Salak

A területen 59 kis méretű salakdarabot találtak. Ezek közül 35 darab vassalaknak, 24 feltételesen agyagsalaknak határozható meg. Az apró salakdarabok szórványosan, különösebb koncentrálódás nélkül kerültek elő, meghatározott objektumtípushoz nem köthetők. A vasssalakdarabok előfordulása valószínűsíti, hogy a településen vasművesség folyt, azonban erről nem lehet érvényes megállapításokat tenni.

5.2.2.6. Csonteszközök

Az Árpád-kori településen 60 csonttárgy 119 töredéke került napvilágra. A csonteszközök viszonylag nagy mennyisége azonban megtévesztő: legtöbb esetben

168

apró csontszilánokról van szó, melyek kifényesedett felülete rendszeres használatukra utal, de funkciójuk nem állapítható meg.

A csonteszközök nagy része ló- vagy szarvasmarhacsontból készült. A lócsontokat elsősorban korcsolyának használták (ezek különösebb megmunkálást nem igényeltek), szarvasmarhacsontból bőrmegmunkáló eszközöket – hosszúcsontokból árakat, bordákból kaparókat – készítettek. Szintén árakat készítettek juh- és kecskecsontokból, illetve két esetben (86. ház és 422. árok) dobókockaként használt csigacsontot találtak.

A csontleletek közül kiemelendő egy házi lúd könyökcsontjából készített díszítetlen tűtartó, amely a 25. (bizonytalan funkciójú) objektumban került elő (204.

tábla 5.). A 100. gödörben egy megmunkálás nyomait mutató gimszarvasagancs-darabot találtak, funkciójára nem lehet következtetni. Sertés megmunkált csontja mindössze egyetlen objektumból ismert: a 165. gödörből valószínűleg tűként használt szárkapocscsont darabja került napvilágra.

5.2.2.7. Fémtárgyak

A lelőhelyen 21 vastárgy töredékei kerültek elő. Közülük három leletet érdemes kiemelni, melyek közül egy kovácsolt vas, ép szalu érdemli a legtöbb figyelmet (204.

tábla 1.).

A szalu a 86. ház betöltéséből került elő. A tárgy szokatlanul kis méretű:

maximális hossza 5,5 cm, ebből a penge hossza 2,5 cm és szélessége 3 cm. Tehát a penge a köpű síkjánál alig szélesebb, a szalunak gyakorlatilag nincs válla, ami a kora Árpád-korra jellemző formának tekinthető. A szóban forgó objektum, illetve az azt felülrétegző 86.02. számú külső kemence betöltése sem tartalmazott egyéb értékelhető leletanyagot (például bordás/hengeres nyakú edényt, bográcsot vagy fogaskerékmintával díszített kerámiát), így a tárgy kontextusa nem segít annak közelebbi időrendi elhelyezésében a kora Árpád-koron belül.

A szalu elsősorban famegmunkálás során használt eszköz, melynek tipológiai besorolása gyakran a mai napig is gondot okoz, tekintettel arra, hogy e tárgyak a kapákkal mutatnak formai hasonlóságot.⁵³⁹

539 Funkciója meghatározásáról: KOVÁCS 1981, 92; KOVÁCS 1984, 36., emellett a terminológiai problémákról: MÜLLER 1975, 81–82. (Mindketten Erdélyi István észak-mongóliai terepmunkájára hivatkozva: ERDÉLYI 1965, 464.)

169

Magyarországon Árpád-kori településről – a jelen darabot kivéve – eddig mindösszesen két szalut publikáltak. Az egyik – Méri István által „ösztökének”

nevezett – példány Tiszalök–Rázomon került elő,⁵⁴⁰ egy másik darab Bakonyszentlászlóról származik.⁵⁴¹

A tárgytípus nem ismeretlen avar és honfoglalás kori sírleletekből, kutatástörténetének összegzését (kelet-európai kitekintéssel) először a 8–9. századi mohácsi vasdepó kapcsán Müller Róbert,⁵⁴² majd Kovács Laszló⁵⁴³ adta, utóbbi a hajdúböszörményi 10. századi sír kapcsán kiegészítve – csak az avar korra vonatkozó – gyűjtésével. Eszerint az avar kori példányok (melyek a Kárpát-medencében a korai avar kortól fellelhetők) hossza 9 és 11 cm között mozog.⁵⁴⁴ A hajdúböszörményi 10.

századi példány tördékes mivolta miatt annak eredeti mérete nem állapítható meg.⁵⁴⁵ Egy-egy szalu került elő a karos–eperjesszögi II. honfoglalás kori temető 9. és 60. sírjából. Előbbi 8,7 cm,⁵⁴⁶ utóbbi – ennek pengéje töredékes – 8,1 cm⁵⁴⁷ hosszú.

A hajdúszoboszló–árkoshalmi 10–11. századi temető 112. és 220. sírjában egy 9,3 cm,⁵⁴⁸ illetve egy 10,6 cm⁵⁴⁹ hosszúságú példány látott napvilágot. További két példány ismert a tiszaeszlár–bashalmi I. temető 10. (D) sírjából (ez elveszett),⁵⁵⁰ illetve Gic–Szőlőhegyről (leletkörülményei tisztázatlanok).⁵⁵¹ Méretükről nincs információnk.

A rozsrétszőlői példánnyal együtt tehát tudomásom szerint összesen 11 szalu ismert a Kárpát-medencéből honfoglalás- és kora Árpád-kori kontextusból, közülük 7 darab – valószínűleg 10. századra datálható – temetőből, 4 településről⁵⁵²

540 MÉRI 1952, 62. A tiszalök–rázomi településen előkerült 11. századi szalu hossza 9,7 cm (KOVÁCS 1984, 51.). A példány nem szerepel Langó Péter 2010-ben megjelent, 10–11. századi településeinken talált fémleleteket tartalmazó gyűjtésében: LANGÓ 2010, 263.

541 KOVALOVSZKI 1996, 417. A tárgy közelebbi leletkörülményei ismeretlenek, a publikációban a feltáró mindössze a szalu lelőhelyét, illetve fényképét közli.

542 MÜLLER 1975, 81–83, 86–87, 89.

543 KOVÁCS 1981, 94–101; KOVÁCS 1984, 35–51.

544 KOVÁCS 1984, 40–46.

545 Csak a köpű hossza (4,5 cm) mérhető: KOVÁCS 1984, 28.

546 RÉVÉSZ 1996, 17, 237.

547 RÉVÉSZ 1996, 30, 321.

548 M. NEPPER 2002, 75. (Ill. 53. tábla)

549 M. NEPPER 2002, 94. (Ill. 91. tábla)

550 DIENES 1957, 25; RÉVÉSZ 1996, 185; TÓTH 2014, 236–237.

551 HÍDVÉGHI 1912, 320–322; RÉVÉSZ 1996, 185; S. PERÉMI 1998, 36; TÓTH 2014, 237

552 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, lelőhelyünk közeléből egy további, publikálatlan, Árpád-kori településen talált, a feltáró által szalunak meghatározott tárgy is ismert. 2008-ban Nyíregyháza–

Pazonyi út-Aldi lelőhelyen Lukács József vezetett ásatást, melynek során egy Árpád-kori településrészletet tárt fel. A telepobjektumok között egy sekély gödörben egy vastárgydepót találtak,

170

származik. A tárgyak méreteihez képest a rozsrétszőlői szalu a maga 5,5 cm hosszával és 3 cm széles pengéjével kirívóan aprónak számít. A penge csorba, ami a tárgy intenzív használatára utal, ugyanakkor egykori hossza egyértelműen meghatározható. Kis mérete miatt nehéz választ adni egykori funkciójára,⁵⁵³ talán aprólékos famegmunkálási feladatok során alkalmazták.

Révész László véleménye szerint a honfoglalás kori sírokban talált szaluk nem rituális, sokkal inkább valóban munkavégzéssel kapcsolatos szereppel bírtak. A velük együtt előkerült gazdag mellékletek azt mutatják, hogy tulajdonosaik a közösség megbecsült tagjai voltak, akik kézműves tevékenységet (is) végezhettek.⁵⁵⁴

A kutatás jelenlegi állása alapján úgy tűnik, a késő Árpád-korban már felhagytak a szaluk használatával.⁵⁵⁵ Azonban néhány, formailag hozzájuk hasonló példány ismert a késő középkorból és a korai újkorból. Müller Róbert a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből egy (valószínűleg Nagyszékelyről származó) kapát publikált, amelyet véleménye szerint fafaragásra használtak. A tárgyat a késő középkorra keltezi.⁵⁵⁶ Gere László egy általa szalukapaként (kapocska) definiált tárgyat publikált az ozorai vár egyik kora újkori árkából.⁵⁵⁷ Mindkét tárgyban közös, hogy pengéjük a nyél felé hajlik, illetve hosszúságuk meghaladja az avar és Árpád-kori példányokét.⁵⁵⁸

A rozsrétszőlő településen feltárt szalu tehát ebben a kontextusban nem bír keltezőértékkel, legalábbis e tárgytípus jelenlegi kutatás szerinti datálását nem

melyben többek között egy 10,5 cm hosszú, 5 cm széles pengéjű vas szalu látott napvilágot. A depó és egy markáns pusztulási réteg megléte miatt a feltáró a település tatárjárás kori elhagyását valószínűsíti, amit az ott talált kerámiaanyag jellemzői ugyan nem zárnak ki, de – kimondottan szegényes mivoltukból adódóan – nem is támasztják alá. A szóban forgó szalu válla szokatlanul széles, köpüje nyitott, a tárgy összességében a késő avar kori szalukra emlékeztet. A Pazonyi úti depó keltezése és az Árpád-kori településsel való kapcsolata tisztázásra vár. Dokumentáció: JAM Adattár, 2008.15.; 2009.167. Az anyag leltározatlan. Köszönöm Lukács Józsefnek, hogy az információ közléséhez hozzájárult.

553 A szaluk famegmunkáló eszközként való értelmezése mellett a korábbi szakirodalomban a tárgytípust többek között kapaként, vésőként vagy ösztökeként tárgyalták. Ehhez ld. KOVÁCS 1984, 35–38, a vonatkozó irodalommal.

554 RÉVÉSZ 1996, 186.

555 MÜLLER 1975, 83. Kiemeli, hogy a tatárjárás során, majd később, a török korban elpusztult településeken nem találkozunk szalukkal, így azokat késő középkorban valószínűleg már nem használhatták. Ugyanitt a szaluk közé sorol egy, Nováki Gyula által Kőszegfalváról publikált, 11–12.

századra keltezett példányt. Az eredeti publikációból azonban egyértelműen kiderül, hogy a jelzett tárgy valójában kapa: NOVÁKI 1986, 47, 73: 6. tábla 9a–b.

556 MÜLLER 1982, 356.

557 GERE 2003, 50, 178.

558 Nagyszékely: 14 cm (MÜLLER 1982, 356); Ozora: 13,2 cm (GERE 2003, 50, 178.).

171

pontosítja. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a kora középkori szaluk és kapák újbóli összegyűjtésének, illetve tipológiájuk további pontosításának szükséges mivoltára.⁵⁵⁹

A 43. külső kemence előtérgödrének betöltésében egy 5 cm hosszú, köpűs, szakállas vas nyílhegyet találtak (204. tábla 2.). Mellette többek között fogaskerékmintával díszített kerámiatöredékek kerültek elő, ez alapján feltételezhető, hogy az objektum betöltődése legkorábban a 11. századra datálható. E tárgytípus meglehetősen ritkának számít a Kárpát-medencében. Egy párhuzama lelőhelyünk közeléből, Nyíregyháza–Oros, Megapark honfoglalás kori temetőjéből látott napvilágot.⁵⁶⁰ Gáll Erwin 2013-ban publikált egy szórvány, szakállas, köpűs nyílhegyet Magyarpécska–Nagysánc lelőhelyről.⁵⁶¹

A 104.01. gödörben egy 24 cm hosszú, letört hegyű, kovácsolt vas rövidkaszát találtak (204. tábla 4.). Lelőhelyünk közeléből, Kállósemjén–Két-Erdő-közti dűlő Árpád-kori településéről ismerünk hasonló példányt, melyet Bíró Annamária dolgozott fel.⁵⁶²

A rozsrétszőlői település fémtárgyai között található még 3 nyéltüskés vaskés, melyek közül az egyik szórvány, a másik kettő a 24. és a 76. házakból került elő (205. tábla 3–4.). A tárgyak hossza átlagosan 10 cm, a pengék legnagyobb szélessége 0,8–1,3 cm. A 24. házban talált kés középső, a 76. objektumból előkerült példány felső nyélállású, mindkét tárgy egyenes hátú.

A fennmaradó vastárgyak apró lemezek, valószínűleg vasalások töredékei (ld.

például 205. tábla 1–2.).