• Nem Talált Eredményt

Korai szláv horizont

3. A FELSŐ-TISZA-VIDÉK ÉS A NYÍRSÉG 8–11. SZÁZADI

3.1. S ZLÁVOK

3.1.3. Települések

3.1.3.1. Korai szláv horizont

A Felső-Tisza-vidék magyarországi területén, ha elenyésző számban is, de megtalálhatók a „korai szláv”, azaz a 6. század vége–7. század második fele közé keltezhető időszakot képviselő települések, melyek a magyarországi és romániai szakirodalomban „Lázári-Piskolt/Lazuri-Pişcolt”-csoport néven ismertek.101

A korai szláv települések széleskörű nemzetközi szakirodalmát jelen munka kereteiben nem célom ismertetni, mivel a jelzett időszak a disszertációmban vizsgált időrendi kereteken kívül esik. A lelőhelyek rendkívül szerény anyagi kultúrájára a kézzel formált, díszítetlen, nem túl igényes kidolgozású, hengeres szájkialakítású kerámiaedények szinte kizárólagos jelenléte jellemző (ez az ún. „prágai”- vagy

„Prága-Korcsak”-típusú kerámia). A prágai típusú kerámia kutatásmódszertani alapjait Irina Ruszanova102 fektette le, a leletcsoport metrikus vizsgálatának kidolgozásával később Gabriel Fusek103 ért el új eredményeket. A magyarországi szakirodalomban a prágai típusú kerámia legteljesebb értékelését Vida Tivadar tollából olvashatjuk, aki a leletanyagot összegyűjtve arra a következtetésre jutott, hogy az edénycsoport hazai jelenléte nem minden esetben hozható kapcsolatba a szláv népcsoporttal.104

Emellett a korai szláv lelőhelyek jellegzetes, gyakori leletei a jól-rosszul kiégetett, kis méretű agyagtömbök: az ún. „agyagkenyerek”, „agyagcipók” vagy nagyobb méretű „agyagkoloncok”, melyek gyakorlati vagy szakrális értelmezésével kapcsolatos vita a mai napig nem jutott nyugvópontra. A tárgytípus kutatásának aktuális állásáról Ioan Stanciu műveiből105 lehet részletesen tájékozódni.

101 Ezek alaposabb ismertetését ld. a következő fejezetben.

102 RUSZANOVA 1973.

103 FUSEK 1994.

104 VIDA 1999, 148–149.

105 A teljesség igénye nélkül: STANCIU 1998b; STANCIU 2011, 301–308.

25

A Felső-Tisza-vidék magyarországi területének első ismert korai szláv települését (Kisvárda–TV-torony) Istvánovits Eszter tárta fel és publikálta.106 Az utóbbi években a szóban forgó lelőhely kapcsán Samu Levente foglalkozott behatóan – széles nemzetközi kitekintéssel – a magyarországi korai szláv telephorizonttal,107 szakdolgozata azonban kiadatlan maradt, röviden összefoglalt eredményeit mindössze egyetlen publikációban olvashatjuk.108 Nemrégiben Pintér-Nagy Katalin és Wolf Mária publikált korai szláv objektumokat a bodrogközi Pácin–Szenna-dombról.109

Kisvárda–TV-torony lelőhelyen 1992–1993-ban tárták fel a régió első ismert korai szláv településrészletét, Istvánovits Eszter vezetésével. A viszonylag kis felületre kiterjedő ásatás során három földbe mélyített padlójú házat bontottak ki, melyek alapterülete átlagosan 3,5×3,5 méter volt. Bejárat vagy oszlophelyek nyomai egyik házban sem kerültek elő. Egymáshoz hasonló szerkezetet mutatott a 3. és 4.

ház, ÉÉNy-i sarkukban agyagkemence maradványait figyelték meg, padlójukon elszórva égett köveket, agyagrögöket, állatcsontokat találtak.110 A 6. sz. ház ÉK-i és ÉNy-i sarkaiban két kemencét, déli részén pedig egy tűzhely nyomait is meg tudták figyelni.111

A településrészlet leletanyaga meglehetősen szegényes, jórészt kézzel formált prágai-típusú kerámiából áll. Az edényeken kívül nagy számban találtak agyagcipókat is, melyek a feltáró véleménye szerint kemence építőanyagaként funkcionálhattak.112

Istvánovits Eszter értékelése szerint a Lázári-Piskolt csoport nem túl nagy számú szláv lakossága a korai avar korban erőszakos áttelepítés révén kerülhetett a területre, valószínűleg határvédő szerepet tölthettek be.113 Ez indokolhatja a települések viszonylag rövid ideig tartó fennállását is: a nyugat-Bug-vidéki anyaterületekkel (Ripnyev-csoport) való kapcsolat megszakadása után a leletanyag folyamatossága is megtörik a 7. század végére. Így véleménye szerint a 6–7. században a

106 ISTVÁNOVITS 2001.

107 SAMU 2012. Köszönettel tartozom Samu Leventének, hogy szakdolgozata kéziratát rendelkezésemre bocsátotta.

108 SAMU 2017.

109 PINTÉR-NAGY–WOLF 2017; PINTÉR-NAGY 2018.

110 ISTVÁNOVITS 2001, 167–171.

111 ISTVÁNOVITS 2001, 174–175.

112 ISTVÁNOVITS 2001, 178.

113 ISTVÁNOVITS 2001, 178.

26

vidéken a szláv népesség elenyésző létszámban volt jelen, az avaroknak alávetett helyzetben.114

Kisvárda–Aldi lelőhelyen 2008-ban végeztek feltárást a Jósa András Múzeum munkatársai. Itt újabb 13 korai szláv objektum került elő, melyek elhelyezkedésüknél fogva minden bizonnyal Kisvárda–TV-torony településéhez tartoztak. A telepjelenségek és a bennük feltárt leletanyag – ezek alapvetően nem különböznek Kisvárda–TV-toronytól – értékelését Samu Levente végezte el.115

Szintén Samu Levente dolgozta fel a Sajószentpéter–Vasúti őrháztól északnyugatra elnevezésű lelőhelyen előkerült két, feltehetően korai szláv objektumot, melyek csekély számuk ellenére szerkezetileg és leletanyagukat tekintve is változatos képet mutatnak a kisvárdai lelőhelyhez képest. Az egyik sajószentpéteri, kérdéses funkciójú objektum (ház vagy gazdasági épület) feltehetően a földfelszínre épült. A telepjelenségek gazdag kerámiaanyagot tartalmaztak, melyben a fazekak mellett tál, bögre és fedő töredékei is megtalálhatók. Agyagcipók viszont nem kerültek elő.116

Kis számú, szórvány, feltételezhetően a korai szlávokhoz sorolható kerámiaanyag és néhány agyagcipó került elő Garbolc–Meggyesi tanya és Tákos–

Tetemes-dűlő lelőhelyekről.117

Samu Levente a fenti lelőhelyek kerámiaanyagát – beleértve Kisvárda–TV-tornyot is –Magyarországon elsőként metrikus módszerrel dolgozta fel, azaz a tálak és fazekak aprolékosan kidolgozott numerikus jellemzőit matematikai képletek alkalmazásával próbálta meg értékelni és csoportosítani, kizárva (vagy legalábbis minimálisra csökkentve) ezáltal a szubjektív értékelés okozta esetleges tipológiai pontatlanságokat. Vizsgálata során arra a – talán nem is meglepő – következtetésre jutott, hogy a lelőhelyek kerámiaanyagának nagy része nem sorolható be az etalonnak tartott Ruszanova-féle tipológiai rendszerbe.118 A településrészletek feldolgozójuk szerint a 6. század végére–7. század első harmadára keltezhetők.119

Pácin–Szenna-dombon 2007-ben Wolf Mária végzett feltárást, melynek során 229 darab 6–9. századra keltezhető telepobjektum és 20 hamvasztásos sír került

114 ISTVÁNOVITS 2001, 180.

115 SAMU 2012, 66–86, 111–116.

116 SAMU 2012, 88–94, 103–111.

117 SAMU 2012, 117–118.

118 SAMU 2012, 118.

119 SAMU 2012, 150.

27

napvilágra. A lelőhely feldolgozása és pontosabb periodizációja jelenleg folyamatban van. Pintér-Nagy Katalin a település 6–7. századi fázisából 9 házat közölt, melyekben kézzel formált fazekak mellett sütőtálak- és tepsik, illetve kis számban agyagcipók is előfordultak.120 A lakóépületek vélhetően boronaházak voltak.121

A pácini település több szemponból is jelentős. Jelenlegi tudásunk szerint ez az egyetlen ismert bodrogközi korai szláv település.122 A lelőhely vélhetően egészen a 9. századig kontinuus, ami szintén unikális jelenségnek számít.123 Mindemellett a sikerült megtalálni a hozzá tartozó temetőt is.