A kínzás tilalma valamennyi nemzetközi instrumentumban prominens helyet foglal el, így többek között az Emberi Jogok Európai Egyezményében is, ugyanis közvetlenül az élethez való jogot követi. William A. Schabas professzor szerint, bár nincs hierarchia az Egyezményben deklarált jogok között, az mégsem cáfolható, hogy amennyiben egy instrumentum elején történik egy alapvető jog elhelyezése, az kiemelkedő jelentőséget is magában hordoz. Az EJEE-ben a kínzás tilalmát mindösszesen tizenöt szóval deklarálták, így ez a legrövidebb normatív rendelkezés az Egyezményben.43
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének előkészítése során többféle javaslat született azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene megszövegezni a kínzás tilalmát. Az EJEE eredeti tervezete nem követte teljes mértékben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a kínzás tilalmára vonatkozó rendelkezését. A jogok enumerálása a következőképpen nézett ki a tervezetben: „az Egyezményben részes államok saját területükön biztosítják minden személy számára a következő jogokat: a) az élet és a testi épség védelme.”44 Az EJEE Kommentárja szerint ez a megfogalmazás azonban meglepő, tekintettel arra, hogy két előadó, mégpedig David Maxwell Fyfe és Fernand Dehousse korábban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megszövegezésében is részt vett.
Pierre-Henri Teitgent kérték fel, hogy készítsen el egy szöveget a Konzultatív Testület számára, amelyet majd megvitatnak. Ő a következőt javasolta: „Személyi biztonsághoz való jog, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 3.,45 5.46 és 8.
42 HUMAN RIGHTS COMMITTEE: General Comment No. 20, “Prohibition of torture, or other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment” (1992) §2-4, UN Doc. HRI/GEN/1/Rev.9.
43 SCHABAS, William A.: The European Convention on Human Rights. A Commentary. Oxford University Press, United Kingdom, 2015. 164. p.
44 Convention for the Collective Protection of Individual Righst and Democratic Liberties by the States, Members of the Council of Europe, and for the estabilishment of European Court of Human Rights to ensure observance of the Convention. Doc. INF/5/E/R, I TP 296-303. 296. p. Idézi: SCHABAS: i. m. 165.
p.
45 „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.”
46 „Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.”
27 cikkében47 rögzítettek szerint.”48 Annak ellenére, hogy hivatkozás történt ugyan ebben a szövegtervezetben a nyilatkozat 5. cikkére, mégsem tartalmazta expressis verbis a kínzás kifejezést. A Konzultatív Testület Jogi és Adminisztratív Kérdések Bizottsága elé a következőképpen terjesztette elő javaslatát Teitgen: „javasoljuk (…) valamennyi részes állam állampolgárának védelmét nemcsak az ún. állami okokból történő kötelezettségszegésektől, hanem az olyan gyalázatos rendőri nyomozás vagy bírósági eljárás módszereitől, amelyek megfosztják a gyanúsítottat vagy a vádlottat attól, hogy akaratának és lelkiismeretének megfelelően cselekedjen”.49
A tárgyalás során Seymour Cocks a britek oldaláról a következőket javasolta:
Elsőként azzal a javaslattal élt, hogy a rendelkezésben fel kellene sorolni, hogy a kínzásnak különösen mely formái tilalmazottak. Teitgen azonban kifejtette ezzel kapcsolatos ellenérzését, az volt a véleménye, hogy helyesebb a kínzás valamennyi formájának tilalmazása, semmint exemplifikatív módon az egyes tilalmazott bánásmódok felsorolása. Ezt követően Cocks arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 3.
cikk (2) bekezdéseként a következőt kellene rögzíteni:
„A Konzultatív Testület megragadja az alkalmat, és deklarálja az emberiesség elleni kínzás bármely formájának a tilalmát, legyen az elkövető akár a rendőrség, akár a katonai hatóságok, vagy a civil szervezetek tagjai, vagy bárki más, aki a civilizált társadalommal szemben áll. Deklarálja, hogy ez a tilalom abszolút, és semmilyen célból nem tehető kivétel alóla, így például egy élet megmentése, vagy az állam érdeke sem lehet megfelelő indok.” Kifejtette, a cél az, hogy hangsúlyosabb szerepet tulajdonítsanak a kínzás elleni küzdelemnek.50
Az Európa Tanács nevezett kérdéssel foglalkozó Szakértői Bizottsága az 1950.
februári ülésén annak a véleményének adott hangot, hogy szemben a Konzultatív Testület módszerével, azaz azzal, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bizonyos szakaszaira hivatkozással enumerálták a jogokat, helyesebbnek tartja azt, ha szó szerint történik meg a kínzás tilalmával kapcsolatos rendelkezés, azaz az 5. cikk átvétele. A Szakértői Bizottság második ülésén az Egyesült Királyság képviselője azzal
47 „Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.”
48 Proposals by Mr. P. H. Teitgen Rapporteur, 29 August 1949, Doc. A 116, I TP 166-8. Idézi: SCHABAS: i. m. 165. p.
49 Report presented by Mr. P. H. Teitgen Rapporteur, 5 September 1949, Doc. A 290, I TP 192-213, 198-200. p. Idézi: Schabas: i. m. 166. p.
50 Preparatory work on Article 3 of the European Convention on Human Rights. Memorandum prepared by the Secretariat of the Commission (a továbbiakban: Travaux préparatoires). Strasbourg, 1956. 9-10. p.
Elérhető: http://www.echr.coe.int/LibraryDocs/Travaux/ECHRTravaux-ART3-DH(56)5-EN1674940.pdf
28 a javaslattal élt, hogy a rendelkezésben ne szerepeljenek a „kegyetlen” és a „megalázó”
jelzők, azaz a következő megszövegezést javasolta: „Senki sem vethető alá kínzásnak, vagy embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek”. Utóbbi javaslatra tekintettel két verziót terjesztett a Szakértői Bizottság a Miniszteri Bizottság elé:
1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő 5. cikkel szó szerint megegyező szövegtervezetet, valamint
2. az Egyesült Királyság által javasolt szövegtervezetet.
Végül 1950 júniusában a két verziótól eltérően, egy harmadik változatot fogadtak el a magas rangú tisztviselők konferenciáján. Az elfogadott szöveg annyiban különbözik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában deklarált rendelkezéstől, hogy nem tartalmazza a „kegyetlen” kifejezést. Az EJEE nyilvánosan elérhető előkészítő anyagaiban (travaux préparations) azonban nincs arra utalás, illetve magyarázat, hogy a kifejtettekre tekintettel van-e valamilyen tartalmi különbség a két rendelkezés között.51 Meg kell jegyezni, hogy azon nemzetközi instrumentumok közül, amelyek deklarálják a kínzás tilalmát, egyedül az EJEE-ben nem szerepel a „kegyetlen”
kifejezés. Ugyanakkor ez a gyakorlatban nem bír kiemelkedő jelentőséggel.
Kiemelésre érdemes, hogy az EJEB az Írország kontra Egyesült Királyság ügyben (az ügy elemzését lásd: a IV. fejezet 2.1.2. alfejezetében) a „kegyetlen szenvedést” tulajdonképpen a kínzás fogalma alá vonta, amikor úgy foglalt állást, hogy a kínzás olyan embertelen bánásmód, amely nagyon súlyos és kegyetlen szenvedést okoz. Azaz a strasbourgi testület szerint a kínzás szó magában hordozza a kegyetlen szenvedést.52 Ezt támasztja alá az is, hogy a kegyetlen terminológiát elsősorban azokban az ügyekben használta a testület, amelyekben kínzást állapított meg.53 Ugyanakkor ebből az a következtetés is levonható, hogy tekintettel arra, miszerint a kínzás is embertelen bánásmódnak minősül, a kegyetlen jelző az embertelen bánásmód alá is sorolható. Barry Klayman hívta fel arra a figyelmet, hogy sem a szakirodalomban, sem a judikatúrában nem szokásos a kegyetlen és az embertelen bánásmód elhatárolása, a különbségtétel a kínzás és a kegyetlen vagy embertelen bánásmód között jellemző. Erre tekintettel sem szignifikáns a megfogalmazásbeli eltérés.54
51 Travaux préparatoires 16-17. p. Vö. SCHABAS: i. m. 167-168. p.
52 Vö. GROVER, Sonja C.: The European Court of Human Right sas a Pathway to Impunity for International Crimes. Springer Science & Business Media, 2010. 54. p.
53 L. pl. Aksoy v. Turkey § 64., Aydin v. Turkey § 86. Idézi: SCHABAS: i. m. 180. p.
54 KLAYMAN, Barry M.: The definition of torture in international law. 51 (1978) Temple Law Quarterly 449. Idézi: RODLEY –POLLARD: i. m. 82. p.
29 A magyar szakirodalomban Blutman László leszögezte, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményében szereplő megfogalmazásbeli különbség „a kialakuló ENSZ illetve strasbourgi esetjogban sem jelez érdemi különbséget”.55