Á j t a t o s Hallgatóim ! Végezek ! Nem u g y a n S z e n t P á l apostol szavaival, melyekre t ú l á r a d ó lelkesedésének heve r a g a d t a : „ Á t o k k á kíván-t a m l e n n i . . . a kíván-t y á m f i a i é r kíván-t ! " , h a n e m Szenkíván-t I s t v á n életére való hivatkozással, mely m é g m a ezer év u t á n is ékesen szól hozzánk :
„Áldássá kívántam lenni, Krisztussal eg}^e-sülve, atyámfiaiért, népemért, n e m z e t e m é r t ! "
A mi fohászunk, a mi kiáltásunk is csak ez lehet : hogy „Krisztussal egyesülve Szent I s t v á n szellemének közösségében ó h a j t u n k m a r a d n i ! E n g e d j é t e k meg, hogy nevetek-ben is m o n d j a m : „Hiszek Szent István hitének erősségével; szivemet kitárom J é z u s kegyelme számára, mely m e g t a n í t helyesen szeretni mindent, amit az Ur alkotott, eg}
7há-zat, h a z á t e g y a r á n t ! S z e n t István király ! ki akkor voltál legnagyobb, midőn k o r o n á d a t az oltárra t e t t e d , n e m azért, hogy az ennek láng-jától mégolvadjon, h a n e m hogy o n n a n fényt
és erőt vegyen — lelkem mélyéből üdvözöllek és h ó d o l a t t a l adózom n a g y s á g o d n a k ! Élet-szentséged és koronád fényénél kétszeres sze-r e t e t t e l üdvözlöm csodálatos módon fennma-r a d t szent J o b b o d a t is, mely állandóan kíséfennma-r b e n n ü n k e t és egyre a z t hirdeti nekünk, hogy
„éljen a frigy, melyre lelked a nemzettel, a n e m z e t az egyházzal lépett, elévülhetetlenül és örökké!" Amen.
Az Ungmegyében fekvő csapi elpusztult ősrégi templom felszentelésének eredeti oklevele.
Örömteljes napja volt 1903. nov. hó 8-án Ung-megye Csap községe r. k. híveinek. E napon, mint a b. sz. Mária oltalmazása napján áldotta meg ugyanis Pemp Antal szatmári apát-kanonok ur diszes u j tem-plomukat, melyet majdnem két évtized vajulás után, Főtisztelendő Meszlényi Gyula szatmári püspök ö kegyelmessége, 40.000 korona költségen épített Isten dicsőségére és a boldogságos Szűz tiszteletére.
Csapon már ezelőtt 445 évvel templom volt, mely hihetőleg a nagy árvizek folytán annyira elpusztult, hogy még romjai sem lelhetők fel, de ezen ősrégi templomnak történetét megmentette részünkre a szepes-helyi országos levéltárban őrzött eredeti templom, oltár és temető felszentelési oklevél, melynek eredeti szöve-gét egész terjedelmében van szerencsénk közölhetni ; egyháztörténetünk és templomaink történetének fel-derítéséhez ezzel is egy rendkivülí fontos adattal szolgálván.
II. Félév. 17. sz. RELIGIO. 139 Indidgentiae pro Ecclcsia P. Mariae Virginis Conceptae in
Villa Schaap Agriensis Dioecesis exstrucia et de novo Consecrata Anno 1458.
Copia ex Originali Archivi Regnicolaris Scepu-siensis.
(Miscellanea Fase. 2. Nro 3. Scrinium 9. Ad annum 1458.).
Nos Elias Dei et Apostolicae sedis gratia Epi-scopus Tripolitanus et Suffraganeus Ecclesiae Agrien-sis, in Pontificalibus generalis,1 Universis et singulis, Christi fidelibus praesentes litteras nostras inspecturis : Salutem in Domino, benedictionem paternam. Splendor Paternae gloriae, qui sua mundum inneffabili illuminât claritate, pia vota fidelium, de ipsius clementissima majestate sperantium tunc praecipue benigno favore prosequitur, cum devota ipsorum humilitas, sanctorum precibus et intercessione adjuvatur. Cupientes igitur ut Ecclesia B. M. Yirginis, Conceptionis in villa Schaap Agriensis Dioecesis, quam de novo consecravimus congruis frequentetur honoribus, fidelesque Christi, eo libentius devotionis Causa ad eandem confluant, quo ibidem dono coelestis gratiae noverint se refectos, ut Ecclesia ipsa a Christi fidelibus jugiter veneretur, de omnipotentis Dei misericordia et Beatorum Petri et Pauli Apostolorum ejus auctoritate confisi, omnibus et singulis vere poenitentibus et Confessis, qui dictam Ecclam in Annuntiationis, Purificationis, Yisitationis Mariae de Nywe, Assumptionis, Nativitatis et Conce-ptionis B. M. Yirginis, nec non in Nativitatis Circum-citionis, Epiphaniae, Resurectionis, Ascensionis, Pente-costes et Corporis Dni ntri Jhesu Christi et duodecim apostolorum, quatuor Evangelistarum et quatuor Ecclae D o c t o r u m2 nec non Sanctorum Stephani, Ladislai regem et Emerici ducis et Sanctarum Katharinae, Ceciliae, Dorotheae et Margarette Yirginem et Beato-rum Martini ac Nicolai ConfessoBeato-rum et ipsius Ecclesiae dedicationis et Omnium Sanctorum Festivitatibus et celebritate et in diebus Mariae devote visitaverint, annu-atim et ad reparationem et confirmationem aedificii, Kali-cum (sie !) librorum et aliorum ornamentorem in ibi neces-sariorum pro divino Cultu, quotiescunque manus por-rexerint adjutrices, singulis diebus festivitatum et celebritate hujusmodi, Quadraginta dies Indulgentia-rum de injunetis eis poenitentiis misericorditer in Do-mino relaxamus, Item in eadem Ecclesia summám altare consecravimus in honorem. B. M. Yirginis Con-ceptionis et ad idem altare modo praemisso adjeeimus etiam quadraginta dies Indulgentiarum. Item (in) eadem Ailla eimiterium similiter de novo consecravimus et ad idem eimiterium modo quo supra adjeeimus similiter quadraginta dies Indulgentiarum perpetuis temporibus
1 1446—1467-ik é v e k b e n Héderváry L á s z l ó v o l t az egri p ü s p ö k . R ö v i d é l e t r a j z a és p e c s é t j é n e k l e i r á s a o l v a s h a t ó az
„ E g r i e. m. t ö r t . A d a l é k a i b a n . " E g e r , 1888. II. k. 3. fiiz. 521—522.
l a p o k o n .
2 M a g n i E c c l e s i a e D o c t o r e s s u n t : 1. S. A m b r o s i u s . 2. S.
H y e r o n i m u s . 3. S. A u g u s t i n u s . 4. S. G r e g o r i u s M a g n u s a B o n i facio V I I I . (1294—1303.) d e c l a r a t i , C o n f e r a t u r : Mikit a : „ I n s t i t u -t i o n e s de SS. P a -t r i b u s . " U n g v a r i n i , 1890. p. 106.
duraturas. In cujus rei memóriám roburque firmitatis,.
praesentes (litteras) sub appensione sigilli nostri Ponti -ficalis jussimus communiri.3
Datum in Yilla Schaap feria quarta proxima ante Festum Beati G-eorgii Martyris Anno Domini;
Millesimo Quadringentesimo, quinquagesimo octavo".
(1458. Április 22.)
Az okmányon kívülről ez olvasható : „Item F e s t u m dedicationis ipsius Ecclesiae semper celebratur solem-niter feria tertia proxima ante festum beatí Georgii (április 21., kedd) Martyris singulis annis, et Patroci-nium habebunt semper in die Conceptionis B. M.
Virginis in Yilla Schaap" (Y. Clavis Archivi Scepu-siensis 1789. exarat. Documenter Miscellanea pag. 115.
Fol. 7. Scrinium 9. Fasciculus 2. Nro 3.)
Közli : Dragoner Béla,
b á r c z a i r. k. l e l k é s z .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest. A katholikus egyetem. —
Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök a főrendiház;
f. hó 17-én tartott ülése alkalmával a következő ékes-szóló beszédben emlékezett meg a kath. egyetemről :
Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek í Nem akarom a méltóságos főrendek türelmét hosszabb ideig igénybe venni s azért nem szándékozom azokra a fejtegetésekre sem reflektálni, a melyek a vita folya-mán, különösen pedig közvetlenül megelőzött beszédre csupán csak egy megjegyzést vagyok bátor tenni, a beszédnek arra a részére nevezetesen, a melyben a méltóságos szónok úr a katholikus egyház ügyeivel is-foglalkozva, bizonyos kifogásokat tett és a melyben a katholikus egyházat a vagyonkezelés ós növendékpap-jainak nevelésére nézve tanácsokban részesítette.
Beszé-dének e részére csak azt a megjegyzést bátorkodom tenni, hogy a mi a katholikus egyház belügyeinek intézését illeti, azt hiszem, bátran azokra bizhatja ezek-nek az ügyekezek-nek az intézését, a kik a katholikus egy-ház belügyeinek vezetésével és intézésével illetékesen megvannak bizva. Es meg lehet róla győződve a méltó-ságos ur, hogy azok a tényezők, a melyek Magyar-országon hivatva vannak a katholikus egyház bel-ügyeinek intézésére, meg fogják mindig találnia módotés' utat ugy, mint azt ezer éven át mindenkor megtalálták r hogy az egyház tulajdonképpeni hivatásnak betöltése, mellett hűségesen és eredményesen szolgálják mindig a nemzet ügyét ós javát.
Ez alkalommal jelenlevő püspöktársaim nevében;
is csak annak kijelentésére kivánok szoritkozni, hogy püspöktársaimmal együtt az 1904. évi költségvetési tör-vényjavaslatot elfogadom és azt megszavazom. Mint-hogy azonban a budapesti egyetem katholikus eredetit és rendeltetésű alapítványai és ingatlanai ezen előttünk fekvő költségvetésben is az állami bevételek
közé-3 E g y s z e r ű f e h é r l e n z s i n ó r o n f ü g g ő f e h é r v i a s z k b a n y o -m o t t o v á l p e c s é t e n k ö v e t k e z ő f e l i r á s o l v a s h a t ó : ,.Sigillu-m E l i a e E p i s c o p i T r i p o l i t a n i . "
Az e r e d e t i o k m á n y 14.5 c m t r s z é l e s é s 36.5 c t m r h o s s z í t p e r g a m e n p a p i r r a v a n irva, 13 s o r t e r j e d e l e m b e n .
18k
1 4 0 RELIGIO. L X I l í . évf. 1B01 vétettek be, nehogy a mi szavazatunk ebben az
irány-ban félreértésekre adjon alkalmat, püspöktársaim nevé-ben is tiszteletteljesen annak tudomásul vételére bátor-kodom a méltóságos főrendiházat felkérni, hogy mi az ellőttük fekvő költségvetés elfogadásához az említett alapok és ingatlanok jellegére vonatkozó és itt
minden-kor azelőtt is már kijelentett jogi fenntartás mellett járulunk és kérem a méltóságos főrendeket, hogy midőn a költségvetést megszavazzuk, ezen fenntartá-sunkat tudomásul venni méltóztassék. {Helyeslés.)
E szavakra Berzeviezy kultuszminister a követke-zőkben adta meg a választ :
Mostani rövid felszólalásomban kizárólag arra kivánok szorítkozni, hogy ő exczellencziájának, a nagyváradi püspök urnák a budapesti egyetemi alap jogi természetére vonatkozólag tett kijelenté-sére nyilatkozzam. Nyilatkozatom röviden az, hogy é n épp úgy, mint eddig minden hivatali elődöm, a budapesti egyetemet az 1848 : X I X . t.-czikknek és az azóta követett állandó gyakorlatnak megfelelően állami intézetnek tekintem, de elismerem, hogy a buda-pesti egyetem alapjában bennfoglaltatnak olyan ala-pítványok és javak, a melyeknek katholikus eredete és jellege kétségtelen. Nézetem szerint ezen alapoknak
katholikus jellege ma is kifejezésre j u t bizonyos tekin-tetben azáltal, hogy a budapesti egyetem keretében a bizonyos katholikus intézmények : tudniillik az egyetem katholikus temploma, a katholikus teologiai fakultás tartatnak fenn. A harminczhat év óta követett alkot-mányos gyakorlatnak felel meg az, hogy a budapesti egyetem alapjának jövedelme mint bevételi rovat az állami költségvetésben helyet foglal. Ez a körülmény nézetem szerint egyáltalában nem praejudikál sem ezen alap jogi természetének, sem eredetének, sem jövő rendeltetésének. Ezeket óhajtom a méltóságos főrendek előtt kijelenteni.
Cleveland. Népmissió az amerikai magyarok leözött. — A „Magyarok Vasárnapja" ujabban a következő-k e t irja a magyar népmissióról: „E hó 5-én érkövetkező-keztekövetkező-k meg Buffalóból kísérőikkel együtt magas vendégeink, kiket a hajóállomáson a clevelandi katholikus magyar egyletek küldöttségei fogadtak ünnepélyesen. A bemu-tatkozás után a templomba vonultak, hol mindhárman szentmisét mondottak s Prohászka dr gyönyörű beve-zető beszéddel nyitotta meg a népmissiót. A zsúfolásig
megtelt templomban testületileg megjelentek a vallá-sos egyletek tagjai. Délelőtt a püspöknél tisztelegtek missionarius vendégeink, ki, mint Prohászka dr, szin-tén Rómában végezte tanulmányait s igy már mint ismerősök üdvözölték egymást. Ezután minden reggel a szentmise után s minden este az esti ájtatosságok előtt szentbeszéd volt, közben pedig majdnem szaka-datlanul tartott a gyóntatás. Vendégeink minden Cleve-landban töltött ideje tehát a gyóntatószék, szószék és az oltár között oszlik meg. A missiók örvendetes ered-ménynyel járnak, mindig zsúfolásig van a templom s naponta százával járulnak a gyónáshoz.
Vasárnap ment végbe a Szent Erzsébet-iskola dísztermében vendégeink ünnepélyes fogadtatása. A
négy férfiegylet jelvénynyel, egyenruhában jelent meg, a termet zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az első énekszám után Böhm plébános üdvözölte vendégeinket, kik ezután egész lelkes éljentől sürü megszakított szónoklatot mondottak. Prohászka dr ismert ékesszólá-sával a katholikus magyarsághoz intézte szavait, Izsót az amerikai magyar ifjúságot üdvözölte, Sebők dr pedig annak az összetartásnak szükségességére hivta fel a jelenvoltak figyelmét, melyet oly keservesen nélkülöz szülőhazánk katholikussága. A szónoklatok között az iskolás gyermekek énekeltek. A gyönyörűen sikerült ünnepélyes fogadtatás végén a magyar Himnusz együt-tes eléneklése után szétoszlott a közönség.
Izsóf jelenleg Daytonban tart 3 napos missiót, honnan visszatér körünkbe. Prohászka dr St. Bendben tart 3 napos missiót. Izsóf és Sebők azután bucsut vesznek Clevelandtól.
Szeretett vendégeinknél itt időzésük folyamán ugy a Sz. M. M. P. Szövetség, valamint az összes helybeli katholikus magyar egyletek tisztviselői tisztelegtek, emlékképpen átnyújtván nekik testületi jelvényeiket, a Szűz Mária Egylet tisztviselői pedig ezenkivül még tiszteletajándékképpen mindegyiküknek egyegy arany -lánczra fűzött, piros-fehér-zöld granátszemű olvasót."
Bizony öröm olvasni ezt a szép missziós munkát.
T Â R C Z A.
Szalézi missiók Amerikában.
— Dr Zafféry Károly szalézi pap tudósitása. —
( F o l y t a t á s . )
Kellemetlen találkozások. — A cayabik vadsága — E g y gyümölcs miatt. — Indiániskola. — A százéves öregasszony. — Befejezés.
Hogy a nagyobb szerencsétlenségeket kikerüljük, nagyon lassan és minden szükséges óvintézkedés meg-tételével haladtunk előre. Néha oly indiánokkal talál-koztunk, akik jó indulatot tanúsítottak irántunk és megelégedtek azzal, hogy tárgyakat kértek tőlünk. A többi közt két különösen erős férfiú állott elébünk ós nagy nyugalommal és bizalommal fordult hozzánk némi kis ajándékért. Mi a legnagyobb örömmel igyekeztünk az ő kívánságukat teljesítni, aminek ők úgy megörül-tek, hogy nem tudták, mikép fejezzék ki hálájukat;
egy csomó nyilat ajánlottak fel nekünk, a melyek közöl a legjobbakat és legérdekesebbeket Cuyabába magam-mal vittem.
Ez a barátságos közeledés nagyon megörvendez-tetett minket és enyhítette velünk azt a fájdalmas érzelmet, amit az indiánok hűtlen eljárása és az utazás nehézségei bennünk hátrahagytak. Egy bőséges, átható eső lepett meg minket másnap ; bőrig átáztunk ; és miután egy szép és megpihenésre alkalmas síkságra jutottunk, amit én azonnal Segítő Máriának keresztel-tem. megállapodtunk, hogy átázott portékáinkat kiszá-rítsuk és csolnakainkat újra rendbehozzuk. Boldogok voltunk, hogy minden veszedelemtől megmenekedtünk,
IC.* Félév 18. sz RELIGIO. 141 és midőn 23-dikán utunkat ismét folytattuk,
vissza-szállott ismét a nyugalom és elégedettség a mi lel-künkbe annál is inkább, mert utunk ez utolsó részében kevesbedtek az uti nehézségek is. De alig hogy tovább indultunk, ismét nyugtalanított minket egy tuczat indián, akik ajándékokat kértek tőlünk. Ettől annál is inkább megijedtünk, mert azt hittük, hogy már minden veszélyen tul vagyunk, míg a vadak ha akarták volna, minket nyílzáporral fogadhattak volna, mi ellenében a mi fegyvereink semmit sem használnak vala, miután a vadak könnyen a fák mögé rejtőzködhettek. Mint eddig, úgy most is igyekeztünk kielégitni őket, és aztán tovább haladtunk, de nem minden aggodalom nélkül, mert utikészletünk már fogytán volt. A nap lefolyása alatt ismét mások és mások jelentkeztek, akiket mi asszonyi és gyermeki ruhával elégítettünk ki. Ugy lát-szott, hogy már minden jól megy, midőn egyszerre egy csolnakot látunk nyílsebesen felénk evezni ; a csol-nak vadakkal volt megrakva. Hiába feszítettük meg minden erőnket, ők mégis közelünkbe jutottak és vad lármával követelték tőlünk, hogy kössünk ki, és tár-gyakat tegyünk le a partra az ő részökre. Gyanúsnak tüut fel előttem az egész dolog. Mindazonáltal egy kis csolnakba ülve feléjök eveztem különféle tárgyakkal ellátva. De oly mértékben, ahogy én közeledtem felé-jök, vonultak ők vissza, kiszállottak és néhányan
közü-lök az erdő fái mögött eltűntek. Azok közt, akik a parton maradtak, felismertem hármat olyat, akik reánk nyilakkal lövöldöztek, és az ő vezetőjöket is, aki áruló támadás után oly arczátlan volt, hogy még tánczolva és magát énekelve mutatta előttünk. Mindazonáltal én ki nem jöttem sodromból, hanem mosolygó arczczal közeledtem a parthoz, és át akartam neki adni a kivánt tárgj^akat; de ők visszavonultak az erdőbe, és én a bokrok közt más alakokat láttam, amint kifeszített ijjaikon a nyilat felém irányozták. Borzasztó egy pillanat volt ez, de én nem vesztettem el bátorságomat, hanem nevetve és tréfálkozva rákezdtem a dalt, amit tölök tanultam, igyekeztem hozzájok közeledni, mialatt a tőlök kivánt tárgy?kat mutattam nekik. Mellettem állott egyik társam, aki a mult ápril hóban egy indiánt megölt, és én attól tartottam, hogy megelőzve a vada-kat, fegyverét fogja használni. Szerencsémre nem tette, mert különben átszegeztek volna a nyilak. Végre közelökbe engedtek jutni, és én átadhattam nekik a tárgyakat, amelyekért ők aztán az ő csecsebecséiket adták cserébe. Miután velük huzamosabb ideig voltam, visszavonultam csolnakom irányában, de többször körültekintettem attól félve, hogy nyilaik czéltáblájává tesznek. Es valóban alighogy csolnakba ültünk, ezek kifeszített ijjaikkal előtörtek a bokrok mögől. É n erre rögtön haragos hangon rájok kiáltottam, mire ők le-eresztették nyilaikat; de amint evezni kezdettünk, mindenfelől nyilak röpültek felénk. De ez már sok volt, ekkor fegyvereinkhez nyultunk, felállottunk csolnaka-inkban, készen a tüzelésre, ha csak egy nyil is ért volna minket. Ezen fenyegető magatartásunk annyira megtelemítette a vadakat, hogy reszketve elejtették a nyilakat és ivet és nem mozdultak többé.
Két óra múlva eljutottunk azon helyre, ahol sát-runkat fel akartuk ütni, de éji nyugalomra nem számít-hattunk. Minden oldalról sziszegést, zajt hallottunk, sőt emberi hangokat is véltünk hallani; támadástól t a r t o t t u n k : de nemsokára beláttam, hogy mindez csak felcsigázott képzeletünk eredménye volt, ós én igye-keztem megnyugtatni kíséretemet azzal, hogy közvetlen veszedelemtől nincs mit tartanunk., sőt talán nincs is semmiféle veszedelem. De mindhiába! Mindnyájan harczkószen állottak, fegyverrel kezökben. Mi rudakból és evezőlapátokból egész sánczot építettünk magunk körül a nyilak támadásai ellen és őrt állítottunk és aztán megkisérlettük az alvást. De fellármázott minket az őr ; mindenki elősiet, futkos, kérdez, l á r m á z . . . mi történt tulaj donkép en ? Semmi más, mint a fáról lepottyant egy gyümölcs, mit az őr a vadak által kilőtt nyil lövésének képzelt a sötétben, és emiatt fellármázta az egész közönséget. Nevetnem kellett ; de hiába kísérlettem meg lecsendesítni embereimet, akik éppen nem akarták elhinni, hogy az őr tévedése az egész ! Másnap 25-én tovább vonultunk és néhány napon át egyébb baj nem történt, minthogy a láz ellen kellett küzdenünk, mely betegség hol az egyiket, hol a másikat támadta meg. E kritikus helyzetben a mi derék hitoktatónknak felebaráti szeretete az ő egész nagyságában tüntette ki magát. Mindig készen volt hol az egyik, hol a másik beteget támogatni vagy helyettesitni az ő m u n k á j á b a n ; majd mint betegápoló működött, majd a szakácsot pótolta. E hó 30-án egy csapat indián állított be hozzánk, akiket egy régibb találkozásból már ismertünk és akik 11 napi utat tettek meg, hogy még egyszer lássák a missiónáriust.
Mig az ebédjöket elkészítették, közéjök ültem és az ő jó hangulatukat felhasználtam arra, hogy néhány szót megtanuljak az ő nyelvökből. Az egyikhez fordultam különösen, aki tisztán ejtette ki a szavakat, aztán elő-vettem jegyzőkönyvemet és irónnal beleírtam a hallott szavakat, aztán azokat előtte felolvastam. Megörülve annak, hogy az ő nyelvökön beszélek, felém hajoltak, hogy lássák, miféle dolgok azok, amiket kezemben' tartok, még sohase láttak könyvet és irónt. Az egyik aki valamivel merészebb volt mint a többi, megpró-bálta az írást, és mindnyájan nagyon elbámultak, mikor a fehér lapon fekete vonásokat láttak. Ez túlvilági mesterség volt rájok nézve! Én tovább folytattam az irást, a többiek is meg akarták próbálni, ós én kezö-ket vezetve a Jézus, Mária nevekezö-ket Írattam velők a papírra. Végre elhagytuk őket ; ezek voltak az utolsó indiánok, akiket utunkban láttunk.
A többi napon semmi különös dolog nem törtónt.
kivéve, hogy élelmiszereink elfogyván, zsír és só nél-kül főtt rizskásával és teknősbékatojással kellett táplál-koznunk. Négyszáz ilyen tojást találtunk. A mi szorult helyzetünkben megbecsülhetlen értékkel birtak azok Sok fáradság, veszedelem és nélkülözés után szeren-csésen megérkeztünk augusztus 7-én a Mulatera kikö-tőhöz, ahol mi ezelőtt három hónappal vizre szállottunk és 9-én elhagytuk a mi kedves csolnakainkat, melyek oly sok időn át a mí menedékünk és reményünk vala.
142 RELIGIO. LXII1. évi. 1ÍKJ4.
Ismét lóra ültünk és 14-én elértük Rio-Nuovot, ahol minket a mi bacayrianink aggodalomteljesen vártak már régóta. Miután 20-án a mi teherhordó állataink is megérkeztek, elmondhattam hálaadó szentmisémet Jézus szentséges szive és szűz Mária a keresztények segít-sége tiszteletére, akik oly sokszor és feltűnő módon védelmeztek meg minket a mi szükségeinkben és veszélyeinkben.
Rio-Nuovotól több missióstácziót kerestem föl, aztán Diamantinoba utaztam, ahol engem már régen vártak míssiótartás végett. Nem akarok itt az én missiói működésem részleteibe bocsátkozni, mert e részletek mindenütt egyformák, csak azt akarom meg-említni, hogy a várostól 200 kilóméternyi távolságra négy lengyel családot találtam, melyek engem figye-lemmel fogadtak és minden tekintetben jól teljesítették vallási kötelmeiket. Különös benyomást gyakorolt reám egy vén négerasszonynyal való találkozásom. Kértem tőle, hogy mikor gyónt utoljára. Néhány mentegető szót hebegett és biztosított engem arról, hogy mint fiatal leány rendesen gyónt, de később nem gondolt a gyónásra. De most igéri, hogy később gyónni fog ; később ? De mikor ? Több mint 90 éve nem békült ki az Istennel, és most, mikor erre alkalom nyilik, nem akarja megtenni. Szegény, szegény asszony!
Diamantinoban, ahol a mi szeretetreméltó bará-tunk Ferreira Mendez Joakim vendége voltam, alkal-mam volt megnézni a házat, melyet nekünk egy inté-zet alapítása czéljából ajándékozni akarnak. Ez intéinté-zet nagy fontossággal birna a mi indiai missiónkra nézve, mely egészen az Amazon folyóig terjed.
Miutám még két napot töltöttem Villa-do-Kosario-ban gyóntatással, esketéssel és egyéb lelkipásztori teendőkkel elfoglalva, végre szeptember 21-én délfelé megérkeztem intézetünkbe, ahol testvéreink és növen-dékeink viharos tapssal fogadtak és mindenféle tetszés-nyilvánítással kitüntettek — 4 hónapi hosszú ut után?
mely alatt 1200 kilóméternyi utat tettünk meg, 500-at lóháton Cuyabától a Mulatera kikötőig és 700-at csol-nakon a kikötőtől egészen az indusok áruló támadásá-nak helyéig.
Néhány nap múlva elkészítettem uti jelentésemet a kormány képviselői részére, akik engem dicsérettel és hálanyilatkozatokkal halmoztak el a szemleut szeren-csés sikere miatt.
Most már egyengetve van az ut ; a jövő
Most már egyengetve van az ut ; a jövő