5. MÓDSZER
5.6 Genetikai vizsgálatok
5.6.3 Morfológiai vizsgálatok a S. c. campbelli, S. c. gracilis alfajokon és a S. pedo fajon
A Saga fajok morfológiai alapú elkülönítése Kaltenbach (1967) által részletesen megtörtént, így a fajok túlnyomó többségénél nem volt indokolt morfológiai összehasonlító elemzés. A morfológiai vizsgálatokhoz két alfaj, a S c. campbelli (n=10) és S. c. gracilis (n=7), valamint a S. pedo (n=10) példányait vizsgáltunk. A morfológiai vizsgálatokat az alfajok hangtani elemzése során tapasztalt külünbségek, valamint a genetikai vizsgálatok során kapott eredmények indokolták.
A morfometriai elemzés Kaltenbach (1967) és Kis (1962) által javasolt öt kvantitatív faji határozóbélyegen alapult. Először főkomponens analízissel (PCA) vizsgáltam meg, hogy a két logaritmusosan átalakított számszerű bélyeg (SF, ST) és a három, az állat nagyságának hatásától függetlenített és logaritmusosan átalakított morfometriai karakter (HFL, HFW, PL) varianciája milyen mértékben állítható párhuzamba az egyes egyedek taxonómiai hovatartozásával. A vizsgált paraméterekről bővebben lásd: 16. ábra)
64
A morfometriai adatok testméret szerinti egységesítését (allometrikus hatás kiszűrése) Senar et al. (1994) és Elliott et al. (1995) módszere szerint végeztem:
logy'i=logyi−b∗ logLi−logLM , ahol y’i az i egyednek egy adott testméretre standardizált y paraméter értéke, Li az i egyed testhossza, LM az összes egyed átlagos testhossza (mind három genotípust egybevonva), és b a log y és a log L közötti regresszió koefficiense. A többváltozós statisztikai elemzésekhez a log y’ értékeket használtam. Mivel a morfometriai értéket a testméret tekintetében standardizáltam (az egyedek nagyságától függetlenítettem), így a testhosszt a további analízisből már kihagytam.
A PCA-t követően, Mahalanobis távolságon alapuló és beléptetéses eljárással (forward stepwise method) végzett lineáris diszkriminancia függvény elemzéssel (DFA) választottuk ki a genotípusok elkülöníthetőségét szignifikánsan meghatározó morfológiai bélyegeket (azok legjobb elkülönítést biztosító kombinációját). Ezen elemzés szintén a két logaritmusosan átalakított számszerű bélyeg (SF, ST) és a három, az állat nagyságának hatásától függetlenített és logaritmusosan átalakított morfometriai karakter (HFL, HFW, PL) alapján készült. A nemek közti esetleges különbségeket ezen elemzésben a kis minta elemszám miatt figyelmen kívül hagytuk. A diszkriminancia függvények által meghatározott genotípusos besorolás és a tényleges genotípusos hovatartozás százalékos egyezősége mutatja a morfológiai bélyegeken alapuló határozás pontosságát. Az egyes morfológiai bélyegek genotípusok közötti megkülönböztetésben betöltött jelentőségét az „F-to-remove‖ statisztika alapján értékeltük. A genotípusok elkülönülését grafikusan is szemléltetjük a kanonikus elemzés segítségével, amely során az egyes genotípusokba tartozó pontok által kijelölt centroidok köré a ponthalmazok kiterjedését jellemző „range‖ ellipsziseket is megrajzoltuk.
Amennyiben ezen ellipszisek nem fednek át, az jelzi, hogy a vizsgált csoportok (genotípusok) elkülöníthetősége a felhasznált paraméterek (morfológiai bélyegek) alapján megbízható. A többváltozós statisztikai elemzéseket a Statistica 6.0 (StatSoft, Inc.) program segítségével végeztük el..
Ezen túlmenően két kvalitatív makroszkopikus bélyeget – a szubgenitális lemez és a tojócső alakját - vizsgáltuk még a három genotípuson, mely a nőstény egyedek elkülönítéséhez adott támpontot.
65 5.6.4 A hibridizáció lehetőségének vizsgálata
A két feltételezett hibrid tojás, valamint a szülők DNS mintájának vizsgálatát fluoMEP módszerrel (Chang et al. 2007) végeztük.
Fluorescens ’közös primereket’ és jelöletlen (unlabelled) RAPD primereket használtunk együttesen a különböző hosszúságú jelölt
(labelled) DNS fragmentumok
felszaporításához. A genetikai mintázatprofilokat kapilláris gél elektroforézissel, szekvenáló gép (ABI automata szekvenátor, Applied Biosystems) segítségével vizsgáltuk meg. A következő primereket használtuk:
- közös primerek: R103H, C112F és C117F (Chang et al., 2007);
- RAPD primerek M01-M20 és N01-N12 (Eurofins MWG Operon, USA). A PCR amplifikációt Chang et al. (2007) szerint végeztük.
A csúcsmintázatok grafikus megjelenítése GeneMapper (Applied Biosystems, USA) szoftver segítségével történt. A összehasonlításul szolgáló csúcsmintázatok 50-600bp-ig 300 minimum arbitrary unit értéken lettek meghatározva.
Összesen 86, közös és RAPD primerekből álló kombinációt futtattunk végig az előzetes tesztelés során, melyből 26, potenciálisan informatív primerkombinációt választottunk ki a hibridesélyes és a kontrol minták első körben való vizsgálatához (4.
táblázat).
17. ábra: S. pedo nőstény fajidegen hímmel (S. c. campbelli) párzik (a szerző felvétele)
66
Három okból kifolyólag választottuk ezt a módszer vizsgálataink során:
1. a primerkombinációk, melyek nagy számban adtak csúcs mintázatot, széles tartományú primerkötődésre utalnak, egyúttal számos régió amplifikációját eredmenyezik (Chang et al., 2007; Orban & Wu, 2008). A sok amplifikálódott határérték feletti intenzitásérték (treshold) jól használható volt a S. pedo és a S. c. campbelli elkülönítéséhez.
2. A vizsgálat alanyai csak két generációt öleltek fel, ezáltal az öröklött jellegek esetleges elfedése mutációk és genomi eltérések következtében valószínűtlen volt. Továbbá, a tucatnyi fluoMEP profil lehetővé tette kellő számú egyedi jelleg átvizsgálását minden minta esetében, elkerülve azt, hogy egy kiválasztott markerre kelljen alapozni az összehasonlításokat, ezáltal növelte a vizsgálatok megbízhatóságát
3. A szülői minták két jól elhatárolható fajtól származtak, azaz kellően különböző genom felépítéssel rendelkeznek (nembeli, faji, egyedi különbségekkel), mely optimális a fluoMep analízishez. A rövid, széles spektrumban bekötődő közös és RAPD primerek nagy kiterjedésű nukleáris és mitokondriális genomrészek pásztázását tették lehetővé. A fluoMep erőssége itt a mintázatok összehasonlításakor abban mutatkozott meg, hogy minden primerkombináció nagyszámú amplifikált termék egyedi kombinációját hozta létre a felszaporított rész mérete és helyzete szerint.
4. táblázat: A két hidbridesélyes (Hy1, Hy2) és a két kontrol mintán (Con1, Con2) tesztelt primerkombinációk. Több Operon primert használtunk szelektált, jelölt ’közös primerekkel’ kombinálva az első FluoMEP pásztázáshoz; a pipa az egyes tesztelt kombinációkat jelöli
67
5.7 Kiegészítő vizsgálatok: A S. pedo predátorok általi terjedésének vizsgálata és a kezdeti diapauza feloldása
Egy vörös vércse (Falco tinnunculus) 1 éves, sérült (szárnyát vesztette), fogságban tartott (fenékpusztai madárgyűrűző állomás) példányával etettünk meg frissen lerakott S. pedo tojásokat (n=3). A tojásokon micropyle nem volt található; azokat egy kimúlt S. pedo imágó hasüregébe helyeztem el, majd zártam vissza. Mindez a természetes állapotot kívánta utánozni, számolva azzal, hogy a kitines testnek esetleg védő szerepe van. A zöld gyík (Lacerta viridis) esetében a a tojást házi tücsök (Acheta domesticus) faj potrohába helyeztem, így fogadtatva el az állattal.
A kiszitálást követően a kezelések megkezdéséig a tojásokat 20ºC-on tároltam, mivel Hartley & Warne (1972), valamint Ingrisch (1986a) szerint 24-25ºC alatt nem következik be a szöveti differenciálódás a Saga (S. rhodiensis, S. pedo) fajok esetében. A fentiek igazolására fajonként néhány tojást fel is nyitottam. A kezelésben a tojásokat elkülönítve krioboxokban (15x25x4cm, cellaméret:1,5x15x4cm) helyeztem el, tároló közegnek szitált homokot használtam; a cellák tetejét pedig nedvesen tartott itatóspapírral borítottam.
A kezelés 22°C feletti hőmérsékleten, saját tervezésű higrosztátban (hőtartás ±1 °C) történt. Az átmeneti, illetve a nyugalmi állapotnak megfelelő (22 °C alatti) hőmérsékletet, Prodigy 2000 F (-35 °C- +35 °C) típusú termosztáttal (hőtartás ±1,5 °C) vezérelt, két háztartási hűtőgéppel biztosítottam (bővebben lásd: 5. táblázat).
A tojások fejlettségi állapotának megállapítása - a tojásburok (chorion) átlátszatlansága miatt - közvetett úton történhetett csak: a tojás keresztmetszet- változásának nyomon követésével. Ennek mérését száloptikával ellátott fénymikroszkóp (OLYMPUS PM 10 AK) segítségével végeztük. Mindemellett rendszeres boncolással következtettünk a kezelt tojások állapotára.
Az összes tojás begyűjtése után következtek az egyes kezelések, melyekről részletesen a 4. táblázat ad átfogó tájékoztatást. A páratartalom a tojások kezelése során állandó, 60%-os értékre (±10%) lett beállítva; mindemellett a tároló közeget folyamatosan ellenőriztem, hogy az legalább enyhén nyirkos legyen, a tojások kiszáradását elkerülendő.
68
Faj Kezelés Kezelési hőmérséklet
(ºC)
kezelés hossza (nap)
n miminum maximum átlag
S. rammei, S. pedo
fejlődési időszak I. 29 31 0 40 100,35
fejlődési időszak II. 22 24 23 90
átmenet I. 23 8,5 15,7 7
nyugalmi időszak 6,5 8,5 7,5 132
átmenet II. 7,5 19 13,7 7
fejlődési időszak 18 19 8,5 24
kelési időszak 18 19 18,5 26 22;5
Összesen 135 tojás fejlődését vizsgáltam; fejlődésüket két–három hetenkénti méréssel és esetenként egy-egy tojás boncolásával; ebből fajonként a következő számban: S. rammei;
(Sr3; n=100), S. pedo n=45 (Sp60, Sp61).
E fajnál továbbá a két, Tátika hegyről származó egyed esetében az összesen 48 db tojás elvétele után az Sp60 egyedet az S. c. campbelli faj Scc4 példányával, az Sp61 egyedet pedig a S. rammei Sr7 példányával pároztattam. Az Sp 60 és Scc4 egyedek párzásából származó 6 tojást külön kezeltem. A másik példány (Sp61) pároztatása után tojás - mivel az állat elpusztult - nem származott.
5. táblázat: A tojásokon alkalmazott kezelések
69
6. Eredmények
6.1 Elterjedés
6.1.1 A S. pedo magyarországi élőhelyei
Magyarországi élőhelyeinek ez idő szerinti aktuális élőhely-listáját irodalmi adatok, személyes közlések és saját adatok alapján állítottam össze, melyet tájegységenkénti bontásban, UTM kóddal a következő.
E: első, U: utolsó gyűjtési adat, P: a lelőhelyre vonatkozó publikációk Barna : a szerző által felfedezett lelőhely (1)
Piros: új lelőhely személyes közlésből (6)
Kék: új irodalmi adat (Kenyeres et al. 2002 után) (11)
Zöld: irodalmi adat, melyet a legkésőbbi (Kenyeres et al. 2002, Bauer et al. 2002)
2002, Kenyeres et al. 2002; EU 23 Tarcal, Nagy-Kopasz E: Nagy B. 1964, U: Nagy B. 1997, P: Oláh 1987, Nagy et al. 1998, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Aggteleki-karszt (8)
DU 67 Jósvafő, Nagyoldal EU: Rácz I. 1995, P: Rácz et al. 1996, Nagy et al. 1999, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Jósvafő, Szőlő-hegy EU: Orci K.M. 1996, P: Orci 1996, Nagy et al. 1999, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Jósvafő, Haragistya EU: Varga Z. 1996, P: Varga 1997, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Jósvafő, Bor-hegy EU:
Varga Z. 1996, P: Varga 1997, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Jósvafő, Lófej-völgy EU: Orci K.M. 1996, P: Orci 1996, Varga 1997, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al.
2002; Jósvafő, Szilicei-fennsík EU: Orci K.M. 1996, P: Varga 1997, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Aggtelek, Mihály-láza EU: Rácz I. 1995, P: Nagy et al. 1999, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Aggtelek, Luzsok EU: Orci K.M. 1996, P: Orci 1996, Rácz et al. 1996, Nagy et al. 1999, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
70 Bükk (14) P: Nagy 1965, Nagy et al.1983
DU 50 Eger, Nagy-Eged EU: Nagy B. 1963, P: Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Eger, Mész-hegy EU: Bartos L. 1982, P:
Bartos 1991, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; DU 52 Bélapátfalva, Bél-kő EU:
Nagy B. 1963, P: Kaltenbach 1967, Nagy 1974, Oláh 1987, Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Bélapátfalva, Messzelátó P: Oláh 1987, Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Szilvásvárad, Gerennavár E: Ambrus P., Siroki Z.
1959, U: Siroki Z. 1960, P: Siroki 1961, Siroki 1965, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Nagy
& Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Szilvásvárad, Tar-kő EU: Nagy B.
1956, P: Nagy 1960, Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Szilvásvárad, Pes-kő EU: Koppányi T. 1950, P: Koppányi 1950, Siroki 1961, Siroki 1965, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Szilvásvárad, Őr-kő EU: Nagy B. 1963, P: Nagy & Rácz 1996, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; DU 61 Bükkzsérc, Ódor-hegy EU: Bartos L.
1980-82, P: Bartos 1989; DU 63 Szentlélek, Köpüs-kő E: Nagy B. 1960, U: Nagy B. 1963, Asszonyvölgy EU: Búza G. 1994, P: Búza 1994
Mátra (4) P: Siroki 1961, Nagy 1965, Nagy et al. 1983
DU 20 Parád, Marhát EU: Horváth G. 1915, P: Horváth 1916, Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Markaz, Saskő EU: Nagy B. 1953, P: Nagy 1960, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Földessy & Varga 1988, Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; DU 10 Mátraszentimre, Óvár EU: Oláh M. 1987, P: Oláh 1987, Földessy & Varga 1988, Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; DT 29 Gyöngyös, Sár-hegy E: Földessy M., Varga A. 1988, U: Puskás G., Szövényi G. 2008, P: Földessy & Varga 1988, Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Cserhát (3) P: Nagy 1965, Nagy et al. 1983
CU 91 Pásztó, Tepke EU: Nagy B. 1964, P: Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Pásztó, Macska-hegy EU: Nagy B. 1989, P: Harmos & Sramkó 2001, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Pásztó, Görbe-bérc EU: Harmos K., Sramkó G.
1999, P: Harmos & Sramkó 2001
71
Naszály (6) E: Szilágyi 1930, P: Siroki 1961, Nagy 1965, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Rácz 1992, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
CT 59 Vác, Vaskapu EU: Pintér B. 2007, P: Szövényi et al. 2008; CT 69 Kosd, Kopaszok
Nagy B. 1993, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002 Visegrádi-hegység (3) P: Nagy 1965, Nagy et al. 1983
CT 49 Visegrád, Vadállókövek E: Endrődi S. 1958, U: Nagy B. 1985, P: Siroki 1961, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Visegrád, Fekete-hegy EU: Nagy B. 1960, P:
Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; CT 58 Szentendre, Nyerges-hegy E: Nagy B. 1957, U: Nagy B. 1977, P: Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Pilis (5) P: Nagy 1965, Nagy et al. 1983, Oláh 1987
CT 38 Kesztölc, Öreg szirt EU: Morschhauser T. 1989, P: Bauer et al. 2002;
Pilisszentkereszt, Pilis E: Nagy B. 1951, U: Nagy B. 2002, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al.
2002, Kenyeres et al. 2002; CT 39 Esztergom, Nagy-Strázsa-hegy EU: Bauer N. et al. 1994, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; CT 47 Budakalász, Nagy Kevély EU: Nagy B.
1961, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Csobánka, Oszoly-csúcs EU: Puskás G. 2008
Budai-hegység (24) E: Koy T. 1800, P: Koy 1800, Nagy 1965, Nagy et al. 1983, Szollát 1986 CT 37 Pilisszentiván, Kis-Szénás E: Nagy B. 1963, U: Nagy B. 1970, P: Bauer et al.
2002, Kenyeres et al. 2002; Nagykovácsi E: 1930-as évek, P: Wagner 1941; Nagykovácsi, Zajnát-hegy EU: Puskás G. 2007; Nagykovácsi, Kutya-hegy E: Nagy B. 1996, U: Nagy B.
1990, P: Siroki 1961, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Nagykovácsi, Nagy-Szénás E: Ubrizsy G., Nagy B. 1953, U: Tóth T. 2001, P: Siroki 1961, Oláh 1987,
72
Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; CT 47 Nagykovácsi, Remete-hegy E: Nagy B. 1965, U: Morschauser T. 1994, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Solymár, Kálvária-hegy E: Nagy B. 1960, U: Szelényi G. 1965, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; CT 46 Nagykovácsi, Kecske-hát E: Nagy B. 1972, U: Szövényi G. 2007, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budapest, Sas-hegy E: Frivaldszky J. 1867, U: Szinetár Cs., Samu F.
1995, P: Frivaldszky 1867, Margó & Frivaldszky 1879, Chyzer 1884, Entz 1884, Pungur 1899, Horváth 1916, Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Papp 1968, Oláh 1987, Bauer et al.
2002, Kenyeres et al. 2002; Budapest, Hárs-hegy E: Günther & Zeuner 1928, U: Wagner 1940, P: Pongrácz 1929, Günther & Zeuner 1930, Wagner 1941, Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Rácz 1992, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002;
Budapest, Sváb-hegy E: Nagy B. 1978, U: Nagy B. 2005, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budakeszi, Hársbokor-hegy E: Stiller J. 1954, U: Nagy B. 1983, P: Siroki 1961, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budaörs P: Horváth 1916; Budaörs, Kies-völgy EU: Ádám L. 1977, P: Oláh 1987; Budaörs, Csíki-hegyek E: Steinmann H. 1951, P: Nagy 1960, Siroki 1961, Oláh 1987; Budaörs, Huszonnégyökrös-hegy EU: Szövényi G.
2006, P: Szövényi (szóbeli közlés); Budaörs, Szállás-hegy EU: Puskás G. 2008; Budaörs, Szekrényes EU: Puskás G. 2008; Budaörs, Farkas-hegy E: Nagy B. 1959, U: Puskás G. 2008, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budaörs, Út-hegy E: Nagy B. 1959, U: Nagy B.
1963, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budaörs, Odvas-hegy E: Nagy B. 1957, U: Puskás G. 2005, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Budaörs, Kő-hegy EU: Szövényi G. 1997, P: Szövényi G. (szóbeli közlés); CT 56 Budapest, Hármashatár-hegy E: Nagy B. 1947, U: Nagy B. 2002, P: Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Rácz 1992, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002;
Budapest, Gellérthegy EU: Frivaldszky J. 1867, P: Frivaldszky 1867, Margó &
Frivaldszky 1879, Pungur 1899, Horváth 1916, Pongrácz 1929, Wagner 1941, Koppányi 1950, Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002;
CT 45 Budaörs, Török-ugrató EU: Szőcs G. 1964, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al.
2002; Törökbálint, Tétényi-fennsík E: Szilágyi 1930, U: Nagy B. 1964, P: Nagy 1960, Siroki 1961, Kaltenbach 1967, Oláh 1987, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; CT 55 Budafok P: Ebner 1914, Horváth 1916
Gerecse (3) P: Nagy 1965, Nagy et al.1983, Oláh 1987
CT 07 Vértestolna, Pes-kő EU: Nagy B. 1964, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002;
CT 18 Lábatlan, Nagy-Pisznice E: Nagy B. 1966, U: Bauer N. et al. 1995, P: Bauer et al.
2002, Kenyeres et al. 2002; CT 28 Csolnok, Nagy-Gete E: Nagy B. 1967, U: Barina Z., Pifkó D. 2000, P: Kenyeres 2000, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
73
Vértes (4) P: Nagy 1965, Nagy et al.1983, Szollát 1986
CT 05 Csákvár, Róka-hegy EU: Szelényi G. 1964, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al.
2002; CT 06 Csákvár, Szóló-kő EU: Kontschán J. 2000, P: Bauer et al. 2002; Szár, Nagy-Széna-hegy E: Nagy B. 1979, U: Szövényi G., Puskás G. 2006, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Tatabánya, Körtvélyes EU: Nagy B. 1960, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Velencei-hegység (1)
CT 13 Nadap, Meleg-hegy EU: Kaszab Z. 1951, P: Nagy 1965, Oláh 1987, Rácz 1992, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Bakony (7) P: Nagy et al.1983
XM 79 Zalaszántó, Tátika-hegy E: Szinetár Cs., Gyurácz J. 1991, U: Kolics B., Müller T.
2008, P: Kenyeres 2000, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; XM 89 Raposka, Szent-Gyögy-hegy E: Nagy B. 1969, U: Szövényi G. 1995, P: Bauer et al. 2002; YN 23 Eplény, Hagyma-tető EU: Paulovics P. 1969, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Eplény, Tabán-hegy P: Kenyeres et al. 2002; BT 83 Isztimér, Burok-völgy EU: Veszelovszky 1974 P: Oláh 1987; Várpalota, Vár-völgy EU: Nagy B. 1979, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Várpalota, Fajdas-hajlat EU: Veszelovszky 1973, P: Oláh 1987
Mecsek (4) P: Siroki 1961, Nagy 1965, Siroki 1965, Nagy et al.1983, Rácz & Varga 1985, Szollát 1986, Oláh 1987, Nagy A. & Nagy B. 2000
BS 81 Pécs, Remete-rét EU: Orci K.M. 1998, P: Szövényi et al. 2007; Pécs, Tubes E: Nagy B. 1958, U: Bauer N. et al. 1999, P: Kaltenbach 1967, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al.
2002, Nagy 2006b, Szövényi et al. 2007; Pécs, Kis-Tubes E: Nagy B. 1958, U: Kolics B.
2006, P: Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002, Nagy 2006a, Szövényi et al. 2007; Pécs, Misina EU: Nagy B. 1958, P: Szövényi et al. 2007
Villányi-hegység (7) P: Nagy et al.1983
Nagyharsány, Szársomlyó E: Nagy B. 1965, U: Vadkerti E. 2006, P: Szollát 1986, Sólymos
& Nagy 1999, Majer 2000, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; Nagyharsány, Fekete-hegy E: Nagy B. 1965, U: Vadkerti E. 2006, P: Nagy 1998, Sólymos & Nagy 1999, Nagy A.
& Nagy B. 2000, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002; BR 88 Máriagyüd, Tenkes U:
Vadkerti E. 2006, P: Nagy 1998; Máriagyüd, Köves-Máj EU: Vadkerti E. 2006, P: Kolics &
74
Vadkerti 2007 Kisfali & Nagy 2007; Máriagyűd, Csukma EU: Nagy A. (2000), P: Kisfali
& Nagy (2007); Máriagyűd, Felső-legelő EU: Nagy A. (2000), P: Kisfali & Nagy ( (2007);
Máriagyűd, Felső-legelő EU: Nagy A. (2000), P: Kisfali & Nagy (2007);
Alföld (1)
CS 87 Bugac, Bugac-puszta E: Kelemen J., Vajda Z. 1993, U: Máté A. 2002, P: Szollát 1986, Nagy et al. 1997, Bauer et al. 2002, Kenyeres et al. 2002
Magyarországi élőhelyeit továbbá a 18. ábra UTM térképe szemlélteti.
18. ábra: A S. pedo magyarországi lelőhelyeinek 10x10-es léptékű UTM térképe
75 6.1.2 Újonnan felfedezett lelőhelyek
A Villányi hegységben a Máriagyűd feletti Köves-májon a karsztbokorerdő foltok egyikén először 2002. július 3-án, Vadkerti Edittel közös terepi munka alkalmával fűhálózással tíz imágó példányt fogtunk. Az egyedeket délután 4 óra tájban találtuk. Ezt követően 2005. július 8-án, egyedi megkereséssel, több tisztáson is észleltük a hegygerinc mentén. Legutóbb 2007 júniusában erősítettük meg a köves-máji populáció meglétét.
Az élőhely Máriagyűd felett, a Köves-májon (Tenkes-hegy) található. Földrajzi koordinátái: 45° 52’N, 18° 16’E, 350m tfsz. magasságban (19. ábra). A növényzet Mecseki karsztbokorerdő (Inulo spiraeifolio-Quercetum pubescentis). A területen a következő növényfajok voltak jellemzőek: molyhos tölgy (Quercus pubescens), virágos kőris (Fraxinus ornus), méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum), nagy ezerjófű (Dictamnus albus), jerikói lonc (Lonicera caprifolium), baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), illatos hunyor (Helleborus odorus), Orlay-turbolya (Orlaya grandiflora) és tarka nőszirom (Iris variegata).
E sziklagyepes terület déli-délkeleti tájolásban található, területe mintegy 80-110 m2. Fajazonos (konspecifikus) populáció legközelebb 1,5 km-es távolságban található.
19. ábra: A Villányi-hegység nevezetesebb pontjai.: 1.Nagy-hegy, 2.:Kis-hegy. 3.:Tenkes (obszervatórium), 4.:Köves-máj, 5.:Felső-legelő (Máriagyűd), 6.:Csukma tető, (Máriagyűd) 7.:Csukma, kőfejtő, 8.:Csukma,Akasztófa-dűlő, 9.: Gombás-hegy, 10.:Hegyi-legelő (Vokány), 11.:Fekete-hegy, 12.: Kerek-hegy, 13.: Csillag-völgy, 14.:Szársomlyó(Harsány-hegy)
76
A S. hellenica egy új populációját Macedóniában, 2008 júliusában fedeztük fel. Az élőhely 275 m tfsz. magasságban található; földrajzi koordinátái: 41° 46’N, 21° 58’E, kiterjedése mintegy 150-200 m2. A területet déli irányban közvetlenül egy szőlőültetvény, észak felől pedig két magasabb domb határolja, melyeken a faj már nem volt megtalálható.
Imágó példányait (n=18) magas füves növényzetben találtam meg. Hímjei a késő délutáni órákban hangjuk alapján is lokalizálhatóak voltak. Mind a hímek, mind pedig a nőstények a terület magasabb füvein, és bokrain tartózkodtak.
A száraz, másodlagos sztyeppterületen a következő növényeket találtuk; lágyszárúak:
rozmaring gamandor (Teucrium polium), balkáni szálkaperje (Brachypodium distachum), fenyérfű (Andropogon ischaemum), keménytövisű lucerna (Medicago rigidula), nehézszagú zörgőfű (Crepis foetida), borzas ziliz (Althaea hirsula) Filago spathulata, Onobrychis pindicola, Scabiosa sicula, Lithospermum apulum, Linum nodiflorum; fásszárúak közül:
krisztustövis (Paliurum spina-christi), mandulalevelű körtefa (Pyrus amygdaliformis), molyhos tölgy (Quercus pubescens) (Chobanov szóbeli közlése).
77
6.2 Tojásrakási, tojás- és lárvamorfológiai vizsgálatok
A hossz és keresztmetszetadatok tekintetében szignifikáns különbség (p <0.05) a S.
pedo és a S. natoliae fajok között nem mutatkozott, míg a S. c. campbelli és a S. rammei fajok tojásai ezeknél szignifikánsan kisebbek voltak. Az egyes Saga fajok között szignifikáns különbség (p<0.05) mutatkozott továbbá a micropylé-k számában, valamint a tojások tömegében.
Fajon belül a legnagyobb változékonysággal a S. pedo tojásai rendelkeznek, legkisebb variabilitás pedig a S. c. campbelli tojásainál volt tapasztalható (6. táblázat).
A tojáskapuk (micropyle) száma a S. pedo esetében 0 és 6 db/tojás között változott.
Összességében az 1 micropyle/tojás szám volt a leggyakoribb (27%), míg 6 micropyle csupán egyetlen tojáson fordult elő. A S. pedo tojásai 52,98%-ban nem rendelkeztek egyetlen tojáskapuval sem (n=151).
A micropyle hiánya az egyes egyedek tekintetében is nagy változékonyságot mutat: a vizsgált példányok közül egynek tojásai 90% -án nem volt micropyle, ugyanakkor akadt olyan példány is, ahol a micropyle hiányos tojások aránya csak 25% volt. A tojáskapuk számának megoszlásáról bővebben a 20. ábra ad tájékoztatást.
6. táblázat: Négy európai Saga faj tojásának hosszúság és keresztmetszet adatai, valamint a mikropülék száma. A különböző betűjelek szignifikánsan igazolható különbségeket jelölnek p<0,05 szinten
78
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 nap
peteszám
K1 (n=30) K2 (n=20) M1 (n=25) M2 (n=21)
Atojásrakási időritmus a vizsgált egyedeknél nem mutatott kimutatható szabályszerűséget (lásd: 21. ábra). Az egyszerre lerakott tojások száma széles határok között mozoghat, 1-11 értékek között. Mindössze a tojásrakás napszakon belüli megoszlása tekintetében tapasztaltuk, hogy az többnyire a késő délutáni-alkonyati órákra esik.
21. ábra: Két Keszthelyi -(K1, K2) és két Mecsek-hegységből (M1, M2) származó fűrészlábú szöcske tojásrakási ritmusa az első tojás lerakásától.
20. ábra: A vizsgált tojásokon található mikropülék eloszlása
79
7. táblázat: A S. pedo lárvastádiumára (L1-L5) utaló femur és ovipositor méretek mm-ben
7. táblázat: A S. pedo lárvastádiumára (L1-L5) utaló femur és ovipositor méretek mm-ben