2010-ben, a második Orbán-kormány első évében, mintegy a státustörvényben megfogalmazott nemzetegyesítési törekvések folytatásaként az Országgyűlés elfogadta az ún. kettős állampolgárságról szóló törvényt, amely jogszabályi keretek között tette lehetővé a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárság felvételének egyszerűsített eljárását: “[…]
225 Uo. 146.; A magyar kormány és a határon túli magyar kisebbségi közösségek 1989-es rendszerváltás utáni kapcsolatának alakulásáról lásd még Bárdi Nándor – Szarka László: Változások Magyarország és a kisebbségi magyar közösségek viszonyában. Kisebbség- és nemzetpolitika az uniós Közép-Európában. Fórum, 2008. 10 (1).
3–24.; Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete.
Kalligram Könyvkiadó: Pozsony, 2004.; Kántor Zoltán (szerk.): Nemzetpolitikai Alapismeretek. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó Zrt.: Budapest, 2013.
116 kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja.”226 A törvényalkotók értelmezésében ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy a külhoni magyarok – legyen szó a szomszédos országokban élőkről vagy a Kárpát-medencén kívüli diaszpóráról – a magyar politikai közösség részévé váljanak. A hatalmon lévők a nemzetegyesítésnek ezt a formáját a tágabb értelemben vett nemzetpolitika egyik legfontosabb lépésének tartják. Ennek szemléltetésére elég felidézni az ötszázezredik külhoni magyar, az erdélyi származású Böjte Csaba ferences rendi szerzetes ünnepélyes keretek között zajló állampolgársági eskütételét. A Parlament kupolatermében, 2013. december 5-én tartott eseményen Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a helyzetet a következőképp értékelte: „A mai nap a magyar nemzet közjogi egyesítésének az ünnepe. Annak az ünnepe, hogy ötszázezer külhoni magyar állampolgárt már nemcsak nemzettársunkként, hanem polgártársunkként is, honfitársunkként is köszönthetjük. És szimbolikus a mai nap, szimbolikus a személy és szimbolikus a helyszín. Szimbolikus a nap, hiszen ama 2004. december 5-i nemzetárulásnak a szégyenét hivatott jóvátenni. […] És szimbolikus a személy […] az, hogy Böjte Csaba testvér ötszázezredikként teszi le az állampolgársági esküt, hiszen ő, amikor a védenceiről gondoskodik, akkor nemcsak az elkallódástól menti meg őket, hanem az asszimilációtól, és amikor a család melegét igyekszik megadni nekik, akkor a nemzet melegét is biztosítja számukra. […] És szimbolikus a helyszín, Magyarország Szent Koronája előtt, ami mindig is a magyar nemzet egységét szimbolizálta, az egész nemzet számára. És elmondhatjuk, hogy ezzel a törvénnyel, ezzel a tettel folytatjuk Szent István királyunk országépítő nagy művét. Mert Szent István, amikor a törzsek Magyarországából az államalapítás által megalkotta a magyar államot, akkor közjogilag egyesítette a magyar nemzetet. Mi pontosan ugyanezt tesszük. Mindig is egyek voltunk nyelvünkben, kultúránkban, történelmünkben, de most a közjog által is egyesülhet a magyar nemzet, és pontosan a Szent Korona mutatja azt, hogy ez a közjogi egység az az acélabroncs, ami a történelem viharaiban is egyben tudja tartani a magyar nemzetet.”227 Ehhez hasonló beszédek sokszor elhangzottak a nemzet- és diaszpórapolitikát érintő fórumokon. A kormány képviselői büszkén adtak hírt az újabb és újabb eskütételekről, és presztízskérdést csináltak abból, hogy az egyszerűsített eljárással honosított külhoni magyarok száma a 2018-as
226 2010. évi XLIV. törvény a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról. 2. § (2).
Letöltés helye: mkogy.jogtar.hu; letöltés ideje: 2018. 12. 12.
227 Semjén Zsolt idézett beszédéről készített videofelvételt Magyarország Kormánya 2013. december 5-én „Letette az állampolgársági esküt az ötszázezredik külhoni magyar kérelmező” címen közzétette a Youtube videómegosztó weboldalon. Letöltés helye: www.youtube.com; letöltés ideje: 2018. 12. 12.
117 országgyűlési választásokig elérje az egymillió főt. Ez sikerült is: 2017. december 16-án, Áder János köztársasági elnök előtt, a Sándor-palotában tette le az esküt az egymilliomodik honosított határon túli magyar állampolgár. Orbán Viktor miniszterelnök Facebook oldalán még egy fényképet is posztolt az eseményről, alatta ezzel a szöveggel: „Egymillió. A jövőt magyarul írják – One million. The future is written in Hungarian”. A sokat hangsúlyozott szimbolikus jelentéstartalom mellett, az egyszerűsített honosítás intézményének pragmatikus jelentősége is van. Egyrészt lehetővé teszi a schengeni egyezmény területén érvényes úti okmány megszerzését. Ez elsősorban azoknak jelent előnyt, akik az Európai Unión kívüli országok állampolgárai (például az ukrán, illetve szerb állampolgársággal rendelkező kárpátaljai és vajdasági magyarok). Másrészt a külhoniak honosításának gyakorlati jelentőségét tovább fokozza a szavazati jog kiterjesztése, tehát a külföldön élő magyar állampolgárok országgyűlési választásokon való részvételének biztosítása. Ez utóbbit a már említett 2011. évi CCIII. törvény tette lehetővé.
A szavazati jog kiterjesztése talán még az egyszerűsített honosításánál is kényesebb téma. A legtöbbet vitatott kérdés e tekintetben az, hogy a külhoniak szavazatai mennyire befolyásolják a választások eredményeit: segítik-e a törvényalkotókat hatalmuk megszilárdításában? Az Orbán-kormány kommunikációjából egyértelműen az derül ki, hogy a külhoni szavazatok igen is számítanak. A sajtónyilvánosság előtt és az egyeztető fórumok zártkörű ülésein is többször megköszönték már a külföldön élő magyarok voksait, hangsúlyozva, hogy „nélkülük nem lett volna meg a kétharmad”. A számok azonban mást mutatnak. A 2018-as országgyűlési választások alkalmával, a külföldről levélben szavazók névjegyzékében regisztrált 378.449 választópolgár által leadott 225.025 érvényes szavazat túlnyomó többsége (96%-a) a Fidesz–
KDNP jelöltjeire érkezett ugyan, ez önmagában véve egyetlen mandátumot sem hozott a kormányon lévő pártszövetségnek. Annál nagyobb volt a jelentősége az ún.
győzteskompenzációs töredékszavazatoknak, amelyek nélkül a pártkoalíció hét mandátumot is elveszített volna.228 A külföldről érkező szavazatok területi eloszlását illetően, a levélben leadott listás voksok 64%-a Romániából és Szerbiából érkezett.229 Következésképpen a diaszpóra jelentősége e tekintetben eltörpül a szomszédos országokban – kiváltképp Erdélyben és a Vajdaságban – élő kisebbségi közösségek mellett.
228 Lásd erről bővebben László Róbert: Nem hozott a külhon mandátumot a Fidesznek, a „győzteskompenzációval”
együtt viszont 7-et is. Letöltés helye: www.valasztasirendszer.hu; letöltés ideje: 2018. 12. 12.
229 A levélben leadott listás szavazatokra vonatkozó adatokról lásd a Nemzeti Választási Iroda hivatalos weboldalát: www.valasztas.hu; letöltés ideje: 2018. 12. 12.
118 Az egyszerűsített honosítás bevezetésén és a szavazati jog kiterjesztésén túl, a 2010-es évek első felében több olyan törvény is született Magyarországon, melyekben nagy hangsúlyt kapott az egységes (kultúr)nemzet ideája. 2010-ben az Országgyűlés elfogadta a korábban már említett nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amely az 1920-as Trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
„Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk.”230 A második Orbán-kormánynak – kétharmados parlamenti többségénél fogva – lehetősége nyílt az alkotmány módosítására is, melyre 2011-ben került sor.
Az új, 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény D) cikke megerősítette az anyaországi felelősségvállalás elvét: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”231 A jelenkori magyar diaszpórapolitika törvényhozás szintjén megjelenő gyakorlatainak ismertetetése után, a következőkben azt vizsgálom meg, hogy mely állami intézmények működtetik ezt a politikai ágazatot, valamint hogy milyen formában jön létre a kapcsolat a diaszpóra és a magyar kormány között.
230 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről. Preambulum. Letöltés helye:
mkogy.jogtar.hu; letöltés ideje: 2018. 12. 12.
231 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.). D) cikk. Letöltés helye: mkogy.jogtar.hu; letöltés ideje: 2018.
12. 12.; Az új Alaptörvényben az 1989-es Alkotmány 6. § (3) szövegében feltüntetett „felelősséget érez” kifejezés helyett – a 2001-ben elfogadott státustörvényhez hasonlóan – a „felelősséget visel” szófordulat jelenik meg, mely nyomatékosítja a magyar kormány tettrekészségét a külhoni magyarok sorsának előmozdítása érdekében.
119