Otthon ! Mily édes sző ! Mily boldog, ki ilyet magáénak vallhat ! Az otthon megteremtésében fárad minden ember s mégis, mily sokan nélkülözik azt Tudod-e, mi az az otthon 4 Az, ami a madárnak a fészek, ami a csecsemőnek az édes anya szerető keble ; az, ami a pillangónak az illatos virág kelyhe, ami az őzikének a hús forrású erdő ; az, ami a munká
ban kifáradt s hazatérő családapának a tűzhely. És vájjon hol leljük fel az édes otthont ? Egyik a barát
ságos meleg szobában, a szerető család körében, a másik a pusztán, a harmadik íróasztala és könyvei társaságában ; a színésznek a színpad, a festőnek kicsi műterme, a tengerésznek a hajó kicsi kajüttje az otthona. Vannak, kik a város zajában s mások, kik a falunak magányt nyújtó csendjében, az erdő hús árnyában, a park illatos virágai körében, a csacsogó patak, kristálytiszta vize mellett, avagy a hegyóriások merész szikláin, a völgyek bársonyos pázsitján szóval a természet nagy ölén lelik fel a boldogító édes otthont.
64
Ez utóbbiak közé tartozott a b. e. Erzsébet királyné is. A regényes környékű Gödöllő, a maga egyszerű de kényelmes berendezésű kastélyával, a maga kedves parkjával, sűrű erdeivel, illatos levegő
jével volt az ő otthona. Itt volt ő itthon s nem a királyi termek fényes parkettjén, a gödöllői parknak természetalkotta fasoraiért s nem Schőnbrunnak osz
lopalakokra nyesett fáiért rajongott. E kicsi falu idillikus csendje vonzotta őt s nem az osztrák főváros zaja és fenséges Burg-ja. A kedves Gödöllőt kereste fel ő oly sokszor, azt a helyet, amelyről 1873-ban azt mondta Jókainak : »Itt mindig szabadnak érzi magát az ember!«
Keressük fel mi is e regényes vidéket, melynek űgyszólván minden röge az ő lába nyomát őrzi ; bolyongjunk mi is a gödöllői illatos park síma útjain, amelyekről annyiszor nézte az őszi szél romboló munkáját, mellyel az a százados fákat megfosztotta lombozataiktól ; járjuk be mi is a kicsi falu környékén elterülő bozontos vadkerteket, ahol annyiszor élvezte a sportok egyik legszebbjét : a vadászatot; siessünk mi is a százados tölgyek alá, a csalitos erdőbe, hol oly gyakran vidította fel elborult lelkét az örök ifjú természet.
1867. május 11.-én udvari fogat robogott be az akkor különösen csendes Gödöllő falujába, ó Felségeik ültek a hintóbán. Ez az a nap, melyen a királyné először jelent meg Gödöllőn és a vidék s maga a falu az ősi kastéllyal annyira megtetszett neki, hogy azóta alig múlt el év, melynek egy részét itt ne töl
tötte volna.
Mivel ez az a hely, ahová annyi kedves emlék fűzte a Boldogultat, ahol annyiszor töltötte neve
li apját s a karácsony összes örömeit, időzzünk mi is
65
itt egy kissé tovább, beszéljük el részletesebben, mivel foglalkozott itt a ' mi szeretett királynénk s miért szerette Erzsébet annyira Gödöllőt ?
Többször említettük már, mennyire rajongott a sza
bad természetért. Ha Valahol, úgy mindenesetre itt élhe
tett e nemes szenvedélyének. Nem Korlátozta e helyen a feszes udvari etikett ; tehetett, járhatott szabadon.
mm
A gödöllői királyi kastély.
A még a XVIII. században Grassalkovich Antal gróftól épített s ennek halála után Sina báró és egy belga bank kezén át, a korona tulajdonává lett ősi kastélyban, melyet a nemzet a koronázás után mint nemzeti ajándékot ajánlott fel a megkoronázott király
nak, ebben a kastélyban, melyet aztán megfelelőleg átalakítottak, a célszerűség és a kényelem s nem a
Erzsébet királyné hazái turista útjai. 5
66
pompa volt az irányadó. E kastélyt tehát először is az otthonosság jellemezte berendezésében. Egyszerű, de lakályos volt. A termekben azonban Erzsébet Ő Felsége csak a téli napok egy részét töltötte ; késő őszig a szabadban járt s azt mondhatjuk, hogy jóformán az egész napon át a szabadban, az illatos mezőn, az árnyas fák alatt tartózkodott.
Hogy miért szerette Gödöllőt s vidékét annyira, erre ez a feleletünk : szerette természeti szépségeiért, kirándulásra alkalmas erdeiért, mintegy lovaglásra teremtett síkságaiért, szerette kedvező vadászterüle
teiért, de meg szerette jó levegőjéért s egyszerű, becsületes népéért.
Gödöllőn Erzsébet királyné különösen a sportnak élt: sétált, lovagolt, vadászott.
A sport sokkál nagyobb szerepet játszott jóságos királyasszonyunk életében, semhogy azt itt elhallgat
hatnék. Hisz a lovaglás, a gyaloglás, a kocsizás, a vadászat, a torna, a vívás mind a turisztikához tar
toznak, már pedig, ha valaki, Erzsébet érdemli meg az igazi turista nevet:
Lássuk a Gödöllőn űzött sportoknak különösen azon nemeit, melyeket ő kiváló kedvvel gyakorolt.
A lovaglás kora ifjúságától kezdve legkedvesebb passziója volt s ezt nagyon is jól tudták róla azokban a völgyekben s azokon a dombokon, melyek szülő
házát környezték. Mert bár a gyermek »Sissy« még inkább csak a báránykát s kutyát kedveli, a serdül- tebb Erzsébet már a lovak iránt is kezd érdeklődni.
A lovaglásnak azonban csak asszonykorában lett kedvelője. Énnek művészetét körülbelül 20 éves korában sajátította el s oly tökéletességre vitte, hogy méltán mondták őt Európa egyik legjelesebb s leg
bátrabb lovaglójának.
Gödöllőn s annak vidékén alig van hely, melyet egyik-másik kedvelt lovával be nem járt. Nem gátolta őt ebben a rossz idő, sem az eső, sem a por ; sokszor teljesen átázva került haza lovával. — S mily kecsesen ülte meg lovát ! Akik értenek hozzá s látták a bájos királynét, amint lóháton ült, azt mondják, hogy külö
nös tehetsége volt a lovagláshoz s szinte delejes összeköttetésbe tudta magát hozni paripájával, ha ezen lovagolt. Megfékezte a legvadabbaknak látszó lovakat s a legválságosabb pillanatokban sem veszí
tette el lélekjelenlétét. Órák hosszat, félnapokon keresz
tül ült nyeregben s a fáradság legkisebb jelét sem lehetett rajta észrevenni. Minél veszedelmesebb helye
ket kellett átugratnia, annál nagyobb gyönyörűségét lelte benne s szinte örült, mikor egyilc-másik jeles úrlovast megelőzött akadályversenyeken. A lovaglás
ban véghezvitt bravúrjairól egész hihetetlennek látszó dolgokat mesélnek. Lovával a legmagasabb palánkokon is egész könnyedséggel repült át. Mikor aztán leszállt tajtékzó paripájáról, megveregette, megcirógatta annak hátát s cukorral kedveskedett neki, melyet a széptartású állat prüszkölve fogadott bájos gazdája finom tenyeréről.
Abból a 28—30 lóból, amennyi Gödöllőn az udvar rendelkezésére állt, Erzsébet naponkint hármat-négyet is kifárasztott, világos jeléül annak, mily sok időt töltött lóháton.
Gödöllői tartózkodása alkalmából rendesen 4 órakor kel, megfürdik, majd reggelijének elköltése után egyszerű, többnyire sötét töilettben 5 órakor már lóra ül. Mily szép látványt nyújtott a bájos királyné a félhosszú sötétkék lovaglóöltönyben s vadászkalapban ! Mily szépen simult formás derekához a ruha ! Soha virág, szalag, vagy más fölösleges dísz
68
nem volt rajta látható, csak a hagyományos legyezőt tartotta kezében, vagy csatolta a nyereghez, mely legyezővel, mint tudjuk, arcát takarta el a kiváncsiak elől. i) A lovaglásból csak 11 óra tájban ért haza. Majd egy kis villásreggelit vesz magához s a vívóteremben vívással tölti idejét, utána ismét mint egy másfélóráig lovagol. S ez úgy megy napről-napra. Hogy aztán a rettenthetetlenül lovagló királynét néha csaknem halá
los végű szerencsétlenség érte, csaknem természetes
nek látszik. Csak a Sassetot (1875) s a Mürzsteg kör
nyékén történt balesetekre kellene utalnunk. De mi magyarok megvigasztalódhatunk, hogy a mi földünkön a királyné drága életét sohasem fenyegette sem lovag
lása idején, sem máskor, semmiféle veszedelem.
Ha aztán mint szenvedélyes lovagló szóba állt a kiváló cirkus-lovasoklcal és lovarnőkkel,2) vagy a puszta csikósaival s ezekkel sokszor órákig elbeszél
getett és szívesen nézte s tanulta azoknak a lóháton kifejtett ügyességét, csak egész természetes dolognak mondható.
Erzsébet királyné élt-halt a szép lóért. Gödöllői időzése éveiben soltáig a «szép Heléna» volt kedvelt lova. Mily büszke, könnyed tartása Volt e paripának s mily délcegen illette meg ezt az «amazonok király
néja», mint ahogy őt a magyarok elnevezték!
Napjában többször is felkereste az istállókat s nagyon szívesen időzött ott egy ideig lovainak társa
ságában; szinte jóleső örömmel kedveskedett nekik ilyenkor egy kis murokrépával, s cukorral ; meg- megveregette hátukat, megsimogatta sörényüket, sőt megtette néha azt is, hogy egy-egy kedvelt lovát meg
1) Tschudi,: Elisabeth 85. 1.
2) Tschudi: Elisabeth 84. 1.
69
is kefélte. *) Az is érdekes, hogy gödöllői kastélya közelében egy kis zabos földet csak azért tartott, hogy onnan maga vágjon le sarlóval, kurta ruhába öltöz
ködve ilyenkor, egy kis friss takarmányt elkényez
tetett paripáinak.2)
Roppant szerette a különféle lovakról felvett képeket is, úgy, hogy ezekből egész gyűjteménye volt.
Szólnunk kell még a gödöllői szép lovaglóisko
láról is, hol bámulatos tökéletességgel s kecsességgel lovagolta a magas iskolát. Ez a lovaglóiskola ugyan nem volt oly csinos berendezésű, mint a schőnbrunni, de azért ezt is érdemes röviden leírni, hogy némi fogalmunk legyen róla. 1879-ben egész változáson ment keresztül. Azelőtt a lépcsőkön kellett belé menni, most azonban feltöltőtték a köröndöt s föléje magas, szellős épületet emeltek, melynek porondján szokta a királyné kedvelt lovát lovagolni. A köröndöt 3 láb magas, piros bársonnyal bevont korlát futja körül. A terem közepén gyönyörű csillár lóg, a falakon négy óriási tükör veti nagyszerű arányokban vissza a lovarda képét. A bejárattal szemközt nagy, nehéz brokáttal bevont emelvény van, melyen vagy 20 ara
nyozott támlájú, pirosbársony zsölle van elhelyezve.
A felséges asszonynak rendkívüli kedve tellett abban, ha e zárt helyen bemutathatta magas vendégei előtt mindazon ügyességeket, melyekre kedvelt lovait tanította.3)
De mutassuk most már be Erzsébet királynét mint vadászt is, iletve mint az akkoriban hires gödöllői parforce-vadászatoknak főrendezőjét, melyeket épen
') Tschudi : Elisabeth 86. 1 J) Tschudi : Elisabeth 88. 1.
3) Pesti Napló, 1880. okt. 12.
70
ő vezetett be a magyar úri társaságba. A vadászatok középpontjai Gödöllő, de különösen Káposztásmegyer és Fóth voltak. Ezek a helyek voltak azok, ahol Magyarország arisztokráciájának szine-java össze
gyűlt s a felséges királyi pár társaságában részt vett a különféle s nagy hírre vergődött szarvas- és róka
vadászatokon, melyeknek lelke s mint említettük megteremtője maga a bájos királyné volt, ki ezekben époly fáradhatatlannak bizonyult, mint a lovaglásban.
Különösen a most múlt század 60-as éveinek végén s a 70-es évek elején tartott haj tó vad ász átok s kopó-lovas hajszák voltak messze vidéken híresek. Alig múlt el év azokban az időkben, melyben ne vadásztak volna heteken keresztül, amikor szólt a kürt, pattogott az ostor, csaholtak az ebek, amikor hangos volt az erdő a jókedvtől, a hajtők lármájától s egy-egy megseb
zett vad ordításától.
Külön kibocsátott, személyhez szóló meghívók jelezték mindig a vadászatok kezdetét. A találka rendesen Káposztásmegyeren volt, a hol a jeles kopó- falkák tanyáztak. A kijelölt vad ász területek a vad milyensége szerint változtak. így Gödöllőn a szent- királyi és juharost vadászterületen szarvasra szoktak cserkészni; a pompás valkói erdőrészben pedig vad
kanra vadásztak; de ily vadászatokat tartottak a babád erdőségekben is; máshol volt ismét a fácán
vadászat. A hajtóvadászatokat rendesen a harasztit, kerepesi és szt.-jakabi erdőrészekben szokták meg
tartani. Káposztásmegyer a falkavadászatok főhadi
szállása volt. A Rákos szétszórt tavai- s nádasaiban szárnyasokra vadásztak.
Tehát Gödöllőn s ennek vadakban gazdag kör
nyékén folytak a híres udvari vadászatok, ugyan
azokon a helyeken, ahol egykor történeti adataink
71
szerint Nagy Lajos, majd Mátyás király szerieket vadászgatni.
Az udvari parforce-vadászatra a királyné paripáit rendesen Wien-ből hozták Gödöllőre, ahol azokat Hüttemann lovászmester gondozta. Ezek a vadászatok sokszor 3 hónapig is eltartották, kivált mikor a rókák nagyon elszaporodtak.
Micsoda élet volt ilyenkor Gödöllőn és környékén!
,Az udvar megérkezése után nehány napra felhangzott az ebek víg csaholása, hogy a rókák nyugalmát vég
kép tönkretegyék. Elképzelhetjük, mily élénkség, micsoda zaj, mily öröm, micsoda élet uralkodott ily vadászatok alkalmával, a máskor oly csöndes gödöllői erdők sűrűjében !
Harang csendül meg. Ez a jel. A harang csilin
gelő hangjait olykor egy-egy éles vadászsíp csendü
lése zavarja meg. A vendégek felszereltetik az ezüst zablás paripákat; a fényes társaság lóra kap. Micsoda pompa, mily lelkesedés ! Közbe-közbe a falka víg csaholása hallható. A menet megindul. Élén a délce
gen lovagló királyné halad kíséretével. Utána a tarka űri nép. Zaj és lárma veri fel egy időre a falu elha
gyatott magányát, megszokott csendjét. Dallal, ostor- csattogással, hangos kacagással járják be a letarolt mezőket, a harmatos, szövevényes erdei utakat. Hopplá, hopplá! előre! a jelszó. A hajtok is derekasan mun
kához látnak. A megriadt vad, az elrejtett tisztásokon csendesen legelő őzikék és szarvasok, a léptek zajától felriasztva, gyors iramodással a sűrűségbe menekülnek.
Közbe-közbe ijedt hangokat hallat egy-egy felhajszolt vadkan, vagy róka s fut, rohan, menekül, amerre tud.
Az üldözés azonban tovább tart. A lovasok kitartóan s türelemmel vágtatnak tova tüskön-bokron keresztül.
— Az apró ágazat recseg, á levelek zúgnak s a cserjék
72
közül ím egyszerre egy koronás fő bukkan elő, félénk nyugtalansággal fürkészve az ellenóldal rétjeit s virá- nyait Még egyszer megkísérli a menekülést, ívszö
késsel ugorva át az előtte elterülő árkon, de már késő ... Pattognak a puskák s a vidék ezerszeresen visszhangozza a vidám társaság gyors egymásutánban következő lövéseit. Egyszerre nagy zuhanás zaja vegyül a hangos lármába s ott hever a legszebb hímszarvas, melyet Erzsébet királyné biztos lövése terített le.
A szt -királyi pagony, hol e szép erős 12-es szarvas földre hullt, egyszerre benépesül. Épen dél van. Itt tehát egy kis pihenőre gyűlnek össze az úri lovasok.
Az erdő szélén körbe ülve letelepszik a fényes társa
ság s hozzálát a királyi konyha finom eledeleinek elköltéséhez. A szívélyes háziasszony szerepét maga a királyné viszi s ugyancsak magyaros vendégszere
tettel kínálja a társaság vidám tagjait. Foly a bor, megered az ártatlan tréfa, van üde kacaj, nevetés elég! A vígábbák nehány szilaj vadászdalt is dalol- gatnak, melyet az erdő csendje többszörösen visszaad.
E közben a szolgák gályákkal, virágokkal fel
díszítik az elejtett vadat, kocsira rakják s nagy dia
dallal viszik be a faluba, majd a kastélyba, melynek bejárata előtt, a helység békés polgárai ugyancsak bámulják a vadak e ritka példányát.
Egy-két órai pihenés után a fényes társaság ismét lóra ül s jó kedvvel folytatja a vadászat kellemes mulatságát, míg lassan-lassan beesteledik.
Nemsokára ráborulnak a leáldozó nap végső sugarai, a lombját hullató erdőre s a vadászok eltá
vozása után ismét méla csend áll be ...
így teltek el egykor a regényes Gödöllőn a napok, a mikor még a magyarok védőangyala« vadászga- tott annak csalitos erdeiben ...
73
De érdekesek voltak az országos agarász-egylet versenyei is, továbbá a Fáczán-kertben rendezett galamblövő gyakorlatok is; de különösen híresek voltak az úrlovasok besnyői lóversenyei, amelyekről Erzsébet királyné szintén csak nagy ritkán hiányzott.
A harasztit magaslatokon rendezett versenyva
dászatokban, a királyné különösen nagy előszeretettel vett részt s azt mondhatni, ezeken mindenütt rendesen a legelső volt, csak az utolsó akadályról szokott volt elmaradni, hogy az általa kitűzött jutalom valahogy a nagylelkű adományozónak ne essék.
A vadászatokról hazatérve, legnagyobb örömét abban lelte, ha a vadásztársaság tagjait királyi aszta
lánál megvendégelhette. Vendégeit ilyenkor igazi magyaros vendégszeretettel vette körül s különösen arról gondoskodott; hogy az estebédre meghívott tár
saság minden egyes tagja, minden tekintetben jól érezze magát. Ismerte a meghívottak kedvelt eledelét s nagy öröme telt az ily nap szerzett meglepetéseiben.
Csupa szív, csupa kedély és jóság volt ilyenkor Erzsébet; társalgóit, tréfált, kínált, szóval ő volt e sikerült lakomákon az egész társaságnak lelke. E mellett egyik legnagyobb szórakozása volt a vadá
szatról visszatérve, ellátogatni a gyermekszobába s gyermekei társaságában játszani, tréfálni. Ezek köré
ben feledhetetlen napokat töltött Gödöllőn: »otthon«.
Meg kell itt még emlékeznünk a királyné híres kopófalkájáról, melyet lovaglásai, vadászatai alkal
mával mindig magával vitt. Kilovaglása előtt egy órával egy lovász árkon-bokron keresztül állott-húst tartalmazó zsákot hurcolt maga után, mely hús szaga után szimatolva, víg ugrándozássál futkosott a falka a királyné lova előtt, mely játék és futkározás vég
telen nagy örömet szerzett neki.
74
A sport harmadik neme, melyet Erzsébet Gödöllő szép vidékén űzött, a gyaloglás volt. Említettük már, mily veleszületett tulajdonsága volt a gyaloglás. Pro
fession átus gyaloglóvá Erzsébet csak 1882 óta lett, a mikor gyöngébb egészségi állapota miatt orvosai eltiltották a lovaglástól. Nem órákon, hanem sokszor napokon át járt-kelt a páfrányos erdők árnyas bükk- s fenyőfái alatt, s oly kitartással gyalogolt, hogy kísé
retéből legtöbben kidőltek mellőle.
Aki látta már a gödöllői szép parkot, elképzel
heti, mily szívesen kereste fel Erzsébet Ô Felsége ennek árnyas helyeit. Ha másként nem volt elfoglalva, azaz ha sétalovaglásra vagy vadászatra nem ment, úgy
szólván az egész napot a parkban, a mezőn, az erdő
ben sétával töltötte.
A park tulajdonképen két részből áll Az egyik a külső vagy alsó park, mely csaknem az egész falut foglalja magában s eléggé gondozott, de kevésbbé díszes; a másik a belső vagy felső park, vagyis a királyi család tulajdonképeni parkja, hol a kastély fekszik.
E park kapui a királyi család ott tartózkodása alatt zár
vák, különben a közönség is sétálhat benne d. e. 7—12, (i. u. 1—6-ig, míg a külső park egész nap nyitva áll.
A kastély homlokzatának mindkét oldalán egy- egy kisebb díszkert van; a kastély kapujával szemben félkör alakú terasz van, melyről gyönyörű kilátás nyílt azelőtt az egész alsó parkra, de amely kilátás most már az összenőtt fák miatt megszűnt. A kastély
nak és parknak csak még festőibb képet nyújtott az a két hattyús-tó, melyeknek egyike a kastéllyal szem
ben, a másika ettől jobbra terült eh De most már mindkettő eltűnt, mert nedvessé tették az alsó park alacsonyabban fekvő részeit s így egészségtelen párák
kal volt sokszor telve a levegő.
E körülbelül 200 boltin y i területű parkban töltötte Erzsébet, sok évnek kellemes őszeit. E hely őszi han
gulatú festői bája sokszor gyönyörködtette a finom- lelkű királyasszonyt, kit ott képzelek egy szép őszi napon, a gondozott parknak egyik-másik részében ; kit ott látok a sűrű gödöllői erdő egy-egy csendes zugában, amint elmereng a múlt és jövő felett...
Az októberi nap bágyadt sugara ömlik el a parkon, mely a lassú hervadásnak, pusztulásnak egy
hangú képét tünteti fel. Elnémult a máskor oly beszé
des madár; a síri csendet csak egy-egy megsárgult falevél lehullása közben támadt zörej szakítja meg.
A terebélyes platánok kopaszra vedlenek, a karcsú jegenyék szomorúan zúgnak. Ott pihen az egyszerű
séget kedvelő királyasszony a még megmaradt puha gyepen, az illatos vadvirágok és lehullt tarka levelek társaságában s gyönyörködik a leáldozni készülő nap megtörött fényében. Nem látja őt senki, nem zavarja őt semmi, csak a vadaskert szelíd őzikéje tekint rá beszédes szemével s mily boldog ilyenkor Erzsébet, mikor a magányban élvezheti a természet szépségeit..
Máskor meg a felkelő nap sugarai vetik fényüket a karcsú, mélabús királynéra, ki a kora hajnal összes szépségeit élvezi a friss őszi nap tiszta reggelén. Ott sétál a sűrű erdőben, hol nincs más zaj, mint a lomb
zúgás, nincs más zörej, mint amelyet a sárga leveleken át fujdogáló szellő okoz; de mégis a bükkök sűrűjében egy bús tengelice zengi el reggeli dalát, mely oly fájdalmasan hangzik s mégis oly jóleső örömet szerez neki. így jár-kel a királyasszony, le-letépve egy-egy szép őszi virágot, melyből kiszívta már mézét a méh, de amelynek színe még mindig pompás s ha már illatáért nem, de ragyogó színpompájáért szakítja le a virágkedvelő királyné.
76
De nemcsak itt, a királyi parkban sétál órák- hosszat, hanem, ha az idő megengedi, Gödöllő elra
gadóan szép vidékére is kirándul gyakrabban. Hisz a királyi kastélyt környező dombos-völgy es tájak zöldelő tölgyerdeikkel, virágos rétjeikkel, illatos ber
keikkel, szépen gondozott szőlleikkel, szintén mintegy hívogatják az embert, mintha csak azt mondanák : Jer szép királyné, hisz, amit te keressz, feltalálod nálunk is. Igen, feltalálta azt, amire vágyott: csendet, tiszta levegőt, erdőt, virágot s ami fő, oly népet, mely
keikkel, szépen gondozott szőlleikkel, szintén mintegy hívogatják az embert, mintha csak azt mondanák : Jer szép királyné, hisz, amit te keressz, feltalálod nálunk is. Igen, feltalálta azt, amire vágyott: csendet, tiszta levegőt, erdőt, virágot s ami fő, oly népet, mely