IV. A fogvatartottakkal szemben megvalósuló kínzás, embertelen, megalázó
2. A kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód fogalmainak elhatárolása a
2.1. Irányadó ügyek
2.1.2. Írország kontra Egyesült Királyság
Az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben93 a panasz alapja az volt, hogy az Egyesült Királyság ún. öt technikát alkalmazott mint speciális kihallgatási módszert az Ír Köztársasági Hadsereg tagjaival, illetve a szervezeti tagsággal gyanúsított személyekkel szemben: az órákig tartó falhoz állítást, az alvásmegvonást, illetve az élelemmegvonást, a fej állandó zsákban tartását és az állandó erős zajt.94 Az ítéletben az EJEB azt állapította meg, hogy az „öt technika együttesen kétségtelenül megvalósította az embertelen és megalázó bánásmódot, és bár tárgya volt vallomások, mások nevének és információknak a kicsikarása, továbbá rendszeresen alkalmazták, a szenvedés foka nem érte el azt a súlyosságot és kegyetlenséget”, amely a kínzás szóból következne.95 (Zárójelben jegyzem meg, hogy az Emberi Jogok Európai Bizottsága egyhangúlag kínzást állapított meg az ügyben, valamint az ENSZ kínzással foglalkozó különmegbízottja is úgy foglalt állást, hogy a cselekmény alkalmas volt a kínzás megállapítására.96)
Az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben kifejtette az EJEB, hogy (első lépcsőként) a „tilalmazott bánásmódnak el kell érnie a súlyosság egy bizonyos fokát ahhoz, hogy megállapítható legyen az EJEE 3. cikkének megsértése.” Ez a minimum szint pedig „az eset összes körülményétől függ, így például a bánásmód tartamától, a fizikai és mentális hatásaitól, és néhány esetben az áldozat nemétől, életkorától,
91 RODLEY – POLLARD: i. m. 91. p.
92 EVANS – MORGAN: i. m. 77. p.
93 L. 82. lj.
94GRÁD András – WELLER Mónika: A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve. Negyedik, bővített kiadás. Hvg Orac Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2011. 118. p.
95 Ireland v. the United Kingdom. § 167.
96 RODLEY – POLLARD: i. m. 101. p., 103. p. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy hasonló kihallgatási módszereket alkalmazott az Izraeli Biztonsági Szolgálat a terrorizmussal gyanúsított palesztinok esetében az 1980-as és az 1990-es években, amelyet az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága, illetve a kínzással foglalkozó különmegbízott szintén kínzásként értékelt. REYES,Hernán: The worst scars are in the mind:
psychological torture. International Review of the Red Cross. Volume 89 Number 867 September 2007.
594. p. Letölthető: https://www.icrc.org/eng/assets/files/other/irrc-867-reyes.pdf (2016.03.17.)
43 egészségi állapotától, stb.”97 Meg kell jegyezni, hogy ez a súlyossági fok a minimum szintet jelenti, amelyet el kell érnie a tilalmazott bánásmódnak ahhoz, hogy az egyezménysértés megállapítható legyen. Ez azonban nem egyenlő azzal a súlyossági fokkal, a szenvedés azon fokával, amely a kínzás megállapításához szükséges. Két külön standardról van tehát szó.
A minimum szinttel kapcsolatos standard irányadóvá vált az EJEB számára, valamennyi, az EJEE 3. cikkével kapcsolatos ügyben hivatkozik rá. A strasbourgi testület mérlegelési körébe tartozik tehát annak eldöntése, hogy a tilalmazott bánásmód elég súlyos volt-e ahhoz, hogy megállapítható legyen az egyezménysértés.98 Minden ügyben első lépésként először ezt a kérdést vizsgálja meg az EJEB. Amennyiben megállapítja, hogy a súlyosság foka elegendő az EJEE 3. cikke megsértésének megállapításához, akkor azt követően, a második lépcsőben (a legtöbb esetben) már azt vizsgálja meg, hogy a három tilalmazott bánásmód közül melyiket valósította meg az adott állam. Az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben tehát az EJEB kínzást nem, azonban embertelen és megalázó bánásmódot megállapított.
Az EJEB továbbá számos ítéletében emlékeztetett a következőkre: „Az Egyezmény [EJEE] 3. cikke a demokratikus társadalmak egyik legfontosabb alapértékét rögzíti. A kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés abszolút tilalmát mondja ki, mely tilalomnak a körülményektől vagy az áldozat magatartásától függetlenül érvényesülnie kell. (...) Az Egyezmény [EJEE] 3. cikkének megsértéséhez az szükséges, hogy az elszenvedett hátrány és megaláztatás túlmenjen azon a mértéken, amely valamely jogszerű bánásmóddal vagy büntetéssel szükségképpen együtt jár. A személyi szabadságot elvonó intézkedések gyakran magukban foglalnak ilyen elemeket.
Ezért a 3. cikk alapján az államnak azt kell biztosítania, hogy az érintett személyt az emberi méltóság követelményével összeegyeztethető körülmények között tartják fogva;
hogy az intézkedés végrehajtásának módja nem teszi ki az egyént olyan mértékű szenvedésnek vagy nehézségnek, amely a fogvatartással óhatatlanul együtt járó szenvedés elkerülhetetlen mértékét meghaladja; és hogy a fogvatartott egészségét és jóllétét a fogvatartás gyakorlati követelményeit is figyelembe véve megfelelően garantálják.”99
97 § 162.
98EVANS – MORGAN:i. m.75. p.
99 Részlet a Hagyó Miklós kontra Magyarország ítéletből (52.624/10. sz. ügy). A Kúria Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodájának Hírlevele IV. évf./8, 30. p.
44 A fentiekre tekintettel az EJEB valamennyi ügyben az eset összes körülményét100 vizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy a szenvedés foka meghaladta-e azt a mértéket, amely a fogvatartással szükségszerűen együtt jár, azaz a súlyosság elérte-e az egyezménysértés szintjét.
Az EJEB az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben azt is kifejtette: ahhoz, hogy megállapítható legyen, egy bánásmód kínzásnak101 is minősült-e, először el kell határolni az EJEE 3. cikkében említett kategóriákat egymástól.102 A nevezett ügyben a strasbourgi testület úgy foglalt állást, hogy az elhatárolás elsődlegesen a szenvedés intenzitásán alapulhat.103 Ebből tehát az a következtetés vonható le, hogy az EJEB a Bizottsághoz hasonlóan megkövetelte a súlyos fájdalomnál, illetve szenvedésnél is intenzívebb fájdalom, valamint szenvedés okozását a kínzás megállapításához. Nigel S.
Rodley ezt az elhatárolást „severe-plus” megközelítésnek nevezi.104
Itt szeretném megjegyezni, hogy az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának (a továbbiakban: EJAB) a gyakorlata azt mutatja, hogy nem tekinti a testület a kínzás központi elemének a súlyos fokú szenvedést. Elegendő önmagában a fájdalom vagy a szenvedés megléte a kínzás megállapításához.105 Így például Mejía Peru elleni
100 Az Emberi Jogok Európai Bizottságának esetjogát vizsgálva is megállapítható, hogy a testület is különös hangsúlyt fektetett az eset összes körülményének vizsgálatára. Ezt jól példázzák a következő jogesetek. A Bizottság megállapította a kínzást abban az ügyben, amelyben hat jól ismert gerilla töltötte harminc évtől életfogytig terjedő szabadságvesztés-büntetését az El Callao haditengerészeti bázison magánzárkában. A fogvatartottak napi 23 órát voltak teljes izolációban, elzárva mindenféle külső zajtól.
Naponta egy órát lehettek a szabad levegőn, egy olyan udvaron, amelyet magas falak vettek körül.
Havonta egyszer látogathatták őket a közeli családtagok fél óra időtartamban. A Bizottság véleménye szerint az effajta izoláció, illetve a kommunikáció teljes megvonása „folyamatos és jogtalan szenvedést okozott”, amely kínzásnak minősül. [Report of the Committee against Torture. Twenty-fifth session (13-24 November 2000) and Twenty-sixth session (30 April – 18 May 2001). General Assembly, Supplement No. 44. (A/56/44) 68. p.] Ezzel szemben „csak” kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot állapított meg a Bizottság abban az esetben, amikor a legmagasabb biztonsági fokozatú börtönökben, a challapalcai és a yanamayoi börtönökben nem volt elektromos áram, ivóvíz, és a hőmérséklet mínusz 10-15 ˚C körül volt, és fűtést nem biztosítottak. [Report of the Committee against Torture. Twenty-fifth session (13-24 November 2000) and Twenty-sixth session (30 April – 18 May 2001). General Assembly, Supplement No. 44. (A/56/44) 67. p.] Arra is volt példa egy másik jogesetben, hogy a fogvatartottaknak az éjszakát a kihallgató szoba talaján kellett tölteniük bilincsben. Ez a végrehajtási mód a Bizottság álláspontja szerint viszont kínzást valósított meg. (NOWAK– MCARTHUR: i.m. 71. p.)
101 Az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben Zekia bíró különvéleményében a következőket fejtette ki. Véleménye szerint a kínzás fő elemei a súlyosság foka és a szenvedés tartama, azonban egyéb releváns tényezőket is figyelembe kell venni. Így például a tilalmazott bánásmód természetét, hosszát, az áldozat egészségi állapotát, életkorát, stb. Az objektív teszten túl tehát egy erős szubjektív tesztnek is meg kell állnia ahhoz, hogy megállapítható legyen a kínzás. Erre egy példát hozott fel: ha egy idős, beteg embert durva bántalmazásnak tesznek ki: számos ütést, verést követően több órán keresztül a földön hagyják,
„hezitálás nélkül azt mondanám, hogy a szegény embert megkínozták. Ha ugyanezt egy birkózóval vagy egy fiatal atlétával tennék, akkor hezitálnék és inkább embertelen bánásmódnak mondanám”.
102 Ireland v. the United Kingdom § 167.
103 Ireland v. the United Kingdom § 167.
104 RODLEY – POLLARD: i. m. 99. p.
105 RODLEY (2002): i. m. 14-15. p.
45 ügyében106 megállapította az EJAB, hogy a panaszos kínzás áldozatául esett. Hivatalos személy megerőszakolta a sértettet, aki így testi és mentális fájdalom és szenvedés alanya is volt. A tettes célzata az volt, hogy megfélemlítse és megbüntesse a nőt. A célzatnak kiemelt szerep jutott, azonban azt nem vizsgálta a bíróság, hogy a szenvedés foka súlyos volt-e vagy sem. Rodley álláspontja szerint megfontolandó lenne ennek a gyakorlatnak a követése.107