Díszítés

A fazékanyag nagy részét díszítéssel látták el: katalógusomban 204 leltári számon 320 díszített oldal- és/vagy peremtöredék található. A kiszerkeszthető profilú edények szinte teljes hiánya ellenére valószínűsíthető, hogy leggyakrabban az edények felső háromnegyed részét látták el díszítéssel, ami a korszak edényanyagával összevetve átlagosnak mondható.

A településről ismert díszítéstípusok szintúgy tipikusak a késő avar kori leletanyagban:

szinte kizárólag egyenes és hullámvonalkötegekkel, illetve ezek kombinációival találkozunk, melyeket általában 5–7 fogú fésűvel karcoltak be. 3 edényt láttak el girlandmintával a vállrészen, közvetlenül a perem alatt (164. tábla 1–3.). Kis számban megtalálhatók egyenes vonalakkal sűrűn bekarcolt felületű töredékek is. Egy esetben figyeltem meg a vállon fésűvel beszurkodott, ferde, egymással párhuzamos vonalakat (50.

objektum). Belső peremdísszel (girland, illetve hullámvonalköteg) 8 edénynél találkoztam.

A rozsrétszőlői avar kori edényanyag díszítéséről elmondható, hogy a lelőhely Árpád-kori fazekaihoz képest kimondottan igényes, esztétikusan kialakított mintákról van szó. Ez részben az edények jó minőségű felületkezelésének köszönhető, ugyanakkor megállapítható, hogy az avar kori fazekasok több szempontból is jobb minőségű árut készítettek, mint a kora Árpád-korban élő rozsrétszőlői utódaik.

122 5.1.2.2. Orsógombok

A lelőhelyen 9 agyagból készült orsógomb vagy azok töredékei kerültek elő. Közöttük egyaránt megtalálhatók bikónikus (6 db) és lekerekített oldalfalú (3 db) példányok is. A 88.

árokban (205. tábla 8.) és a 113.01., illetve 640. házakban talált darabok díszítetlenek, a maradék 6 orsógomb felületén sűrűn bekarcolt vonalak (133. objektum) vagy cikcakkvonalak (54., 113.01., 122.02., 123. objektum: 166. tábla 12, 18.), illetve ezek kombinációi (88/91. objektumok közötti szórvány) figyelhetők meg. A 123. objektumban előkerült egyik példány oldala bordákkal tagolt (166. tábla 19.).

A szóban forgó orsógombok átlagos magassága 2 cm, átmérőjük 2,5–3 cm között mozog.

5.1.2.3. Kövek

A késő avar kori településen 41 objektumból 102 kőtöredék került napvilágra.

Megállapítható tehát, hogy majdnem mindegyik objektum betöltése tartalmazott kőanyagot. Ugyanakkor számottevő mennyiségű kő egyik objektumból sem került elő, a legtöbbet, összesen 14 darabot a 640. házban találták. Egyedül a 123. és 285. házakból előkerült égett kövek állhattak kapcsolatban kemencékkel. Pontos szerepük a tüzelőhelyek pusztulása miatt nem állapítható meg, annyi biztos, hogy a 285. ház esetében nem beszélhetünk kőkemencéről, illetve a 123. házban egy nyílt tűzhely volt kövekkel körberakva. A többi objektum betöltésében a kőanyagot különösebb koncentrálódás nélkül találták.

A kövek igen apró méretűek, leghosszabb felületük általában a 10 cm-t sem éri el, a legnagyobb példány (14,5x6,5x4 cm) a 78. objektumból ismert. Alakjuk legtöbbször amorf, néhány sima felületű darabról feltételezhető, hogy egykori malomkő töredékeiről van szó. A 132. objektumból egy apró, simára csiszolt felületű fenőkő került elő.

A lelőhelyről kiválasztott 17 kődarabon 2011-ben Dr. Rózsa Péter vezetésével (Debreceni Egyetem TTIK, Földtudományi Intézet) kőzettani vizsgálatokat végeztek.

Közülük négy darab származik késő avar kori objektumból (113. és 640. házak). A vizsgált kövek közül kettő példány salakosodott andezit és kettő riolittufa. Lelőhelyük a Tokaji-hegység vagy a Kárpátalja mai határmenti, vulkáni kőzetes területein található. Rózsa Péter szerint a kövek nem bányahelyekről, hanem felszíni sziklakibbukanásról, hordalékból

123 származnak.⁴⁷⁶

A lelőhelyünk közelében, Hajdúnánás–Mácsi-dűlő késő avar kori településén végzett feltárások során alföldi viszonylatban nagy mennyiségű, 1038 kőtöredéket találtak.⁴⁷⁷ Ennek kapcsán nemrégiben Bajkai Rozália foglalta össze⁴⁷⁸ a késő avar és korai Árpád-kori településeken előkerült kőanyag – sajnos igen rövid – kutatástörténetét. A mácsi-dűlői kövek közül több mint 120 darabon végeztek kőzettani vizsgálatot,⁴⁷⁹ eredményük egyelőre publikálatlan.

5.1.2.4. Patics

A lelőhelyről 23 késő avar kori objektumból 85 paticsdarab került a múzeumba. A töredékek nem mutatnak koncentrációt egy objektumban sem, a legtöbb – összesen 13 darab – az 56. objektumból került napvilágra. Általában rossz megtartásúak, méretük kicsi:

a legnagyobb patics hosszanti oldala sem haladja meg a 7 cm-t. Apró méretük, amorf alakjuk miatt funciójukra nem lehet következtetni, lesimított felületű darabok elhanyagolható mennyiségben fordulnak elő. Kevés példányon figyelhetők meg növényi lenyomatok, ezekben az esetekben lágy szárú növényről van szó.

5.1.2.5. Vas- és agyagsalak

A településen 11 objektumban összesen 87 apró salakdarab látott napvilágot. Közülük 40 példányt vassalaknak, 47 darabot szilikátsalaknak (agyagsalaknak) határoztam meg. A vassalakdarabok a lelőhely területén nem mutatnak koncentrálódást, ellentétben az agyagsalakokkal: közülük 20 példány a 21. kút betöltésében, 19 pedig a 78. gödörben látott napvilágot. (Ez utóbbi objektum kifut a szelvényből, így nem lehetett teljesen feltárni.)

A viszonylag csekély késő avar kori objektumszám ellenére a salakdarabok sűrű előfordulása mindenképpen figyelemre méltó, vasműves tevékenységet jelez.

476 RÓZSA 2011, o.n.

477 BAJKAI 2016, 419.

478 Ld. BAJKAI 2016.

479 BAJKAI 2016, 420.

124 5.1.2.6. Csonteszközök

A késő avar kori objektumokból mindössze 9 csonteszköz töredéke került elő. Sérült, apró mivoltuk miatt funkciójuk több esetben csak feltételesen határozható meg.

A 26. kútból egy 2 helyen átlyukasztott (kb. 1 cm-es átmérőjű, szabálytalan lyukak), valószínűleg eszköznek szánt (de elrontott) juh lábkozépcsont-darabja került elő. A 113.01., 123. és 640. házakban egy-egy árat vagy azok darabjait találták, ismert továbbá egy szórvány, kontextusa alapján feltételesen a jelzett időszakra keltezhető példány is.

Talán csontkorcsolya került elő a 151. gödörből, bordából készült bőrmegmunkáló kaparók pedig a 113. és 640. házakból.

Az eszközök ló, szarvasmarha, illetve juh vagy kecske, esetleg sertés csontjaiból készültek (ez nem minden esetben dönthető el), közülük egyik állatfajta felhasználása sem tűnik dominánsnak, ami ilyen kis mennyiségű tárgy esetében nem is várható el.

5.1.2.7. Fémtárgyak

A lelőhelyen összesen 3 vastárgy töredékei kerültek elő. A 132. gödörből egy 15 cm hosszú, derékszög alakban meghajlított, egyik végén rombusz alakban kiszélesedő vaslemezt találtak, amely valószínűleg vasalás lehetett. A 640. házban egy nagyjából 3,5x2,5 cm méretű, téglalap alakú vascsat került napvilágra (204. tábla 3.). A csatkarika és a nyelv egyaránt téglalap átmetszetű. Az 50. gödör melletti nyesésből egy vashuzal – talán vasszeg – apró darabjai származnak, ezeket a kontextusuk alapján kelteztem a tárgyalt időszakra.

5.1.3.AZ M3148B. LELŐHELY KÉSŐ AVAR KORI FÁZISÁRÓL

A kutatás jelenlegi állását tekintve semmi sem mond ellent annak a hipotézisnek, miszerint a szóban forgó település avar kori leletanyaga a késő avar kor legvégére – feltételesen a 9. századra (is) – keltezhető. A kerámiaanyag szinte kizárólagos lassúkorongolt volta (93 %) egyértelműen az avar kor végét jelzi. Mint feljebb bemutattam, a kutatás által a 9. századra keltezett edények formai és díszítésbeli jellemzői eltérő képet mutatnak, ez azonban (a települések feldolgozóinak szubjektív benyomásai mellett) betudható a korszak kerámiaművességében jelenlevő regionális különbségeknek.

Lelőhelyünk közelében az utóbbi időben feltárt késő avar kori településrészletekkel Bajkai Rozália és Gergely Katalin foglalkozott. Utóbbi Nagykálló–Harangod településről közölt

125

egy boronaházat, melyet a lassúkorongolt kerámiaanyag domináns mivoltára hivatkozva keltez a 8. század végére – 9. századra.⁴⁸⁰ Bajkai Rozália Hajdúnánás–Mácsi-dűlő lelőhely kerámiaanyagában a következő jellemzők alapján állapít meg 9. századi horizontot:

lassúkorongolt, rövid, erősen kihajló perem, esetenként belső peremdísz, vízszintes bekarcolt vonalak és hullámvonalak kombinációja, egymásra karcolt, vízszintes vonalkötegek, gömbös test vagy széles váll.⁴⁸¹ Ugyanő a szomszédos M3 214. lelőhely avar korának legkésőbbi, 3. fázisát a lassúkorongolt, rövid, erősen kihajló peremű, nyakban megtörő, a vállon esetenként girlandmintával ellátott, belső peremdíszes edények, valamint a kézzel formált fazekak szinte tökéletes hiánya alapján keltezi a 8. század végére – 9.

századra.⁴⁸²

A 148b. lelőhely kerámiaanyagának vizsgálata során a település lassúkorongolt kerámiájáról szerzett tapasztalataim a fent bemutatott rendszerbe beleilleszthetők, ugyanakkor a leletanyag viszonylag kis száma és az objektumok erősen bolygatott volta nem teszi lehetővé, hogy a Bajkai Rozália által megállapított kronológiai kereteket tovább pontosítsam.

Mi mondható el tehát a 148b. lelőhely késő avar fázisáról? A település értékelésének kulcsa a szomszéd dombháton feltárt 214. lelőhely avar kori településével való összehasonlításban rejlik. Az ott előkerült telepjelenségeket Bajkai Rozália három kronológiai fázisra osztotta. Ezek közül a 148b. avar objektumainak kerámiaanyaga a 214.

lelőhely 3. fázisával áll párhuzamban. Tehát mindkét domb lakott volt az avar korban, a 214. lelőhely területe a 7–8. század fordulójától az avar kor végéig, a 148b. lelőhely térsége viszont kizárólag az avar kor végén. Véleményem szerint ez utóbbi lelőhely – elsősorban a szuperpozíciók alapján – a késő avar koron belül két fázisban volt használatban. Az itt feltárt csatornarendszer a késő avar korban funkcionált, a szomszéd, 214. lelőhely dombján élő avar lakosság állattenyésztési/mezőgazdasági tevékénységének eszközeként. Az árkok kiterjedése és szerkezete alkalmassá teszi őket arra, hogy az esővíz gyűjtése és elosztása révén a domb területének egészét öntözhessék belőlük. Az árkok hossza nem ismert, de így is felmérhető, hogy több hektárnyi parcellát jelölnek ki és határolnak.

Használatukat a késő avar kor végén fejezhették be. Ekkor a 214. lelőhely

480 GERGELY 2017, 366–367.

481 BAJKAI 2012a, 13.

482 Ld. BAJKAI–TAKÁCS M. 2015, illetve az azonos címmel elhangzott konferenciaelőadás alapján. Ezúton is köszönöm Bajkai Rozáliának, hogy megosztotta velem az M3 214. lelőhely feldolgozása során szerzett tapasztalatait.

126

településéről a lakosság (vagy annak egy része) átköltözött a 148b. legdélibb, a legalsó árokszakaszoktól D-re eső területére. Ezzel egyidőben vagy ezután nem sokkal betemették őket, és a lakosság elkezdett az árkok helyének közvetlen közelébe, illetve néhány esetben a betöltésük fölé települni. Ez az elképzelés magyarázatot ad arra, hogy miért került elő az árkok betöltéséből igen kevés kerámia: más korszak telepobjektumai csak elvétve fordulnak elő a lelőhely ezen részein, így az árkok kiásása és betemetése során csak – régészeti szempontból – szűz talajt bolygattak meg, használatuk idején pedig nem települést, hanem gazdasági területeket (talán réteket, legelőket) határoltak.

A késő avar település felhagyásának időpontja együtt vizsgálandó a lelőhely Árpád-kori fázisának történetével. A problémára lentebb térek vissza.

5.2.A KORA ÁRPÁD-KORI (10–12. SZÁZADI) TELEPÜLÉS ELEMZÉSE

5.2.1.A TELEPÜLÉS OBJEKTUMAI

Az M3 148b. lelőhelyen 281 darab 10–12. századi objektumot tártak fel. A vizsgált területen előkerült objektumok 82,2%-a (231 darab) tartalmazott leletanyagot. 50 objektumból nem kerültek elő korhatározó leletek vagy elvesztek, de összefüggéseik alapján nagy valószínűséggel a jelzett korszakra lehet őket datálni.

Az Árpád-kori objektumok nagyjából fele (142) gödör, de szép számmal képviseltetik magukat a házak (49) és a külső kemencék (37), valamint kemencebokrok (23). Nem elhanyagolható az árkok száma (26) sem, ez esetben azonban a mennyiség megállapítása félrevezető, hiszen – mint lejjebb látni fogjuk – valójában több kis méretű árokról van szó,

127

melyek nem árulkodnak komolyabb településszervezési vagy vízelvezetési szisztémáról.

Mindössze 1 kút és további 3, bizonytalan funkciójú objektum datálható a korszakra (ld. a mellékelt diagramot).

5.2.1.1. Lakóépületek

Általános jellemzők

A lelőhelyen 49 darab 10–12. századi lakóépítmény került elő (3. táblázat). A feltárt házak közül 3 kifut a szelvényből, illetve a gyakori szuperpozíciók miatt több objektumról csak részleges információk állapíthatóak meg. A házak többnyire téglalap (ritkábban négyzet) alaprajzúak, faluk közel függőleges, átlagos mélységük a folt jelentkezésétől számítva 20–50 cm. Az oldalfalak hossza rendszerint 3,3–3,7 m, alapterületük 10–13 m² között mozog (ld. a mellékelt táblázatban). A legkisebb épület területe 295x202 cm, azaz 5,9 m² (66. objektum), a legnagyobbé 440x350 cm, tehát 15,4 m² (102. objektum). A 291.

ház déli sarkából mintegy fél méter hosszú „nyél” nyúlik ki. Hasonló házakat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Székely határából Gergely Balázs publikált.⁴⁸³ A feltárók lakóépítménynek határozták meg a 639. számú, téglalap alaprajzú objektumot, de szokatlanul kis alapterülete (2,55 m²) alapján e funkció kétséges.

A lakóobjektumok betöltése gyakran vörösre égett agyagos, kormos, hamus, ami utalhat arra, hogy pusztulásukat tűz okozhatta. Sajnos egy esetben sem figyelhető meg, hogy az épületeket leégésük után érintetlenül hagyták volna. Az objektumok betöltésében nagyobb mennyiségű átégett tapasztás, elszenesült famaradvány nem került elő. Szintúgy hiányoznak az „ottfelejtett” fémtárgyak és edények, így – pusztán a betöltésbe keveredett kerámiatöredékek alapján – nem lehetséges a háztartások teljes (vagy akár részleges) edénykészletének rekonstruálása sem. Bármilyen okokból is hagytak fel a házak használatával, földbe mélyített részüket azok betemetése előtt gondosan kiürítették.

Az objektumokban feltárt kemencéket egy kivételével agyagból tapasztották, ezeket legtöbbször a házak DNy-i vagy DK-i sarkában találták meg. Felmenő agyagfalazatuk szinte minden esetben megsemmisült (helyenként 5–20 cm magasságig megfigyelhető), a sütőfelületek viszont általában épségben megmaradtak, aljukat gyakran tapasztották ki kerámia-, illetve állatcsonttöredékekkel. A platni megújítása 6 házban figyelhető meg, további 4 esetben a kemence előterében vagy a vele átellenes oldalon nyílt tűzhely

483 GERGELY 2005.

128

maradványait is feltárták. A 173. házban 2 kemencét találtak. 7 ház kemencéjét félig a ház oldalfalába vájták, a 39. és a 302. házban talált kemencéket egy 6–8 cm vastag padkára építették, melyet a feltárók szerint az altalajból hagytak meg. A 302. ház kemencéje nem közvetlenül az oldalfal mellett, hanem attól kb. 20 cm távolságba építve helyezkedett el (16. tábla 1–4; 102. tábla). Néhány ház gödrét – és esetleg kemencéjét is – felhasználták egy későbbi külső kemence üzemeltetése során.⁴⁸⁴ 6 épületből nem került elő sem tűzhely, sem kemence, ennek ellenére lakóházként való használatuk nem zárható ki.

A házak bejáratát 3 esetben sikerült bizonytalanul regisztrálni, kettőt a D-i, illetve DNy-i vagy DDNy-i oldalon (ezekben az esetekben az ÉK-i és ÉNy-i sarkokban helyezkedett el a kemence), illetve egyet – a 117. objektumét – a DK-i sarokban. Ez utóbbi helyen lehetett a legjobban megfigyelni az objektum beugró sarka mellett, a D-i oldal mentén egy kb. 1 m széles, enyhén lejtő, letaposott felület nyomait (10. tábla 3; 65. tábla).

Ha azt a megfigyelést vesszük alapul, miszerint a bejárat legtöbbször a kemence szájával szemközti oldalon helyezkedett el, úgy annak helyével a K-i vagy Ny-i oldalakon kell számolnunk. Érdemes összevetni a bejáratok elhelyezkedését a területen uralkodó széliránnyal. A Nyírségre az északi szélirány a jellemző,⁴⁸⁵ így a bejárat keleten vagy nyugaton való kialakítása arra utalhat, hogy el akarták kerülni a huzatot. Ezt jelezheti a házak szinte kizárólagos É–D-i tájolása.

A házak kevesebb mint felében sikerült padlóra utaló nyomokat találni. Keményre döngölt padlómaradványt azonban ritkán figyeltek meg, a járószint általában kis területen letaposott, vékony foltokban maradt meg.

4 házban tártak fel ún. „ülőgödröket”, ezek minden alkalommal a kemencével ellentétes sarok közelében helyezkedtek el, azaz 3 az ÉK-i (10., 39., 302. ház), 1 az ÉNy-i sarok környékén (330. ház). A gödrök szabálytalan téglalap alaprajzúak, mélységük a padlótól számítva 30–40 cm, alapterületük átlagosan 30x60 cm.

Tartószerkezeti elemekkel rendelkező házak

A lakóépületek szerkezete nem mutat túlságosan változatos képet, rekonstruciójukat illetően kevés releváns információval rendelkezünk. A 20. ház É-i és D-i oldalának középtengelyében 1-1 oszlophelyet figyelték meg, ugyanilyen tartószerkezettel rendelkezett a 45. ház is. A 60. ház 2 ágasfája az ÉNy-i és DK-i oldalak közepén állt. E 3

484 A felhagyott házak gödreinek külső kemenceként való üzemeltetése nem egyedi jelenség az Árpád-korban, már Méri István is felhívta rá a figyelmet: MÉRI 1963, 273.

485 CHOLNOKY 2010, 158.

129

épület tehát az Árpád-kori településeken gyakori nyeregtetős, az oldalak hossztengelye mentén kialakított ágasfás-szelemenes lakóháztípust képviseli.

Két ház esetében (17. és 39. objektum) 9, illetve 3 apró, 10–15 cm átmérőjű karólyukat figyeltek meg, ezek azonban nem igazodnak az oldalfalakhoz, az objektumok padlójába szabálytalanul ásva helyezkednek el, így sem méretüknél, sem helyzetüknél fogva nem alkalmasak tető- vagy falszerkezet rekonstruálására. Szintén kérdéses a 325., 475. és 639. házban feltárt 1-1 sekély cölöphely egykori szerepe.

A legbonyolultabb tartószerkezettel az 531. épület rendelkezett, melynek a DNy-i,

„kemencés” részén kívüli 3 sarkában és mind a 4 oldalának középtengelyében 1-1 cölöphely került elő. Emellett egy további cölöphelyet tártak fel a ház közepén. Az épület valószínűleg részben földbe süllyeszett padlójú,⁴⁸⁶ cölöpvázas szerkezetű, sövény- vagy vesszőfonatos oldalú, felmenő falú házként rekonstruálható. Az oldalfalak bélésének, tapasztásának nyomait nem sikerült regisztrálni. A 8 cölöp elhelyezkedését tekintve kérdéses, hogy azok vajon állhattak-e egy időben, előfordulhat, hogy több építési fázissal számolhatunk. Az épület hosszú ideig való használatára, esetleg átalakítására mindenesetre semmilyen jel nem utal. A tetőszerkezetet illetően koszorúgerendás sátortető vagy nyeregtető is elképzelhető.⁴⁸⁷

Tartószerkezeti elem nélküli házak

A település fenti 8 házán kívüli 41 épület semmilyen régészetileg megfigyelhető tartószerkezetre utaló elemmel nem rendelkezett. Avar és Árpád-kori lakóépületek ágasfák nélküli gödreinek előkerülése nem számít szórványos jelenségnek. Létezésükre 1975-ben Poroszló–Rábolypuszta lelőhely kapcsán Szabó János Győző hívta fel a figyelmet,⁴⁸⁸ a háztípussal később Barabás Jenő nyomán Fodor István foglalkozott.⁴⁸⁹ Lázár Sarolta az Esztergom–Szentgyörgymező lelőhelyen megfigyelt hasonló épületek kapcsán a korábbi szakirodalmat áttekintve több rekonstrukciós lehetőséget is felvetett.⁴⁹⁰ Az utóbbi években megjelent anyagközlések és összefoglaló munkák alapján úgy tűnik, a kutatás egyre több

486 A gödör mélysége a folt jelentkezésétől számítva átlagosan 27–30 cm. A feltárási körülmények miatt az adat fenntartásokkal kezelendő.

487 KONDÉ 2015, 79–81, további irodalommal.

488 SZABÓ 1975, 46.

489 FODOR 1989, 31–33.

490 LÁZÁR 1998, 42.

130 figyelmet szentel e háztípusnak.⁴⁹¹

A kora középkori, oszlophelyeket vagy egyéb tartószerkezeti elemeket (legalábbis látszólag) nélkülöző lakóépületek esetében több rekonstrukciós lehetőség is felvetődik.

Első látásra kézenfekvőnek tűnik a néprajzi párhuzamok keresése: a Nyírség népi építészetéről átfogó képet nyerhetünk Dám László, Páll István és Gaál Ibolya műveiből.

A területen – akárcsak a Kárpát-medence más régióiban – a 19–20. században gyakran használtak állandó vagy ideiglenes lakhelyként verem- vagy gödörházakat,⁴⁹² melyek tetőzetét szalmával és náddal fedett fadorongokból, felmenő falukat – a gödörlakások esetén – tapasztott sövényből, nádból vagy vályogból készítették, esetleg karóval szilárdított sárfalat építettek.⁴⁹³ A tetőszerkezetek esetében a verem- és gödörházaknál egyaránt az ágasfás-szelemenes típus dominált, ugyanakkor a gödörházaknál az ollólábas/ollóágasos megoldás, illetve a koszorúgerendára támaszkodó szerkezet is ismert volt.⁴⁹⁴

Amennyiben tehát a néprajzkutatás eredményeire szeretnénk támaszkodni, a rozsrétszőlői lakóépületek esetében – tekintettel az ágasfák (látszólagos) hiányára – ollóágasos tetőszerkezet használatát kell feltételeznünk. Ebből indultak ki a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai, akik a Sóstói Múzeumfaluban jelen lelőhely 66.

házának feltárási dokumentációját alapul véve építettek fel egy, a néprajzi szakirodalomban halász- vagy pákászkunyhónak nevezett épületet. A rekonstrukció egy képzeletbeli Árpád-kori falu – Nyires – megépítésének programja keretében született további, részben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében feltárt épületek életre keltésével egyetemben. ⁴⁹⁵

A „seggenülő” 66. ház szarufapárjai a járószintre támaszkodnak, csúcsukat kettős lapolással kötötték egymásba, emellett keresztlécekkel erősítették meg őket. A tetőszerkezetet haránt irányban a belső oldalon viharlécekkel látták el. Viszonylag széles

491 A háztípus avar és Árpád-kori lelőhelyeinek folyamatosan bővülő listáit ld.: GALLINA–MOLNÁR 2004, 534; FODOR 2012, 712; GALLINA–GULYÁS–MOLNÁR 2014, 308; WOLF 2014, 33–34; KONDÉ 2015, 78–79.

492 A néprajzi terminológiában a földbe mélyített, ám felmenő fallal is rendelkező lakóépületekre a gödörház/gödörlakás, az épített fallal nem rendelkező házakra a veremház kifejezést használják. DÁM 1993, 137–138. E megnevezések a régészeti szakirodalomban is meghonosodtak, használatuk azonban gyakran pontatlan, ami terminológiai félreértésekhez vezet. Az Árpád-kori lakóépületek ma használt tipológiájának alapjairól: TAKÁCS 2006, kutatástörténetük legutóbbi összefoglalása: TAKÁCS 2010b; WOLF 2014.

493 Összefoglaló irodalom: PÁLL 1987, 9–37; DÁM 1993, 140–142.

494 DÁM 1993, 140; GAÁL 2004, 11–12.

495 A „Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program” keretében felépült skanzenről szóló kiadvány: PINTYE–TOMPA 2014.

131

hézagok hagyásával lécezték fel a tetőt, amely nádfedőt kapott. Az oromfalak tapasztott vesszőfonatokból készültek. A félig a ház oldalfalába vájt kemencét vesszőből készült vázra tapasztották.⁴⁹⁶ Noha az építők a 66. házat ideiglenesen lakott épülettípus illusztrálásának szánták, maguk is meglepődtek, hogy munkájuk milyen masszív konstrukciót eredményezett.⁴⁹⁷

A 66. házat készítői tehát veremházként rekonstruálták. A néprajzi szakirodalom szerint azonban az ollóágasos tetőszerkezet alkalmazása inkább a gödörházakra jellemző, ezért lelőhelyünk esetében a földbe mélyített padlójú, felmenő falazattal rendelkező háztípus elterjedt használata is joggal feltételezhető.

A régészeti szakirodalomban olvasható olyan vélemény is, miszerint a szóban forgó lakóépítmények ágasfás-szelemenes tetőszerkezettel rendelkezhettek: tartóelemeik a ház gödrén kívül helyezkedtek el, ezért itt szélesebb padkákkal, így nagyobb belső térrel számolhatunk.⁴⁹⁸ Ebben az esetben tehát szintén veremházként való értelmezésről beszélhetünk.

A házakban feltárt kemencék helyzetét vizsgálva – ami szerencsés esetben árulkodhat a fal- és tetőszerkezetről – a következő kép rajzolódik elénk: A lelőhelyen kizárólag agyagból tapasztott kemencéket tártak fel (41 darab), melyek közül a legtöbb szorosan az épület sarkába építve vagy részben az oldalfalba vájba került elő. Mindössze egyetlen esetben – 302. ház – figyelhető meg egy kb. 20 cm-es üres sáv a kemence oldala és a ház fala között. Ez utóbbi jelenséget boronaszerkezet nyomaként szokás értelmezni,⁴⁹⁹ míg a maradék 40 esetben a sütőalkalmatosság elhelyezkedése nem szolgáltat információt a házak szerkezetéről.

A tartószerkezeti elemek nélküli háztípus rekonstruálásának további lehetősége a

A tartószerkezeti elemek nélküli háztípus rekonstruálásának további lehetősége a

In document Egy kora középkori település a Nyírségben (Pldal 122-0)