Hódmezővásárhely városa a tiszántúli román ellenőrzés alatt álló övezethez tartozott, ahonnan 1920. március 2-án vonultak ki az idegen csapatok. A Nemzeti Hadsereg egy századnyi katonája már a felszabadulás napján Vásárhelyre érkezett.48 A város, bár je-lentős anyagi és emberi veszteségeket szenvedett, visszanyerte önrendelkezését, és fo-kozatosan visszaálltak a forradalmak előtti közigazgatási és jogi keretek. A magyar fennhatóság helyreállítása után hamarosan megkezdődött a nemzetgyűlési választás előkészítése és a kampánytevékenység is. Dömötör Mihály a Simonyi-Semadam-kormány belügyminisztere49 1920. május 3-án megjelent rendeletében hirdette ki, hogy az idegen megszállás alól felszabadult területeken 1920. június 13-án nemzetgyűlési képviselő-választásokat kell tartani.
A dualizmus időszaka alatt Vásárhelyen a törvényhatósági bizottságban és az ország-gyűlési képviselő-választások során a kiegyezés alapján álló Deák-párt (Szabadelvű Párt, majd Nemzeti Munkapárt) és a 48-as elveket valló Függetlenségi Párt küzdelme dominált. Előbbi a dualizmus idején szinte végig kormánypárt volt, míg az utóbbi min-dössze 1906 és 1910 között volt a koalíciós kormány meghatározó ereje, ezenkívül vé-gig ellenzékben politizált. Az egyetlen vásárhelyi országgyűlési mandátumért vívott küzdelemben viszont csak egyetlen alkalommal – 1881-ben – győzött szabadelvű, azaz kormánypárti jelölt. A város szavazópolgárai tehát elkötelezetten ellenzéki beállítottsá-gúak voltak, számuk ebben a korszakban négy-ötezer fő volt, melyből a nyílt szavazá-sokon általában két-háromezren éltek szavazati jogukkal.
Az első világháború előtti 1910-es utolsó választáson tehát még egy képviselői hely sorsa dőlt el a városban. Az 1914. évi XV. törvénycikk50 viszont Hódmezővásárhelyen és környékén már két választókerületet jelölt ki, melyeket az 55.000/1914. B. M. rende-letben51 foglaltak szerint alakítottak ki. A képviselőjelöltek első alkalommal az 1920-as nemzetgyűlési választáson vetélkedtek két mandátumért. Az I. választókerületen belül öt belterületi (a város I., IV., VII. közigazgatási kerületei) és hét külterületi, tanyákat
48 Magyar Nemzetőr (a továbbiakban: MN). „Hódmezővásárhelyi politikai napilap.” Felelős szerkesztő:
Róth Antal. 1920. március 4. 1.
49 Dömötör Mihály, a Simonyi-Semadam-kormány belügyminisztere 1920. április 19. és 1920. július 19.
között. In: Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó. (a továbbiakban: Bölöny József, 1992.) 87.
50 1914. évi XV. törvénycikk az országgyűlési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapításáról. In: www.1000ev.hu
51 Magyarországi Rendeletek Tára 1914. Szerk.: Magyar Királyi Belügyminisztérium. Budapest, 1914, Pesti Könyvnyomda Rt. 724.
magában foglaló szavazókört, a II. választókerületen belül pedig tíz belterületi (a város II., III., V., VI., VIII. közigazgatási kerületei), és ugyanannyi külterületi szavazókört hoztak létre.52
A választási előkészületekre kevés idő állt rendelkezésre, ezért Soós István53 polgár-mester már 1920. május 8-án elrendelte a választásra jogosultak névjegyzékének össze-állítását. A feladattal Medveczky Imre helyettes főjegyzőt bízta meg,54 aki a továbbiak-ban polgármesteri megbízottként felügyelte és irányította a választás előkészítését, amely korábban a helyi központi választmány55 feladata volt. A választásra jogosultak-nak be kellett jegyeztetni magukat a lakóhelyük szerinti szavazókör névjegyzékébe. A feliratkozásra 1920. május 17–21. között az illetékes összeíró biztosoknál volt lehetősé-gük. A jelentkezők viszonylag alacsony száma miatt május 24. és 27. között mindkét választókerületben pótösszeírást kellett elrendelni, melynek során az I. választókerület-ben 1167, míg a II. választókerületben 3986 fő regisztráltatta magát a pótnévjegyzék-be.56A végleges névjegyzékek alapján az első választókerületben összesen 7771, míg a másodikban 10542 választásra jogosult volt. Ez jelentős létszámemelkedést jelentett, ahhoz képest, hogy 1910-ben mindössze 5381 választópolgára volt a városnak.57
A hódmezővásárhelyi választás levezénylésére a Szegedi Királyi Ítélőtábla május 8-án két választási biztost és két helyettest rendelt ki. Az első választókerületbe dr. Zehery Lajos királyi ítélőtáblai bírót, a második választókerületbe pedig dr. Salánky József kirá-lyi ítélőtáblai bírót delegálta. Az ő feladatuk volt az adott kerület választópolgárai közül
52 MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Központi Választmányának iratai 1920. IV. B. 1403.
b/Iratok, 1-19. 9. doboz (a továbbiakban: Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 9. d.) 3/1920. Nyomtatvány.
53 Soós István (1863-1948) 1918 és 1935 között Hódmezővásárhely polgármestere volt. Szentesi eredetű családban született, jogot végzett, majd 1908-tól különböző hivatali tisztségeket viselt a Hódmezővásárhelyen. 1913-tól a város főjegyzője és polgármester-helyettese volt. 1918. október 26-án választották meg a város polgármesterévé. Ezután − közmegelégedésre − 17 évig maradt hivatalában, 1935 végén vonult nyugállományba. A városi törvényhatósági közgyűlés 1938. március 31-ei ülésén a törvényhatósági bizottság örökös tagjává választotta. In: Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város történeti almanachja 1873-1950. Szerk.: Kovács István. Hódmezővásárhely, 2003. (a továbbiakban:
Hmvh. tört. alm.) 135-140.; MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Igazoló Választmányának iratai 1937-1944. IV. B. 1404. a. 7. doboz (a továbbiakban: MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 7. d.) 20/1938.
54 Bernátsky Ferenc, 2002. 146.
55 A helyileg illetékes központi választmányok feladata az országgyűlési képviselő-választások előkészítése, és lebonyolításának segítése volt. Tagjait meghatározott időre a város törvényhatósági bizottságának közgyűlése választotta saját soraiból. A választók névjegyzékének összeállítása és évenkénti kiigazítása szintén a testület feladata volt. A központi választmány bírálta el az ideiglenes névjegyzék ellen beadott felszólamlásokat és panaszokat is.
56 MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 9. d. 6/1920., 12/1920 II. vb.; MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Központi Választmányának iratai 1920. IV. B. 1403. b/Iratok, 21-31. 10. doboz (a továbbiakban: MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 10. d.) 14/1920. I. vb.
57 MNL CSML HL Hódmezővásárhely város Központi Választmányának iratai 1912-1935. IV. B. 1403.
a/jegyzőkönyvek, 3. doboz (a továbbiakban: MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. jkv. 3. d.) 31/1920 I.
vb., 26/1920 II. vb.; Bernátsky Ferenc, 2002. 151.
kijelölni a két választási bizottság négy rendes tagját és négy póttagját. A két felálló bi-zottság elnöki tisztét a választási biztosok töltötték be. A választási bibi-zottságok jegyzőit a polgármester nevezte ki, feladatuk a bizottsági ülések jegyzőkönyveinek vezetése volt.
Továbbá a választópolgárokat több alkalommal tájékoztatniuk kellett a választójogi ren-deltben foglaltakról és a szavazás helyéről, idejéről, valamint módjáról a Vásárhelyi Reggeli Újság, a Magyar Nemzetőr és a Friss Hírek című vásárhelyi napilapok hasábja-in. Ezenkívül több száz választási hirdetményt ragasztattak ki a városban.
A két, május közepén megalakított hódmezővásárhelyi választási bizottság véglegesí-tette a választásra jogosultak névjegyzékeit, megalakította a 32 szavazatszedő küldött-séget, és kijelölte működési helyüket. A május végén létrehozott szavazatszedő küldött-ségek egy elnökből, egy helyettes elnökből, egy jegyzőből és egy helyettes jegyzőből álltak, és a választás szabályszerű lebonyolításáért feleltek. Tagjaikat a bizottságok az adott választókerületben élő választópolgárok közül verbuválták, akik a voksolás köz-ben vezették a szavazási rovatos íveket, a szavazási jegyzőkönyvet, és a visszautasítot-tak névjegyzékét. A választás végeztével feladatuk kiterjedt a szavazatok összeszámlálá-sára is.58
A választási iratok a belügyminisztériumból a két választási bizottsághoz június 1-jén érkeztek meg. A küldeményben több tízezer üres szavazólap, boríték, valamint a válasz-tási jegyzőkönyvek és a szavazási jegyzőkönyvek nyomtatványai kaptak helyet. A sza-vazólapokra már Vásárhelyen nyomtatták rá a képviselőjelöltek nevét és pártállását.
Természetesen mindenről szigorú nyilvántartást kellett vezetni. A választási bizottságok kötelessége volt a megfelelő nyomtatványok, szavazólapok, papírok és íróeszközök, va-lamint az urna eljuttatása a szavazókörökbe. A választás után a fel nem használt iratokat vissza kellett küldeni a belügyminisztériumba.59
A választási bizottságokba a képviselőjelöltek egy pártmegbízottat és egy helyettest delegálhattak. A pártmegbízottak feladata, a jelölt érdekeinek képviselete volt, azonban nem rendelkeztek a bizottságban szavazati joggal. A szavazatszedő küldöttségekbe min-den pártnak joga volt egy vagy két ún. bizalmi egyént külmin-deni, akik a választás törvé-nyességét ellenőrizték. A választók személyazonosságának megállapítására a városi ta-nács a szavazókörökbe hatósági azonossági tanúkat jelölhetett ki, valamint a bizalmi
58 MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 10. d. 9/1920 I. vb.; MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir.
9. d. 7/1920 II. vb., 8/1920. II. vb, 10/1920 II. vb.; MN 1920. május 18. 2-3.
59 MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 9. d. 9/1920 II. vb.; MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir.
10. d. 20/1920. I. vb.
egyének is kijelölhettek egy-egy választópolgárt pártjuk azonossági tanújának. Minden tisztségviselőnek és pártdelegáltnak eskütételi kötelezettsége volt.60
A választáson való induláshoz a képviselőjelölteknek legalább 500, azonos választó-kerületből származó ajánlást kellett összegyűjteniük, majd ezeket a voksolás előtt nyolc nappal az illetékes választási biztos elé terjeszteniük. A hivatalos ajánlóíveken gyűjtött, szabályszerű ajánlásnak az ajánló nevét és lakcímét is tartalmaznia kellett. A választási biztosok kötelessége volt táviratban értesíteni a belügyminisztert az érvényesen ajánlott jelöltekről, majd megfelelő időben a választás hivatalos végeredményéről is hasonló tá-jékoztatást kellett adniuk.61
A szavazás előtt egy nappal szesztilalmat vezettek be, ami a választási procedúra vé-géig tartott. Ezenkívül tilos volt a választók bármiféle ellátásban részesítése, szállítása és agitálása is. A voksolás, amely minden választói névjegyzékben szereplő polgárnak kötelező volt, az összes szavazókörben reggel nyolc órakor kezdődött. Minden válasz-tópolgár abban a szavazókörben szavazhatott, amely névjegyzékébe előzetesen felvet-ték. A személyazonosság megállapítása legegyszerűbben a választó címére korábban kiküldött, szavazóigazolvány felmutatásával volt lehetséges, de szükség esetén a szava-zó kilétét az azonossági tanúk is igazolhatták. Azokban a szavaszava-zókörökben, ahol a név-jegyzékben szereplő választók száma meghaladta a 600 főt, kétnapos volt a voksolás.
Az első nap este 20 órakor felfüggesztették a szavazást, majd éjszakára őrt állítva elé lepecsételték a szavazóhelyiség ajtaját. A szavazókör a következő nap reggel nyolc órá-tól ismét kinyitott, és folytatódhatott a választás. A szavazatszedő küldöttség tagjainak és a bizalmi egyéneknek lehetősége volt arra, hogy helyben szavazzanak, akkor is, ha eredetileg máshová tartoztak. A rendet a rendőrség és a csendőrség tartotta fenn. A vok-solás szavazólappal történt, amit a szavazóköri elnök bocsátott a választópolgár rendel-kezésére. A szavazólapon a jelöltek nevei betűrendben voltak feltüntetve. Érvényes sza-vazatnak a képviselőjelölt neve mellé nyomtatott négyzetbe beleírt kereszt számított.
Ezután a szavazólapot borítékba zárva vissza kellett adni az elnöknek, aki azt az urnába helyezte. A szavazás végeztével a szavazatszedő küldöttség elnöke a küldöttség tagjai és a bizalmi egyének előtt, jelöltek szerint csoportosítva számolta meg a szavazatokat. Ér-vénytelen volt minden olyan voks, amely nem a hivatalos szavazólapon lett leadva, is-mertetőjellel volt ellátva, a kereszt jelölésen kívül bármilyen írást tartalmazott, illetve
60 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ). „Független politikai napilap.” Főszerkesztő, laptulajdonos: Kun Béla. Felelős szerkesztő: Fejérváry József. 1920. május 20. 2..; MN 1920. május 20.
1-2.
61 MNL CSML HL Hmvh. v. Közp. Vál. ir. 9. d. 13/1920.
nem a négyzetben volt a kereszt, vagy ha több név lett bejelölve rajta. A szavazatok ösz-szeszámlálása után a szavazatszedő küldöttség valamennyi iratot és jegyzőkönyvet be-csomagolt, lepecsételt, majd mindent a kerületi választási biztoshoz küldött.
A választási bizottság a szavazókörökből beérkező adatok alapján elkészítette a vá-lasztási jegyzőkönyvet, és megállapította a szavazás végeredményét, amit a procedúra lezárulása után a választási biztos hirdetett ki. A voksok általános többségét birtokló je-lölt lett a nemzetgyűlési képviselő, vagyis az, aki az összes érvényes szavazat több mint felével rendelkezett. Ha egy jelölt sem szerezte meg az abszolút többséghez szükséges szavazatszámot, akkor a két legtöbb szavazatot kapott aspiráns között pótválasztásra került sor.62