15 ESZTENDŐS A Z EU-SZ AK IR Á N Y ú K ÉPZÉS
A 20. század második felétől az Európai Unió létrejöttében és folyamatos bővülésében testet öltő európai egységgondolat térhódítása új dimenziót adott a tolmácsolásnak és a fordításnak. Önmagában az a tény, hogy a soknyelvűség az európai integráció egyik princípiuma és kifejeződése, minőségileg új státuszt kölcsönzött a fordításnak és tolmácsolásnak, hiszen az európai integráció mindennapi működésének előfeltétele és garanciája a gördülékeny, szakmailag, politikailag hiteles fordítás és tolmácsolás. Ez a fejlemény a tolmácsolást és for-dítást egyszerű kiszolgálói, „szolgálólányi” teendőket ellátó technikai eszközből a politika egyfajta junior partnerévé avatta, és a közösségi politikák artikulálá-sának, kommunikációjának, végrehajtásának és értékelésének instrumentumává, mintegy a közösségi politikák szerves részévé, kvázi előfeltételévé vált.
Ezen időszakban a tolmácsolás és fordítás mennyiségi értelemben is új minőséget kapott, hiszen az egyre bővülő Unió zavartalan működéséből fakadó és szüntelenül növekvő igények a fordítást és tolmácsolást korábban elképzelhe-tetlen volumenű feladatok elé állították.
A tolmácsolásnak és a fordításnak ez a minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt új dimenziója nemcsak az Unió központi intézményeit, hanem a tag-államokat is jellemzi. A tagállamokban a Brüsszellel való folyamatos interakció és a közösségi politikák országon belüli egyeztetésének igénye állított új feladatokat a fordítás és a tolmácsolás humán és technikai kapacitásaival szemben. Kellő szerénységgel kimondhatjuk: egy adott országnak az európai integrációban való sikeres, teljes értékű és eredményes részvétele, a nemzeti érdekek hatékony érvényesítése, az európai egység ügyéhez történő tevőleges hozzájárulása elkép-zelhetetlen szakmailag felkészült tolmács- és fordítógárda nélkül.
A fentiek fényében kijelenthetjük, hogy a fordításnak, tolmácsolásnak az euró-pai integráció egészének előrehaladása szempontjából immáron kulcsszerepe van.
Tartalom
Magyarországon az Európai Unióra szakosodott fordítás és tolmácsolás törté-nete akkor vette kezdetét, amikor 1996−97-ben egyre intenzívebbé és érdemibbé váltak az Európai Unió és Magyarország közötti kapcsolatok. Akkoriban egymást követték Brüsszelben, Budapesten, az európai fővárosokban a hivatalos és nem hivatalos tárgyalások, konferenciák és konzultációk, se szeri, se száma nem volt a tanulmányutaknak. Egyidejűleg, a kormányhivatalokban, szakmai körökben szinte minden területen – a mezőgazdaságtól a környezetvédelmen át a jogtudo-mányig – ugrásszerűen megnőtt az igény az Európai Unión belüli eljárásokhoz, jogszabályokhoz magyar nyelven történő hozzáférés iránt. A tapasztalatok egy-öntetűen azt mutatták, hogy a szaktolmácsolás és a szakfordítás minősége még a központi kormányzati szinten is kívánnivalót hagy maga után, nem is beszélve a vidékről, ahol a gyakran silány nyelvismeret még az elemi szintű kommuniká-ciónak is akadályává, az érdemi munka gátjává vált.
Különösen égetőnek mutatkozott a speciális uniós szaknyelvet, szakkifejezése-ket alaposan ismerő és a rendkívül magas európai uniós szakmai követelmények teljesítésére is alkalmas, kvalifikált konferenciatolmácsok hiánya. Magyarország annak idején ténylegesen nem volt felkészülve az uniós csatlakozással összefüg-gésben előrelátható, hatalmas volumenű és szerteágazó tolmácsolási és fordítási feladatok professzionális színvonalú ellátására. Egy 1998 derekán, központi kor-mányzati szervek és több száz tolmács és szakfordító körében végzett reprezen-tatív felmérés eredményei szerint hasonlóképpen vélekedett a szakmát művelők, a szolgáltatásokat igénybe vevők és a potenciális felhasználók zöme. Számolni kellett ezenkívül azzal is, hogy a tagállamként történő működés egyik elenged-hetetlen „technikai” előfeltétele lesz egy viszonylag nagy létszámú és jól képzett, professzionális tolmács- és fordítógárda mindenkori jelenléte Brüsszelben.
Kézenfekvő volt a következtetés: az ország sikeres felkészülése szempontjából rövid és hosszabb távon egyaránt az egyik „szűk keresztmetszet” lehet képzett (szak)tolmácsok, és szakfordítók hiánya. Gyors cselekvésre volt szükség.
1997-ben az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium kezdeményezte a posztgraduális EU-szakirányú konferenciatolmács- és fordítóképzés mielőbbi bevezetését. Evidenciának tűnt, hogy egy ilyen kezdeményezés csakis nemzetközi szakmai, politikai együttműködés esetén és külső anyagi támogatással kecsegtet-het sikerrel. Mind a magyar kormányzaton, mind az Európai Bizottságon belül felelős vezetők, lelkes és tettre kész szakemberek felkarolták és tevőlegesen is támogatták a kezdeményezést.
Első számú szakmai partnerként szinte magától adódott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának 30 éves szakmai múlttal és tolmács- és fordítóképzésben gazdag tapasztalatokkal, elméleti és gyakorlati fel-készültséggel rendelkező Fordító- és Tolmácsképző Csoportja, amelynek vezetői és munkatársai habozás nélkül vállalták a posztgraduális kurzus programjának kidolgozásával, a képzés megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos kihívást.
Támogatta az elgondolást az ELTE és a Bölcsészettudományi Kar akkori vezetése is. A példaszerű gyorsasággal a gyakorlati megvalósítás szakaszába jutott projekt révén lehetővé vált már az 1998/1999-es tanévben a négy féléves európai uniós szakirányú tolmács- és fordító-továbbképző kurzus beindítása, amely mind a mai napig az időközben az ELTE Bölcsészettudomány Karának tanszékévé avanzsált szervezet oktatási-képzési programjának egyik legfontosabb profilját képezi. Rövid időn belül sikerült kidolgozni egy széles körű nemzetközi együtt-működésen alapuló projektet, amelynek megvalósításához értékes szakmai és anyagi támogatást nyújtott az Európai Bizottság tolmács- és konferenciaszol-gálata, továbbá a tagjelölt országok felkészítésének támogatásával foglalkozó TAIEX-irodája és a PHARE-program, amelyben érdemi közreműködést vállalt a tolmácsképzésben nemzetközi tekintélyű londoni Westminster University és a párizsi Sorbonne III. (ESIT). Értékes erkölcsi és anyagi támogatásban részesült a projekt a budapesti Francia Nagykövetség, a British Council és az Európai Bizottság budapesti képviselete részéről is. A kurzus keretében a hallgatók angol, francia, német, spanyol nyelvi kombinációkban kapnak felkészítést. A posztgra-duális program sokoldalú és alapos szakmai elméleti és gyakorlati ismeretekkel készít fel a speciális EU-s tolmácsolási feladatok ellátására. Nagy hangsúlyt kap a képzésben a tolmácsolási készségek elsajátítása. Ezt segítik a hallgatók részére szervezett brüsszeli, párizsi és londoni tanulmányutak is, amelyek a képzési program részét képezik. A szakfordítók képzése hasonló felfogásban és szakmai keretek között, ugyancsak akkreditált kurzuson történik.
Immár több év óta akkreditált és 14 európai egyetem által közösen kialakított program és követelményrendszer alapján szervezett, önálló konferenciatolmács-képzés folyik. Ennek szervezeti keretei és formái a felsőoktatás szerkezetének elsősorban a bolognai folyamat és a hazai képzés követelményeihez igazodva ismételten változtak, anélkül azonban, hogy a képzés céljaiban bárminemű érdemi változás történt volna.
Az EU-s tolmács és fordítói kurzus programjának kialakításakor messzeme-nően figyelemmel voltunk arra a bevezetőben vázolt hipotézisre, hogy a tolmá-csolás és a fordítás nem egyszerűen a politika szolgálólánya, hanem a közösségi politikák egyetemes és nemzeti keretek között történő érvényesítésének elenged-hetetlen eszköze. Az alapos, korszerű elméleti, módszertani és technikai alapokon nyugvó nyelvi felkészítés mellett határozottan arra törekedtünk, hogy a hallgatók ne csak megismerjék és elsajátítsák az EU intézményeivel, működésével kapcso-latos ismereteket, fogalmakat, hanem lehetőség szerint azonosuljanak is az Unió céljaival, értékendjével és döntéshozatali kultúrájával. Ennek érdekében – a ren-delkezésre álló igen szűk időkeret adta lehetőségeket is figyelembe véve – a kép-zésben kiemelt figyelmet fordítottunk az EU-ra mindezidáig jellemző vitakultúra, a konszenzus elérésére orientált döntéshozatali eljárások esetenként szimulációs játékok formájában történő megismertetésére és elsajátítására. Jelentős hangsúlyt
fektettünk a kapcsolódó készségek és kompetenciák megszerzésének ösztönzé-sére is.
Mindez megkövetelte a hallgatók proaktív közreműködését a képzés mene-tében, csakis ez tehette lehetővé a legszélesebb értelemben vett uniós értékekkel és értékrenddel való tudatos és érzelmi azonosulást, az Uniót jellemző vitakultúra befogadását.
A kezdetektől fogva, a képzési program kialakításának másik fontos vezérlő gondolata volt, hogy a hallgatók megismerjék azokat az előnyöket, kihívásokat, amelyeket Magyarország számára az uniós tagság jelent. Egy-egy fontos szak-terület kiemelkedő felkészültségű szakembere által tartott előadás valósággal
„forró nyomon” vezette be a hallgatókat az adott szakterületen az EU-val folyó együttműködés eredményeibe és gondjaiba.
Az EU-szakirányú képzések 14 esztendővel ezelőtt történt beindítása nem egyszerűen új színfolttal gazdagította a 40 éves múltra visszatekintő intézmény képzési kínálatát, hanem termékenyítőleg hatott a tanszéki oktatói és tudomá-nyos munka más területeire is. Az oktatói munka szempontjából nagy jelentősége volt néhány átfogó európai együttműködési hálózatba való bekapcsolódásnak, amelynek köszönhetően az európai szakirányú képzésen túlmutató területeken is nagy lendületet vettek a szakmai, tudományos tapasztalatokat és gyakorlatot, valamint a közvetlen személyi kapcsolatokat gazdagító kontaktusok. Az EU-szak-irányú képzés megjelenése tapinthatóan növelte a fordítástudomány területein is az európai vonatkozású tematika iránti érdeklődést. A tanszék által gesztorált doktori iskola égisze alatt már egy sor magas színvonalú tanulmány és doktori értekezés született.
Napjainkban az Európai Unió gazdasági és politikai értelemben egyaránt veszélyes viharzónába került, amelynek hatására Európa-szerte, különösképpen Magyarországon felerősödtek az euroszkepticizmus fogalmával jellemzett, divattá vált hivatalos és nem hivatalos vélemények, áramlatok. Ilyen körülmé-nyek között az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke különösképpen büszke lehet arra, hogy 15 esztendőn át folyamatosan javuló szakmai színvonalú, az egyetemes európai értékekkel való érzelmi azonosulásra építő képzési program-jának köszönhetően magasan kvalifikált tolmácsok és fordítók kibocsátásával elősegítette, hogy szilárd gazdasági, politikai érdek- és értékrendszer mentén Magyarország az Európai Unió elkötelezett tagja legyen és maradjon. Bizakodva tekinthetünk a jövőbe: az immáron hagyományosnak tekinthető EU-szakirányú képzés a következő esztendőkben is az európai együttműködés szempontjából elengedhetetlen szakember-utánpótlás színvonalas, megbízható bázisa lesz.