Tojásmorfológiai és fenológiai vizsgálatok

A S. pedo és a S. natoliae fajokat illetően az általunk mért hossz értékek (S. pedo:

10,471±0,739,mm n=106; S. natoliae: 10,588±0,453mm, n=178) a Sänger & Helfert (1994) által közölt adatokkal (S. pedo 9,9±0,3mm, n=74; S. natoliae 9,8±0,3mm, n=100) átfedésben vannak. Schall (2002) ugyancsak hasonló értékeket közölt a S. pedo faj tojásainak hosszúságára és keresztmetszetére (hossz: 9.0–10.1; szélesség: 2–2.5, n=4). Krištin &

Kaňuch (2007) a S. pedo vonatkozásában a következő adatokat közli: hossz: 11.9 mm, keresztmetszet: 3.8 mm, tömeg: 41mg. Az általunk végzett mérések alapján megállapítható, hogy a frissen lerakott tojás szélessége sosem haladja meg a 3mm-t, kivéve abban az esetben, ha a tojás már fejlődésnek indult.

A S. pedo faj esetében 151 tojást vizsgáltunk; a tojások 27% -a nem tartalmazott tojáskaput (micropyle). Két egyénileg is vizsgált példány esetében a termelt tojásoknak példányonként 90%, illetve 25%-a bizonyult mikropyle-hiányosnak. Előbbi adat következtében ez az érték eltér a Sänger és Helfert (1994) által leírt 27%-tól. A szűznemző S. pedo mikropyle szerinti nagy egyedek közötti, továbbá a hossz- és keresztmetszet adatok változékonysága a többi Saga fajhoz képest a legnagyobbnak bizonyult.

A vedlések számában a szakirodalomban eltérő adatokat találunk. A S. pedo lárvastádiumainak számát illetően Bérenguier (1907) és Quidet (1988, 1991) közölt először adatokat, 8-9 lárvastádiumot jelölve meg. Schall (2002) megfigyeléseiben, a faj fogságban tartott 49 egyede 5, 41 pedig 6 lárvastádiumon ment keresztül. Saját megfigyeléseink alapján (n=50♀) viszont azt állapítottuk meg, hogy mindig 6 lárvastádiumot követően alakul imágóvá.

101 csúcsértéke közel állandó értékkel van jelen.

A syllabus felépítését tekintve a Saga fajok kétféle mintázattal jellemezhetők: mono-hemisyllabus-os (S. natoliae) illetve diplo-mono-hemisyllabus-os (S. hellenica, S. campbelli, S.

rammei) syllabus-típussal rendelkeznek. A mono-hemisyllabus syllabus esetében kizárólag a szárny zárásakor keletkező hemisyllabus figyelhető meg (Heller 1988). Ezzel szemben a diplo-hemisyllabus-os syllabus-nál mind a nyitáskor, mind pedig a záráskor keletkező hemisyllabus egyértelműen jelen van. Más európai Saga fajokkal szemben, a S. rammei hímjének hívóéneke sokkal specifikusabbnak mutatkozott oszcillogramos kvantitatív tulajdonságok alapján. Kétdimenziós szóráspont diagram szerint az európai Saga fajok közül a S. rammei echeme-jei rendelkeznek a legkisebb syllabus-számmal és syllabus ismétlési rátával, továbbá e faj éneke rendelkezik a legrövidebb echeme-ismétlési idővel is.

Időtartamát tekintve egy nyitás-zárás szárnymozgás a S. rammei fajnál a legrövidebb.

A leírt jellemzők alapján a S. rammei faj éneke jól elkülönül, könnyen felismerhető, ezáltal hímek esetében önmagában használható határozáshoz.

A S. rammei éneke széles frekvenciatartományt ölel fel, jól detektálható összetevőkkel a 15-80kHz közötti tartományban. A többi európai fajhoz hasonlóan intenzitás maximuma – 20-80kHz közé esik. A spektrális különbségek tekintetében - melyekről informácóit a halk (Q) és a hangos (L) impulzustartomány szolgáltat – a S. rammei hangja azonosságot mutat a diplo-hemisyllabus-sal jellemezhető Saga fajokkal. A spektrális alternálás mögötti mechanizmusok nem tisztázottak, ám a más fajokon megfigyelt szárnymozgási minták (Kaltenbach 1970) alapján bizonyosan összefüggésben van a szárny nyitás-zárásával. A spektrális moduláció kevéssé megfigyelt jelenség (Pipher & Morris 1974, Römer 1994) Orthoptera fajokon, továbbá ennek funkciójáról is keveset tudunk. Desutter-Grandcolas

102 (1998) a szélessávú frekvenciamodulációra vonatkozó hipotézise (Eneoptera guyanensis és Lerneca fuscipennis; Orthoptera: Grylloidea fajok alapján) szerint a frekvencia-moduláció értékes többletinformációt jelent a kibocsátó példány szignáljában, s lehetővé teszi, hogy a nőstény egyedi információt kaphasson a konspecifikus példány faji hovatartozásáról, tartózkodási helyéről, valamint a példány egyéb jellemzőiről. A spektrális jellemzők változtatása továbbá csökkenti a környezeti és egyéb zajárnyékoló hatását, másfelől pedig a ragadozó és parazitoid szervezetek számára zavaró hatással bír a hang alapján történő prédakeresés során. A Saga fajok esetében a frekvencia-moduláció lehet egyszerűen csak egy mellékterméke is a szárny nyitó-záró mozgásának.

Vizsgálataink során laboratóriumi körülmények között nem tapasztaltuk a nőstény egyed közeledését a hím felé, sem élő, sem felvételről visszajátszott hang alapján. Mindez azonosságot mutat Burr et al. (1923) megfigyeléseivel, miszerint a nőstény Saga egyed nem mutat érdeklődést a ciripelő hím iránt, továbbá a párzás előtt a hím közelíti meg a mozdulatlan nőstény egyedet.

A hím hívóének tehát nem elsősorban a nőstény csalogatására szolgál – ahogy az általános a nem duettező Orthoptera fajok esetében (pl. Robinson & Hall 2002, Rössler et al. 2006).

Ehelyett inkább e nagyméretű ragadozók esetében az akusztikai szignál párzás során a hímnek a nőstény általi elfogadását szolgálja, annak esetleges agresszív fellépését előzi meg Kaltenbach (1970), Sänger (1987) és saját megfigyeléseim szerint is. E jelenség olyan ízeltlábúak viselkedésével mutat rokonságot, ahol a nőstények a hímekre veszélyt jelenthetnek, mint pl. az ugrópókok esetében (Elias et al. 2005).

A S. rammei fajra előttem nem közöltek részletes oszcillografikus és spektrografikus elemzést. Ezeknél a jól rejtőzködő, nagyon alacsony populációsűrűségben élő rovaroknál az akusztikus szignálok ismerete különösen fontos lehet a példányok akusztikus detektálásához.

7.3.2 A S.c.campbelli és S. c. gracilis alfajok hangtani vizsgálata

Nagyon eltérő méretű Saga fajok fordulhatnak elő egyidejűleg, azonos élőhelyen (pl.

S. natoliae, és S. rammei), mely arra utalhat, hogy a Saga fajok hangjának territóriumjelölő szerepe is lehet, melynek köszönhetően az azonos élőhelyen élő nagyobb testű faj a kisebbet csak ritkán ragadozza. Ez érvényes a S. hellenica és a S. natoliae fajok viszonyára is. A Saga fajok énekének valódi funkciója azonban még nem teljesen tisztázott, így még további kiegészítő vizsgálatok is indokoltak.

103 A S. c. campbelli és S. c. gracilis fajok hívóéneke jól elkülöníthetően különbözik, azonban, hogy e különbség faji határokat is jelöl-e, csak hangtani jellemzők alapján a két alfaj esetében nem lehet egyértelműen kijelenteni. Ennek oka, hogy a nőstény egyed nem ad egyértelmű fonotaktikus választ a hím hívóénekére, továbbá a hím hangja e csoportban nagyrészt párzási illetve valószínűsíthetően territórium-jelölő funkciókat mutat (Kolics et al.

2008b).