Siófok. TJj templom. — Siófokról i r j á k : Vasárnap nagy ünnepségek között és számos ünnepi vendég jelenlétében szentelte fel Hornig Károly báró veszprémi
püspök Siófok uj, gyönyörű szép templomát. Hornig püspök már szombaton délután érkezett ide s a hajó-állomásnál a környék papsága, számos küldöttség és roppant néptömeg ünnepélyesen fogadta. Sallay siófoki jegyző a község nevében üdvözölte a püspököt, Bileő tb. főjegyző pedig Veszprémmegye nevében. Ezután a püspök kiséretével bevonult a községbe s a bevonulás utján két pompás diadalkapu alatt haladt el, amelyeket Hornig püspök tiszteletére emeltek. Este a Fogas-szál-lóban lakoma volt. Vasárnap nagy ünnepségek köze-pette megtörtént az u j templom felszentelése. A 160.000 korona költséggel emelt igen szép templom felszente-lését nagy segédlettel Hornig báró püspök végezte. Az aktusnál jelen voltak: Kolossváry József veszprémi főispán, Koller alispán, Kenessey Miklós főszolgabíró, Kányay szolgabiró és a megyének még számos előkelő-sége, valamint a roppant néptömegen kiviil igen sok meghívott vendég. Az újonnan felszentelt templomban Hornig báró püspök 600-nál több hívőnek feladta a bérmálás szentségét. Többek közt egy hónapok óta betegen fekvő szegény asszony is óhajtotta felvenni a bérmálás szentségét. Hornig báró püspök, midőn ezt hallotta, fényes kiséretével együtt a szegény asszony lakására ment és ott megbérmálta. Az aranyszívű püs-pöknek ezen valóban apostoli cselekedete olyan meg-ható volt, hogy alig maradt szem szárazon. Hornig püspök még délután Tabra ment. Siófok határáig diszes bandérium kisérte. Hornig báró püspök a siófoki templomszentelés és a bérmálás fárasztó aktusát a nagy meleg daczára is a fáradság minden jele nélkül végezte és pompás kinézése, jókedve a legkellemesebben érin-tett mindenkit, aki vele érintkezheérin-tett.
Cleveland. Primiczia. U j ünnepet, lélekemelő öröm-ünnepet ült junius 19-én az amerikai magyarság Rómája ; egy rövid év leforgása alatt a második ilyen magasztos nap, melyen a duzzadó erő és ifjúi lelkese-dés helyet és szerepet kér magának ideszakadt test-véreink életében. Elsőrangú helyet, vezéri szerepet, mert hisz az erő fel van ruházva a legmagasabb em-beri méltósággal, az az Ur Jézus igaz papságának méltó-ságával és hatalmával. Hetek előtt vártuk már a közénk hazulról, az édes magyar hazából kijött levitát, szere-tettel, örömmel, mint vért a vérünkből, mert, nagy szükség van rá, várta a rokon, barát, ismerős s nem kevesebb szeretettel és rokonszenvvel az ismeretlen.
3f
20 RELIGIO. L X I H . évi. 1904.
Ft. Soltész Istvánban u j munkást nyert az Ur szőlője, mely itt az idegenben oly nagyon szűkölködik mun-kásban, u j vezető tűnt íöl benne, kit oly sok hazánk-fia-testvérünk nélkülözni kénytelen.
Mint már közel végzett theologus j ö t t ki ft.
Soltész a kassai egyházmegyéből, mely a legtöbb papot
— és talán népet is — adta a magyarságnak s egy-házmegyénkbe fölvétetvén, Rochesterbe ment két hónapra, hogy ott tanulmányait befejezze. Ugy a ki-emelkedő esemény jelentőségéhez, mint az állás méltó-ságához méltóan ment végbe a primiczia, nagy fény-nyel, diszes segédlettel s a templomot szinültik meg-töltő hivek öröme közt mutatta be ft. Soltész első szent miséjét. Három egyházmegye volt képviselve az ünnepen ; itt volt a Columbus egyházmegyéhez tartozó Steubenvilleből ft. AVeigand József, Bartonból ft.
McEacheu A. R., kik a magyarság szemében páratlan hirnévre, honfitársaink részéről bámuló tiszteletre tet-tek szert az által, hogy édes nyelvünket a szent ügy érdekében és a magyar nemzet szeretetéből megtanul-ták ; továbbá Detroitból fr. Klenner Hubert kedves ismerősünk, a Delray-i magyarság szeretett lelkiatyja és ft. Paulovits Róbert toledói plébános. Az első szent mise kegyelmeiben részesült ít. Houck püspöki titkár, ft. Orosz Gyula gk. plébános valamint a toledói hit-község két tagja : Jakab J . és Sztrick György.
Az iskola egyik termében buzgó imádságban el-merülve várta az ujmisés a ránézve emlékezetes
per-czet ; onnan ünnepi menetben a templomba vezette a papság az első áldozók és a lovagok kisérete mellett.
A szent mise előtt ft McEachen lép a szószékre és lelkesedéssel, szeretettel, gyönyörű szavakban üdvözli uj oltártestvérét, oly választékos nyelvezettel, oly szép gördülékenységgel, oly kellemes melegséggel, hogy mindenki elragadtatva hallgatta. Most ft. Soltész mondta ünnepi szent miséjét, szép hangjával is átérez-vén a magasztos ténykedést ; segédkeztek neki : ft.
Böhm K. plébános mint manuductor, ft. Weigand J . volt a diaconus, ft. Szabó káplán a subdiaconus, ft.
Paulovics toledói plébános a czeremonárius. Evangé-lium után fc. Klenner H. mondta el szép ünnepi szent-beszédét, mely elsőrangú, kellemes szónokra vallott Szentmise alatt ft. Soltész meghatottan nyújtotta k.
nagybátyjának, Soltész Lászlónak és nejének az Ur szentséges Testét, a kiknek viszont ez volt életüknek kétségkivül legszebb percze. Szentmise végén pedig a többi rokonokkal: Soltész István és neje-, Hanszerné szül. Soltész Zsuzsanna, Oroszné szül. Soltész Teréz, Weszelyné szül. Pigai Mária, a kedves öcscse, Soltész Ferencz, Hevitán Gyula és neje, Bercsényi János és neje, Bercsényi Sándor és neje, Dienesné szül. Ber-csényi Gizella, Oroszné szül. BerBer-csényi Mária, Mátyás István és neje, Szilágyi László és neje és gyermekeik részesültek az első szent áldásban, a kik után a hivek járultak az áldás elnyerésére szakadatlan sorokban.
. Délben ft. Böhm plébános fényes ebédet adott, melyen ott volt a papság a püspöki titkárral, a rokon-ság : Soltész László, a közkedvelt fűszerkereskedő nejével, mint keresztszülök és nag3Tbácsi, a primieziáns
chicagói nagybátyja, Soltész István nejével ; Hanszerné szül. Soltész Zsuzsanna, Oroszné szül. Soltész Teréz, mint nagynénjei; unokatestvére, Yeszelyné szül. Pigai Mária.
Ebéd után ugyancsak ft. Soltész tartotta a dél-utáni istentiszteletet, mely után ujbó'l áldást osztott az abban még nem részesülteknek. A kik áldást kaptak, kedves emlékben is részesültek, mindenkinek szép képecske jutott a nagy napra való megemlékezésül.
Az istentisztelet végeztével gyermekeink újból előadták játékukat, miközben a toledói testvérek sziv-hez szóló beszédet intéztek ft. Soltészhoz, ki viszont meghatottan válaszolt.
A játék után a papság és az ujmisés a nyoszolyó lányok kiséretében hintókon Soltész László házához vonult és ott töltötte kellemes hangulatban a nag}r -számu vendégek között az estét.
T A R C Z A.
Szalézi missiók Amerikában.*
— Dr Zafféry Károly szalézi pap tudósítása. — Mentiez és Gualaquiza apostoli Helynöksége.
A nagy Andes-hegyláncz, mely északtól délre i vonul, három részre osztja Ecuador köztársaságot; az
egyik rész a nyugati, mely a Guayas, Los-Rios, El-Oro, Manabi és Esmeralda tartományokat foglalja I magában, melyeknek mély síkjai a Pacific tenger és a
Cordillerák közt terülnek el ; a másik a közép, vagy magas, mely a következő andesi tartományokat foglalja magában, úgy m i n t : a Carchi, Imbabura, Pichincha, León, Tungurahura, Chimborazo, Bolivar, Cannar, Azuay és Loja tartományokat ; a keleti részt végetlen területek képezik, melyek az Andes-hegyek másik olda-lán az Amazón-katlannak nagy részét foglalják maguk-ban. Ezen utóbbi tájon, melyet a vadak kegyetlen törzsei laknak, vannak elhelyezve az apostoli helynökségek, melyek azon fáradoznak, hogy az evangeliom megváltó világosságára térítsék és az igazi műveltségre vezessék e népeket, melyek még eddig a halál árnyékában, és a barbárságnak és kegyetlenebb vadságnak éjében vannak. A nyugoti tájat egy fehér láthatár veszi körül, mely annál kiterjedtebb, minél magasabb pontról néz-zük azt. Tekintetünk és gondolatunk először nyugaton pihen meg, az Andes-hegyek hullámzó és meg-megtört lejtőin; innen észak felé halad Columbia területének szigorúan egyenes határvonalára ; innét kelet felé Bra-zília erdeinek mérhetlen síkságaira, és délen a világ legnagyobb és legszebb folyóján, az Amazon folyón akad meg.
Nehéz volna csak halvány fogalmat is nyújtani azon gazdagság kincseiről, melyeket ez a föld magában r e j t ; növényzete buja és pompás, és annak ölén ezer-féle lény él és fejlődik, kezdve a majdnem láthatlan hangyától az úgynevezett nagy állatig, a parányi
féreg-* Lásd az I. évf. 50. sz.
i L Félév. 3. sz r e l i g i o .
2l
tői, a húsz méter hosszú yucamamu ig (boa) ; akék-színű lepkétől a fönséges és pompás puaji-ig, mely a legmagasabb pálmafák fölött terjeszti ki szárnyait.
Az isteni Gondviselés által igazán pazarul megaján-dékozott természet csodáival nyomorteljes és szomorú ellentétet képez azon szerencsétlen emberi lények kegyetlensége és vadsága, a kik a legújabb hiteles számítás szerint 16—20,000-nyi számban kóborolnak mint vándornépek eme pusztaságokon. Ezen paradicsomban, melyet vadállatok őriznek, az ember a legveszedelme-sebb és legvérengzőbb vad. Nagyok és hősiek voltak azon erőkifejtések, melyekkel több mint háromszáz év óta az Egyház rettenthetlen harczosai, különösen a jézustársaságiak törekedtek megtériteni ezen indiáno-kat ; de mindig szerencsétlen eredménynyel, ugy ezek-nek velők született kegyetlensége, mint azon folytonos háborúk és ellenkezés miatt, mikkel a missionáriusok-nak kellett találkozniok, a fehér és müveit kereskedők részéről, mert ezeknek nem egyszer sikerült teljesen lerombolni azon csodálatos müvet, mit azok annyi éven át izzadva és fáradva létesítettek.
Ecuador katholikus kormánya, lelkesítve az élénk vágytól e szerencsétlen indiánok sorsán enyhíteni, és az igazi műveltség j ó t é t e m é n y é t a köztársaság leg-szélsőbb határaig kiterjeszteni, 1888. évi augusztus 11-dikén elhatározta, hogy X I I I . Leo pápa ő szentsé-géhez folyamodik, a mit csakugyan meg is t e t t Flores Antal elnök ő excellentiája, négy apostoli helynökség alapítását kérelmezvén, melyek a következők : Napo, Macas y Canelos, Méndez y Gualaquiza és Zamora, kérvén ezeket az említett sorban a jézustársaságiakra, domonkosiakra, szaléziakra és ferenczrendiekre bizni és az apostoli helynököknek, a kiket ki fog nevezni, ha lehet a czimzetes püspöki méltóságot megadni.
A Szentatya e kérést az öröm kitűnő jeleivel fogadta, a mint nem is tehetett máskép, és az ügyet illetékes egyénekkel tárgyalván, a kormányhoz küldött szerencsekivánatok közt teljesítette annak kérését és 1893. évi február 8-án megküldé a Méndez y Guala-quiza apostoli helynökségére vonatkozó alapító okmányt, mely helynökség Don Bosco fiainak gondozására és buzgóságára lett bizva. A helynökség részére a követ-kező határok lettek kijelölve: északról Apatemona folyó, mely y Morona folyóba ömlik, ez utóbbi pedig a Marannon-nak mellékfolyója; délen a Zamora, mely Santiago folyóba ömlik ; ez utóbbi szintén a Marannon-nak mellékfolyója, keleten a Morona és a Marannon, végre nyugaton L o j a és Cuenca tartományok.
E s utóbbinak hasonlónevű városában, épp úgy ahogy a mi missionariusaink Patagoniában tették, mielőtt ama vidékekre behatoltak volna, ugyanezen óv márczius havában egy szalézi ház lett alapítva, hogy e városban legyen egy központ az erkölcsi oktatás ós munka részére, egyszersmind kiindulási pont, ahonnét a missionáriusok k i k u t a t h a t j á k a fáradság azon u j mezejét, melyet az isteni Gondviselés részökre kijelölt.
Bruzzone és Panchieri atyák tették meg az első utat 1893. évi október hóban. Majdnem lehetetlen volna leirni azon fáradalmakat és küzdelmeket,
melye-ken át kellett menniök ezen első szemleuton. Folyto-nosan fenyegető veszélyek közt kellett megmászniok a lejtőket és magaslatokat, sziklába vágott meredek utakon és egyes ruddarabokból összeállított hágcsókon, roppant mély, néhol 1000 méternyi örvény fölött kellett halad-niok, mely örvények szédiiletet okoznak és a vakmerő utas lélekzetét is elállítják, akit halálfélelem és borzon-gás száll meg ; sokszor kellett éhséget és hideget szen-vedniük, sok éjet a szabad ég alatt tölteniök, átázott ruhában, megöntözve az ég csatornáiból minden irány-ban bőven lezuhogó esőtől ; így érkeztek el a mi missionáriusaink az u j helynökség szélső határáig, és így fogalmat alkothattak azon nehézségekről és veszé-lyekről, melyekkel meg kellene küzdeniök, még pedig úgy a föld természeti fekvése, mint annak szerencsét-len lakosai miatt.
Midőn már minden elő volt készítve és az alkal-mas pillanat elérkezett, elindultak Quitoból 1894. évi február 4-dikén Nattana és Spinelli atyák továbbá Panchieri és J u r a d o kisegítők, akik véglegesen meg-alapították az u j missiót, letelepedvén Gualaquizában, a helynökség központjában, melyet már kezdetben Jézus szentséges Szivének szenteltek, és a hatóság kérelmére a mi jámbor társulatunk dicső patrónusának és védnökének pártfogása alá helyezték a missióházat, a miért is azt szalézi szent Ferencz nevelőintézetének és missiójának nevezték el.
A következő 1895. évi május 24-dikén egy fényes ünnepély és gyönyörű körmenet után, Moscoso Antal kormányzó ő nagyméltósága a többi polgári, valamint az egyházi hatóságokkal egyetértőleg egy okmányt adott ki, melynek értelmében a Segítő Szűz Máriát az egész Gualaquiza t a r t o m á n y védszentjévé nevezte, azért meg is állapította, hogy május 24-én, mely napon a Keresztények segítsége vigasztaló czim alatt tisztel-jük a mi kedves anyánkat, polgári ünnepély
tar-! tassék.
Ugyanazon nap estéjén megindító egy ünnepély ment végbe T a r i n b a n a Segítő Szűz Mária templomá-ban, melyet Méndez y Gualaquiza missiók őrzőangyalai bizonyára kimondhatatlan örömmel szemléltek. Nagy-méltóságú Riccardi Dávid turini érsek, méltóságos Bertagna cafarnaumi czimzetes püspök és méltóságos Leto samariai czimzetes püspök segédlete mellett, ünnepélyes püspökké szentelte Costamagna J a k a b hely-nököt, akit X I I I . Leo pápa őszentsége örményországi czimzetes püspök méltóságára emelni kegyeskedett a múlt márczius hó 18-án tartott consistoriumban, igy u j tereket nyitott meg az Ur már eddig is megedzett
! és tapasztalt apostolának.
Nagy feladat háromult a missiónáriusokra e nagy kirándulások alkalmával. Látták ugyanis, hogy a vad ivarok ó h a j t o t t keresztényi kiművelése csak akkor igért a nagyobb akadályok eltávolításával gyors sikert, ha állandó összeköttetést létesítnek a missióházak közt >
azért elhatározták, hogy két u j állomást szerveznek ; az egyiket Indanzában Santiago határában a helynök-ség déli részén ; ez nagy előnyöket igért, mert állomá-sul szolgál a néhány kilométerre levő Méndez
missió-2 missió-2 RELIGIO. L X I I I . évi. 1904.
terület részére, másrészt innét alkalmasan lehet meg-alapitni a missiókat Gualaquizában, ahol már több missióterület lett szerezve ; igy nagyon megkönnyitné a missiónáriusoknak a két nagy missióterületre való eljutást, egyszersmind egy kis öböl által, mely Santia-got Maranovai összeköti, könnyen lehetne közlekedniük az atlanti tengerrel. A másik állomást Patacumas-ban, a missió utolsó határán állitnák föl, hogy határt szab-janak bizonyos czivilizált fehérek barbárságának, és megakadályozzák, hogy lelketlen kereskedők, az indiá-nokat kemény rabszolgaságba hajtsák és rosszabbul bánjanak velők mint a teherhordó állatokkal. Azonban e szép terv, melyet a mi missiónáriusaink igazi szere-tete alkotott, még nem volt megvalósítható ; még eddig lehetetlenné tették azt legyőzhetlen akadályok, melyek Gualaquiza missióházát is fenyegették.
Még élénk emlékezetben van ama borzasztó tűz-vész, mely 1894. évi deczember 17-dikén semmivé tette a missióházat mindennel ami benne v o l t ; az asztalos?
szabó, czipészműhely összes anyagkészletét, nemkülön-ben az iskolák fölszereléseit ; az egyházi öltönyöket, kelyheket és az istenitisztelethez tartozó tárgyakat ; a könyveket, térképeket, tudományos eszközöket, ruha-szöveteket, étszereket . . . ezeket mind a lángok nyel-ték el egy pillanat alatt. Ebben a kritikus helyzetben abba a fájdalmas kényszerhelyzetbe jutottak a missió-náriusok, hogy el kellett bocsátaniok sok fiatal ivarost, akiket már összeszedtek és Cuencában összegyűjtöttek.
Alig heverték ki ezt a balesetet és már az ő apostoli helynökük fényes fogadásának örömünnepére készültek, midőn kitört a lázadás, mely annyi iszonynyal és nyo-morral töltötte el ezt a szerencsétlen Ecuador köztár-saságot. Es Costamagna ő méltósága szükségesnek találta felfüggeszteni utazását, és a szegény missióná-riusok magukat iszonyúan elszigetelve látták, mely állapot nem egyszer éhséget is okozott. Mindazonáltal az isteni Gondviselés különösen óvta e missiót és meg-őrizte azt a mai napig azon hajótöréstől, mely néhány szomszédos missióhelynökséget ért.
Adja Isten, a Segítő Szűz Mária közbenjárására, hogy nemsokára felderüljön ismét a béke és boldogság-napja a szerencsétlen Ecuador köztársaságra és az összes keleti missiókra, hogy az apostoli helynökök vissza-térhessenek az ő működési terökre az ő dicső apostoli csapatjokkal, hogy ismét lángra lobbanjon a hit, mely mindent megujit Jézus Krisztus szellemében.
( F o l y t a t j u k )