Ferencz József Ő Felsége ifjú nejét tehát, mint említettük, elhozta Magyarországba, neki „e szép

hazát megmutatni.“

Ó Felségeik be akarták járni ez alkalommal egész Magyarországot. Gyönyörű programra jelezte az útirányt s az egyes városokban töltendő időt Budapestről kiindulva, szándékok volt megnézni Jász­

berényt, Szegedet, Kecskemétet, Nagykőröst, Félegy­

házát, Gyulát, Nagyváradot, Debreczent, Tokajt, Tar­

ez alt, Szolnokot, Székesfej érvárt, Veszprémet, Keszt­

helyt, Zalaegerszeget, Sopront, Szombathelyt, Kismar­

tont, Pozsonyt, Szobot, Ipolyságot, Balassagyarmatot, Rimaszombatot, Rozsnyót, Lőcsét, Eperjest, Kassát, Miskolczot, Egert, Váczot s Esztergomot. El is indul­

tak, de nem mint tervezték, május elején, hanem, a kis Gizella főhercegnő betegsége miatt, csak május 23-án ; akkor is alig voltak 5 napig úton, már is azt a szomorú hírt vették Debreczenben, hogy az eltávo­

zásuk idején megbetegedett Zsófia főhercegnő, első­

szülött leánykájuk, halálán van. Erzsébet Ö Felsége

4 Pesti Napló, 1857. máj.

87

vissza is sietett Budára a haldokló angyalhoz, ki aztán máj. 29-én meg is halt felséges anyjának karjai közt. Ha ez a szerencsétlenség nem éri Ő Felségeiket, mindjárt akkor megismerik Magyarország legnagyobb részét. Sajnos, ez alkalommal csak az Alföld népesebb városait látogathatták meg.

A magyar Alföldet, hazánk legtermékenyebb vidékeit keresték tehát fel először a fejedelmi vendé­

gek. Ennek speciális szépségei bizonyára magukkal ragadták a költői lelkületű fiatal uralkodóidét ; mert bár Alföldünk végtelennek látszó rónája egyhangú­

nak tünteti is fel e vidéket, mégis elég változatos képet nyújtanak az elég sűrűén váltakozó dombos völgyek, a hullámzó, puha pázsittal takart puszták, az ezeken csendesen legelésző nyájak, a kövér szántó­

földek haragoszöld vetése, a sok ezer virággal tarkí­

tott rétek, a délibábok csalóka játéka, a csendes cser­

jék, a pásztor síró tilinkójának szava, a távolban legelő csorda kolompolása, az egyszerű, de tiszta s becsületes nép lakta tanyák, akácos és bozókás lige­

tek s az itt-ott pompázó kisebb-nagyobb erdők. Magyar- ország éléskamrájának tájképei, csak oly lebilincselő- leg hatnak a költői lelkületre s képzeletre, mint az örö­

kös hóval fedett hegyek égbenyúló bércei. Vagy nem nagyszerű látvány-e a homoktengerből kiszálló napnak éltető sugarai s az abban ismét eltűnő tüzes golyónak megkapóan szép körvonalai ? Azt a vidéket tüntette ki Erzsébet Ő Felsége először magas látogatásával, melyet koszorús dalköltőnk, Petőfi, énekelt meg oly sokszor s oly szívből; azt az Alföldet, melyet Eötvös oly ritka szép színekkel fest le »A falu jegyzőidében.

De lássuk már most röviden, hogyan fogadták ő Felségeiket tőzsgyökeres magyar alföldi városaink s mily jól érezték ők magokat azokban.

Budáról kiindulva, Rákoson, Czinkotán s más fellobogózott falvakon keresztül Jászberénybe értek.

Impozáns menetben, melynek élén díszbandérium haladt, több diadalkapun áthaladva, szállásukra haj­

tattak. A szokásos bemutatások, audiencia s üdvöz­

lések után, díszebédet adtak a jászberényiek, mely alkalommal a jász nép egy küldöttsége a Lehelkürt­

ből hagyományos ünnepélyes áldomást ivott Ö Fel­

ségeik előtt. Délután a nádorkertben rendezett nép­

ünnepen voltak jelen, melyen 12 nagy bográcsban főtt a jó gulyás. Este fáklyásmenet volt tiszteletökre.

Másnap, vagyis máj. 24-én mise után elhagyták Jász­

berényt s Szegedre indultak. Közben azonban meg­

tekintették Czeglédet, Nagykőröst, Kecskemétet s Fél­

egyházát.

Czegléden végignézték a vásártéren tiszteletűkre rendezett népünnepélyt. Innen vonaton mentek tovább Nagykőrösre, hol, mint mindenütt, bandérium, zászló­

dísz, virág, üdvözlés s népünnep várt rájok.

Kecskeméten is zászlókkal s szőnyegekkel feldíszí­

tett utcán haladtak végig, melyen fehér ruhába öltö­

zött kis lánykák, bőven hintették fogatjukba az ezer­

nyi illatos virágot. Először a főtemplomba mentek, hol megáldattak, majd három díszkapun keresztül a

»Cserepesének nevezett épületbe hajtattak, hol a különféle küldöttségeket s ajándékokat fogadták, mely utóbbiak gyümölcsből és süteményből álltak. A szin­

tén ott tisztelgő kegyesrendiek házfőnöke, gyönyörű pogácsa-almákat s múlt évi szőlőt adott át a felséges asszonynak ; Erzsébet királyné tudvalevőleg nagyon szerette a jó gyümölcsöt; hozzá is látott volna, de kést elfelejtettek hozni a szép nagy almákhoz. Először kezével próbálta széttörni a rá mosolygó almák egyi­

két, de nem lévén elég ereje hozzá, letette s azt

39

mondta : »Ezek a jó urak adtak ugyan szép almákat, de kést nem tettek ide, együnk hát a szőlőből« — s jóízűen fogyasztotta kíséretével együtt a gyönyörű csemege-szőlőt.

Délután tovább folytatták utjokat. Félegyházán csak rövid időre szálltak ki. Szegeden rendkívül nagy fénnyel fogadták őket. Bandérium, diadalkapuk, virág­

hintés itt is volt bőven. Szeged ajándékát egy cipó és egy ezüstből készült tanya-bogrács képezte, mely utóbbi fakoszorúra volt helyezve ; a felirat rajta ez volt : Szeged város összes lakosságának jobbágyi hódolata s örök hűsége emlékéül 1857. Ebéd után a főpiacon nagy halászünnepet rendeztek, melyen a halászok nemzeti öltözetben halászlevet készítettek s cigány mellett nemzeti táncokat lejtettek. Este a színházban díszelőadás volt, melyen a »Huszárcsiny«

népszínművet adták elő, melyet Ö Felségeik egész végig néztek. A napot nagyszerű kivilágítás és fák­

lyásmenet zárta be.

25.-én Gyulára utaztak s pedig Szegedtől Körtvé- lyesig a «Sas» nevű császári gőzyachton, amikor a parton szegedi lovasok kisérték Ő Felségeiket ugyanoly gyorsan, mint amily gyorsan a hajó ment. Körtvélyes- től kocsin folytatták útjokat. Hódmezővásárhelyt, hol négy nagy diadalkapun mentek keresztül, élő virág­

bokrétát nyújtották át Erzsébet Ő Felségének arany virágtartóban s egy ezüstbe foglalt költeményt.

Orosházán 10,000 lovasból álló bandérium várta őket.

Gyulán szintén az elképzelhető legnagyobb pom­

pával fogadták a fejedelmi párt. A 6 órakor adott udvari ebéd alatt a gyulai, battonyai, szarvasi és makói cigányok játszottak. Este itt is kivilágítás és zene­

hangverseny volt.

40

26.-án Nagyváradra indultak. Útközben mindenütt fényes és lelkes fogadtatás. Megérkezésük után a püspöki palotába szálltak. A szokásos ünnepségek, tisztelgések után átvették Ő Felségeik három város­

nak ajándékát: Arad részéről egy gyönyörűen kidol­

gozott szenteltviztartót, Nagyvárad részéről egy ima- zsámoly-szőnyeget és Szatmár részéről egy nagybecsű érckőgyüj teményt.

Két napi itt időzés után Debrecenbe mentek, hol a tervbe vett ünnepségeknek csak egy részét nézhet­

ték végig, még pedig, mint már említettük, Zsófia főhercegnő betegsége miatt. Debreczenből tehát Őse­

gére, innen gőzhajón Szolnokra, innen pedig külön vonaton Budapestre mentek, hová 29-én d. e. ‘/ДО-ког meg is érkeztek. Pedig Erzsébet fejedelemasszony számára, hogy további útjának egy részét lóháton tehesse meg, a Debreczentől Tarez alig eső úton a Dugó nevű majorság előtt, nem messze Hadháztól, készen állt egy valódi magyar fajú paripa. Pompás szürke ló volt ez, mely kék bársony, ezüsttel díszített s hímzett címerrel ellátott nyeregtartóval s épen így díszített kantárfővel, ezüst patkókkal ellátva, nyerítve s büszke tartással türelmetlenül látszott várni a ked­

ves terhet ; de a közbejött akadályok miatt e lovaglás is elmaradt.

Örömmel kezdődött, szomorúsággal végződött Erzsébet első magyarországi útja, mely nemcsak azért volt fontos, mert hazánk leendő királynéja gyönyör­

ködhetett a magyar föld szépségeiben, hanem első útja politikai szempontból is nagy eredménynyel járt.

A bájos, szelidlelkii, fiatal fejedelemasszony egyszerre meghódította a magyarokat ; de ő is megszerette őket, látva az igaz tisztelet és szeretet őszinte megnyilat­

kozását. S ez a kölcsönös szeretet, ez a kölcsönös

bizalom, mely nehány év alatt Erzsébet és a magyar nép közt kifejlődött, hozta létre azt a nagyjelentőségű átalakulást a magyar politikai élet terén, mely 1861-ben kezdődött s 1867-ben a koronázás nagy tényével meg­

vetette alkotmányos életünknek alapját.

41