• Nem Talált Eredményt

A diaszpóra mint gyakorlati kategória: Brubaker diaszpórakoncepciójának kritikája

Míg a szórvány és a diaszpóra jelentésbeli megkülönböztetése a hazai diaszpórakutatásban bír nagy jelentőséggel, addig a csoportizmus problémája nemzetközi szinten vált e tudományterület egyik meghatározó kérdésévé. Rogers Brubaker ezzel a maga kreálta fogalommal írta le azt a tendenciát, amely hajlamossá tesz bennünket arra, hogy etnikai, nemzeti, származási vagy vallási alapon megkülönböztetett közösségeket (romákat, magyarokat, afroamerikaiakat, zsidókat stb.) belülről homogén, kívülről lehatárolt, szilárd, egységes csoportokként kezeljünk:

33 A Kárpát-medence Magyarország határain kívüli megközelítőleg 6000 magyarlakta településből 4366-ban a magyarok részaránya nem éri el a 20%-ot. Ez összesen 396 ezer főt jelent. Tátrai Patrik erre vonatkozó számításait a szomszédos országok népszámlálási adataira, valamint Kocsis Károly becsléseire alapozta. Vö: Kocsis Károly – Tátrai Patrik: A Kárpát–Pannon-térség változó etnikai arculata. MTA CSFK FTI: Budapest, 2015.

26 olyan cselekvő kollektívákként, melyek saját érdekekkel és célokkal rendelkeznek.34 Ez a lényegében esszencialista megközelítés a politikai életben, kiváltképp a nacionalista, nemzetcentrikus diskurzusokban, de még a hétköznapi sztereotípiákban is általános és természetes. Ezzel szemben a tudományos elemzésekre és értelmezésekre – Brubaker megítélése szerint – kifejezetten káros hatással van: „[…] a hétköznapi értelemben racionális társadalmi kategóriák gyakran esszencialisták és naturalisták. Ezek a kategóriák hordozzák azt, amit a »résztvevők primordializmusának« vagy »pszichológiai esszencializmusnak«

neveznek. Nyilvánvaló, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de ez nem azt jelenti, hogy tudományos elemzéseinkben vagy politikai értékeléseinkben egyszerűen lemásolhatjuk. […]

Természetesen komolyan kell vennünk a köznyelvi kategóriákat és a résztvevők értelmezéseit, hiszen részben ezek alkotják kutatásunk tárgyát. De az etnopolitikai gyakorlat kategóriáit nem fogadhatjuk el kritika nélkül, mint a társadalomelemzés kategóriáit.”35

A csoport szemléletű megközelítés elkerülése érdekében Brubaker – mintegy a tudományos értekezések tudományos jellegének megmentésére – azt javasolja, hogy az etnikumokat, nemzeteket és minden más, hasonló jellegű makroközösséget kezeljünk „gyakorlati kategóriákként” (practical categories). „Röviden: ha a kategóriákra koncentrálunk, jobban láthatóvá válik az a sokféle mód, ahogyan az etnikai, a faji és a nemzeti létezni és »működni«

képes anélkül, hogy léteznének etnikai csoportok mint szilárd entitások. Segít abban, hogy az etnicitást csoportok nélkül képzeljük el.”36 Ez a megközelítés végigkíséri Brubaker egész pályafutását. Legyen szó nemzeti kisebbségekről37, vallásról38 vagy transzneműségről39, a csoportizmus problémája szinte minden írásában kiemelt helyet kapott, mondhatni névjegyévé vált. Diaszpórakoncepciója sem képez kivételt ez alól. „Elemzésem célja – írja a fentebb már idézett, 2005-ben megjelent The ʻDiaspora’ Diaspora című tanulmányának összegzésében – nem a diaszpóra jelentéstartalmának kiürítésére irányult, hanem a szubsztancialista megközelítés leépítésére. Ez úgy valósul meg, hogy a diaszpórát nem körülhatárolt csoportként

34 Brubaker, Rogers: Ethnicity without groups. European Journal of Sociology / Archives Européennes de Sociologie, 2002, 43 (2). 163–189.; Ugyanő: Ethnicity without groups. Harvard University Press: Harvard, 2004.

Az először folyóiratban, majd kötetben is megjelent elmélet korábbi verzióit Brubaker több helyen is bemutatta, köztük Budapesten, 2001. március 20-án, a Közép-Európai Egyetemen (CEU). Ez utóbbi előadás anyaga megjelent magyarul: Brubaker, Rogers: Csoportok nélküli etnicitás [konferencia-előadás, Budapest, 2001. ford.

Neményi László]. Beszélő, 2001. 6 (7–8). 60–66.

35 Brubaker, Rogers: Csoportok nélküli etnicitás. In: Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Rejtjel: Budapest, 2005. 112–124, itt: 113.

36 Uo. 6.

37 Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új keretek között [1996. ford. Erdősi Péter]. L’Harmattan – Atelier: Budapest, 2006.

38 Brubaker, Rogers: Grounds for Difference. Harvard University Press: Cambridge, 2015. 3. és 4. fejezet.

39 Brubaker, Rogers: Trans: Gender and Race in an Age of Unsettled Identities. Princeton University Press:

Princeton, 2016.

27 kezeljük, hanem mint gyakorlati kategóriát, projektumot, követelést és alapállást.”40 Brubaker ezzel a megközelítéssel igyekszik felhívni a figyelmet a különféle diaszpóraszervezetek, és nem utolsósorban az anyaországok identitásformáló szerepére. „A »diaszpórát« mint gyakorlati kategóriát követelések alátámasztására, projektek megfogalmazására, elvárások felállítására, energiák mozgósítására és a hűség elnyerésére használják. Ez a kategória gyakran erős normatív változással jár együtt. Nem annyira leírja, mint inkább átalakítja a világot.”41

A csoport és a kategória fogalmainak elméleti megkülönböztetése nem újszerű a társadalomtudományok történetében. Ahogy Richard Jenkins is megállapította: „A szociológiai és antropológiai kutatások egyik alaposztályozása az emberi közösségek klasszifikálása. A legfontosabb meghatározások egyike, amelyet e célból általában használunk, a csoportok és kategóriák közötti különbség […] A csoport lényege […] a belső meghatározási folyamatban ragadható meg, míg a kategóriáé a külsőleges meghatározottságban. Ez a különbség elsősorban azokra a módszerekre vonatkozik, amelyek segítségével a társadalmi világot az empirikus és elméleti kutatás tárgyává tesszük.”42 Egy másik példa a csoport és a kategória megkülönböztetésére – pontosabban az etnicitás politikai, hétköznapi és tudományos megközelítéseinek elméleti elkülönítésére – Thomas Hylland Eriksen „bennszülött fogalmak”

(native concepts) és „analitikus fogalmak” (analitycal concepts) közötti különbségtétele. Erről bővebben Eriksen 1993-ban megjelent, Etnicitás és nacionalizmus: Antropológiai perspektívák (Ethnicity and Nationalism: Anthropological Perspectives) című könyvének első fejezetében olvashatunk: „Az utolsó kérdés, amellyel ebben a fejezetben foglalkoznunk kell, az antropológiai fogalmak és tárgyuk kapcsolatát érinti. Ez a sokfelé ágazó kérdéskör (i) az antropológiai és »bennszülött« elmélet, (ii) az antropológiai elmélet és a társadalmi szerveződés, valamint (iii) a »bennszülött elmélet« és a társadalmi szerveződés közötti összefüggéseket érinti.”43 Ennek a belső és külső látásmódnak a megkülönböztetésére – a csoport és a kategória disztinkciója mellett – létezik egy, a bevezetőben már említett kutatási módszer: az émikus (emic) és étikus (etic) megközelítések együttes alkalmazása, mely a

40 Saját fordítás, a következő angol nyelvű tanulmányszöveg alapján: „The point of this analysis has not been to deflate diaspora, but rather to de-substantialize it, by treating it as a category of practice, project, claim and stance, rather than as a bounded group.” Brubaker, 2005. The ʻDiaspora’ Diaspora, i.m. 13.

41 Saját fordítás, a következő angol nyelvű tanulmányszöveg alapján: „As a category of practice, ʻdiasporaʼ is used to make claims, to articulate projects, to formulate expectations, to mobilize energies, to appeal to loyalties. It is often a category with a strong normative change. It does not so much describe the world as seek to remake it.”

Brubaker, 2005. The ʻDiaspora’ Diaspora, i.m. 12.

42 Jenkins, Richard: Az etnicitás újragondolása: Identitás, kategorizálás és hatalom [1997. ford. Dóczi Éva]. In:

Kántor Zoltán – Majtényi Balázs (szerk.): Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Rejtjel: Budapest, 2005.

127–147, itt: 130.

43 Eriksen, 2008. Etnicitás és nacionalizmus, i.m. 32.

28 kulturális és szociálantropológusok által kifejlesztett résztvevő megfigyelés, valamint tágabb értelemben véve a kvalitatív etnográfiai kutatási módszerek egyik alaptechnikája.44 Az émikus megközelítés alatt a bennszülött, a résztvevő, a terepalany perspektíváját és értelmezéseit értjük, míg az étikus megközelítés a külső megfigyelő, az interpretáló, a kutató perspektíváját és értelmezéseit jelenti. Módszertani szempontból a lényeg nem a két megközelítés szétválasztása, hanem épp ellenkezőleg, azok együttes alkalmazása. Ahogyan a nyelvtudományban nincs értelme fonetikai kérdésekről gondolkozni fonémák feltételezése nélkül, úgy a társadalomtudományban sincs értelme az étikus megközelítésnek az émikus perspektíva nélkül.

Ez az, amit Brubaker figyelmen kívül hagy, amikor az etnicitást – mint tiszta kategóriát – csoportok nélkül képzeli el. A csoportizmustól való radikális elhatárolódása képlékennyé teszi meghatározásait. Ennek következtében a diaszpórakutatás területén vannak, akik a szociológiára jellemző, alulról felfelé irányuló ún. bottom-up megközelítéssel azonosítják módszerét, míg mások a politika- és történelemtudományokra jellemző, felülről lefelé irányuló ún. top-down perspektívát tartják sajátjának, holott ő épp e két megközelítést kívánta ötvözni.45 Ahhoz azonban, hogy ezirányú törekvésének egyértelmű hangot adjon, el kellene fogadnia a kategóriák mögött álló emberi csoportok létezését. Erre viszont saját premisszájánál fogva képtelen. Ez a csoportizmus 22-es csapdája.

Összegezve, a diaszpóra gyakorlati kategóriaként való meghatározása ésszerű megoldásnak tűnik a csoportizmus problémájára, de csak az elméletben működik: az etnicitás csoportok nélküli megközelítése a gyakorlatban aligha kivitelezhető. Képzeljük el, hogy egy kutató kimegy a terepre: ellátogat egy vegyesen lakott településre, hogy empirikus módszerekkel tanulmányozza az interetnikus viszonyokat. Hogyan fogalmazza meg kutatásának kérdéseit és céljait körülhatárolt csoportok feltételezése nélkül? Egyáltalán, hogyan közelítse meg terepalanyait anélkül, hogy a csoportizmus csapdájába esne? Ezekre a kérdésekre Brubaker sem ad kielégítő választ. Jól tükrözi ezt az a magyarázkodás, amely a román–magyar kapcsolatok feltárására irányuló, Kolozsváron folytatott kutatás eredményeit ismertető, társszerzőkkel írt kötetének bevezetőjében olvasható: „Noha nem értünk egyet azzal a felfogással, hogy »a

44 A kvalitatív etnográfiai kutatási módszerek alapjairól lásd Bogdan, Robert – Taylor, Steven J.: Introduction to Qualitative Research Methods: A Phenomenological Approach to the Social Sciences. John Wiley and Sons: New York, 1975.; Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata [1975. ford. Kende Gábor – Szabott Mariann]. Balassi Kiadó: Budapest, 2001., különösen itt: 10. fejezet: Kvalitatív terepkutatások.

45 Rogers Brubaker diaszpórakoncepciójának és alkalmazott módszereinek különböző megítéléseiről lásd bővebben Alexander, Claire: Beyond the „The ‘Diaspora’ Diaspora”: A Response to Rogers Brubaker. Ethnic and Racial Studies, 2017. 40 (9). 1544–1555.; Brubaker, Rogers: Revisiting „The ‘Diaspora’ Diaspora”. Ethnic and Racial Studies, 2017. 40 (9). 1556–1561.; Gazsó Dániel: Vitarecenzió – Brubaker diaszpórakoncepciójának kritikája. Kisebbségi szemle, 2017. 2 (4). 115–126.

29 magyarok« és »a románok« különálló és zárt csoportokat alkotnának Kolozsváron (vagy másutt), néha általánosítva hivatkozunk »magyarokra« és »románokra«. Az ilyen megjelöléseknek számunkra tisztán leíró jelentése van. Nem szolidáris vagy körülhatárolható csoportokra vonatkoznak, hanem bizonyos kategóriák tagjainak összességére, különösen azokra a személyekre, akik, ha etnicitásukra vagy nemzetiségükre kérdeznénk, magyarnak vagy románnak vallanák magukat.”46 A csoportizmus 22-es csapdájából az émikus és étikus megközelítések ötvözésének technikája segíthet kilépni (1. ábra).

1. ábra: Az émikus és étikus megközelítések ötvözésének technikája47

46 Brubaker, Rogers – Feischmidt Margit – Fox, Jon – Grancea, Liana: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban [2006. ford. Berényi Gábor – Boris János – Károlyi Júlia]. L’Harmattan: Budapest, 2011. 13.

47 Forrás: saját készítés.

30