I r t a : Császár József dr.*
A nap bizonyos óráihoz kötött ima, ami a brevi-áriumnak is karakterisztikonja, meg volt már az ó-szö-vetségben. S mivel Krisztus első követői a zsidók közül kerültek ki, ezt a szokást, t. i. a nap bizonyos óráinak ima által való megszentelését megtaláljuk az első keresztényeknél is, amint erről a szentirásnak számos helye tanúskodik. A 3., 6. és 9-ik (a mostani időszámitás szerint a d. e. 9., 12. ós d. u. 3.) órák már az apostolok idejében az imádság órái voltak. 1 Az első keresztények szent Lukács evangeliuma (24, 53.) és az Apostolok Cselekedetei szerint (2, 46.) naponként a templomba mentek a meghatározott imaórákra. Az apostolok három órakor, mikor a Szentlélek leszállt reájuk, imádságra voltak összegyűlve ; Péter Joppeban
„fölméne a felházba, hogy imádkozzék hat órakor1' ;
„Péter és János fölmenének a templomba az imádság-nak a kilenczedik órájára". Ugyancsak az apostolok korában szokásban volt az isteni Mester példája által megszentelt éjjeli ima is. „Éjfélkor Pál és Szilás imád-k o z v á n dicséreimád-k az I s t e n t . . . " 2
Az apostolok a nyilvános imára vonatkozólag utasítást adtak a hiveknek, mint ezt szent Pálnak Timotheushoz irt I. levele (II. fej.) bizonyitja. Az apostolok tanitványa, szent Kelemen, a korinthusiak-hoz Kr. u. 96 körül irt első levelében határozottan különbséget tesz a szentmiseáldozat és az ettől elkülö-nítve megtartott imaóra, nyilvános imádság közt. Ifj.
Plinius Traján császárhoz intézett ismeretes levélben, mely a II. század elejéről származik, világosan beszél a keresztények reggeli és esti összejöveteléről (coetus antelucani et vespertini), melyekben Krisztusnak, mint Istennek tiszteletére himnuszokat zengedeztek. A pogány irók közül Pliniuson kivül fölemlíthetjük még a zsidó Philo-t, ki a keresztények életéről irt könyvében el-mondja, hogy a keresztények „orando et supplicando"
töltötték az időt s Isten dicséretére himnuszokat szok-tak énekelni. A görög samosatai Lucianus, melléknéven Atheus egyik párbeszédében korholja a keresztényeket, hogy az egész éjjelt himnuszokat énekelve ébren töl-tik. Ammianus Marcellinus szintén arról tesz említést, hogy a keresztények a templomban töltik az éjjelt.
Szent Ignácz — Theodoretus, Socrates és más türténetirók tanúsága szerint — a kormányzására bizott antiochiai egyházban elrendelte „aeternam recitationem divinarum l a u d u n r , mely szokás hamarosan elterjedt másfelé is. Ugyancsak szent Ignácz a filippiaiakhoz irt levelében emlitést tesz szentéletü szüzek gyülekeze-teiről, kik bizonyos órákban zsoltározással foglalkoz-tak. — Szent Jusztin Írásaiból kitűnik, hogy a keresz-tények nemcsak nappal, hanem éjjel is imára szoktak összegyűlni. A Telesphorus pápa alatt tartott római zsinat (140—152. körül) kijelenti, hogy Omnes Clerici hymnis et vigiliis atque orationibus Domino inhaerere
* H i t t u d o r i é r t e k e z é s .
1 Apóst, csel. 2, 15, 3, 1. iO, 9.
2 A p . csel. 16, 25.
die noctuque studeant. — Tertullián a Plinius által említett összejöveteleket nocturnae convocationes néven említi,3 mig a 3., 6. és 9-ik órákat „apostoli órák"-nak nevezi.4 Ezekről az órákról, mint a keresztények imaóráiról szent Cziprián is beszél, de ezeken kivül említést tesz a reggeli és éjjeli imáról is : Sed nobis praeter horas antiquitus (in Vet. Test ) observatas orandi nunc et spatia et sacramenta creverunt, nam et mane orandum est, ut resurrectio Domini matutina oratione celebretur. Recedente item sole ac die cessante necessario rursus orandum e s t . . .5 Az apostoli consti-tutio-k, melyeknek eredetét némelyek a IV-ik, mások már a III-ik századra teszik, világosan és határozottan előírják az imaórák megtartását e szavakkal: „Preca-tiones facite mane, tertia, sexta, nona, vespere atque ad galli c a n t u m " .6 Az éjjeli imát, melyről szent Atha-náz is megemlékezik, 7 rendesen vigilia-nak nevezték s három officiumra oszlott,8 melyekkel a reggeli (matutino tempore) ima (Laudes) rendesen egy horának vétetett. A szerzeteseket az imára a Venite exultemús-szál hívták s valószínűleg innen származik a mai Invitatorium.
A IV-ik század elején tehát — a három Noctur-nust és Landest egy hórának számítva — hat hórát imádkoztak. Hogy a zsoltáros által emiitett misztikus hetes szám (Septies in die laudem dixi tibi) meglegyen, Basilius a vesperást két részre osztotta, melyeknek egyikét evés előtt, másikát evés után mondták el. Ez eljárásában, mint a neocaesareai clerushoz intézett levelében irja, az egyiptomi, palesztinai, mezopotámiai ősrégi kolostorok gyakorlatát vette zsinórmértékül.9
í g y volt ez a nyugoti szerzetesrendek atyjáig, szent Benedekig, ki behozta a Completorium-ot, mint önálló hórát s ezzel az épületre elhelyezte a zárókövet. 10
A IV-ik században az egyház az ariánokkal szem-ben elrendelte a psalterium-nak fölváltva való mon-dását, a kánoni hórák megtartását pedig nemcsak a szentatyák, hanem egyes zsinatok is elrendelték. A laodiczeai zsinat (320 körül) megparancsolta, hogy a zsoltárok közé olvasmányok is vétessenek föl, de csak az ó- és az uj-szövetségi szentírásból. A niczeai zsinat (325.) amellett, hogy kötelezőleg előírja a héfc hóra elmon-dását és ismerteti az elmondás módját, rámutat e hórák misztikus jelentőségére és becsére. A szentatyák közül szent Athanáz, Basilius, Ambrus, Epiphanius, Arany-szájú szent János hathatós érvekkel, valamint Jézus és az apostolok példájával buzdítják ugy a clerus tag-jait, mint a híveket a kánoni imaórák kellő meg-tartására.
Szent Jeromos (f 420.) több művében1 1 emlitést tesz a kánoni imaórákról s folytonos imára, a zsoltárok
3 TerTull. ad u x o r . 1. 2. c. 4.
4 T e r t u l l . de j e j u n . c. 10.
5 C y p r . D e o r a t . D o m i n c. 35.
6 C o n s t i t . Apóst, 1. 8. c. 34.
7 S. A t h a n a s . de virginit. n. 12 20.
8 C a s s i a n . de c a n o n i c o d i u r n . o r a t . e t p s a l m , m o d o 1. 3. c. 8.
9 Basil. E p i s t , 63.
10 B o n a D e div. P s a l m o d i a c. 11. §. 1. n. 2.
11 E p i s t , ad H a s t i g . , ad L a e t a m , ad E u s t o c h . , ad P r o b a m
-36 RELIGIO. L X I I I . évi. 1904.
és hymnuszok reczitálására buzdít s Marcella-hoz inté-zett levelében irja, liogy a hívek annyira neki adták magukat a zsoltározásnak, „ut iam arator stivam tenens loco amatoriarum cantionum Alleluja can eret, sudans messor Psalmis se avocaret et curva attendens falcé vinitor aliquid Davidicum cantaret". — Szent Ágoston ( t 430.) több helyen1 2 ír a bizonyos órák szerint beosz-tott, állandó ima becséről s Krisztus és az apostolok példájára zsoltárok és himnuszok éneklésére buzdit.
E tárgyról, mint maga mondja, külön művet is irt Hilarius ellen, de ez a munka elveszett. — A 465-ben tartott vannes-i (Galliában) zsinat büntetést szab ama klerikusra, ki a reggeli officiumról törvényes ok nélkül elmarad. — I. Incze (401-ben), I. Czelesztin (421-ben) pápák buzdítják a püspököket, hogy az összes nyugati egyházakban a római liturgiát kövessék. Hasonló érte-lemben határozott a már emiitett vannes-i zsinat.
Bár az officium mindenütt zsoltárokból, olvasmá-nyokból és imákból állott, arra nézve azonban, hogy az egyes hórákban mely zsoltárok, olvasmányok és imák mondassanak, nem volt meg eleinte az óhajtott egyöntetűség. Különösen nagy volt az eltérés e tekin-tetben Damasus pápa idejében, ki azért megbízta szent Jeromost, hogy a zsoltárokat oszsza be az eg3^es hórákba, Autun-i Honorius szerint ugyanezt a megbízatást nyerte az olvasmányokra vonatkozólag is s az isten-tiszteletnél előirt olvasmányokat egy külön könyvben, a Lectionarium-ban gyűjtötte össze. Az olvasó kényel-mére e könyv egy tartalomjegyzékkel — comes — volt ellátva, melyben jelezve volt az illető olvasmá-nyoknak eleje és vége. Egyes kisebb egyházakban csak ez a jegyzék volt meg, melyet „comes minoru-nak neveztek. Ezzel szemben a jegyzékkel ellátott Lectio-narium-ot comes maior névvel jelölték.
E könyvekből keletkezett az úgynevezett brevi-árium, mely Binterim szerint azokat a rubrikákat, vagyis vörös tintával irt szabályokat tartalmazta, melyek szerint az egyes napokon az illető egyházmegyében divó szokásnak megfelelően az officiumot és liturgiát végezni kellett. u Ez a breviárium tehát kezdetben körülbelül azt a szolgálatot teljesíthette, mint most a Directorium. Könnyebb kezelhetőség czéljából a brevi-áriumhoz az officiumnak egjúk-másik részét csatolták s igy fejlődött ki lassankiiít a breviáriumnak mai alakja, amelyet eleinte Plenarium-nak neveztek.
( F o l y t a t j u k . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, júl. 8. Helyeslések a szélső baloldalon. — Midőn Molnár János orsz. képviselő minapi felszó-lalásában a vallástalanság és erkölcstelenség pusztításait mutatta ki, melyek hazánkat az u. n. egyházpolitikai törvények szabadonczkodásra tág teret nyitó intézke-dései kapcsán érik, a jelenlegi t. háznak vallási és erkölcsi nagy dolgok megítélésére való éretlensége
12 E p i s t . 130. nov. edit. S e r m . 35. d e T e m p . I n P s a l m . i4fi.
L i b . I X . Conf. c. 6. 7. E p i s t . 119. c. 18, 19. Lib. 2. R e t r a c t , c. 11.
13 B i n t e r i m , D e n k w ü r d i g k e i t e n .
abban nyilvánult, hogy a vallástalanság és erkölcstelen-ség, törvények utján való terjesztésének Molnár pre-látus által történt erélyes megrovására csak a „szélső balon" hangzott fél helyeslés, míg a t. jobb, jobb közép, balközép és baloldal — bűnössége érzetében-e vagy fásultsága következtében, ki tudná megmondani, — mélyen hallgatott. Molnár prelátus felszólalása alaposan és kézzelfelfoghatóan kimutatta, hogy az u. n. egyház-politikai törvények revíziójának követelése minden hazáját romlástól óvó magyar polgárnak becsületbeli kötelessége. Alljon itt beszédjének ez a része szóról-szóra :
T,Az államnak — a liberalizmus elve szerint — mint oÍ37annak nincs vallása, hanem azért sajátszerű, hogy ez az állam mégis felcsap theologusnak, bele-avatkozik az egyház leglényegesebb, legbensőbb dol-gaiba, sőt még sekrestyésségre is vállalkozik. E tekin-tetben elég II. József császárra hivatkoznom, a ki pedig elég liberális volt, mégis még a gyertyák számát is megszabta, a melyeknek az isteni tiszteletnél égniök szabad.
Nálunk fennen dicsekszik a szabadelvüség, hogy nagy vívmányokat küzdött ki a vallás terén. Behozta a polgári házasságot, a felekezetnélküliséget és egyéb újításait, amelyeket mi az egyházpolitikai törvények czime alatt ismerünk. Azt állította a liberalizmus Magyarországon, hogy ő mindezt a vallásosságnak emelésére cselekedte és azért, hogy biztosítsa a lelki-ismeretbeli szabadságot.
Furcsa dolog az, t. ház, hogy az a magát vallá-sosnak nevező és tartó liberálizmus teljesen a materia-lisztikus világnézletek szempontjára helyezkedett, midőn első sorban megfosztja a házasságot lényegétől, t. i.
etikai alapjától elvonván a vallástól s tisztán polgári szerződéssé devalválván azt, a mit nemcsak a pogány kulturnépeknél, hanem még a barbár törzseknél sem látott eddig a világ, mert akármilyen paradokszonnak tűnjék is fel valaki előtt ezen állítás, mégis igaz, hogy a pogányság vallásosság, míg a liberálizmus, a szabad-elvüség tagadás, nihil, a positiv hitnek mezején.
Aztán ezt az ő házasságát a liberálizmus felbont-hatónak jelentette ki, a mi csak korolláriuma az előb-binek, mert ha a házasság tisztán polgári szerződés, akkor a szerződés-jognak szabványai és hatálya alá tartozik. Ámde a szerződési jognak szabályai szerint minden szerződés bizonyos körülmények és feltételek alatt felbontható : tehát a házasság is, nem lévén egyéb, mint polgári szerződés, szintén felbontható. Hogy pedig mennyire kezdenek ezen fogalmak a népnek szivébe és prakszisába átmenni, legyen szabad rövid statisztikával szolgálni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.)
A polgári házasságnak behozatala óta 1903-ig, tehát 7 év alatt — hogy kerekszámban beszéljek — 60.000 esetben nem vették igénybe a felek a polgári házasságnak megkötése után az ő vallásuknak a házas-ságra vonatkozó szertartását.
Elváltak pedig a polgári törvény előtt 1896-ban, tehát a polgári házasság első évében 387-en, 1897-ben már 672-en, tehát majdnem mégegyszer annyi;
IL Félév 5 sz. RELIQIU. 37 1898-ban már 1343-an, tehát négyszer annyi; 1899-ben
1888-an, vagyis ötször annyian ; 1900-ban 2094-en, tehát hatszor annyian és végül 1903-ban 2614-en, vagyis hatszor annyian. Mi lesz a következménye, t.
Ház, a válások száma ezen rohamos emelkedésének ? Ennek előbb-utóbb az eredménye magának a házasság jogintézményének elvetése lesz, vagyis az u. n. szabad
szerelemnek proklamálása és kultiválása, a mint hogy azt már a szocziáldemokraták tanában feltüntetve és gyakorolva is látjuk. (Ugy van ! a néppárton )
De nagyon természetes is ez, mert mindent meg lehet gátolni, csak az elveknek folyományát nem lehet feltartóztatni. Hiszen olyan az, mint a toronyból leve-tett kő. a mely meg nem áll, míg földet nem ér. Ha ugyanis egyszer elfogadjuk a materialisztikus felfogás-nak azon elvét, a mely szerint a házasság nem egy-két szerető lény, a test és lélek szerint való, vallásos és felbonthatatlan egyesülése, hanem tisztán csak, minden szellem nélkül való, egyszerű polgári aktus s felbontható szerződés : akkor ezen elvvel nagyon könnyű összekötni ugyanazon világnézlet egy másik elvét, mely szerint csak egyszer él az ember a világon, tehát minden órájának leszakaszsza virágát, a mely két elvből azután megszületik a folyomány, mely igy hangzik : El tehát minden akadálylyal, a mely a gyö-nyör élvezetét korlátozza, vagyis el magával a házas-ság jogintézményével, legyen az akár felbonthatatlan, akár felbontható, akár vallási, akár polgári.
Mi lesz igy t. képviselőház a családból és az államból? Mert hiszen az állam a családok összege. A családnak erőssége és jóléte tehát az államnak erős-sége és jóléte, a családnak pusztulása és romlása, az államnak pusztulása és romlása. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.)
De a liberális rendszer tovább ment Magyaror-szágon és a vallás szabad gyakorlatának örve alatt behozta az úgynevezett vallásfelekezetlenséget, a mely szabadságot ad arra, hogy Magyarországon lehessenek egyesek, a kik semmiféle pozitíz valláshoz sem tartoz-nak. A következménye ennek az intézkedésnek az, hogy
1902-ben 15,739 oly gyermek nem kereszteltetett meg, kik keresztény szülőktől születtek. 1895 óta, vagyis 7 év óta pedig 110.000 a megkereszteletlen gyermekek száma, a kik tehát rosszabbak lesznek a pogányoknál, mert azok legalább Istent hisznek, habár hamisat és külső vallási szertartással birnak.
Vallásukat elhagyták és felekezetnélküliek lettek 1902-ben 1196-an, 1895 óta, tehát 7 óv óta 17,020-an."
Végül, miután kifejtette az okát, hogy miért nem terjeszkedik ki ezúttal a revizió összes követeléseire, a következő határozati javaslatot terjesztette elő Molnár prelátus :
„Utasíttatik a t. kormány, hogy haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen be a t. Ház elé,
amely-nek értelmében az 1895: X L I I I . törvényczikkből, vagyis a vallás szabadgyakorlatáról szóló törvényből a felekezeten kivül állókra vonatkozó részek kitöröl-tessenek s igy Magyarországon senki vallásfelekezeten kivül álló ne lehessen." (Elénk helyeslés a néppárton.)
Páris. Combes hősiessége. — Combes mindent mer, csak éppen a Szentszékkel nem mer véglegesen össze-tűzni. Ennek bizonyságára szolgál az a tárgyalás is, mely a múlt napokban esett meg a franczia parlament költségvetési bizottságában, hol is az állami költség-vetés külügyi költségei során a Vatikán melleti fran-czia nagykövetség hitelét tárgyalták. A Combesre any-nyira szánalmas jelenetről a „M. Á.u — a következő-ket közli : Miután Combes arra a kérdésre, hogy nem fogja-e a kormány beszüntetni a Vatikán melletti fran-czia nagykövetséget, kitérőleg nyilatkozott, Sembat képviselő a Vatikán és Francziaország közötti állapot bővebb magyarázatát követelte s azt kérdezte, hogy vájjon a vatikáni nagykövet visszahívása notifikálva van-e ? Combes mindössze annyit válaszolt Sembat-nak, hogy ezt ő nem tudja (?) de a követ nem fog többé Rómába visszatérni. A bizottsági tagok határozottabb választ óhajtottak s újból kérdéseket intéztek Combes-hoz, de ő azzal tért ki előlük, hogy ezekről a kérdé-sekről nem beszólt Delcasséval, a külügyministerrel.
Doumer erre csodálkozását fejezte ki Combes magatar-tása fölött, Roche pedig kemény iróniával szólott a kormány magatartásáról. A legközelebbi ülésen Doumer elnök Rouvier pénzügyminister véleményét akarta hallani, aki kijelentette, hogy ó h a j t j a a vatikáni nagy-követség kiadásainak fentartását, de a többi kérdésekre nézve Combes nyilatkozataihoz tartja magát. Erre Sembat indítványozta a nagykövetség tételének törlé-sét s 14 szóval 10 ellen a törlés mellett szavazott a bizottság. Ezután indítvány adatott be, hogy a bizott-ság fejezze ki sajnálkozását afelett, hogy a kormány nem tartotta kötelességének a nagykövetség fentartá-sának vagy beszüntetésének kérdésében a bizottságot felvilágosítani s a maga álláspontját kifejteni. Ezen indítványt 18 szóval 5 ellen fogadták el s ez nem volt egyéb, mint Combes magatartásának formális meg-bélyegzése. Még a szabadkőműves Lafferre is az indít-vány mellett szavazott. Hogy ezek után Combes mi-kép és meddig t a r t h a t j a meg mai poziczióját, azt a közel jövő elfogja már dönteni.
Newyork. Az allam és az egyház különállása. — Ez Észak-Amerikában csalhatatlan, minden körülmények között érvényes dogma. A 2; ) r°te stáns „Louisviller Anzeigeru-ben olvassuk a következőket: ,,Az államnak és az egyháznak különállása nemcsak, hogy nem ideális állapot, hanem egyáltalában tartós állapot nem is lehet csupán átmeneti. Mert az állam és egyház oly szerve-zetek, melyek állandóak akarnak maradni, és állandóak is ; a többi szervezetektől főleg ebben különböznek, azután még abban is, hogy mindkettő ugyanazon embertömeghez fordul. Ha már most oly kicsiny szervezetek, mint például az iparegyesületek, melyek-nek tagjai csekély számúak, az állammal összeköttetés-ben vannak, s a kormány azokat vagy támogatja, vagy elnyomja, szóval az államéletben helyet biztosit nekik, mennyivel inkább f ü g g össze az állammal az egyház, mely az egész polgárságot öleli fel keblében. Tehát teljes lehetetlenség, hogy egyház, állam külön bal lagjon utjain, anélkül, hogy egymást észrevennék. Ha
38 RELIGIO. LXIII. évi. 1904.
a kormány ezen lehetetlen álláspontot létesiteni akarja, az egyház feltétlenül megragadja a politikai pártokat, s azok révén uralkodik az államon. Ahol az állam egyházellenes, ott az egyház politizáló. Es végül a helyzet olyan lesz, mint az európai államokban. Ez a fejlődés következménye, nem a reakczióé. Ezen fejlő-dés az ellentétes sarkoktól indulhat el, vagy a politikai és egyházi hatalom egyesüléséből, vagy az egyház és állam különállásából. De a vége mindig az lesz, hogy a két hatalmas kompromisszumot köt egymással, egy-szerűen azért, mert mindkettő hatalom, mely a más területén magát érvényesitheti. Az egyház rászorul az állam hatalmára, s az állam mindenütt a politikában a vallást és a hitet találja." Igy ir az américain. Tény-leg az állam és az egyház különállása mindig beteges szocziális viszonyokat jelent. Az egészséges állapot
— irja az amerikai igen helyesen — az, ha a kettő egyesülve összhangzatos egészet alkot. Egy kiváló iró tollából való ez a mondat: rA z embert ketté akarják tépni; egy állampolgárrá és egy egyházi alattvalóvá".
T A R C Z A .
Szalézi missiók Amerikában.
— Dr Zaffér y Károly szalézi pap tudósítása. — Matto Grosso missiója Braziliában.
(Folytatás.)
Egy hosszas és kínos utazás után, mely a hajózás által okozott akadályoknak és egyéb okoknak tudandó be, junius 25-én elérkeztek a mi missionáriusaink a telepítvényre, a hol is átalános megelégedéssel lettek fogadva, mozsár-üdvlövések és a katonai zenekar játéka között. Az indiánok ugy fejezték ki örömüket, hogy tánczoltak, ugrándoztak és örömdalokat zengedeztek ; a kik tehették az ő legnagyobb ékességeiket vették magukra ; másoknak alig volt egy-egy zubbonyuk ujj nélkül, mások egy tizliteres fenék nélküli bádog-edényt nyomtak fejőkbe, a többiek pedig azon mulat-ságos és szegényes ruházattal ékesítették magukat, amit az anyatermészet n y ú j t o t t n e k i k ; az egész egy valóságos farsangi czifraságot mutatott. Haladéktalanul némi czivilizáló munkához fogtak, az első dolguk volt, a mi elejénte nagyon nehezen ment, lassankint legyőzni az indiánoknak a munka iránti ellenszenvét, a minek oka kiilömben a forró éghajlat és a természet termelő bősége. Az erdők vadaihoz hasonló állapota levén helyezve, elképzelhető, mily nagy küzdelembe kerül őket a társadalmi életre, a rendszeres mindennapi munkára szoktatni. De a missionáriust mindez és nagyobb akadály sem kedvetleníti el az ö czivilizáló vállalatában, és nem adván meg magát a folytonos és hálátlan küzdelemben, egyik napot a másik után áll-hatatosan ugyanazon buzgalommal fáradozva tölti, mindig Jézus Krisztus szeretetétől támogatva. És magát kicsinynyé téve a kicsinyekkel, alázatossá az alázatosakkal, és nem tartván megalázó dolognak le-szállani azon magaslatról, ahová őt az ő erényei,
képes-ségei emelték, hogy megtanulja a szántást, vetést és alávesse magát a legalacsonyabb és természetével ellenkező munkának, sikerül az ö hősiességével és szeretetével megszelidítni ama durva természeteket, megtisztitni az ö szivöket, mely eddig minden nemes és magasztos érzelemtől el volt zárva, a józanságra és munkára szoktatván e népet, és beléje oltván a keresz-tény erények éltető csiráját, melyek egyedül birják a csodás hatalmat, megszelidítni a vadállatokat és az ég angyalaivá változtatni a legmélyebbre sülyedt és elálla-tiasodott lényeket.
Minél szentebb, és Isten dicsőségét és a lelkek üdvét minél jobban mozdítja elő valami mű, annál több ellenmondással, akadálylyal találkozik lépten nyomon a pokol részéről ; mely minthogy rendesen nem képes egészen szétrombolni azt, minden erejét arra fordítja, hogy legalább késleltesse, azon gyümöl-csöket, melyeknek a lelkek érdekében előidézé-sére természetszerűleg hivatva van. Es nem is késett a szomorúság, még pedig egy borzasztó szomorúság, mely ezen missiókat érte. Végetlen szerencsétlenség érte valóban úgy e missiokar, mint a szalézi társaságot, valamint annyi népnek művelődését, mely népek Paraguay és Brazília
Minél szentebb, és Isten dicsőségét és a lelkek üdvét minél jobban mozdítja elő valami mű, annál több ellenmondással, akadálylyal találkozik lépten nyomon a pokol részéről ; mely minthogy rendesen nem képes egészen szétrombolni azt, minden erejét arra fordítja, hogy legalább késleltesse, azon gyümöl-csöket, melyeknek a lelkek érdekében előidézé-sére természetszerűleg hivatva van. Es nem is késett a szomorúság, még pedig egy borzasztó szomorúság, mely ezen missiókat érte. Végetlen szerencsétlenség érte valóban úgy e missiokar, mint a szalézi társaságot, valamint annyi népnek művelődését, mely népek Paraguay és Brazília