1854. április 24-én lett Erzsébet, I. Ferencz József Ő Felségének hitvesévé. Nehány hónapra a házasság után a császári pár beutazta Morva- és Csehországot.
1856-ban összejárták az osztrák és stájer alpokat. Ez az út különösen arról marad emlékezetes, hogy, amikor a Gross-Glocknert megmásztak Ő felségeik, királyunk 1800 m. magasságban havasi gyopárt szedett, mely havasi gyopár-csokrot e szavak kíséretében nyújtotta át a bájos Erzsébetnek: Ez az első gyopár, melyet életemben szedtem. ')
De e közben a habsburgi birodalom távolabbi országai is már nagyon türelmetlenül várták a csá
szári pár látogatását. Ez időben történt, hogy, midőn Erzsébet császárné első ízben töltötte születésen apját osztrák földön, a mindenkor lovagiasan érző magyar nemzet kötelességének tartotta a fiatal s bájos csá
szárnét üdvözölni. Ezért a budapesti országgyűlés követséget küldött fel Erzsébethez, kit hódolatteljes tisztelettel üdvözölt; egyszersmind kérte, tisztelje meg nemsokára Magyarországot is nagyrabecsült
látogatá-*.) Tschudi, Elisabeth .),
24
savai. Mire Erzsébet igy felelt : »Minthogy a Gond
viselés époly kedves mint feloldhatatlan kötelékekkel kapcsolt a magyar királysághoz, ennek jóléte leg
őszintébb részvételemnek volt tárgya. Ez ország iránt táplált érzelmeim e szívélyes üdvözlettel, melyet ma idehoztak, s amely az önök szavaiban oly lelkesült kifejezést talált, csak még élénkebbekké lettek. Fogad
ják ezért mélyen érzett hálámat s az önöket küldött népnek adják előre is tudtára legmelegebb üdvözlete
met. Remélhetőleg nemsokára teljesiteni fogom as ország kívánságát s Magyarországot meglátogatom.<< r)
S az az időpont nemsokára be is következett.
1857 tavaszán villámgyorsan terjedt el a hír, hogy az uralkodó pár meglátogatja az országot s ez alka
lommal nagyobb körutat is tesz hazánk áldott földjén.
A magyar nemzet eddig már sok mindent hallott a jóságos, szépséges Erzsébetről, tudta róla azt, mily szeretettel nyilatkozott a magyarokról, tehát csak annál lázasabban várta az ifjú császárnét, hogy szín
ről színre lássa jóságos arcát, szelíd tekintetét, tapasz
talja érző szívének meleg lüktetését.
1857. május 4-ike volt az a nap, amelyen I. Ferencz József, Ó Felsége, először hozta hozzánk fiatal hitve
sét, a bájos Erzsébetet.
Barátságosan mosolygott a májusi kék ég. Felhő
nek nyoma sem volt. Tavaszi napfényben úszott az osztrák főváros. A nagy természet legragyogóbb bájait rakta magára. Csillógott-ragyogott minden.
Csendes, illatos szellő lengett végig az egész tájon.
A Kahlenberg tetejére lombos erdők sötété borul. A gyönyörű kikelet pompázó virágaiból áradozó illat, a fakadó bimbó, a szétáradó szirmok, az illatos
2) Tschudi, Elisabeth 46: 1.
fák, a lágyan csicsergő madarak danája, mind mind az örökké viruló természet csodás pompáját mutatja be.
A szőke Duna mozdulatlan, zavartalan víztükrén az 2Adler« nevű yacht áll ünnepi díszbe öltözve.
Magas vendéget vár : a császári párt. A parton végig hullámzó tömeg lelkesedése kiséri őket a hajóra, melynek szomszédságában nyugodt méltósággal áll az udvari kíséretet magába fogadó Croatia« nevű hadi gőzös. A fejedelmi pár rálép a hajóra s annak fedélzetén foglal helyet. Az elindulókat az osztrákok ezreinek üdvkiáltása bocsátja útjokra. Méltóságos lassúsággal halad eleinte a zászlódíszben úszó vizi-mű.
A hullámok egyhangú csobogását még túlharsogja a lelkes nép »hoch«-olása ; de lassanként el-elhal a hang, már csak kendőlobogtatás s kalaplengetés látszik.
Végre teljesen eltűnik a császárváros a fejedelmi pár szeme elől s most már egész csendben élvezik a cso
dás természet szépségeit.
Telve van a természet boldogsággal, de ennek boldogságánál talán sokkal nagyobb az, mely a bájos Erzsébet szivében honol. Teli vággyal az út szépségei ránt, teli reménységgel Magyarország kedves népe iránt. S ha akkor, midőn mint boldog menyasszony szüleinek s testvéreinek kíséretében hajóra szállt, hogy ezen a császárvárosba menjen, mondom, ha akkor a szülőföldjétől való búcsúz ás a fájdalom keserű könnyeit csalta szépen tündöklő szemébe, úgy most ez a két gyöngy az örömtől sugárzott s fényt lövelt az egész környezetre.
Az a dunai út, melyen Erzsébet Wien-be érkezett, tehát a Straubing—Passau—Linz—Wien-irány szintén a legremekebb tájképi részleteket tárta fel előtte, melynek szépségein költői lelke hosszasan elmereng
hetett. Mert míg egyrészt a passau-linzi Duna vidéke sűrű erdőborította hegyeivel s általában egyhangú komorságával gyönyörködtet, addig a Linztől Wien-ig terjedő útirány inkább változatosságaival, vagyis gyönyörű villákkal, üde szőllőkkel, termékeny síksá
gokkal kedveskedik. Passau ritka szép fekvése, az ezután sűrűn előbukkanó várkastélyok, mohos, kiet
lenül álló romok, ódon kolostorok, a Krampfelstein, a Jochenstein, Engelzell vidéke, az apró falvacskák, a kétszer is előkerülő Hayenbach várának komor maradékai, mint a passau-linzi útnak legmegkapóbb része, majd távolabb az égnek meredező Kürnberg s a már Linz fölött emelkedő Pöstlingberg, mind gyönyörrel tölthették el Erzsébet költői hangulatokban gazdag lelkületét. De bámulatra indította őt bizonyára magának Linznek festői képe is, továbbá Ebelsberg 1000 évesnél régibb kastélya, s a folyóba belenyúló Pragstein vára. A zord sziklanyúlványon emelkedő Nieder-Wallsee megpillantásánál bizonyára nem gon
dolt Magyarország leendő királynéja arra, hogy egy
szer majd ezt választja a »magyar leány« állandó lakóhelyéül. St.-Nikola elragadó vidéke, egy csomó barátságosan intő falu, a Sáusenstein romjai, a távol
ban feltűnő Maria-Taferl kéttornyú temploma, az egy
kor Rüdiger-lakta Pöchlarn bájos kornyéke, Dürn
stein ecsetre méltó részletei, Tulln városának szép képe, Klosterneuburg ősrégi kolostora, mind mind Istennek oly remek alkotásai, melyeknek megpillan
tására valóban tágul keblünk 6 lelkünk felemelkedik a magasba s ajkunk önkénytelenül is hálát rebeg a Mindenható jóságáért, hogy megengedi, hogy mi mindezt szemlélhetjük, csodálhatjuk.
De azért, ha azt mondjuk, hogy a »mi Dunánk, a »mi« fejedelmi folyőnk, mely hazánkat 29 híján
27
1000 kilométer hosszúságban szeli át, van oly szép, mint az eddig említett »bajor< és »osztrák« Duna, nem nagyítunk ; sőt tovább megyünk s azt mondjuk, hogy a magyar Dunának vannak részletei, melyek a kikiáltott Rajna vidékét jóval fölülmúlják szépségre.
Csak Visegrád páratlan tájképét s az Al-Duna meg
kapó részeit említem.
Ennek a mi szőke Dunánknak hús habjain jött le hozzánk első ízben Erzsébet királyné, akkor még császárné.
De térjünk vissza a fejedelmi folyó fodros hab
jain ringó »Adler« zászlókkal díszített fedélzetére s kisérjük le Budapestre a felséges asszonyt, ki férje oldalán ülve, élvezi a friss tavaszi szellő édes illatát.
Boldogság tanyáz szivében, az életöröm mosolyt csal ajkára. Alig tud betelni a vidék változatos szépségei
nek szemlélésével. Az első érdekes pont Dévény várá
nak festői romjai s az ezek alatt viruló völgyben fekvő Dévény helysége. Érdekes az a fogadtatás melyben a dunai balpart e legszélsőbb határpontja Dévény, a fejedelmi párt részesítette. A tájon büszkén széttekintő várnak a Dunára néző falairól hatalmas bajor és magyar zászlók lengtek ; ugyanily zászló
díszt öltöttek a kikötőben állomásozó hajók is ; a parton virágokkal, fenyőgalyakkal s tölgyfalevelek
kel ékesített csolnakban.ő Felségeik életnagyságú arc
képe volt látható, mely kellemes meglepetésnek a fejedelmi vendégek nagyon megörültek. A partokon csak úgy hullámzott az ünneplő nép s kalaplengetés- sel s hangos éljenzéssel fogadta az uralkodó párt, s míg fehér ruhába öltözött lánykák, ezer meg ezer illatos virágot szórtak a csolnak előtt álló sátorból a hajóra, addig a kis fiúk igaz magyar érzéssel dalolták a himnusnak ez örökszép versét:
28
Balsors, a kit régen tép, Hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt.
Nem olvastam sehol, de bizton hiszem, hogy e szép jelenet, ez igaz magyar szeretet, a himnusnak mint egy segélyért kiáltó, fájdalmas dallama, hullám
zásba hozta az amúgy is érzékeny s gyöngéd szivíi Erzsébet kedélyét, s gyönyörű szép szemében meg
csillant a magyarokért az első könnycsepp, mely gyé
mántként ragyogott a tavaszi nap tisztán sugárzó fényében.
A hajó méltóságtelj esen folytatta útját, de már nem egyedül szelte a fodros habokat ; mert bár a kis magyar fiúk dalának hangja lassanként elhal, a virág
illat még tart ; hisz a hajó után s mellett ezer meg ezer virág, falevél úszkál a csillogó víz sima tükrén még pedig oly kitartón kisérik bájos társukat, mintha tudták volna, hogy ők lesznek hivatva a gyönyörű fejedelemasszonyt egész életén keresztül kísérni. Hisz ismeretes, mennyire kedvelte Erzsébet királyné a virágokat.
De menjünk tovább. Dévénytől Pozsonyig a tájkép nem mutat fel sok változatosságot ; ez idő alatt a dévényi szép fogadtatás lebeg a fejedelmi pár lelki szeme előtt... De csakhamar feltűnnek a pozsonyi várfalak s az ezek alatt elterülő csinos fekvésű város
nak képe. A királykoronázó ősi dóm ünnepi harang
szavának lágyan elhaló búgásába belevegyül a tömeg- ezreinek »éljen« kiáltása, mely, valamint a várból hangzó ágyűlövések, jó messzire kisérik a nyugodtan tovahaladó hajónak magas vendégeit, kik szívélyesen fogadják s viszonozzák az üdvözléseket és soká élvezik azt a látványt, melyet a balparton 15—20 m.-nyi tér
29
közzel felállított lobogók s a Duna jobb partján fenyőgalyakból összeállított hatalmas obeliszk nyúj
tottak, melyen e felirat ragyogott : Mosony megye.
Ugyanily ünnepélyesen fogadták ő Felségeiket Komáromnál, hol d. e. 11 órakor ágyúrobaj közt szálltak partra s a számukra készített díszes sátor
ban átvették a komáromiak ajándékát : a virágos kosarakba helyezett kenyeret. De Komáromig is min
denütt ezrivel tolong a nép a partokon s amerre elhalad a hajó, mindenütt zászlódísz, üdvkiáltás, virág s diadalkapu várakozik rá jók. A Csallóköz után feltűnő virágos rétek, árnyas ligetek, a part hosszá
ban elterülő füzesek, a sok apró falu fehérre meszelt házikói mind igen érdekes látványt nyújtottak. Esz
tergom előtt a Hegyhát erdős bércei teszik a különben egyhangú tájképet változatossá. De ez egyhangúság is jól esik s a már-már kifáradt szemnek egy kis pihenőt enged ; a fül azonban most sem nyugodhatik.
A csendes tavaszi napon a gyönge szellő elhozza a közeli rétekről, bokrokból a madarak édesen hangzó dalait a hajóra s mialatt az örömtől ittas fiatal császárné gyönyörködik a pacsirtának Istent dicsőítő énekében s nézi, mint kanyarodik szilaj kedvvel a magasba s füröszti meg lankadt testét a ragyogó nap üde suga
raiban, a távolból már kiemelkedik az esztergomi vár
hegy tetején álló érseki bazilika ; lassan kibontakozik a környékből a folyó mentén épült ősrégi város is.
Innen a Duna képe mind szebbé, vonzóbbá lesz.
Dömös gesztenye-, bükk- és tölgyfa-erdeinek elhagyása után a hajó Magyarország egyik legfestőibb tájára érkezik s ez Visegrád. A régi dicsőségről regélő felleg
vár romjai s a part fölött álló Salamon-tornyának égbenyúló hatalmas falai, valamint a folyó partjának hosszában elterülő falvacska, a viruló kertek közé
30
épült, akkor még egyszerű házaival ; s ezzel szemben Nagymaros helység képe gesztenye-erdeivel, oly rész
lete a Dunának, mely, mint már említettük, a Rajna vidékével is kiállja a versenyt.
Erzsébet Ő felsége gyönyörködve nézi azt a folyó közepén álló, kék s vörös szövetből készült hatalmas mennyezetet, melyet két hajónak négy árbocoszlo
pára feszítettek, mely baldachin alatt vígan siklik tova a díszes »Adler«. A fejedelmi pár nem tudja, merre nézzen, annyira elbűvöli e festői ecsetre méltó panoráma. A hajó csak nagyon lassan szeli a nyu
godtan álló víznek ezüstös hullámait, hogy annál tovább élvezhessék Istennek csodaszép természetét, mely itt szemök elé tárult. Egyszerre megpillantanak két, a vár ormán lengő óriási zászlót, melyek egyikén méteres betűkből készült e felírás volt olvasható : Isten hozott ! míg a másikon e hexameter pompázott :
Nagy Lajos és Mátyás hajdan ragyogának ez ormon, Szálljon az ős árnyak nemzeti fénye Beád !
Még tündériesebbé tette e látványt az a két szinte fejedelmi pompában ragyogó hajó, melyeken a pestmegyei küldöttség tagjai siettek Ő Felségeik elé.
A »Ferencz József« és »Erzsébet« fellobogózott s illa
tos virágokkal díszített hajók, a legelőkelőbb s ünnepi magyar díszbe öltözött urakat és hölgyeket szállítot
ták a fejedelmi vendégek elé. A mint megpillantották az »Adler« testét, rázendítette a két hajón elhelyezett zenekar a néphimnust s a lobogó mélyen meghajolt a szembe jövő yacht előtt. A szürke űtiruhában s vállára vetett fekete köpenykében megjelenő Erzsébet, látható örömmel, kendőlobogtatással fogadta a küldött
ség hódolatát s most már a három hajó együtt szelte Visegrádtól a Dunát. Nemsokára Vácz ősrégi
városá--31
пак üdvkiáltásait hangoztatták vissza, a szemben fekvő hegylánc erdőborítofta sziklái. A váci part mintegy 400—500 m. hosszúságban virágkoszorúkkal, lombfüzé
rekkel, címerekkel és zászlókkal akként volt díszítve, hogy a feldíszített kiszálló hely mintegy a középpontot képezte, melynek díszkapuján e szavak ragyogtak :
Vácziak üdyözlik Felségtek drága személyét.
Vácz a Duna felől.
Rövid idő múlva már Budapest gyárkéményeit s az ős Gellérthegy szürke várfalait lehetett látni.
Végre feltűnt a hullámok közé ékelt Margitsziget, melynek sűrű, hamvaskék lombozatában gyönyör
ködve egy ideig, nehány perc múlva partra szállt a felséges pár.
Leírhatatlan az az öröm, az a lelkesedés, mely- lyel a magyar főváros ünneplő közönsége Ő Felségei
ket fogadta. Ott voltak teljes díszben a Budapesten időző főherczegek, Albrecht akkori kormányzó, Ernő és Vilmos ; Szcitovszky János hercegprímás papi bíboros ornátusban fogadta őket. Ferencz József Ô Felségén magyar tábornagyi egyenruha volt, Erzsébét fejedelemasszony pedig Vácz és Budapest közt magyar nemzeti díszruhába öltözött. Mily igézőén szép alak volt a császárné! Hollófekete haja, melyet ragyogó gyémánt-diadém díszített, lágyan omlott alá homlo
kára ; arcán, melyet báj és pir lángja borított, ki
mondhatatlan öröm kifejezése volt látható, mely öröm ott ragyogott két szép szemében, melyeknek ki-kivil- lanó barátságos tekintete, jobb jövő reményével kecseg
tette a magyart.
Ha már a pompa és fény mindenütt hű kísérői voltak a bájos fejedelemasszonynak, úgy elképzelhető, hogy mindaz hatványozott mértékben várakozott reá a fővárosban. Virágillat, zászlóerdő, ágyuk dübörgése, a díszmagyar öltözetek színpompája, ékszerek csillo
gása s mindezekhez még a májusi nap fenséges képe voltak azok a ritkaságok, melyekben a folyónak fény
ben úszó két partján része lehetett a boldog fejedelmi párnak.
Az üdvkiáltások százezreitől kisérve, léptek a ma
gas vendégek a hajóról a pesti oldalon felállítottkiszálló- hidra, melyet valóságos kertté varázsoltak át, mely kert
ben az illatos rózsák, szegfűk, rezedák, gyöngyvirágok s ibolyák egész mámorba ringatták a partrasz állók at.
Az a hely, hol először lépett magyar földre Erzsé
bet, az Angolkirálynő szálloda és a régi német szín
ház épülete közt volt, mely helyen akkor hatalmas gót díszítésű diadalkapu állt.
A dísz-bevonulás olyan volt, amilyet már régen látott a magyar. Feledett mindent s az őt jellemző udvariasságánál és vendégszereteténél fogva oly fogadtatásban részesítette Ő Felségeiket, melynél mél
tóbban nem mutathatta volna lti igaz szívből származó hódolatát.
A császárné üveges hintáját hat tollbokrétás, fehér spanyol lő vonta. Utána a díszhintók egész serege kisérte fel a várba az uralkodódért. Az ország zászlósai, főpapjai s főurai szemkápráztató fényben jelentek meg a bevonuláson. Különösen kitűntek fényükkel: a prímás aranyozott küllőjü nehéz fogata, Bartakovies egri, Kunszt kalocsai érsek, Ranolder veszprémi, Sza- niszlő nagyváradi, Gsajághy Csanádi, Fábry kassai, Roskoványi váczi, Girk pécsi püspökök díszhintai, továbbá Ríméi y pannonhalmi főapát és Villax zirci i apát fogatai, elül kengyelfutókkal és csatlósokkal.
Báró Sina Simonról pedig feljegyzik a lapok, hogy oly pompát fejtett ki, hogy csupán hintája mintegy 800.000 K-ba került. A fény kifejtésében mintegy ver
senyre keltek még a Pálffy, Eszterházi és Batthyány hercegek, Waldstein gróf, Szögyény-Marich László, Andrássy gróf, Cziráky Antal gróf ; az Eszter- házyak, Széchényiek, Zichyek, Bethlenek, Pálffyak, Endrődyek és Szapáryak a díszbandérium tagjai közt, tűntek ki.
Amerre elvonult a menet, mindenütt lelkes éljen
zés, virághintés, zászló- és szőnyegdísz fogadta őket.
Legimpozánsabb a Váczi-út volt, melyen Erzsébet Ö Felsége meg is állíttatta hintáját, hogy az itt kifejtett fejedelmi pompában hosszasabban gyönyörködhessék és sokáig szem- és fültanuja lehessen annak az emlé
kezetes jelenetnek, mely ez úton reá várakozott. Hatal
mas emelvényen mintegy 1000 iskolás fiú s 800 fehér
Erzsébet királyné hazai turista útjai. 3
■м
ruhás leány foglalt helyet s míg az utóbbiak virág
záport hintettek a császárné hintája elé, a fiúk kis szívók teljes lelkesedésével a magyar néphimnust énekelték Mayer István — általában István bácsi néven ismert — igazgató vezetése alatt.
Budán gyönyörű két obeliszket emeltek ; a vízi
városi díszkapu szintén bámulatba ejtette a menetet, így értek fel a budai várba, melynek tróntermében a hercegprímás üdvözlő szavaira Ferencz József ó Felsége is magyarul így felelt: Örvendek, hogy ez
úttal ismét idejöhettem megmutatni a császárnénak e szép hazát és személyesen is meggyőződni szeretett Magyarországom állapota felől.«
Az uralkodó ez alkalommal tehát főleg azért jött közénk, hogy felséges hitvesének megmutassa édes hazánk szépségeit.
Az a remek kép, mely Erzsébet fejedelemasszony szemei előtt dunai útján feltárult, azok a természeti szépségek, melyeknek ily rövid úton is szemtanúja volt, az a minden reményt fölülmúló, igazán meleg és lelkes fogadtatás, melyben a királyhű magyar nép a fejedelmi vendégeket részesítette, egyszerre megked
veltette Magyarország leendő királynéjával áldott föl
dünket. Csoda-e, ha ily előzmények után csakhamar beljebb is kívánt hatolni s e remek darab földnek előtte még ismeretlen részeit is látni kívánta Ez tehát csak kezdete volt annak a sok kirándulásnak s uta
zásnak, melyek közben Erzsébet hazánk fenséges vidékeinek legkiválóbb pontjait is lassan-lassan meg
ismerte. E magasztos cél érdekében járt el, mikor később egymásután kereste fel honunk természeti szépségekben gazdag gyöngyeit.
Erzsébet királyné 1857 -1897-ig, tehát 40 év alatt összesen 62 ízben mintegy 2663 napot töltött
hazánk-ban.1) Nem lehet célunk a legkisebb részletekig kimu
tatni, hányszor volt emitt, hányszor járt amott, csak arról akarunk tiszta képet adni, Magyarország mely vidékeit látogatta meg turisztikai Szempontból; de még sem hagyhatjuk figyelmen kívül gödöllői tartózkodá
sának egyes kedves epizódjait sem, valamint Gödöllő és Buda vidékén tett gyakrabbi kirándulásait sem, mint amelyekből épen legjobban ismerjük meg a költői lelkű Erzsébetnek a szabad természetért, ennek viruló szépségeiért rajongó szeretetét,
Mert ez utazásikból, kirándulásokból akárhány nő tanulhatna ; megtanulhatná azt, mint kell lelkesedni Isten remek alkotásaiért ; megtanulhatná, mennyire neveli a természet szeretete a női gyöngédséget, finom
ságot, annak egész lelkületét ; megtudhatná azt, mily hasznos eszköz az ország szebb vidékeinek össze- járása nemcsak tapasztalatok gyűjtésére, hanem az igazi s őszinte hazaszeretet lángjának a haza leányai
nak szivében való felélesztésére, kik mint magyar anyák így fogják gyermekeik zsenge leikületébe bele
csepegtetni Magyarország szent földjének legutolsó porcikája iránt érzett szeretetét s így fogják meg
tanítani gyermekeiket arra, mily lelkesedéssel kell fogadni mindazt, ami a hazáé, mily szeretettel kell keblükre szorítani még azt az egyszerű kis falevelet is, melyet a hősök vérétől áztatott talajban nőtt fán, melenget a tavaszi-nap éltető sugara.
') Márki Sándor dr. : Erzsébet, Magyarország királynéja. 127 1.
jegyzet,
8Г>
3"