Egy márciusi délelőtt, egy soknyelves konferencia kávészünetében elém állt Lieber Péter, akivel már jó néhány rendezvényen tolmácsoltam egy csapatban: – Zsuzsa, én téged bepalizlak! – szólt. – Gyere tanítani az FTCS-be! Angolos kollégánk, aki országismeretet tanított, napokkal korábban jelezte, hogy a tavaszi szünet után nem tudja tovább vállalni az óraadást. Országismeret – na, azt nem. Hetek, hóna-pok kellenének, hogy valamiféle tantervet és tananyagot összehozzak. Hanem tolmácsolási gyakorlatot, azt szívesen tartanék – mondtam Péternek. Ennek 26 éve. Azóta is hálás vagyok neki.
Az FTCS első otthona, az Eötvös Kollégium ideális távolságra volt egy nagy-mamákkal körülbástyázott, kétgyermekes családanya számára. Negyed 9-kor lereszeltem a tízórai almát, és fél 9-re felsétáltam a Ménesi útra. Így kimaradtam a rádiós magnóért folytatott közelharcból, viszont magnó se került túl gyakran a félalagsori, zsákszerű angolos terembe, hiszen négy csoport osztozott két eszkö-zön. Mindnyájan szerettük a Ménesi utat, de az az igazság, hogy az FTCS létreho-zása után másfél évtizeddel is leginkább csak a humánerőforrás állt rendelkezésre.
Lieber Péter honosította meg, hogy – a nemzetközi normákkal összhangban – az FTCS-n olyan tanárok oktassanak, akik maguk is aktívan gyakorolják a fordító és tolmács szakmát. Ez a rendszer sok éve természetes lételemünk.
Egy évforduló jó alkalom arra, hogy megálljunk és visszanézzünk, honnan is indultunk, és milyen messzire értünk. A könyvtárunk gyarapodott, és viszonylag kevés sérüléssel vészelt át minden költözést. Voltak folyóirat-előfizetéseink. Egy idő után kaptunk uraságoktól levetett fénymásolót beépített lapszámolóval, mert még a 80-as évek második felében sem lehetett ám csak úgy nyakló nélkül másol-gatni, szigorúan el kellett számolni a másolt mennyiségekkel. Néha beengedtek a kollégium szalagos magnókkal felszerelt nyelvi laborjába. Ez volt a kezdet.
Amerikai úti költözésünk a rendszerváltozás után új korszakot nyitott a kép-zés technikai hátterének megteremtésében, és nekünk, oktatóknak is a szakmai fejlődésben. A Világbank által támogatott Felsőoktatási Fejlesztési Alap és az Európai Bizottság TAIEX-konstrukciója egy sor olyan eszközhöz segítette hozzá FTCS-ből FTK-vá avanzsált intézményünket, amelyek nélkül elképzelhetetlen
Tartalom
a modern nyelvi szakemberképzés. A kezdetleges technikai felszereltség után nem is előrelépés, hanem jókora ugrás következett.
Színházterem négy beépített tolmácskabinnal (három működött is); majd 1999-re egy kombinált nyelvi labor és hat kabinos szinkrontolmács-berendezés – ebből lett később a Trefort-kerti Európa-terem; a „maradékból” pedig a 8-as, azaz a kis tolmácsterem két kabinja. A géppark részleteit nem írom le, a kíváncsi olvasó megtalálhatja az 1998-as jubileumi évkönyvben. Beleolvasok, hogy a 25-ik születésnapunkon milyen „csodákat” szerettünk volna: a fordítólabor minden munkahelyén és a tanári szobákban internetcsatlakozást, Tradost, műholdvevőt…
Visszanézve szerény vágyaknak tűnnek. A 21. század fordító- és tolmácsképzős hallgatója notebookot hoz az órára, a diplomamunkáját DTP-vel szerkeszti, a Trados és egyéb CAT-szoftverek beépültek a képzésbe. Az EMCI, vagyis európai uniós konferenciatolmács hallgatók Brüsszelből kapják távkonferencia keretében a gyakorló beszédeket az Európai Parlament és a Bizottság tolmá-csaitól, otthoni gyakorlásra pedig a nemzetközi EMCI-konzorcium keretében kifejlesztett beszédbank audiovizuális gyakorlóanyagát használják – ha nem éppen az EP-ülések online közvetítését próbálgatják maguk is tolmácsolni. A 21.
századi – és specifikusan a fordító- és tolmácsszakmát övező – technológia olyan rohamléptekkel fejlődik, hogy mire szavakba öntenénk egy számunkra fontos állomást, már szinte el is avulnak a csúcstechnológiának számító eszközök. Cse-réjük, pótlásuk, de akár a javításuk is súlyos teher a forráshiányos felsőoktatási környezetben.
A képzés „hardver” oldala mellé persze oda kell tenni a szoftvert is.
Nagy szerencsénkre megtaláltuk azokat a kollégákat, akik egy-egy nyelv és terület avatott szakértőiként bevezették a hallgatókat a számítógéppel támogatott fordítás rejtelmeibe, a jogi, gazdasági, pénzügyi terminológiába, a szinkrontol-mácsolás gyakorlatába. Mára sikerült kinevelni saját utánpótlásunkat is.
A fordító- és tolmácsképzés párhuzamos nyelvi csoportokban folyt, szakirányú továbbképzés formában. Innen kellett részint újítani, részint pedig előre mene-külni. Az újítást az egyéves fordító-tolmács kurzus tematikai és módszertani korszerűsítése mellett az erre épülő európai uniós programok jelentették. Az FTT EMCI képzése nemzetközi összehasonlításban is az egyik legsikeresebb program, és csatlakoztunk az ennek mintájára létrehozott European Masters in Translation hálózathoz is. Az európai intézményeknél alkalmazottként vagy szabadúszóként tolmácsolók többsége és a fordítók majdnem fele a mi „képzettünk”. (Ez itt a rek-lám helye: Pár évvel ezelőtt az EMCI éves konferenciáján Brüsszelben az FTT-ről mondta az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának képviselője:
„You’re the star of the show”.)
Miközben formálódott az európai színvonalú képzés, a kormányrúdnál Lieber Pétert váltó Klaudy Kinga megteremtette a fordítástudomány önálló tudomány-ként való elismerésének alapjait. A szakma kiemelkedő éves rendezvénye a tavaszi
FTK-, majd FTT-konferencia. Az első konferencián „találta ki” Göncz Árpád köztársasági elnök úr – ne felejtsük el, maga is ismert fordító –, hogy legyen a két-napos rendezvény második napja a Magyar Fordítók és Tolmácsok Napja. Az idei önmagában is jubileum: a XV. konferencia. Szakmai műhelyünkben számos kollégának adtunk és adunk módszertani segítséget, akik maguk is tolmács- és fordítóképző kurzuson oktatnak az ország különböző felsőoktatási intézményei-ben. Megszületett a Fordítástudomány magyar és az Across angol nyelvű szakmai folyóirat. 2003 óta működik a Fordítástudományi Doktori Program.
Az előre menekülés a képzés teljes átalakítását jelentette. Jött a bolognai rendszerű felsőoktatás, nekünk pedig hirtelen létkérdéssé vált, hogy az egyéves szakirányú továbbképzésből kétéves mesterképzés legyen. Nem ment könnyen:
aggódtunk a képzés színvonaláért, nem tudtuk, mennyire lesz népszerű az új struktúra, milyen lesz az intenzív, koncentrált képzés után egy kényelmesebb program, fognak-e ugyanúgy hajtani a hallgatók, megfelelünk-e az egyetemi vezetés elvárásainak – ezek az addig szokatlan kérdések tornyosultak előttünk.
Valóban nem könnyű a sokszor nagy létszámú csoportokat kezelni. De a hallgatók lelkesedése, motiváltsága, tanulni akarása, azt hiszem, minden oktató számára a lehető legkellemesebb csalódás volt.
Évforduló. Ilyenkor az ember azt is számba veszi, hogy neki, személy szerint mit is jelent ez a jubiláló intézmény. Lássuk hát!
Nekem először is Láng Zsuzsát jelenti, akivel lehet, hogy egyébként nem hozott volna össze a sors; egy fantasztikus emberrel és egy csomó remek élmény-nyel szegényebb lennék.
Aztán felülmúlhatatlan szakmai büszkeséget és sikerélményt. Hallgatókból kollégákat. Akikkel együtt ülünk a kabinban, együtt fordítunk OECD-jelentése-ket, törvényeket. Akiket magam helyett ajánlhatok, mert megbízom bennük és a munkájuk minőségében. Barátokat, akik évekkel a diploma megszerzése után is tartják a kapcsolatot, és nem veszik le a tanárokat a levelezőlistáról. Mert az FTT-nek hatalmas az összetartó ereje. Nézem a fényképeket: a tiszteletbeli konzulok konferenciáján a német, angol és francia kabinban egyaránt korábbi hallgatónk dolgozott. A sokszekciós Portfolió ingatlanfejlesztői rendezvény tolmácsai közül, aki nem hallgatónk volt, az FTT-s tanár. Rohonyi Bori talpig rohamrendőr szerelésben, rohamsisakkal a fején az ír tréner mellett áll és jegyzetel. Seresi Márta a budapesti főpolgármesternek tolmácsol. Barcsák Attila motoron érkezik a PricewaterhouseCoopers konferenciára. Mizsei Edit Jane Goodall mellett.
A fél EMCI-csoport Fehérvárcsurgón, a Károlyi-kastélyban, a Károlyi Angelica rendezte Kertművészeti Napokon, munka közben. Csizi – Felekné Csizmadia Erzsébet – Strasbourgban a hallgatókkal. Köröspataki Zoli a gödöllői kastélyban, a magyar elnökség egyik rendezvényén. Somogyi Laci a londoni mobilitáson (az EMCI-hallgatók kéthetes tanulmányi látogatásának házi használatú neve).
A végzés után alapított tolmács- és fordítóirodája magasra teszi a szakmai és
etikai mércét, és nem áll be az árleszorítós versenybe. Nospak Móni kimosolyog cédulákkal teleragasztott számítógépe mögül a Bizottság luxembourgi fordító szolgálatánál. Belehallgatok az EP-ülés közvetítésébe: a magyar kabinban Mester Ilditől épp most veszi át Bóna Eszter. És micsoda élmény volt, amikor másfél éve Brüsszelben hét FTK-s öregdiákkal vacsoráztunk együtt, akik a magyar, német és olasz kabint erősítik.
Hallgatókból kollégákat, akik hatalmas lelkesedéssel, szakmai elhivatottsággal álltak oda a képzői oldalra. ők jelentik a kontinuitást. ők írják majd a következő tíz évet.