Daubner Béla mesélt egy riportban hipnózisokról, ahol minden feltétel, minden szó, az egész millió ugyanolyan volt. Mégis: minden esetben mások lettek az eredmények. Kiderült, hogy a hipnotizőr és a kliense közti viszony, az, hogy mennyire hangolódtak egymásra, milyen telepatikus szálakon kötődtek egymáshoz, szignifikánsan megváltoztatták az eredményeket.
Mi történik a telepátia alkalmával?
Az egymáshoz közel álló emberek közötti gondolatcsere nem új keletű dolog. Számtalan feljegyzés létezik ebben a témában. Egyik legérdekesebb ezzel kapcsolatban az egypetéjű ikrek esete, akik egyszerre kapnak el betegségeket, egyszerre szólalnak meg, és akkor is nagyon hasonló életet élnek, ha több mérföldes távolságokra kerülnek egymástól.
Sőt, a philadelphiai Jefferson Medical College-ben két orvos kimutatta, hogy ha az ikerpár egyik tagjában megváltozik az agyritmus, például alfa-hullámok indulnak el, akkor hasonló változásokat produkálhat a több kilométeres távolságban élő ikerpár másik tagja is.
A telepátia és az alfa-hullámok édes testvérek.
Műszerekkel igazolták, hogy telepatikus élmények akkor következnek be, amikor az emberi agy alfa-hullámokra áll. Ebben az állapotban történnek a meditációk is. Ez nem a szundikálás, a könnyű alvás állapota, hanem egy sajátos, módosult ébrenléti állapot. Fizikai ellazulás, az izomtónus, és a bőrreakció gyengülése jellemzi. Csökken a légzésszám, ennek megfelelően viszont emelkedik a tüdőben a szén-dioxid nyomása. Amikor ez a viszonylag oxigén hiányos vér eljut az agyba, akkor láncreakciót vált ki. A véredények kitágulnak, hogy fokozzák a véráramlást, az agyhullámok pedig felgyorsulnak, hogy az agy hozzájusson a szükséges oxigénhez.
Érdekes, hogy a sok vért vesztett emberek is gyakran számolnak be hasonló állapotokról. Nyugodtnak, mondhatni, közönyösnek érezték magukat, és csak szemlélték a körülöttük levő világot, miközben nagyon is tisztán látták a körülöttük levő tárgyakat és embereket.
A Himalája csúcsait meghódító hegymászók is pontosan érzékelik ezt az oxigénhiányos, furcsa másállapotot.
De nem csak az agyhullámokkal, hanem a vérnyomással is van kapcsolódás. Bebizonyították, hogy ha egy távoli kedves ismerős nevére koncentrál valaki, akkor megváltozik az illető vérnyomása. A hozzánk érzelmileg közelálló nevekről egyébként a grafológia is tanúskodik:
amikor leírunk egy nevet, akinek viselője közel áll hozzánk, jobban megnyomjuk az íróeszközt, és nagyobbat kanyarítunk vele.
A telepatikus kapcsolatban lévő személyek szívverése felgyorsul, szívzörejeik hangosabbak, a pulzus számuk pedig bizonyos esetekben akár teljesen megegyezik.
A telepatikus akciók során megnőnek a test körüli elektromos tevékenységek, ezzel párhuzamosan pedig csökken a bőr ellenállása. Egy washingtoni elektromérnök mondta: „Amikor kollegáimmal nagyfeszültségű frekvenciákkal dolgozunk, egyszeriben azon vesszük észre magunkat, hogy telepatikus képességeink felerősödnek.”
Különféle telepatikus történetek
Egy német parapszichológus, Hans Bender munkatársnőjével különös dolog történt. Álmában Mona Lisát látta egy falon, előtte egy ősz hajú férfit, aki hirtelen felé fordult és azt mondta: „Most maga Mona Lisa, vagy az, akit a képen látok?” Akkor csak szórakoztató álomnak tűnt az egész, pár nap után azonban ennél többnek tűnt.
Az álmot követő második napon ugyanis egy levelet kapott Párizsból, egy úriembertől, akit futólag ismert. A
levélben az illető leírta, hogy a Louvre-ben járt, és a Mona Lisa festmény előtt rá gondolt, mert annyira hasonlítottak egymáshoz.
Egy ismerősöm azt álmodta, hogy nem találja a pénztárcáját. Egyre kétségbeesetten kereste, de csak a veszteség fájdalmát érzékelte. Aztán egy fekete Mercedes húzott el mellette. Ezután felébredt. Pár nap múlva Németországba utazott, szokásos bevásárló körútjára.
Amikor visszatért egy üzletből a kocsijához, felfedezte a veszteséget: pénztárcáját ellopták, mit utóbb kiderült, a mellette vesztegelő fekete autó tulajdonosai.
Különféle telepatikus kísérletek
Joseph B. Rhine, a Duke Egyetem professzora érdekes kísérleteivel írta be nevét a parapszichológia történetébe.
Egy 25 kártyából álló gyűjteménnyel dolgozott (Zenner-féle kártyapakli), amelyeken külön(Zenner-féle egyszerű szimbólumok szerepeltek, mindegyikből öt darab. A kísérleti alanynak azt kellett megmondania, hogy melyik ábra fog szerepelni a következő lapon.
Akkoriban, az 1930-as években alkotta meg egyébként Rhine az EPS (érzékszerveken kívüli érzékelés) fogalmát is, amit ma már széles körben használnak.
A hajdani Szovjetunióban különösen komoly múltja van a telepátiakutatásnak. Egy 1966-os esetet szívesen emlegetnek ezzel kapcsolatban. Ekkor egy színész, Karl Nyikolajev lépett telepatikus kapcsolatba biofizikus barátjával, Jurij Kamenszkivel. Tárgyakat kellett meghatározni, amit az egyik végigtapogatott, és képét
elküldte a 3000 kilométerrel arrébb székelő másiknak. A kísérlet megdöbbentő eredményeket hozott.
Ne gondoljuk, hogy csak embernél létezik ez a képesség.
Az amerikai tengerészet egyik bizarr és durva kísérlete során újszülött nyulakat vittek a tengeralattjáró fedélzetére, míg anyjuk a támaszpont egyik laboratóriumában maradt, fejére kötött elektródákkal.
Bizonyos időközökben megöltek egy kisnyulat. Az elektródák megmozdultak, messzire kilengve amplitúdójukat, épp akkor, amikor valamelyik kicsinye kimúlt.
A telepátia létezik
A telepátia létezéséhez nem fér kétség. Főleg, ha elfogadjuk definícióját: „mások birtokában levő információhoz való hozzájutás a szokásos érzékszervek használata nélkül”. Úgy tűnik, a tudattalan folyamatosan kap telepatikus üzeneteket, amelyekből azonban csak nagyon kevés és csak nagyon keveseknél kerül felszínre.