1977 decemberében az ENSZ Közgyűlése hivatalosan felkérte az Emberi Jogi Bizottságot arra, hogy készítse el a Kínzás Elleni Egyezmény tervezetét, mégpedig az 1975-ös Nyilatkozatot alapul véve. Amikor 1978 februárjában a Bizottság felkérte a munkacsoportot a nevezett feladat teljesítésére, a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (a továbbiakban: IAPL), illetve a Svéd Kormány már elkészített innovatív ötleteket tartalmazó tervezeteket, amelyek a nemzetközi emberi jogokra is figyelemmel voltak.
AZ IAPL tervezet az államok azon kötelezettségére helyezte a hangsúlyt, hogy büntessék a kínzási cselekményeket, valamint állítsák bíróság elé az ilyen cselekmények elkövetőit. A tervezet célja az volt, hogy a kínzást mint a nemzetközi büntetőjog által tilalmazott cselekményt deklarálja. Kiemelésre érdemes, hogy ez a tervezet kizárólag a kínzás kérdését érintette, de nem tért ki a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés kérdésére. A Svéd Tervezet elsősorban a korábban hivatkozott kínzás elleni ENSZ nyilatkozatot vette alapul. 56
Az IAPL Tervezet szövege a következő volt (1978. január 15.):
„Az Egyezmény szerint a kínzás minden olyan cselekményt jelent, amelyet akár testi, akár lelki súlyos fájdalom vagy szenvedés kiváltásával, szándékosan okoz hivatalos minőségben eljáró, vagy a 3. cikk szerinti felelősséggel rendelkező személy valakivel szemben, azért, hogy
a) tőle vagy más személytől információt, értesüléseket, vagy vallomást csikarjon ki; vagy
b) hogy megfélemlítse, lealacsonyítsa, vagy megalázza őt vagy más személyt;
vagy
55 BLUTMAN László: A kiutasítás és visszaküldés az alapjogok árnyékában. Acta Juridica et Politica, Tomus LII. Fasciculus 2. Szeged, 1997. 11. p.
56 http://legal.un.org/avl/ha/catcidtp/catcidtp.html
30 c) hogy megbüntesse őt vagy más személyt, kivéve, ha a törvényes szankció megfelelő végrehajtásával az ilyen cselekmény nem okoz kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést.”57
A Svéd Tervezet (1979. február 19.) szövege a következő volt:
„1. A kínzás kifejezés minden olyan cselekményt jelent, amelyet szándékosan, súlyos testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltásával alkalmaznak valakivel szemben abból a célból, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy, hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt, vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetőleg, hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy, hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat, vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy, vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy, vagy ilyen személy kifejezett, vagy hallgatólagos ösztönzésére, vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza. Ez nem foglalja magában azt a fájdalmat vagy szenvedést, amely a törvényes szankció immanens része, vagy azzal jár.
2. A kínzás a kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmód vagy büntetés súlyosabb és kegyetlen formája.
3. Ez a cikk nem érinti az olyan nemzetközi instrumentumot vagy nemzeti szabályozást, amely szélesebb körben érinti a jelen Egyezmény tárgyát.”58
Az UNCAT megszövegezése során több állam képviselője, így többek között Spanyolország és Németország képviselői azon az állásponton voltak, hogy az egyezménynek kizárólag a kínzás tilalmára kellene koncentrálnia, és tekintettel arra, hogy nincs éles különbség a kínzás, illetve az egyéb tilalmazott bánásmódok között, ezért utóbbiak beemelése az egyezménybe szükségtelen. Ezzel ellentétben, Franciaország annak a véleményének adott hangot, hogy a kínzásra olyan definíciót kellene adni, amely magában foglalja egyúttal a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát is. Ehhez a véleményhez csatlakozva a svájci kormány is amellett
57 E/CN.4/NGO/213. Idézi: NOWAK,Manfred – MCARTHUR,Elizabeth: The United Nations Convention Againts Torture. A Commentary. Oxford University Press, New York, 2008. 29. p.
58 E/CN.4/WG.1/WP.1. Idézi: NOWAK – MCARTHUR:i. m. 30. p.
31 érvelt, hogy a következőképpen szerepeljen ez az egyezményben: „a kínzás kifejezés magában foglalja a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést.”59
Kezdetben az volt az elképzelés, hogy az 1975-ös Nyilatkozat nyomán az 1. cikk (2) bekezdése tartalmazni fogja azt, miszerint a kínzás a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés súlyosabb formája. Ugyanakkor egyes delegációk szerint, ez elhomályosítaná a szerződést, illetve pontatlanságot eredményezne, tekintettel arra, hogy az egyéb rossz bánásmódoknak nincs nemzetközileg elfogadott definíciója. 1982-ben a Munkacsoport ezt az érvelést elfogadta, így az említett rendelkezést törölték az ENSZ Egyezményből.60
Kifejezetten a kínzás fogalmával kapcsolatban a következő észrevételek születtek az UNCAT előkészületei során. Az Egyesült Királyság azon az állásponton volt, hogy a kínzás definíciójában a "súlyos" jelzőt az "extrém"-mel kellene helyettesíteni. Hivatkozott az EJEB-nek az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletére, pontosabban arra, hogy abban kifejtette a strasbourgi testület: szükséges a kínzás és az egyéb tilalmazott bánásmódok közötti elhatárolás, és az elhatárolás elsődleges alapja az okozott szenvedés, vagy fájdalom intenzitása lehet. Ugyancsak az Egyesült Királyság javaslata volt, hogy a cselekménynek rendszeresnek kelljen lennie a kínzás megállapításához. Ezen javaslatait azonban a munkacsoport nem fogadta el, így maradt a súlyos kifejezés az Egyezmény 1. cikkében (illetve nem szükséges rendszeresség a kínzás megállapításához, ahhoz elegendő egyetlen cselekmény megvalósítása).61
Abban egyetértettek a szerződő államok képvselői, hogy a hivatalos személyek által elkövetett kínzási cselekményeknek nagyobb a tárgyi súlya, mint a más személyek által elkövetetteknek. Eltérő volt ugyanakkor az álláspont atekintetben, hogy a tettesek körét le kell-e szűkíteni, és mintegy különös bűncselekményként meghatározni a kínzást, így egyúttal megkövetelni az egyezményben meghatározott személyes kvalifikáltságot az elkövetői minőséghez. Végül az a konszenzus alakult ki, hogy valamilyen formában a hivatalos személynek a cselekmény részesének kell lennie ahhoz, hogy a kínzás megállapítható legyen.62
59 NOWAK – MCARTHUR:i. m. 31-32. p.
60 NOWAK – MCARTHUR:i. m. 34. p.
61 NOWAK – MCARTHUR:i. m. 37-39. p.
62 NOWAK – MCARTHUR:i. m. 42-44. p.
32 Itt szeretném megjegyezni, hogy az UNCAT 1. cikk 2. pontjának megszövegezési körülményeivel nem foglalkozom, tekintettel arra, hogy jelen dolgozat tárgya kizárólag a fogvatartottakkal szemben kifejtett bánásmódra korlátozódik.
Az ENSZ Közgyűlése 1984. december 10-én fogadta el egyhangúlag a Kínzás Elleni Egyezményt, amely 1987. június 26-án lépett hatályba, és a következő fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetőleg hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza.”63 from him or a third person information or a confession, punishing him for an act he or a third person has committed or is vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről. Első rész 1. cikk 1.
33 Egyrészről meg kell jegyezni, hogy a hivatalos magyar fordítás nem tartalmazza az 1. cikk következő mondatát: Ez nem foglalja magában azt a fájdalmat vagy szenvedést, amely a törvényes szankció immanens része, vagy azzal jár.64
Másrészről fontosnak tartom leszögezni, hogy álláspontom szerint a hivatalos magyar fordítás nem helyes, nem felel meg az eredeti szövegnek. A kínzás cselekményének mint nyitott törvényi tényállásnak az elkövetési magatartását az eredményre utalással határozza meg az UNCAT. Az eredmény az éles/súlyos testi vagy lelki fájdalom, illetve szenvedés kiváltása. A fent hivatkozott hivatalos magyar nyelvű fordításban ugyanakkor maga az eredmény is célzatként szerepel. Ezt alapul véve, a kínzás megállapításához kettős célzatnak kellene megvalósulnia: egyrészről az éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltásának, másrészről az értesülések vagy vallomások kicsikarása, illetve büntetés, valamint megfélemlítés vagy nyomás gyakorlása, továbbá egyéb, bármely más megkülönböztetési formára alapított célzatnak.
Ezzel szemben az angol nyelvű dokumentumban az éles testi vagy lelki fájdalom, illetve szenvedés kiváltása nem célzatként szerepel. Erre tekintettel – véleményem szerint – pontosabb, illetve helytállóbb lenne a következő megfogalmazás:
A kínzás kifejezés minden olyan cselekményt jelent, amelyet szándékosan, éles/súlyos testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltásával alkalmaznak valakivel szemben abból a célból, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy, hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt, vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetőleg, hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy, hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat, vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy, vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy, vagy ilyen személy kifejezett, vagy hallgatólagos ösztönzésére, vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza.
64 Vö.: HARASZTI (2008):i. m. 50. p.
34