Erzsébet királyné Bártfán
Julius 22-én utazott el Erzsébet királyné Bártfáról Az alatt a három hét alatt, melyet ott töltött, Bártfa
igazán zarándokhely volt, annyi idegen kereste fel e bájos fürdőt, csak azért, hogy láthassák Magyarország
nak rajongva szeretett királynéját, ki leereszkedő nyájasságával valósággal megbűvölte a közönséget.
Elutazása előtt, a neki csak némileg is szolgálatot tett egyéneket mind megjutalmazta s megajándékozta.
Kinek melltűt, kinek gyűrűt adott, de mindenkinek juttatott egy kis emléket. A szegények közt pénzt osz
togatott ki. Nem csoda tehát, ha a nép áldása kisérte útján. Mielőtt elindult, Korányi Antal bártfai prépost- plébánosnak azt mondta, hogy magyarországi fürdő
zése eloszlatta álmatlanságát, mely már évek hosszú során át kínozta. Ô tehát viruló egészségben hagyta el Bártfát, melyről már jő öreg Gvadányink is azt írta, hogy ott:
„Fürdik papság, fürdik katonaság, Városok lakósi és számos uraság.“
125
hozzátéve azt is, hogy ügyelni kell, hogy 30-nál keve
sebbszer ne mártsa be tagjait az áldást és egészséget acló hullámok közé. Ez volt ugyanis az a babonás szám, mely Gvadányi idejében a sikeres kúra első és elengedhetetlen föltétele volt.
Nem tudjuk, hogy Gvadányi ajánlatára hasz
nálta-e a királyné a bártfai hullámokat, de hogy áldásthozók voltak, az bizonyos. Az is tény, hogy Erzsébet ő Felsége jól érezte magát a Kárpátok közt s bár láthatott magasabb bérceket, zúgőbb vizeket, sötétebb völgyeket, de ahol a természet a maga ere
detiségében közvetetlenebbül és erőteljesebben tudott volna hatni kedélyére, mint itt, oly vidéket aligha látott sokat a világon.
Visszafelé kiszállt Erzsébet királyné Poprádon és gyalog járta be a városkát. Innen, mint a remek Tátravidék középpontjából meg akarta nézni a Csorbai- tavat is, valamint a Tátrafüredeket, de a hirtelen beállt esős, zivataros idő e szándékában meggátolta úgy, hogy egyenesen Ischlbe ment innen. Ez útjában utoljára Zsolnán üdvözölték őt magyar földön. — Elmúlt tehát az egyetlen alkalom is, hogy a királyné a Magas-Tátrában időzhetett volna.
Végszó.
A végére értem. Csak még nehány szóval akarok a most már dicsőült Erzsébet királyasszonyunkról megemlékezni.
Erzsébet királyné szive mélységes szeretetével vonzódott mindenhez, ami magyar. Szerette a magya
rok őszinteségét, egyenes jellemét, szerette hódolat
teljes ragaszkodásukat felséges férjéhez, szeretett bennünket, mert mi is szerettük őt. Mikor utoljára járt magyar földön, s a budai vár ablakában meg
jelent gyászbaborult, szép karcsú alakja s lenézett a palota előtt éljenző tömegre, könnyezve mondta magyar udvarhölgyének : »Mennyire szeretnek itt engem!«
A hol annyira rajongtak érte, ott mindenesetre ő is jól érezte magát s csak rendkívüli okok játszot
tak közre, hogy hazánktól távol töltötte élete leg
nagyobb részét.
Síremlék a királyi család sírboltjában.
(Zala György müve.)
• .да
128
Egész életében sejtette, hogy utazás, kirándulás alkalmával éri őt utói a halál. S e sejtelme beteljesedett Mert, mint mindannyian tudjuk, úton, Isten szabad ege alatt lelte halálát, melyet egy elvadult, minden emberi érzéséből kivetkőzött, teljesen elzüllött egyén durva vasa idézett elő. Fáj a szívünk, ha rágondolunk 1898.
szept. 10-ére. Azt a szivet döfte át a rozsdás vasdarab, amely szív minden szépért, nemesért dobogott amely szív szerette hazánkat, szerette a magyart s mindenek- fölött rajongott Isten csodaszép természetéért.
Pótolhatatlan veszteség érte a magyart; de a turistavilág is egyik leglelkesebb bajnokát veszítette el az áldott emlékű királynéban. Őt siratják az általa bejárt szép magyar vidékek hegyei, völgyei, erdei, ligetei; a pásztornak az est méla csendjében elhangzó tilinkója is őt siratja, őt, a természet szépségeiért rajongó királynét. Erdőzúgás, madárének, patak csör
gése róla beszél majd a múltakon elmerengónek. A lomb susogása, az erdei dalosok nótázása, a tajtékzóan tovasiető patak csobogása azt mesélik majd: volt egy
szer egy királyné, ki nagyon szerette az illatos leve
gőt, a bársonypuha füvet, a színes virágot, ki mindig hegyen-völgyben lakott s csodálattal telt el Isten szép alkotásai fölött. Ezt hirdetik róla azok a százával emelt szobrok, melyeket Magyarország legtöbb váro
sában árnyas ligetekben, virágos parkok közepén állítottak fel; hisz ezekért élt-halt. Mióta elszólította őt körünkből a halál angyala, számtalan ligetet, parkot épen az 6 nevéről neveztek el. A legtöbb emlékmű magán viseli királyasszonyunknak, a szabad természet iránt érzett szeretetének hű bélyegét: vagy azzal, hogy illatos fák között emelkedik vagy, ha a föld mélyében foglal helyet szobra, az bizonyosan maga fejezi ki azt, hogy személy esi tő je mily szerfölött ked
129
velte a lombot, a virágot. Ilyen mű s egyszersmind az összes emlékművek legremekebb alkotása az a szobor, melyet a magyar nők emeltek szeretett királynénknak az uralkodó család sírboltjában. Művészi alkotója, Zala György, a renaissance stilü bronzszobron Magyar- ország nemesszivü volt fejedelemasszonyát az ő ked
ves virágaival vette körül: vadrózsa, szerény ibolya, piros szegfű, rózsa, mályva, marguerite, crysanthemum fonják szép alakját körül ; fölül a Mater Dolorosa tart egy keresztet, melyen e felírás van: In memóriám sempiternam. S midőn elhelyezték e kiválóan sikerült emléket, az ott megjelent magyar nők mindegyike az ő kedvelt virágaiból készült egy-egy illatos virág
csokrot helyezett a koporsóra.
De e szoborműveknél sokkal szebben, ideálisab- ban hirdetik a feledhetetlen jő királyné emlékét az ű. n. »Erzsébet emlékfák«. Még 1898. novemberében intézett lelkes hangú felhívást Darányi Ignácz akkori földmivelési m. kir. miniszter a magyar társadalomhoz, hogy a dicsőült Erzsébet emlékezetére országszerte emlékfákat ültessen. S ma már mintegy 3 millió ily emlékfa lombjának susogása hirdeti a magyar nép
nek soha nem múló hálás emlékezetét. Ez Erzsébet- emlékía-csoportok közt a legszebb, a legimpozánsabb a gödöllői, hol ily fákból egész parkszerű-erdőt létesí
tettek, mert mintegy 40 holdnyi területet ültettek be 24000 fával.
»In memóriám sempiternam !« az uralkodó csa
lád sírboltjában felállított szobormű felirata. E három rövid szó az egész magyar nép érzelmét fejezi ki.
Jóságos ősz királyunkat hosszú életében sok csapás érte, mely csapások betetőzését szeretett hitvesének szomorú végű halála képezte. Erős, Istenben bízó, törhetetlen hittel s hősies lélekre valló önuralommal
Erzsébet királyné hazai turista útiai. 9
130
viselte el a megpróbáltatásnak ez iszonyú keresztjét is. Vigasztalódjék jó öreg királyunk, mert Magyar- ország nagyon is megértette azon szavait, melyeket a királyné halálakor mondott : „Magyarország valóban igazi anyját veszítette el a megboldogult királynéban!u A magyar nép műidig igaz kegyelettel fogja viszo
nozni Erzsébet királyné áldott jóságát, mely kegyelet az idők végtelenségéig hirdeti majd a magyar nem
zetnek iránta való változatlan érzelmét Mert az emlé
kezet és hála széles ez országban virraszt a halál után a sír fölött is!
Források :
Burgh: Elisabeth.
Márki Sándor dr: Erzsébet, Magyarország királynéja.
Osztrák-Magyar Monarchia írásban s képben, Magyar- ország.
tiipka Ferencz: Erzsébet királyné Gödöllőn.
Tschudi Kínra: Elisabeth, Kaiserin von Österreich.
Napilapok.
!)
Tartalomjegyzék.
Lap
Előszó (Moussong Gézától) ... ... ... ... ... .. ... 5
Erzsébet királyné s a szabad természet ... ... ... ... ... ... 7
Miért utazott Erzsébet királyné... ... ... ... ... ... 16
Erzsébet és Magyarország szépségei ... ... _ ... _. ... ... 19
Erzsébet királyné először Magyarországon .. ... ... ... 23
Erzsébet királyné az Alföldön ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 36
Erzsébet királyné a budai hegyek közt ... _ ... ... ... ... 42
Erzsébet királyné Gödöllőn s környékén ... ... ... ... ... ._ ... ... 63
Erzsébet királyné Zágrábban . ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 85
Erzsébet királyné visegrádi kirándulása ... . . . ... 88
Erzsébet királyné Fiúméban ... ... . ... ... .... . ... 97
Erzsébet királyné pozsonyi kirándulása ... ... ... ... .. .... ... ... 100
Erzsébet királyné Herkulesfürdőn ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 102
Erzsébet királyné Bártfán ... ... ... ... .. .... 117
Végszó ... ... ... ... . ... ... ... ... ... 126
SUIVÏ'H
^ TÂ*A
j
Budapest, Nagy Sándor könyvnyomdájából.
«1
iX