még közvetlenül a városba érkezése után a miniszter.
Beszámolójában főként a földművelésügyi tárca élén végzett munkáját ismertette. Kitért a terményárak megfelelő szinten tartásáért tett erőfeszítéseire, és a gazdasági válság mi-att bajbajutott gazdák helyzetének könnyítésére tett lépéseire, valamint az alföldi öntö-zés és fásítás bővítésének előkészítésére is. A többségében gazdákból álló hallgatóság felszólalását nagy tetszéssel fogadta. Ezután Szathmáry Tihamér a helyi pártszervezet nevében egy Vásárhelyen készült majolika vázával köszöntötte fel az éppen hatvanadik születésnapját ünneplő képviselőjelöltet. A gyűlés végeztével Mayer János kétnapos
342 VRÚ 1931. június 5. 1.; VRÚ 1931. június 14. 3.; VRÚ 1931. június 16. 1-2.; VRÚ 1931. június 18.
1.; VRÚ 1931. június 19. 1.; VRÚ 1931. június 23. 1.
343 VRÚ 1931. május 27. 2.; VÚ 1931. május 26. 1.; VFÚ 1931. május 27. 1-2.
kampánykörútra indult, melynek során a Gazdasági Egyesületet, az Iparegyletet és a külterületi olvasóköröket kereste fel. A külterületi programadó gyűléseken ismét előke-rült az algyői közúti híd megépítésének ügye. A híd földmunkáira Mayer tárcája 200 ezer pengő kölcsönt adott a kereskedelemügyi minisztériumnak. A munkálatok a válasz-tással egy időben meg is kezdődtek. A kampányidőszakban a külterületi egyesületek és olvasókörök egy része több száz vagy esetenként akár több ezer pengős segélyeket is kapott a földművelésügyi minisztérium költségvetéséből. A kampánykörút a belterületi olvasókörökben és a Kereskedelmi Testületben zárult.
Négy és fél éves képviselősége alatt a város „miniszter-követe” kiváltképp a külterü-leteken élő vásárhelyiekért valóban sokat tett. Jelentős anyagi támogatást nyújtott több külterületi iskola (Aranyadhalom, Batida, Kardoskút, Mártély, Répáshát, Szentkirály, Vajhát, Vásárhelykutas) és olvasókör (Csicsatéri Olvasóegylet, Fecskésparti Olvasókör, Kakasszéki Polgári Olvasókör, Katraszéli Olvasókör, Mágocsoldali Olvasókör), vala-mint a vásárhelykutasi Horthy Miklós Népház épületeinek felépítéséhez, illetve bővíté-séhez. Ezenkívül több külterületi olvasókörnek adományozott száz köteten felüli „nép-könyvtárat”. Az utasítására létrehozott tanyaközpont segítségével pedig könnyebben juthattak el hozzá a külterületen élők panaszai. De a város vezetői az ő közbenjárásának tulajdonították a kakasszéki szanatórium 250 ezer pengős építkezési államsegélyét, va-lamint a kormány által a településnek biztosított 1 millió pengős ínségmunkakeret ki-harcolását is. Közvetlen személyisége és kedvező intézkedései miatt főleg a vásárhelyi gazdák körében igen nagy népszerűségnek örvendett.344
Az Egységes Párt kerületi szervezetei június 14-én több választókerületben is pártér-tekezleteket tartottak, melyeken a listán szereplő másik három, vásárhelyi illetőségű je-lölt szólalt fel. Az 1930-as évek elején a helyi kormánypártnak sikerült némileg előrébb lépnie a pártszervezés terén: választási pártból, lassanként állandó kerületi pártszerveze-tekkel rendelkező, modern politikai erővé kezdett alakulni. Ez a folyamat azonban, mint a későbbiekben látni fogjuk, sohasem teljesedett ki igazán.345
A földművelésügyi miniszter június 20-án ismét a városba érkezett. Először ünnepé-lyes keretek között az új laktanya alapkövét helyezte el, majd több száz hívével együtt pártvacsorán vett részt a Fekete Sasban, másnap pedig a külterületi olvasókörökben tett
344 VÚ 1929. május 3. 1.; VÚ 1930. november 11. 1-3. VÚ 1931. június 3. 1-2.; VÚ 1931. június 6. 1.;
VÚ 1931. június 7. 1-2.; VÚ 1931. június 9. 1-2.; VÚ 1931. június 10. 1-2.; VÚ 1931. június 14. 3.; VÚ 1931. június 25. 2.; VÚ 1931. június 26. 2.; VÚ 1931. június 28. 3-4.; VFÚ 1931. június 10. 1-2.; VFÚ 1931. június 17. 1.
345 VÚ 1931. június 12. 2.; VÚ 1931. június 17. 2.; VFÚ 1931. június 14. 4.; VFÚ 1931. június 17. 1.
körutat. A laktanyaépítés is Mayer János lobbi tevékenységének volt köszönhető, mely-lyel jelentős közmunkaalkalmat teremtett a város munkanélküli tömegeinek.346
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vásárhelyi szervezete már május végén nyilvánosságra hozta a választáson induló képviselőjelöltjeinek listáját, melyet egy ne-ves szociáldemokrata politikus, Peyer Károly347 vezetett. A lajstrom további három he-lyére viszont kivétel nélkül hódmezővásárhelyi párttagok kerültek. A második helyen Takács Ferenc kőműves, a harmadikon pedig Posztós Sándor földmunkás szerepelt, akik tagjai voltak a vásárhelyi törvényhatósági bizottságnak is, a negyedik pozíció, a máso-dik pótképviselő-jelölti hely pedig Török Sándor kisbirtokosnak jutott. Nagygyűlésének megtartására a párt június 14-e délutánjára − a Kun Béla-párt pedig aznap délelőttre − a Fekete Sas nagytermébe kapott engedélyt. A rendőrhatóság tehát csak az Egységes Párt esetében tett kivételt, a többi politikai erő nyugodtan rendezhetett ugyanazon a napon és azonos helyszínen nagygyűlést. Az izgatott hangulatban lezajlott gyűlésen Peyer Károly tartott gyújtó hatású beszámoló és programbeszédet. Bírálta a kormányt a gabonaértéke-sítés rendezésének elmulasztásáért, emellett az egyre súlyosbodó gazdasági helyzetért, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásáért, valamint a nyomor terjedéséért is a kabine-tet kabine-tette felelőssé. Megígérte, hogy a nyílt szavazásos körzetekbe meg fogják hívni több mérvadó külföldi baloldali lap tudósítóit, akik így közvetlen tapasztalatokat
346 VÚ 1931. június 21. 1.; VÚ 1931. június 23. 1.; VFÚ 1931. június 23. 1-3.
347 Peyer Károly (1881-1956) szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő. Városlődön született.
Pécsen négy középiskolai osztályt végzett, majd géplakatosnak tanult. Ezután szakmájában dolgozott Budapesten, ahol 1897-ben csatlakozott a Vas és Gépgyári Munkások Szakegyletéhez. 1903-tól a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének titkára lett. 1908-ban beválasztották az MSZDP Ellenőrző Bizottságába. 1917-ben az MSZDP vezetőségi tagja, és a Bányászszövetség vezetője lett. A proletárdiktatúra bukása után néhány napig a Peidl-kormány belügyminisztere volt, majd kinevezték a Huszár-kormány népjóléti és munkaügyi miniszterévé. 1920 februárjától 1921 májusáig Bécsben élt. Hazatérése után 1922-től 1944-ig az MSZDP legbefolyásosabb vezetője volt. 1921-ben pártja nevében kiegyezett Bethlen István miniszterelnökkel (Bethlen-Peyer paktum). Az 1922-ben tartott nemzetgyűlési választáson, Dorogon és a budapesti északi választókerületben is mandátumot nyert, végül az előbbivel lett képviselő. A parlamentben a szociáldemokrata frakció egyik vezetője volt. 1927-től az 1944. március 19-én bekövetkező német megszállásáig az észak budapesti választókerület mandátumával volt országgyűlési képviselő. 1925-től tagja volt a budapesti törvényhatósági bizottságnak is. 1944-ben a németek Mauthausenbe hurcolták, itt érte a háború vége. Hazatérése után 1945 júniusában az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője lett. Az 1945 októberében megrendezett nemzetgyűlési választáson a Veszprém megyei listán újra sikerült mandátumot szereznie. Ellenezte a munkáspártok egyesülését, ezért pártbeli ellenfelei ben valamennyi pártfunkciójától megfosztották. Ezután kilépett az MSZDP-ből. Az 1947-es választáson már a Magyar Radikális Párt színeiben jutott mandátumhoz. 1947 novemberében az országgyűlés baloldali többsége megvonta mentelmi jogát. A letartóztatás elől külföldre menekült.
Távollétében a Budapesti Népbíróság kémkedés vádjával 8 év fegyházra ítélte. Párizsba ment, ahol megszervezte az MSZDP emigráns szervezetét. 1950-től New Yorkban élt, ahol szintén az emigráns szociáldemokratákat próbálta egységbe tömöríteni. In: Varga Lajos, 1999. 436-438.; Magyar országgyűlési almanach 1927-1932. 230-231. http://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/al927_32/index.htm Nemzetgyűlés almanachja 1945-1947. 448-451. http://mpgy.ogyk.hu/mpgy/alm/almanach_1945-47/index.htm
nek a „bethleni demokráciáról” és a „közigazgatási hatóságok” a választás menetébe való beavatkozásáról. Végül a titkos választójog bevezetésének szükségességét taglalta.
Ezután Takács Ferenc beszélt, aki a párt községpolitikai törekvéseit és a szociáldemok-rata frakció törvényhatósági bizottsági munkájának eredményeit, az egyenlőtlen adóter-helés elleni fellépésének részleteit ismertette. Bár a karhatalom nagy erőkel vonult fel, beavatkozására nem került sor. Június 19-én és 20-án a lista vásárhelyi illetőségű jelölt-jei néhány belterületi olvasókört kerestek fel, ahol programbeszédeket tartottak, majd a választás előtti héten mind belterületen mind külterületen több kampánylátogatásra is sort kerítettek.348
Negyedik indulóként a Kun Bélától elhatárolódó Országos Függetlenségi Kossuth Párt lajstroma próbálta elnyerni a vásárhelyi választópolgárok bizalmát. A párt vásárhe-lyi listavezetője Rupert Dezső országos elnök, budapesti ügyvéd volt. A lista második helyén Buza Barna szintén budapesti illetőségű ügyvéd, Károlyi Mihály kormányának volt földművelésügyi minisztere, a harmadikon Botka Sándor hódmezővásárhelyi tégla-gyár-igazgató, a negyediken pedig Banga Sándor helyi gazdálkodó szerepelt. A város-ban támogatókkal igazán nem rendelkező, gyökér nélküli formáció kampányában nem-telen eszközöket is alkalmazott. Elsősorban Kun Béla „átállását” hangoztatva próbálta elvonni a Kisgazdapárt szavazóit. A párt ellen rendőrségi fellépés is történt: A hatóság elkobozta Kossuth Lajost ábrázoló, és a Kossuth-nótát átköltő plakátjait. Az 1925-ös választójogi törvény értelmében ugyanis a plakátok és röpcédulák a legszükségesebb tudnivalókon kívül semmiféle szöveget vagy ábrát nem tartalmazhattak.
A Kun Béla által gúnyosan csak „töredék pártnak” nevezett Rupert-párt 1931. június 16-án a tartotta nagygyűlését a Fekete Sasban, ahol a listavezető programbeszédet mon-dott, majd Búza Barna is felszólalt. Rupert Dezső ötszáz fős hallgatóság előtt ismertette pártja céljait, melyek között előkelő helyen állt az általános, titkos választójog bevezeté-sének, és a köz-, valamint a sajtószabadság biztosításának követelése. Ezután Búza Bar-na a földosztásról és a progresszív adóztatás szükségességéről beszélt. A szónokok nem felejtették el kritikával illetni Kun Bélát sem, akit Kossuth politikájának elárulásával vádoltak meg, de Mayer János miniszter bírálatáról sem feledkeztek meg.349
348 NSZ 1931. június 17. 8.; VRÚ 1931. május 31. 6.; VRÚ 1931. június 12. 3.; VRÚ 1931. június 16. 3.;
VRÚ 1931. június 20. 3.; VÚ 1931. június 16. 3.; VÚ 1931. június 19. 3.; VÚ 1931. június 21. 5.; VÚ 1931. június 24. 3.
349 VRÚ 1931. június 9. 1.; VRÚ 1931. június 21. 4.; VÚ 1931. június 16. 3.; VÚ 1931. június 17. 3.; VÚ 1931. június 18. 3.; VFÚ 1931. június 10. 3.; 1925. évi XXVI. t. c.