A Horthy-korszak közigazgatási rendszere dualista alapokon nyugodott. A helyi vég-rehajtó hatalmat a mindenkori kormányok egyrészt az állami szakigazgatási szerveken, másrészt a területi, illetve a testületi önkormányzatokon keresztül gyakorolták. Az ön-kormányzatok egyoldalú függő helyzetét erősítette, hogy meghatározott rendelkezéseik mindaddig nem léphettek érvénybe, amíg az illetékes felettes hatóság azokat jóvá nem hagyta.
A belügyminiszternek alárendelt hierarchikusan tagolódó területi önkormányzatok a közigazgatási hálózat fontos részét képezték. Feladatuk kettős természetű volt: egyrészt a kormány utasításait hajtották végre, másrészt a helyi közösségek akaratát, véleményét közvetítették a felsőbb államhatalmi szintek felé. Legmagasabb szintű és legtöbb auto-nómiával rendelkező egységeik a törvényhatóságok voltak, melyek közé a főváros, a vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok tartoztak, melyek saját belü-gyeiket önállóan intézhették. Utóbbiak önkormányzati szervezeteinek élén a várme-gyékhez hasonlóan a kormányt képviselő és akaratát érvényesítő főispánok álltak, aki-ket a belügyminiszter nevezett ki. Ők általában adminisztratív feladataik mellett a helyi politikai életet – így a törvényhatóság működését, sőt az aktuális választások menetét – is igyekeztek befolyásolni. A törvényhatósági jogú városokban a helyi érdekek képvise-lője azonban a vármegyéktől eltérően nem az alispán, hanem az adott törvényhatósági jogú város polgármestere volt, akit a helyi törvényhatósági bizottság városatyái válasz-tottak meg.263 A két világháború közötti városi törvényhatósági bizottságok leginkább napjaink városi önkormányzati képviselő-testületeinek feleltethetők meg. A testületek létszáma az adott település népességével állt egyenes arányban. Hódmezővásárhely ese-tében a bizottság 1926-ban 260 képviselőből állt. 120 polgár virilis jogon, további 120 választás útján, 20 pedig hivatalánál fogva volt tagja Vásárhely „parlamentjének”. Vol-tak olyan képviselők, akik adófizetés jogán, és választás útján is bekerültek a törvényha-tósági bizottságba, nekik nyilatkozatot kellett tenniük, hogy tagságukat mely jogcímen kívánják érvényesíteni.264
továbbiakban: 1926. évi XXII. t. c.) In: www.1000ev.hu; Püski Levente, 2006. 69., 213.
263 Giczi Zsolt, 2010. 188-191.; Püski Levente, 2006. 184., 193.
264 MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Igazoló Választmányának iratai 1926-1933. IV. B. 1404. a.
Az 1915. évi VI. törvénycikk határozatlan ideig felfüggesztette a törvényhatósági bi-zottsági tagválasztásokat. Az első világháború után a törvényhatósági bizottságok újjáa-lakítása a Bethlen-kormány érdekeinek megfelelően még évekig váratott magára. A ka-binetnek ugyanis megfeleltek a dualizmus korából megmaradt, általában konzervatív többségű testületek, melyek támogatták a miniszterelnök politikáját. Az 1923. évi IV.
törvénycikk 9. §-a, majd a 204/1924. M. E. számú rendelet is meghosszabbította a vá-lasztott bizottsági tagok megbízatását. E jogszabályok azonban csak az általános tör-vényhatósági választásokat halasztották el, így időközi választások megtartásának tör-vényi akadálya nem volt. 1926 augusztusának végén a hódmezővásárhelyi városi tanács a törvényhatósági bizottság felfrissítése ügyében a belügyminiszterhez fordult. Az 1926 októberében érkezett miniszteri leirat engedélyezte a választott törvényhatósági bizott-sági tagok lemondás vagy halálozás miatt megüresedett helyeinek időközi választással történő betöltését, és a virilis jegyzék kiigazítását.265
A virilisek, vagyis a legtöbb adót fizető polgárok, a minden évben összeállításra ke-rülő adófizetési jegyzék alapján kerülhettek be a város törvényhatósági bizottságába. A 120 legmagasabb összegű állami adót fizető polgár névjegyzékének megállapításánál a felsőfokú végzettségű értelmiségiek adóösszege duplán számított. Ez a kedvezmény azonban nem járt automatikusan, kérvényezni kellett a városi igazoló választmány-nál266. Az új virilisek behívásának elviekben már 1920-tól nem lett volna akadálya, erre azonban csak 1926 végén került sor. A virilisek névjegyzékét az igazoló választmány 1926. október 20-án véglegesítette. A lista összeállításánál az 1922-ben elfogadott Beth-len-féle választójogi rendeletet vették alapul, mely szerint kilenc nő is bekerült volna a törvényhatóság virilisei közé.267
A miniszteri leirat engedélyt adott új választás kiírására a lemondás vagy elhalálozás folytán megüresedett törvényhatósági bizottsági helyekre is. A törvényhatósági választás a város 8 közigazgatási kerületének beosztása alapján került megrendezésre. A választók 33 kiadó képviselői helyről döntöttek. A választhatóság feltételei a következők voltak: a
5. doboz (a továbbiakban: MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 5. d.) Szám nélkül.
265 1915. évi VI. törvénycikk a törvényhatósági választói jogról; Püski Levente, 2006. 191; 1923. évi IV.
törvénycikk a városok fejlesztéséről szóló 1912:LVIII. tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról. In:
www.1000ev.hu; VRÚ 1926. október 12. 2..; VÚ 1926. október 2. 1.
266 Az igazoló választmány a törvényhatósági közgyűlés által egy évre megválasztott 5 tagból és a főispán által a törvényhatósági bizottság tagjai közül szintén egy évre kinevezett elnökből, valamint további 3 kijelölt tagból állt. Előadója a törvényhatóság jegyzője volt. In: 1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról. www.1000ev.hu
267 VRÚ 1926. október 2. 1.; VRÚ 1926. október 21. 1.; VÚ 1926. október 21. 1.
jelölt neve szerepeljen az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékben, minimum két éve a városban lakjon, és legalább 24 éves legyen.
A legnehezebb kérdésnek, annak eldöntése bizonyult, hogy a választásra jogosultak körét mely jogszabály alapján határozzák meg. Az igazoló választmány kormánypárti tagjai az 1922-es Bethlen-féle választójogi rendelet mellett voltak, mely szerint a leg-frissebb, aktuális választói névjegyzéket kellett volna alapul venni. A szociáldemokrata László Jenő a bővebb választójogot biztosító Friedrich-féle rendelet alkalmazása mellett érvelt, végül az igazoló választmány többsége az előbbi felhasználása mellett döntött.268 Időközben azonban olyan belügyminiszteri állásfoglalás érkezett, amely kétségessé tette a választmány határozatának törvényességét. A táviratban ugyanis az állt, hogy az 1915.
évi VI. törvénycikk alapján az időközi törvényhatósági választásnál, és a virilisek név-jegyzékének összeállításánál is az 1914-ben érvényes névjegyzékeket kell használni, mivel az időközi törvényhatósági választásokat e törvény szabályozta utoljára.269 Esze-rint tehát a választópolgárok köre az 1922-es Bethlen-féle választójogi rendelet alapján meghatározott választásra jogosultak számának mintegy felére szűkült volna. A név-jegyzék ügyében Kun Béla ellenzéki nemzetgyűlési képviselő még parlamenti interpel-lációt is intézett a belügyminiszterhez – eredmény nélkül. Az igazoló választmány októ-ber 30-ai ülésén – arra hivatkozva, hogy a belügyminiszteri táviratában foglaltakat nem köteles alkalmazni, mert az nem kötelező érvényű rendelet, hanem csak vélemény – megerősítette az 1922-es választójog alapján megtartandó törvényhatósági választás melletti állásfoglalását.270
Csáky Lajos főügyész, törvényhatósági bizottsági tag azonban fellebbezést nyújtott be a központi választmány határozata ellen a városi állandó bíráló választmánynak. A központi választmány döntéseinek elsőfokú fellebbviteli szerve ugyanis az a testület volt. Csáky beadványában az 1886. évi XXI. törvényhatóságokról szóló törvénycikkre hivatkozva kifogásolta a női virilisek kijelölését, és a közelgő időközi választáson a leg-újabb névjegyzék alkalmazását.271
A kötélhúzás eredménye végül az lett, hogy november 25-én a főispánt helyettesítő Soós István polgármester elnökletével összeült (az egyébként szintén kiegészítésre
268 VRÚ 1926. október 8. 1.; VRÚ 1926. október 16. 2.
269 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 5. d. 7/1926.; VRÚ 1926. október 27. 1.; VÚ 1926. október 27.
1.
270 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 5. d. 10/1926.; VRÚ 1926. október 31. 1.; VÚ 1926. október 31.
1.; VRÚ 1926. november 4. 1.
271 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 5. d. 12/1926; VRÚ 1926. november 7. 1.
ruló) állandó bíráló választmány272 helyt adott Csáky Lajos fellebbezésének, és a be-lügyminiszter állásfoglalását magáévá téve, az 1914-es névjegyzék használata mellett döntött, valamint megvonta a nők virilis jogát. Tette ezt annak ellenére, hogy még a Csáky által idézett törvény is az 1926-ra érvényes névjegyzék alkalmazásának jogossá-gát támasztotta alá. A jogszabály ugyanis így fogalmazott: „választó a törvényhatóság mindazon lakosa, a ki az országgyűlési képviselő-választásra jogosultak azon évre ér-vényes állandó névjegyzékébe felvétetett.”273A szűkebb választójog alkalmazásáról ki-adott határozat az Egységes Párt érdekében hozott politikai döntés volt, mely ellen pa-nasszal élni a közigazgatási bírósághoz lehetett, ennek azonban nem volt halasztó hatá-lya.274 A választáson alkalmazásra kerülő 1914-es hódmezővásárhelyi választói név-jegyzékbe ugyanis csak a 20 évesnél idősebb és a vagyoni, illetve a jövedelmi cenzus-nak is megfelelő férfiak voltak felvéve, ami akkoriban 5772 választópolgárt jelentett.
Így az a meglehetősen furcsa helyzet állt elő, hogy 1926-ban Hódmezővásárhelyen tör-vényhatósági választójoga csak a 32 évnél idősebb férfiaknak volt. Az első világhábo-rúban és az azt követő békeévekben, vagyis az 1914-es névjegyzék összeállítása óta el-telt 12 év alatt, a rajta szereplő választópolgárok közül már több százan elhaláloztak.
Aktualitása tehát hagyott némi kívánnivalót maga után.275