Irányadó ügy: Gäfgen kontra Németország

A következőkben részletezett ügyben is felmerült egy némileg hasonló, de mégis más kérdés a kínzás abszolút tilalma alóli lehetséges kivétellel kapcsolatban. Ebben az ügyben a kérdés az volt, hogy kizárja-e az egyezménysértés megállapítását az, ha azért fenyegeti meg súlyos fájdalmakkal járó bántalmazással a hivatalos személy a feltételezett elkövetőt, hogy vallomásra bírja, és ezáltal megmentsen egy emberi életet.

A jogesetben ugyanis a panaszos többek között azt állította, hogy őt lelkileg megkínozták a rendőrök.

A Gäfgen kontra Németország ügyben (ún. Daschner-ügy)¹⁸¹ a panaszos (az emberrablás elkövetője) egy bankár család legkisebb fiát azzal az ürüggyel csalta el a házához, hogy a testvére nála hagyta a kabátját, majd megfojtotta a fiút. Ezután a panaszos váltságdíjat követelt a fiú szüleitől, mégpedig egymillió eurót. A szülőkhöz írt levél azt is tartalmazta, hogy amennyiben megkapja a váltságdíjat és sikeresen elhagyja az országot, azt követően láthatják majd újra a szülők gyermeküket. Közben azonban a panaszos a fiú holttestét elrejtette egy közeli tó mólója alá. A rendőrség végül a repülőtéren fogta el az elkövetőt, aki első kihallgatása során azt mondta, hogy két másik személy rabolta el a fiút, és egy tóparti házban rejtették el. Daschner, a frankfurti rendőrség helyettes vezetője arra utasította az egyik rendőrt, hogy fenyegesse meg azzal az elkövetőt, hogy ha nem mondja el, hol található a fiú, akkor bántalmazni fogják. A rendőr ezt a fenyegetést megtette oly módon, hogy azt állította a panaszosnak, amennyiben nem mondja el a fiú hollétét, egy olyan személy fogja bántalmazni, aki speciálisan erre a célra kiképzett. A panaszos állítása szerint azzal is megfenyegették, hogy összezárják egy zárkába két fekete férfival, akik majd szexuálisan bántalmazzák őt. Állítása szerint a rendőr több alkalommal meg is ütötte. Mindezek olyan félelmet keltettek benne, hogy tíz perc elteltével elmondta, hol találják a fiút. Daschner azzal

179 BRUGGER, Winfried: Vom unbedingten Vebor der Folter zum bedingten Recht auf Folter?

Juristenzeitung, 55/2000. 167. p. Idézi: F^ILÓ Mihály: Az inkvizítor védelmében – a kínzás jogállami apológiája? Fundamentum 2005/3. 93. p.

180 Gäfgen v. Germany. Application no. 22978/05, judgment of 1 June 2010, ECHR 2010-IV.

181 Az ügy részletes leírását lásd: SZIKINGER István: Tortúra a nyomozásban. Belügyi Szemle 2011/12.

39-44. p.

64 indokolta, hogy az elkövető megfenyegetésére utasította a rendőrt: úgy gondolta, hogy a fiú élete hatalmas veszélyben volt azon a bizonyos napon, tekintettel az élelem hiányára és az időjárásra. Az egyetlen célja tehát az volt, hogy a fiú életét megmentsék.¹⁸²

A panaszos arra hivatkozva kérte az EJEE 3. cikke megsértésének megállapítását, hogy őt a rendőrségen megkínozták.¹⁸³

Az EJEB hivatkozott többek között ítéletében az ún. mérgezett fa gyümölcse doktrínájára,¹⁸⁴ azaz a jogellenesen megszerzett bizonyítékok felhasználásának tilalmára.¹⁸⁵

Ezen túlmenően több szempontot is megvizsgált annak érdekében, hogy állást tudjon foglalni: egyezménysértés történt-e.¹⁸⁶

1. Elsőként a tiltott bánásmód tartamát vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy az nem haladta meg a 10 percet.

2. Tekintettel arra, hogy első körben a panaszos megtagadta a vallomástételt, majd a fenyegetés hatására elárulta a fiú hollétét, az EJEB azt a következtetést vonta le, hogy félelem, szorongás alakult ki a panaszosban, amely számára lelki szenvedést okozott.

3. A strasbourgi testület azt is megállapította, hogy a cselekmény szándékos volt.

4. A célzatot is megvizsgálta a testület, és egyértelműen azt a konklúziót vonta le, hogy információt, vallomást akartak kiszedni a panaszosból.

Az EJEB kifejtette ítéletében, hogy elfogadja a hivatalos személyek motivációját, azaz azt, hogy a gyermek életét akarták menteni, azonban leszögezte, hogy az EJEE alapján semmilyen körülmények között nem megengedett a kínzás, valamint az embertelen, megalázó bánásmód. Arra is rávilágított, hogy olyan abszolút tilalomról van szó, amely nem enged kivételt olyan esetben sem, ha egy másik személy élete van veszélyben.¹⁸⁷

Az EJEB álláspontja szerint a lelki kínzás is kínzásnak minősülhet, azonban az eset összes körülményére tekintettel, különösen a mentális szenvedés intenzitására, jelen

182 § 10-23.

183 §75.

184 A témáról részletesen lásd: GÁCSI Anett Erzsébet: A jogellenesen megszerzett bizonyítékok értékelése a büntetőeljárásban. PhD értekezés, Szeged, 2015. 55-72. p.

185 § Gäfgen v. Germany § 73.

186 § 102-105.

187 § 107.

65 ügyben embertelen bánásmód állapítható meg.¹⁸⁸ A panaszos által előadott állítólagos bántalmazás nem volt kétséget kizáróan bizonyított jelen ügyben.

Itt jegyzem meg, hogy álláspontom szerint nem hagyható figyelmen kívül az időtartam se, amelyre a testület is utalt, azaz kínzást azon az alapon sem lehetett megállapítani, hogy mindösszesen tíz percen keresztül kellett a panaszosnak lelki szenvedést átélnie.

Az EJEB mindezek alapján elutasítja azt, hogy bizonyos esetekben kivételt lehetne engedni a kínzás tilalma alól.

Ha a Daschner-ügyre kívánjuk levetíteni a ketyegő-bomba esetét, akkor Szikinger István szerint megállapítható, hogy bár az elkövető a lelki kínzás hatására megtört, azaz a szükséges információt, azt, hogy hol található a fiú, sikerült megszerezni, azonban a veszély elhárítására már nem volt alkalmas a rendőr megfélemlítése.¹⁸⁹

Az EJEB számos ítéletében rögzítette, hogy az EJEE „abszolút módon tiltja a kínzást, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmódot, illetve büntetést”

függetlenül a panaszos magatartásától. Az általa elkövetett bűncselekmény tehát

„irreleváns az EJEE 3. cikke szempontjából”. Az abszolút tilalom vonatkozik az olyan nehéz körülményekre is, mint például a terrorizmus, illetve a szervezett bűnözés elleni küzdelem, és nem tehető kivétel akkor sem, ha egy emberi élet, vagy egy nép élete forog veszélyben. A strasbourgi testület így például a következő ügyekben erősítette meg ezt:

- Labita kontra Olaszország¹⁹⁰ 119 §;

- Selmouni kontra Franciaország¹⁹¹ 95 §;

- Chahal kontra Egyesült Királyság¹⁹² 79-80 §;

- Tomasi kontra Franciaország¹⁹³ 115 §;

188 § 108.

189 SZIKINGER: i. m. 48-49. p.

190Labita v. Italy. Application no. 26772/95, judgment of 6 April 2000, ECHR 2000-IV. A panaszost azzal a gyanúval tartóztatták le, hogy a maffia csoport tagja. Ezt az információt másodkézből kapták meg a rendőrök. A kérelmező azt állította jelen ügyben, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben bántalmazták, és a fogvatartottak fizikai és lelki bántalmazása egyébként szisztematikus volt az intézetben. A panaszos azonban nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat az ügyben, amelyek kétséget kizáróan alátámasztották volna a fizikai abúzust. Egy orvosi jelentést csatolt, amely önmagában nem bizonyította az állításait. Ezért nem volt megállapítható jelen ügyben az EJEE 3. cikkének megsértése.

191 L. 85. lj.

192 Chahal v. the United Kingdom. Application no. 22414/93, judgment of 15 November 1996, ECHR 1996-V. Jelen ügyben a panaszost deportálni kívánták az Egyesült Királyságból, ugyanis nemzetbiztonsági okokból veszélyt jelentett. Különösen a terrorizmus elleni védelemre hivatkozott a kormány. Az EJEB leszögezte, hogy ha konkrét kockázata van annak, miszerint a másik államban kínzásnak, vagy egyéb tilalmazott bánásmódnak vetnék alá a panaszost, akkor nem utasítható ki.

Kötelesség ugyanis minden személy védelme az ilyen bánásmódokkal szemben.

66 - Saadi kontra Olaszország¹⁹⁴ 127 §.

A Cantoral-Benavides kontra Peru ügyben¹⁹⁵ az Amerikaközi Bíróság is hivatkozott az EJEB gyakorlatára, miszerint a kínzás minden körülmények között tilalmazott, és az nem indokolható a terrorizmus vádjával.¹⁹⁶

Miként az látható volt, a kínzás abszolút tilalma alóli lehetséges kivételek kérdésével kapcsolatban számos morális és jogi kérdés merül fel.¹⁹⁷ Álláspontom szerint, ha azt vizsgáljuk, hogy egy abszolút tilalom alól van-e lehetséges kivétel, akkor a jogi megítélésnek kell uralkodnia, és nem nem vehetők figyelembe a morális indokok, ezért semmilyen abszolút érvényesülést kívánó jog alól nem engedhető meg kivétel.