Technológia

Anyag

A kerámiaanyagot semmilyen természettudományos módszerrel nem vizsgálták, az egyes töredékek anyagának jellemzését kizárólag makroszkópikus úton végeztem. Mivel – a sütőharangokon kívül – tudatos soványítás nyomait nem tudtam egyértelműen felfedezni, a kerámiaanyag leírásakor erre a jellemzőre nem tértem ki. Katalógusomban ehelyett a kerámiatöredékek anyagát tüntettem fel, melyet az általam megfelelőnek vélt további jelzővel vagy jelzőkkel (homokos, kavicsos stb.) láttam el.

Tapasztalataim alapján a lelőhely 8–11. századi kerámiaanyagán belül a következő anyagcsoportokat lehet elkülöníteni:

1. Homokos anyagú

2. Kavicsos és homokos anyagú

3. Agyagzúzalékos és homokos anyagú

4. Agyagzúzalékos, kavicsos és homokos anyagú

E fenti négy alapkategóriát az avar és Árpád-kori horizont elemzésekor a megfelelő esetekben az „erősen”, illetve „gyengén” jelzők használatával pontosítottam. A kerámiatöredékek leírásainál mindig használtam a „homokos anyagú” kifejezést, mivel a felhasznált agyag – melyet másodlagos lelőhelyről⁴⁷¹ bányásztak – egyéb szennyeződések

471 Maga az agyag földpátokban dús kőzetek mállásterméke. A rozsrétszőlői településen talált edények anyaga, akárcsak a korszak más lelőhelyein előforduló edényeké, másodlagos lelőhelyről származik, azaz a víz elhordja eredeti helyéről a mállásterméket, így az nagy mennyiségben tartalmaz szennyezőanyagokat:

fémoxidokat, homokot, meszet, csigákat, kagylókat, növényeket. Égetéstől függően vörösre, szürkére vagy foltosra ég ki. SIMONYI 2005, 45; CSUPOR–CSUPORNÉ ANGYAL 2003, 17.

116

mellett eredendően tartalmaz homokot vagy csillámos homokot is.

A lelőhelyen talált lassúkorongolt avar kori kerámiatöredékek többsége az első 2 anyagcsoportba tartozik.

Korongolás

A településen – ez egyaránt vonatkozik a késő avar és a kora Árpád-korra – szinte kizárólag agyaghurkákból felépített, majd kézikorongon eldolgozott (azaz lassúkorongolt) edények fordulnak elő. Ez a tendencia a korszak telepkerámiájában átlagosnak tekinthető, az általánosan elfogadott vélemény szerint a lassúkorongolt technika legkésőbb a 9. század folyamán uralkodóvá válik.⁴⁷² Utánkorongolt edényre nem találtam példát, véleményem szerint e készítéstechnika meghatározása problematikus, főleg telepkerámia esetében.

Kis méretű, korongolatlan, díszítetlen fazékoldal-, illetve fenéktöredékek kerültek elő az 50., 71., 87., 123., 633. és 640. objektumokból. Szintén korongolatlan sütőharangok töredékeit találták a település 10 objektumában.

Felületkezelés

A lelőhelyen feltárt kerámiatöredékek felülete különböző mértékben szemcsés, érdes.

Értelemszerűen a csak homokot, illetve kevés kavicsot, folyami üledéket tartalmazó töredékek felülete a legsimább, legjobban eldolgozott, hiszen minél több szennyezőanyagot tartalmaz az agyag, annál kevésbé lesz homogén a kész edény felülete.

A feldolgozómunka során az egyes töredékek felületének leírására a következő paramétereket használtam:

1. szemcsés (kavicsos)

2. közepesen/erősen szemcsés (kavicsos) 3. érdes (agyagzúzalékos)

4. közepesen/erősen érdes (agyagzúzalékos) 5. sima, eldolgozott

6. porózus

A településen a leggyakrabban az 1. és 2. csoportba sorolható, közepesen szemcsés felületű töredékek fordulnak elő.

472 TAKÁCS–VADAY 2004, 40–42.

117 A kiégetés fajtája és minősége, szín

A kerámia kiégetése végbemehet oxidatív, reduktív és vegyes (neutrális) atmoszférában. Az általam vizsgált korszakban a vegyes égetés mondható általánosnak, habár a kiégetés minőségében (is) régiónként igen nagy különbségek mutatkozhatnak.

A 148b. lelőhelyen talált kerámiaanyag – ez egyformán érvényes az avar és Árpád-korra – jó része véleményem szerint besorolható a vegyes égetés kategóriájába.⁴⁷³ A településen talált edények használatuk során másodlagosan (vagy például sütőfelületbe tapasztva harmadlagosan) is megégtek, így a töredékek eredeti színét legtöbbször nem lehet megállapítani. Az általam vizsgált kerámiadarabok szinte kivétel nélkül foltosak, színük egyenetlen; látványosan kiemelkedő, egyenletesen vörös vagy szürke töredékekkel nem találkoztam. Természetesen előfordulnak viszonylag egyenletes színű, homogén anyagú töredékek is, melyeknél nem zárható ki a fazekaskemencében való kiégetés lehetősége, és így talán az oxidált vagy redukált égetés sem, azonban ezek minőségét és színét sem találtam elég meggyőzőnek ahhoz, hogy a fenti két kategória egyikébe soroljam őket, annál is inkább, mivel nem egész edényekről, hanem töredékeikről van szó. Ez ügyben végső ítéletet csak természettudományos vizsgálatok elvégzése után lehet mondani.

A kerámia színe nagyban függ az agyag és a kiégetés minőségétől és az esetleges további hőhatásoktól. A településen előkerült töredékek általában egyenetlen, foltos szürke és/vagy barna színűek (nagy vonalakban: inkább szürke; inkább barna; barnásszürke;

szürkésbarna), ritkán vörösesbarna darabok is előfordulnak.

A kiégetés minőségét illetően három kategóriát különítettem el: átlagosan, jól és rosszul kiégetett edények töredékei. E besorolás természetesen szubjektív, alapját az a prekoncepció alkotja, hogy minél keményebb, masszívabb az adott töredék, annál jobban égették ki. Ez nagyban függ a töredékek anyagminőségétől is, hiszen összességében elmondható, hogy minél homogénebb az edény anyaga, annál jobban ég ki. (Ennek ellenére találkoztam szemmel láthatóan rossz minőségű agyagból készült, ám igen jól kiégett darabokkal is.)

473 Ez szabályozatlan körülmények között lezajlott, alacsony hőfokon, változó mennyiségű oxigén jelenlétében való kiégetést jelent. Az edények felülete ilyenkor foltossá válik. Ezekben az esetekben a kiégetés valószínűleg gödörben történt, maximum 700 fokon: SIMONYI 2005, 51.

118 Technológiai csoportok

A fenti paraméterek alapján a 148b. lelőhely avar kori kerámiaanyagában a következő technológiai csoportokat különítettem el:

1. Homokos anyagú/gyengén kavicsos és homokos anyagú, lassúkorongolt, vegyes égetésű, jól kiégetett, sima felületű töredékek.

2. Kavicsos és homokos anyagú, lassúkorongolt, vegyes égetésű, átlagosan kiégetett, (közepesen/erősen) szemcsés felületű töredékek.

3. Agyagzúzalékos és homokos anyagú, lassúkorongolt, vegyes égetésű, átlagosan kiégetett, (közepesen/erősen) érdes felületű töredékek.

4. Kavicsos, agyagzúzalékos és homokos anyagú, lassúkorongolt, vegyes égetésű, rosszul kiégetett, erősen érdes felületű töredékek.

5. Erősen agyagzúzalékos és homokos anyagú, korong nélkül készült, vegyes égetésű, átlagosan kiégetett, erősen érdes/porózus felületű töredékek.

6. Agyag-/kerámiazúzalékos, pelyvás és homokos anyagú, korong nélkül készült, vegyes égetésű, rosszul kiégetett, erősen érdes/porózus felületű töredékek. (Sütőharangok darabjai.)

A településen az első két technológiai csoport a leggyakoribb, a 376 leltári szám alatt található avar kori kerámiatöredékek közül 239, azaz 63% az első két típus valamelyikébe tartozó darabok aránya.⁴⁷⁴ Mivel ezeket főleg a felületkezelés különbözteti meg egymástól, nem tartottam szükségesnek éles különválasztásukat. Korong nélkül készült fazéktöredékek (5. csoport) 12, sütőharangok (6. csoport) 14 leltári számon találhatók, a 3–

474 Egy leltári szám alatt néha több töredék is található, de ez nem befolyásolja szignifikánsan a fenti eredményt.

119

4. technológiai csoportot (melyek között szintén vékony választóvonal húzódik) a maradék 111 leltári szám (29,5%) képviseli (ld. a mellékelt diagramot).