A törvényhatósági választás után az igazoló választmányhoz az 1934. december 18-ai határidőig nyolc petíció érkezett. Ezenkívül néhány választókerületben − Farkas Béla főispán kezdeményezésére − a voksolás szabályszerűségének megállapítása céljából, hivatalból elrendelt vizsgálatok is indultak.
A törvényhatósági bizottsági tagok mandátumai körüli bonyodalmak mellett még egy meglehetősen szokatlan eset is borzolta a kedélyeket: 1934 decemberének végén a főis-pán − betegsége miatt − szentesi lakására hívta össze az igazoló választmány soron kö-vetkező ülését. Tette mindezt annak ellenére, hogy az 1929. évi XXX. törvénycikk sze-rint a főispán akadályoztatása esetén a polgármesternek kellett volna levezetni a gyűlést.
Farkas Béla azonban mindenképpen személyesen akart elnökölni rajta, feltehetően azért, mert a választási eredmények nagy részét Soós István polgármester igazolta vol-na. A Kun Béla-pártjához tartozó igazoló választmányi tagok – szabálytalannak tartva a hódmezővásárhelyi törvényhatóság területén kívül összehívott ülést – el sem utaztak a szomszédos városba. A kormánypártiakat viszont szolgálati gépkocsik szállították át Szentesre, míg az MSZDP választmányi tagjai saját költségen fogadott autóval érkeztek meg a főispáni rezidenciához. A szükséges választási iratok hiánya miatt a csonka gré-mium érdemi határozatokat nem hozott, mindössze a hiányzó anyagok összegyűjtését rendelte el. Az ülés végeztével azonban majdnem tettlegességig fajuló, botrányos szóbe-li összetűzés játszódott le a főispán és a korábbi szociáldemokrata városi titkár, Erdei István között. Ezután Kiss János és Takács Ferenc szociáldemokrata párttagok a szentesi gyűlés jogellenességének megállapítását kérték az igazoló választmánytól. A testület
387 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 16/1934., 18/1934., 27/1934., 28/1934., 29/1934., 30/1934., 3/1935., 8/1935.; VRÚ 1934. december 8. 2.; VÚ 1934. december 18. 1.
1935 márciusában, immár Hódmezővásárhelyen összegyűlt tagjai azonban arra hivat-kozva, hogy az ominózus gyűlés határozata csak közbeeső intézkedést rendelt el, nem pedig ügydöntő határozatot hozott, visszautasították a panaszt. A két szociáldemokrata városatya nem fogadta el a döntést, és az igazoló választmány fellebbviteli szervéhez, a közigazgatási bírósághoz fordult.388 Ezen a főispán elnökletével összehívott márciusi ülésen foglalkoztak először az előző év decemberében beérkezett petíciókkal. A virilis választás eredményét, mivel nem érkezett kifogás ellene, helybenhagyták.
Az első választókerületben elutasított iparos lista miatt Karácsonyi Ferenc és Zombo-ri István MSZDP tagok éltek panasszal. Beadványukban arra mutattak rá, hogy a tör-vényhatósági választásokra vonatkozó törvény nem rendelkezett arról, hogy a listára felvett jelölteknek előzetes beleegyező nyilatkozatot kellett volna tenniük.389 A panaszo-sok arra is hivatkoztak, hogy az iparos lista jelöltjeit valakik gépkocsival összeszedték, majd a lemondó nyilatkozat aláírására kényszerítették őket. A nyilatkozatot viszont csak november 25-én nyújtották be a választási elnöknek, lehetőséget sem hagyva arra, hogy az iparos lajstromon esetlegesen új jelölteket állíthassanak. A kerültben így csak egyet-len érvényes listára, a Gazdablokkéra lehetett szavazni. A voksolás tehát tét nélkülivé vált, melyet az alacsony részvételi arány is mutatott. Az igazoló választmány 1935 tava-szán megvizsgálta, majd elutasította a szociáldemokraták panaszát. Megállapította, hogy a listán szereplő polgárok nem tartoztak elfogadni a jelölést, mert erre egyetlen jogsza-bály sem kötelezte őket, majd igazolta az első választókerület mandátumait.390
A második választókerületben Juhász Pál szociáldemokrata képviselőjelölt és társai nyújtottak be fellebbezést, mert a választás előtt a főispán az egyik szavazatszedő kül-döttség elnökét és helyettesét önhatalmúlag kicserélte, valamint − a panaszosok szerint
− a szavazatok összeszámlálásakor személyes jelenlétével akadályozta a kettes számú szavazatszedő küldöttség bizalmi egyéneinek munkáját. Az igazoló választmány az ügy kivizsgálására egy, a főispán által kijelölt vizsgálóbizottság felállításáról döntött. A vizsgálóbiztos Lázár Béla tiszteletbeli főügyész lett, aki először arra hivatkozva, hogy nem kapott egyértelmű direktívákat, érdemi vizsgálat nélkül terjesztette az igazoló vá-lasztmány elé a második választókerület iratanyagát. Ezért a testület az 1935 júniusában tartott ülésén pontosította a vizsgálat tárgyát, majd annak lefolytatását rendelte el. Végül a júliusi ülésen a szociáldemokrata bizalmi egyének tanúvallomásai alapján, – akik nem
388 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 5/1935., 6/1935., 14/1935.; VRÚ 1934. december 30. 3.
389 A panasz megalapozott volt, mert valóban csak az országgyűlési képviselő-választásokon induló jelölteknek volt kötelező ilyen előzetes, közjegyző által hitelesített nyilatkozatot adni.
390 VRÚ 1934. november 22. 3.
jeleztek szabálytalanságokat – elutasították az MSZDP petícióját, és helybenhagyták a választás eredményét. Az indoklás megállapította, hogy a kettes számú szavazatszedő küldöttség főispán által delegált két új vezetőjéről a választókerület választási elnöké-nek tudomása volt, a cserék pedig a szavazás eredményét nem befolyásolták. Juhász Pál azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és a közigazgatási bírósághoz fordult, amely 1935 decemberében tárgyalta a fellebbezést. A bíróság megállapította, hogy ugyan a f ő-ispán valóban törvénysértő módon váltotta le a szavazókör elnökét és helyettesét, de er-ről a választókerületi elnöknek tudomása volt. A kisebb szabálytalanságok pedig nem befolyásolták a voksolás kimenetelét, ezért a panaszt elutasította. Így a választás ered-ményének korábbi elismerése érvényben maradt.391
A harmadik választókerület választási eredménye ellen nem érkezett petíció, de az igazoló választmány – a szociáldemokrata győzelembe belenyugodni nem tudó főispán javaslatára – hivatalból vizsgálatot indított. A kivizsgálás arra irányult, hogy a voksolás-kor használt szavazólapok alakja vagy nyomtatása felismerhetővé tette-e a választópol-gárok pártállását, s ezáltal sérült-e a szavazás titkossága. A főispán a választás előtt két szavazatszedő küldöttség elnökét ebben a választókerületben is elmozdította, de a nyo-mozás erre nem terjedt ki. A vizsgálat lefolytatásával ezúttal is Lázár Béla tiszteletbeli főügyészt bízták meg, aki először a szociáldemokrata jelöltek választójogának, valamint megválaszthatóságának járt utána, majd a szavazólapok felett tartott szemlét. A Gazda-blokk bizalmi egyéneinek tanúvallomásai szerint a választási procedúra során nem vol-tak szabálytalanságok. A szavazatszedő küldöttségek tagjai sem számolvol-tak be törvényte-lenségekről, mindössze azt jegyezték meg, hogy az MSZDP által osztogatott szavazó-lapokon a nevek vastagabb betűkkel voltak szedve a szokásosnál. 1935. júliusi ülésén az igazoló választmány a vizsgálat eredményének ismeretében kimondta, hogy kisebb sza-bálytalanságok ugyan előfordultak, ezek azonban nem voltak hatással a szavazás vég-kimenetelére, majd igazolta a szociáldemokrata jelöltek mandátumait.392
A negyedik választókerületben nem volt felszólamlás vagy hivatalból elrendelt vizs-gálat, ezért a mandátumokat az igazoló választmány már 1935 tavaszán jóváhagyta.
Az ötödik választókerületben, a tizenegyedikben a Gazdablokk jelöltjeként indult Laub János petíciójára az igazoló választmány a következő kérdésekben rendelt el vizs-gálatot: A választópolgárok valóban csak a Bell-párt és az MSZDP korteseinek gyűrűjén keresztül tudtak a szavazóhelyiségekbe jutni, valamint, hogy Büchler József
391 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 19/1934., 33/1935., 39/1935., 45/1935., 5/1936.
392 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 5/1935., 21/1935., 28/1935., 46/1935.
mokrata országgyűlési képviselő tettlegességre buzdította-e a szociáldemokrata kortese-ket. Továbbá, hogy az MSZDP szavazólapjain a nyomtatás átlátszott-e a cédulák hátlap-jára. A hatodik választókerületben a Gazdablokkot képviselő Szabó Sándor és társai ugyancsak a győztes szociáldemokraták átütő nyomtatású szavazólapjai miatt emeltek kifogást.393 Azt állították, hogy ennek segítségével a szociáldemokrata bizalmi egyének ellenőrizni tudták, hogy a választók melyik listára szavaztak. A vizsgálat mindkét vá-lasztókerületben arra is választ keresett, hogy a Kéthly Anna szociáldemokrata ország-gyűlési képviselő kiadásában megjelent, és a panasszal élők szerint törvénytelenül ter-jesztett „Tisztelt Polgártársunk” című röplap valóban a Gazdablokk jelöltjeire vonatko-zó személyes sértéseket tartalmazott-e. Az igazoló választmány – a vizsgálóbiztos tanú-vallomásokon alapuló, és a választás eredményét helybenhagyni javasló állásfoglalása ellenére – a szavazólapok átütő nyomtatására, és a lejárató célzatú röpcédulákra hivat-kozva 1935 nyarán mindkét választókerület választási eredményét megsemmisítette. A határozatok ellen a szociáldemokrata Takács Ferenc és Papp Lajos adott be fellebbezést a közigazgatási bírósághoz. Beadványukban azzal érveltek, hogy a titkosság elvének védelmében a szavazólapok borítékba tételét éppen az MSZDP javasolta. A polgármes-ter engedélyt is adott erre, de rendelkezését a főispán felülbírálta. Következő indokuk az volt, hogy a szavazólapokat a főjegyzői hivatal bocsátotta a párt rendelkezésére, a nyomdafesték átütéséért pedig nem felelősek. A közigazgatási bíróság csaknem öt évvel a választás után, 1939 májusában hozta meg jogerős döntését: mindkét választókerület-ben érvényesnek mondta ki az eredményt. Indoklásában megállapította, hogy csupán néhány szavazólap volt átlátszó, valamint elismerte, hogy éppen az MSZDP volt az a párt, amely a szavazás titkosságát borítékok alkalmazásával kívánta megóvni, a röplap-ok terjesztése pedig a szavazás előtt, az előírások betartásával történt. Az 1939-ben te-vékenykedő, új összetételű igazoló választmány tudomásul vette az ítéletet, és helyben-hagyta a választókerületek eredményeit. Bár az 1935 nyarán hozott határozatai meg-semmisítették a szociáldemokrata jelöltek mandátumait, de a jogerős döntés éveken át húzódó megszületéséig ők mégis teljes jogú képviselőként gyakorolhatták jogaikat a törvényhatósági bizottságban. Takács Ferencnek csak az ítélet kihirdetése után kellett elgondolkodnia azon, hogy melyik választókerületben marad városi képviselő, ugyanis 1934-ben két helyen is megválasztották. Végül 1939 júliusában harmadik kerületi man-dátuma megtartása mellett döntött, az ötödik kerületiről pedig lemondott. A
393 A hódmezővásárhelyi levéltárban fellelhető, a panaszhoz mellékelt szavazólap alapján valóban így volt.
dett helyére a póttagok közül az ugyancsak szociáldemokrata Oláh Mihály került. A hosszan elhúzódó eljárás következtében ugyanakkor – Takács kettős mandátuma miatt – öt évig eggyel kevesebb szociáldemokrata képviselő volt a törvényhatósági bizottság-ban, mivel a jogerős döntés meghozataláig ötödik kerületi mandátumát nem adhatta vissza.394
A hetedik és a nyolcadik választókerület választási eredményeit az igazoló választ-mány petíció híján 1935 márciusában elismerte.
A kilencedik választókerületben – a harmadikhoz hasonlóan – az igazoló választ-mány a főispán nyomására a „közmegnyugvás érdekében” vizsgálatot rendelt el. Vizs-gálóbiztosról ismét Farkas Béla gondoskodott, aki az általa lefolytatott vizsgálat végén, egyes ajánlási ívek kitöltését szabálytalannak találva, a választás eredményének meg-semmisítését javasolta. 1935 júniusában az igazoló választmány mégis a szavazás érvé-nyességét mondta ki, mivel állásfoglalása szerint a szabálytalan ajánlási íveken szereplő jelölteket nem választották meg. A határozat miatt meglepő módon Molnár Imre, a győztes lista póttaggá választott képviselőjelöltje fordult a közigazgatási bírósághoz, amely azonban a panasz határidőn túli beadására hivatkozva 1937 februárjában elutasí-totta azt.395
A tizedik választókerületben Lakatos Tóth Gábor a Gazdablokk egyik bizalmi egyé-ne és Banga Imre az alulmaradó pártszövetség egyik jelöltje nyújtott be petíciót a vá-lasztás eredménye ellen az igazoló választmányhoz. Felszólamlásukban azzal vádolták Deák Mihály Bell-párti jelöltet, hogy folyamatosan a szavazóhelyiségben tartózkodott, és személyes jelenlétével befolyásolta a választópolgárok akaratát, tehát nem megenge-dett módon korteskemegenge-dett. A panaszosok annak a megállapítását is kérték grémiumtól, hogy voltak-e olyan kortesek, akik a voksolni igyekvő polgároktól szavazólapjukat el-kérve, és azt összetépve a másik pártét adták át nekik, valamint, hogy erről a tevékeny-ségről a szavazatszedő küldöttségeknek volt-e tudomásuk. Lakatos Tóth Gábor panasza azt is firtatta, hogy a Bell-párt kortesei által a szavazóhelyiség körül terjesztett „II. Hon-foglalás” című újság mennyiben volt alkalmas a szavazók befolyásolására. Az 1935. jú-niusi igazoló választmányi ülésen a kijelölt vizsgálóbiztos a panaszok érdemi feltárása nélküli elutasítása mellett foglalt állást. A testület azonban elrendelte a tanúkihallgatá-sokat, és a vizsgálat teljes körű lefolytatását. Következő, júliusi ülésén az időközben
394 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 7/1935., 29/1935., 30/1935.; MNL CSML HL Hmvh. v. Ig.
Vál. ir. 7. d. 19/1939., 22/1939., 23/1939.; VRÚ 1935. június 22. 4.; VÚ 1935. június 23. 1-2.
395 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 31/1935.; MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 7. d.
16/1937.
készült vizsgálati anyag ismeretében viszont nem állapított meg törvénysértést, így el-utasította a kifogásokat, és igazolta a választókerület mandátumait.396
A tizenegyedik választókerületben Kovács Jenő a választáson alulmaradt Egyesült Polgári Blokk listájának jelöltje élt felszólamlással. Farkas főispán ebben a választóke-rületben szintén az utolsó pillanatban cserélte le két szavazatszedő küldöttség elnökét. A panasz nyomán megindított vizsgálat egyrészt arra volt hivatott fényt deríteni, hogy Domokos Sándor a mártélyi szavazatszedő küldöttség új elnöke valóban késésük miatt nem fogadta el Kovács Jenő bizalmi egyéneit, másrészt, hogy elnöki tisztével visszaélve megsértette-e a választás titkosságát. A visszaélés lehetőségét támasztotta alá, hogy a mártélyi választókerületben az 1934-es törvényhatósági választáson mindössze 41 sza-vazatot kapott az MSZDP-vel szövetséges Egyesült Polgári Blokk listája, míg néhány hónappal később, az 1935-ös országgyűlési választáson a szociáldemokraták ugyanitt már 150 voksot gyűjtöttek, és 1931-ben is 121 választópolgár szavazott rájuk. Az ellen-oldal panaszindítványát ismét Laub János jegyezte, aki Kovács Jenő póttagságát támad-ta meg. Arra hivatkozott, hogy a jelölt jogellenesen támad-tartózkodott a vajháti szavazókör helyiségében. A harmadik felszólamlást Brezovai Lajos tette, aki a voksolás titkosságá-nak megsértése miatt emelt szót, mivel álláspontja szerint az Egyesült Polgári Blokk szavazólapjain átütött a nyomtatás. A lefolytatott vizsgálat után 1935 júliusában az iga-zoló választmány, bár megállapította, hogy a választókerületben kisebb szabálytalansá-gok történtek, – például ilyen momentum volt a bizalmi egyének elutasítása – minden panaszt elutasított, és helybenhagyta a választás eredményét. Ezt követően Kovács Jenő, Laub János és Brezovai Lajos is a közigazgatási bírósághoz fordult.397
A tizenkettedik választókerületben csak egyetlen listára lehetett szavazni. Itt senki sem élt panasszal, és hivatalból sem indult eljárás, így az itt elnyert mandátumokat az igazoló választmány már 1935 tavaszán érvényesnek ismerte el.
Az érdekképviseleti választások eredményeit – a megtámadott kereskedelmi és ipar-kamarai kivételével – gyorsan jóváhagyták. A kifogásolt kamarai képviselői helyeket a választmány 1935. júliusi ülésén igazolta, majd a közigazgatási bíróság is elutasította a hozzá beérkezett fellebbezéseket.398
396 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 2/1935., 3/1935., 14/1935. 47/1935.
397 MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d. 17/1934., 21/1934. 19/1935., 25/1935., 38/1935., 40/1935., 41/1935.; VRÚ 1935. július 13. 1.
398 VRÚ 1934. december 9. 2.; VRÚ 1934. december 18. 1.; MNL CSML HL Hmvh. v. Ig. Vál. ir. 6. d.
49/1935., 4/1936.
Megállapítható, hogy a Farkas Béla főispán által irányított hatósági és tisztviselői presszió elsősorban a szociáldemokraták ellen irányult, akik a Népszava hasábjain tá-madtak vissza rá. A helyi MSZDP visszaszorítására évek óta folyó akciói nem jártak si-kerrel, sőt visszafelé sültek el. A polgári összefogás tető alá hozása sem tudta megaka-dályozni az MSZDP mandátumainak gyarapodását. A közigazgatási bíróság pedig – igaz olykor csak évek múlva – a tizenegyedik kivételével, valamennyi választókerület vá-lasztási eredményét jóváhagyta. Farkas főispán eljárásai tehát – mint a közigazgatási bíróság több esetben megállapította – többségében törvénytelenek voltak.399
Farkas Béla 1935 májusában mind Csongrád vármegyei, mind pedig vásárhelyi főis-pánságáról lemondott. Távozásában bizonyára szerepet játszottak a törvényhatósági vá-lasztáson az ő utasítására elkövetett visszaélések is, viszont sikertelensége még inkább.
Felettese, Kozma Miklós, a második Gömbös-kormány új belügyminisztere márciusban még megerősítette tisztségében, az 1935 áprilisában megtartott vásárhelyi országgyűlési választáson azonban a kormánypárti lista mandátum nélkül maradt. Farkas főispán, NEP pártelnök körül elfogyott a levegő, törvényes, sőt törvénytelen eszközökkel sem tudta győzelemre juttatni a kormánypártot, és teljesíteni a szociáldemokraták visszaszorításá-ra tett korábbi ígéretét, ezért távoznia kellett tisztségéből. Utódja Kozma György, a be-lügyminiszter testvére lett, akit 1935. június 9-én iktattak be hivatalába. Ettől kezdve tehát ő töltötte be az igazoló választmány elnöki pozícióját, ami a grémium hozzáállásá-ban és munkájáhozzáállásá-ban is némi pozitív változást hozott.400
I. 13. 8. Megismételt törvényhatósági választás a tizenegyedik választókerületben