Az EJEE 3. cikkéből eredő pozitív kötelezettség

A dolgozatban részletezésre került, miszerint a hatóságok pozitív kötelezettsége az, hogy a fogvatartottakat megvédjék a többi fogvatartott inzultálásától, bántalmazásától.

Ennek során minden intézkedést meg kell tenniük, ami az adott helyzetben elvárható.

Amennyiben ugyanis nem tesznek eleget a nevezett pozitív kötelezettségüknek, az az EJEE 3. cikkének megsértését eredményezheti.

Miként az már korábban kifejtésre került a dolgozatban, abban az esetben, ha fogvatartott bántalmaz fogvatartottat, az EJEB-nek azt kell vizsgálnia, hogy a börtönhatóság eleget tett-e a pozitív kötelezettségének: azaz megfelelően kontrollálta-e a fogvatartottak közötti kapcsolatot, megfelelő védelmet nyújtott-e a panaszos fogvatartott számára más fogvatartottakkal szemben.

A korábban hivatkozott – 12.P.21.890/2009. számú – ítéletben a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett büntetés-végrehajtási intézet nem tett eleget ezen pozitív kötelezettségének. A tragédia ugyanis megelőzhető lett volna, ha a személyi állomány tagjai kellő figyelmet fordítanak a szomszédos zárkában elhelyezett elítéltek számára is feltűnő zajokra. Az ügy a fogvatartottak egymás közötti konfliktusainak egy szélsőséges esetét mutatta be: azt, amikor a konfrontáció a sértett halálával végződött.³²⁸

326Rehbock v. Slovenia. Application no. 29462/95, judgment of 20 May 1998, ECHR 2000-XII. Idézi:

ERDAL ̶ BAKIRCI: i.m. 216. p.

327 ERDAL ̶ BAKIRCI: i.m. 216. p.

328 Jelen dolgozatnak nem célja és nem feladata a fogvatartottak közötti erőszak okainak a feltárása, ezért arra csak néhány gondolat erejéig történik utalás.

Egy kutatás rávilágított arra, hogy az ilyen végkimenetelű atrocitások elsősorban hétköznap, vagy hétvégén az éjjeli, hajnali órákban történtek. Ennek oka az, hogy ezekben az időpontokban alacsonyabb a személyi állomány létszáma, valamint ezzel összefüggésben a figyelem intenzitása. Minden börtönben ingerszegény környezet uralkodik. A fogvatartottak ugyanakkor könnyen indulatossá, agresszívvá válhatnak, amennyiben a figyelmüket nem kötik le: például ha nem biztosítanak számukra munkalehetőséget, megfelelő szabadidős-programokat. A börtönpopulációra általános jelleggel jellemző, hogy nagymértékben vannak jelen az agresszió-kezelési problémával küzdő fogvatartottak. Ahogyan arra Lehoczki Ágnes rámutatott: „Ez nem jelenti azt, hogy a börtönben mindenki agresszív és erőszakos, ám azt igen, hogy az ilyen jellegű magatartásproblémák gyakoribbak, mint a civil populációban. Az

128 Az is kifejtésre került korábbiakban, hogy a túlzsúfoltság nem lehet indoka az elkülönítési szabályok megsértésének. Ez a jogsértés ugyanis megteremtheti a lehetőséget a fogvatartottak számára, hogy egymás sérelmére az emberi méltóságot is sértő cselekményt kövessenek el. A börtönnek tehát az elkülönítési szabály betartása az egyik eszköze arra, hogy a pozitív kötelezettségének (a fogvatartottak védelme egymás bántalmazásától) eleget tegyen. Ezen túlmenően, ahogyan azt a strasbourgi testület is leszögezte a Premininy kontra Oroszország ügyben, kiemelt fontossága van az elítéltek osztályozásának, azaz annak, hogy melyik fogvatartott kivel helyezhető el egy zárkában, nyomatékos jelentősége van tehát az egyes kockázatok kiszűrésének.

Véleményem szerint ahhoz, hogy a börtönőrök eleget tudjanak tenni az EJEB által megfogalmazott pozitív kötelezettségüknek, kiemelten fontos, hogy megfelelő képzésekben vegyenek részt. A fogvatartottak egymás közötti konfliktusai ugyanis a személyi állományra nagy terhet rónak, stresszhelyzetet teremtenek, amelyek megfelelő kezeléséhez elengedhetetlenek a speciális képzések. Így kiemelésre érdemes az ún.

Büntetés-végrehajtási Krízis Incidens Tárgyaló tanfolyam, amelynek alapjait elsődlegesen a skót büntetés-végrehajtásban kell keresnünk. A lényege a tanfolyamnak az, hogy egy olyan tárgyalócsoportot „képezzenek” ki, akik hatékonyan képesek kezelni az egyes incidenseket. Huszár László kifejtette a speciális képzésekről szóló tanulmányában, miszerint fontos az, hogy az érintett fogvatartottal tárgyaló személy ne pszichológus legyen. A pszichológus ugyanis magára a kommunikációra felkészült személy, de nem biztos, hogy igaz ez a speciális helyzet vonatkozásában. Ennek ellenére kell azonban lennie egy pszichológus szakembernek is a csoportban.³²⁹ Ezek a tárgyalások alkalmasak lehetnek arra, hogy egyfajta „békéltetésként” feloldják az egyes konfliktusokat.

agressziókezelési problémákhoz hozzátartozik egyik oldalon a késztetések szabályozásának nehézsége, elégtelensége, másik oldalon a féken tartandó agresszív töltöttség is sokszor magasabb az átlagosnál.

Emellett előfordul az is, hogy a fogvatartott egyáltalán nem látja okát annak, hogy agresszivitását miért kellene féken tartania vagy szabályoznia, az erre vonatkozó írott és íratlan szabályok, mint általában a szabályok, nem épültek be a személyiségébe.”

A büntetés-végrehajtási intézetekben minden felértékelődik és egy, a börtönön kívüli életben talán bagatell cselekmény is konfliktust generálhat. Így például az, ha az egyik fogvatartott nem engedi a másiknak, hogy nézze a televíziót, de egy egyszerűbb szóváltás is kiválthat effajta cselekményeket.

LEHOCZKI Ágnes: Emberölések a rácsok mögött. Börtönügyi Szemle 2013/3. 66-68. p.

329 HUSZÁR László: A speciális képzési formák helye, szerepe a büntetés-végrehajtásban. Börtönügyi Szemle 2011/1, 66-67. p.

129

B) A fogvatartottak panaszainak intézése, annak színvonala: a hatékony, alapos és gyors nyomozás hiánya

Az EJEB esetjoga³³⁰ alapján az a következtetés vonható le, hogy az EJEE 3. cikke egy eljárási kötelezettséget is teremt a hatóságok számára: mégpedig azt, hogy alaposan, illetve hatékonyan vizsgálják ki a fogvatartott panaszát, amennyiben alapos gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy őt bántalmazás, vagy adott esetben kínzás érte. Ez azt jelenti tehát, hogy nyomozás megindítása iránt kell intézkednie a büntetés-végrehajtási intézetnek (itt szeretném megjegyezni, hogy ez is egyfajta pozitív kötelezettség). Ez a kötelezettség azonban nemcsak abban az esetben terheli a hatóságot, ha a feltételezett elkövető(k) hivatalos személyek voltak, hanem akkor is, ha magánszemély volt a bántalmazás elkövetője, azaz a fogvatartottak között történt a fizikai abúzus.³³¹

Erre tekintettel, a fogvatartottak bántalmazásával kapcsolatos ügyekben a testület azt is vizsgálja, hogy a fent nevezett kötelezettségének eleget tett-e a hatóság.

Amennyiben nem, akkor megállapítja az EJEB a 3. cikk megsértését, arra vonatkozóan azonban nem foglal állást, hogy ezen kötelezettségszegés a fogvatartottra nézve kínzást, avagy embertelen, illetve megalázó bánásmódot jelent.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni az EJEE 13. cikkét sem, amely a hatékony jogorvoslathoz való jogot deklarálja. Ezért nélkülözhetetlen a két cikk egymástól való elhatárolása (részletesebben azonban nem foglalkozom az EJEE 13. cikkével, mert az szétfeszítené jelen dolgozat kereteit).

Megállapítható, hogy az EJEE 3. és 13. cikke egymásra jelentős hatással van.

Így például a hatékony nyomozás hiánya alááshatja a károk megtérítésére vonatkozó polgári jogi igényt. Továbbá az EJEB álláspontja szerint ez a hiányosság a polgári jogi igényt teoretikussá teszi.³³² Ez egyúttal az EJEE 13. cikkének megsértését eredményezheti. Úgyszintén, ha a kártérítési jogorvoslat hiányzik.³³³ Ugyancsak az EJEE 13. cikkében deklarált jog megsértését mondja ki a strasbourgi testület, amennyiben a nemzeti bíróság csekély mértékű kártérítést állapít meg a panaszos számára. A hatékony jogorvoslathoz való jog megsértését az is eredményezheti, ha a nemzeti bíróság az ügyészség nem hatékony nyomozásának eredményeit,

330 L. pl. Lotarev v. Ukraine (l. 243. lj.) § 85-94, Premininy v. Russia (l. 254. lj.) § 92-97.

331 L. pl. Premininy v. Russia (l. 254. lj.) § 74.

332 Guide to good practice in respect of domestic remedies. Adopted by the Committee of Ministers on 18 September 2013. 34. p.

333 GRÁD –WELLER: i. m. 627. p.

130 megállapításait elfogadja, és nem kísérli meg attól függetlenül, maga értékelni a tényeket.³³⁴

Az EJEB esetjoga alapján az a konklúzió vonható le, miszerint a strasbourgi testület inkonzisztens volt azzal kapcsolatban, hogy amennyiben hiányzott a nemzeti eljárásban a hatékony nyomozás, akkor csak az EJEE 3. cikke, vagy a 13. cikke szempontjából (is) vizsgálta a kérdést. Így például a Bekos és Koutropoulos kontra Görögország ügyben³³⁵ megállapította a 3. cikkből fakadó eljárásjogi kötelezettség megsértését, de nem tartotta szükségesnek külön megvizsgálni ezt a kérdést a 13. cikk szempontjából. Ugyanakkor a Murat Demit kontra Törökország ügyben³³⁶ inkább a 13.

cikk alatt vizsgálta meg a hatékony nyomozás hiányát,³³⁷ míg számos esetben az EJEE 3. és 13. cikkének a megsértését egyaránt megállapította³³⁸ amennyiben hiányzott a hatékony kivizsgálás az ügyben.³³⁹

Fontos adalék: nem feltétele az eljárási kötelezettség megsértése megállapításának az, hogy az EJEB előzetesen megállapítsa a 3. cikk anyagi jogi megsértését. Különösen ez akkor bír jelentőséggel, amikor a hatóság nem tette meg az alapvető nyomozási lépéseket, ezért rendkívül nehéz, vagy éppen lehetetlen az anyagi jogi jogsértés bizonyítása, illetve megállapítása.³⁴⁰

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, az eljárásjogi kötelezettség természete attól függ, hogy a rossz bánásmód eredménye a panaszos szenvedése, vagy adott esetben a halála. Azaz attól, hogy a kötelezettség az EJEE 3. vagy 2. cikke alá esik.

Előbbi esetben ugyanis a hatóság eljárásjogi kötelezettsége akkor keletkezik, ha a panaszos, vagy hozzátartozója feljelentést tesz, míg utóbbi esetben hivatalból kell megindítania az eljárást a hatóságnak akkor, amikor a cselekmény a tudomásukra jut.

Eljárásjogi kötelezettség az EJEE 4. cikkével, azaz a rabszolgaság és kényszermunka tilalmával kapcsolatban is felmerülhet (a 4. cikk azért is kiemelésre érdemes, mert az

334 GRÁD –WELLER: i. m. 627-628. p.

335 Bekos and Koutropoulos v. Greece. Application no. 15250/02, judgment of 13 December 2005, ECHR 2005-XIII. § 53-57. Idézi: ERDAL ̶ BAKIRCI: i. m. 221. p.

336 Murat Demir v. Turkey. Application no. 879/02, judgment of 2 March 2006. § 43-45. Idézi: ERDAL ̶ BAKIRCI: i. m. 221. p.

337 Ehhez hasonlóan a Balogh kontra Magyarország ügyben (l. 291. lj.) is jobbnak látta a testület az EJEE 13. cikke szempontjából megvizsgálni az eljárásjogi jogsértést.

338 L. pl. Corsacov v. Moldova. Application no. 18944/02, judgment of 4 April 2006. § 68-82. Idézi:

ERDAL ̶ BAKIRCI: i. m. 221. p.

339 ERDAL ̶ BAKIRCI: i. m. 221. p.

340 ERDAL ̶ BAKIRCI: i. m. 222. p.

131 EJEB a Siliadin kontra Franciaország ügyben³⁴¹ leszögezte, hogy a 2. és 3. cikk mellett a 4. cikk is a demokratikus társadalmak egyik alapvető értékét rögzíti). A nevezett cikkek alá eső eljárásjogi kötelezettség közös jellemzője, hogy hatékonynak kell lennie.

Egy eljárás akkor hatékony az EJEB esetjoga értelmében, ha a következő három feltétel teljesül. Az első, hogy az eljárást lefolytató személynek, illetve hatóságnak függetlennek kell lennie. A második feltétel az eljárás azonnali megindítása, annak gyorsasága és alapossága. Az EJEB alaposan megvizsgálja a rossz bánásmóddal kapcsolatos ügyekben ezeket a kritériumokat, különös tekintettel arra, hogy az eljárás megfelelt-e a nemzetközi normáknak. Az utolsó feltétel az, hogy az eljárás eredményeként a hatóság azonosítsa és vonja felelősségre a terheltet. Az EJEB számos alkalommal hangsúlyozza, ez nem eredménykényszert, hanem módszerkényszert jelent.³⁴² Azaz míg anyagi jogsértés esetén azt kell bizonyítani, hogy az eredmény bekövetkezett, addig eljárási jogsértés esetében azt, hogy a hatóság megtette a megfelelő lépéseket a felderítés érdekében.³⁴³

Az EJEE 2., 3. és 13. cikkének szoros összefüggését jól példázza a Tanis és mások kontra Törökország ügy,³⁴⁴ amelyben egy személy eltűnt, és a hozzátartozók semmilyen magyarázatot nem kaptak. Ebben az ügyben az EJEB megállapította mind a 2., 3. cikk eljárásjogi megsértését, valamint a 13. cikk megsértését is. Tekintettel arra, hogy bizonyíték állt rendelkezésre, miszerint a rendőrök megfenyegették az eltűnt személyt a politikai tevékenysége miatt, és az eltűnése óta eltelt négy évben sem derült fény a hollétére, a büntetőeljárás tekintetében súlyos hiányosságokat tárt fel az EJEB.

Ez alapozta meg a 2. cikk eljárásjogi megsértésének megállapítását. A 3. cikk eljárásjogi megsértését azon az alapon állapította meg a strasbourgi bíróság, hogy szorongás alakulhatott ki az eltűnt személy apjában, bátyjában és feleségében arra tekintettel, hogy számos lépést eredménytelenül tettek meg. Az eljárás lassú volt és nem hatékony, valamint azt sem tették lehetővé, hogy a rokonok belenézhessenek az eljárás irataiba.

341 Siliadin v. France. Application no: 73316/01, judgment of 26 July 2005. § 82. Idézi: AKANDJI-KOMBE, Jean-François: Positive Obligations under the European Convention on Human Rights. A guide to the implementation of the European Convention on Human Rights. Human Rights Handbooks, No. 7.

Council of Europe, 2007. 32. p.

342 AKANDJI-KOMBE: i. m. 33-34. p.

343 Van olyan álláspont, amely szerint egy pusztán eljárási jogsértés kevésbé súlyos, mint egy anyagi jogi jogsértés. SZEMESI (2008): i. m. 131. p.

344 Tanis and Others v. Turkey. Application no: 65899/01, judgment of 2 August 2005. Idézi: AKANDJI -KOMBE: i. m. 17. p.

132

1. Releváns nemzetközi instrumentumok

Az egészségügyi ellátás etikai és szervezeti aspektusairól szóló Európa Tanácsi ajánlás a börtönorvos kötelezettségévé teszi, hogy amennyiben a fogvatartott büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadásakor erőszak jeleit tapasztalja, azokat rögzítse, illetve mellékelje a fogvatartott állításait, és az orvosi véleményt is. Rendszerint az érintett elítélt beleegyezésével lehet tájékoztatni az illetékes hatóságot a fogvatartottat ért bántalmazásról.³⁴⁵

Az Európai Börtönszabályok kiemeli, hogy a börtönorvosnak különös figyelmet kell szentelnie a fogvatartottak esetleges bántalmazására utaló jelekre vagy tünetekre, és adott esetben az abúzus gyanúját jelentenie kell a megfelelő hatóságok felé.³⁴⁶

A CPT a 6. Általános Jelentésében³⁴⁷ kifejezetten a rendőrségi fogdákban esetenként előforduló méltánytalan bánásmóddal, illetve annak lehetséges megelőzésével foglalkozott, míg a 14. Általános Jelentésében³⁴⁸ részletesen a bántalmazásokkal kapcsolatos nyomozások követelményeit járta körül. Ezt azért látta indokoltnak a testület, mert több alkalommal tapasztalta az ország-látogatások során, hogy a fogvatartottak bántalmazással kapcsolatos panaszait nem vizsgálta ki hatékonyan az adott hatóság.

A CPT leszögezi, hogy a nyomozásnak függetlennek kell lennie: azaz független személyek vizsgálják ki az ügyet. Ezért a bizottság üdvözli azt a megoldást, amikor ügyészek végzik a nyomozást. Fontos, hogy a vizsgálatot végző személyek semmilyen formában ne legyenek érintettek az ügyben.

A hatóságnak eleget kell tennie az alaposság kritériumának is. Ez nem eredménykényszert, hanem módszerkényszert jelent. Azaz minden lehetséges lépést meg kell tennie a hatóságnak annak érdekében, hogy beszerezze az üggyel kapcsolatos bizonyítékokat: így többek között azonosítani kell, és ki kell hallgatni a feltételezett sértettet, terhelt(eket) és szemtanúkat; be kell gyűjteni azokat az eszközöket, amelyeket feltehetően a bántalmazáshoz használtak fel, illetve további igazságügyi bizonyítékokat kell begyűjteni. Amennyiben releváns, és szükséges, boncolást is végezni kell.

345 Recommendation No. R (98) 7 concerning the ethical and organisational aspcts of health care in prison. 30-31. pont.

346 L. 42.3. c) pont.

347 6th General Report. CPT/Inf (96) 21 .

348 14th General Report. CPT/Inf (2004) 28. 28-36. pont.

133 További követelmény a nyomozással szemben, hogy teljes körű legyen. Ezt azért tartja fontosnak kihangsúlyozni a CPT, mert találkozott olyan esetekkel, amikor bántalmazásra utaló közvetett bizonyítékokat hagytak figyelmen kívül.

Úgy gondolja a bizottság, hogy csak kivételes, és indokolt esetekre kell szorítani azt a gyakorlatot, hogy egyes országokban maszkot vagy csuklyát viselnek a hivatalos személyek a letartóztatás, illetve kihallgatás során. Ez a gyakorlat azért nem megfelelő, mert ha felmerül a bántalmazás gyanúja, akkor a feltételezett elkövető(k) nehezen azonosítható(ak). Azt a gyakorlatot is kifejezetten tiltaná ezzel kapcsolatban a CPT, hogy számos országban bekötözik a terhelt szemét a rendőrségi fogdában.

A hatékonyság érdekében a vizsgálatot haladéktalanul, és amennyire lehetséges, gyorsan kell lefolytatni.

Mindezeken túl nyilvános vizsgálatot kell lefolytatni: azaz láthatóvá kell tenni a vizsgálatot és annak eredményét a nyilvánosság számára, hogy ne csak elméletben, de a gyakorlatban is érvényesüljön a felelősségre vonás.

Az ENSZ kínzással foglalkozó különmegbízottja az 1995. január 12-i jelentésében a következőt állapította meg: „Amennyiben egy fogvatartott, vagy annak rokona, ügyvédje kínzással kapcsolatos panaszt emel, minden esetben vizsgálatot kell folytatni (…). Vizsgálati és eljárási joggal felruházott független nemzeti hatóságokat – például nemzeti bizottságot vagy ombudsmani hivatalt – kell létrehozni a panaszok feloldására és kivizsgálására. A kínzással kapcsolatos panaszokat késedelem nélkül ki kell vizsgálnia egy olyan független hatóságnak, amely nem áll kapcsolatban az állítólagos sértett elleni ügyet kivizsgáló vagy abban bűnvádi eljárást folytató hatósággal.”³⁴⁹

In document SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar DOKTORI ISKOLA (Pldal 129-135)