Kelet-Közép-Európa országainak diaszpórapolitikái mind kötődnek valamilyen formában a nemzeti kérdéshez, azaz a nemzet elképzelt és az állam területi határainak egybe nem eséséből fakadó problémához. Éppen ezért, ennek a speciális politikai ágazatnak az elemzését érdemes a nemzeti kérdés kialakulásának és a térségre jellemző vetületeinek bemutatásával kezdeni. Az, hogy ez a kérdés ilyen nagy jelentőséggel bír Európának ezen a részén, elsősorban a politikai és etnikai határok egymástól való eltéréséből fakad, mely a modern nemzetállamok kialakulásának korában került előtérbe. A különböző nemzetiségek a lazán integrált és soknyelvű Habsburg Birodalom, Oszmán Birodalom és cári birodalom területi és intézményi keretei között fejlődtek ki. Vezetőik a történelmi jogokra hivatkozva követeltek új, a nemzet határaival egybeeső államhatárokat. Így a modern nemzet koncepciója nem a már meglévő politikai és territoriális államkeretekből nőtte ki magát – ahogyan az a legtöbb észak- és nyugat-európai nemzet esetében történt –, hanem azokkal szemben, a közös nyelvre, kultúrára,
92 eredetre, valós és kitalált történelmi tradíciókra alapozva. A nemzeti mozgalmakat pedig nem a rendi korszakban fogant képzeteket elutasító, az Ancien Régime meghaladását követelő polgárság idézte elő – mint Franciaországban –, hanem a kiváltságait féltve őrző nemesség, amely a nemzet nevében védte saját érdekeit a birodalmak modernizációs önmegújítási kísérleteivel szemben. Az eddigiekben felvázolt dichotómiára alapozott (kultúrnemzeti vs.
államnemzeti; keleti vs. nyugati) nacionalizmuselmélet alapjait Friedrich Meinecke és Hans Kohn fektették le.182 Azóta sokan átvették azt, továbbfejlesztették, de rengetegen kritizálták is.183 Egyesek túl általánosítónak tartják, felhívva a figyelmet azokra az esetekre, amelyek nem illenek bele az elméletbe. Mások túl leegyszerűsítőnek vélik, azzal érvelve, hogy a nacionalizmus minden konkrét megnyilvánulása egyszerre tartalmaz politikai, állami és territoriális, valamint etnikai, nyelvi, és kulturális elemeket. A kritikák mellett fontos megjegyezni, hogy Meinecke és Kohn alapfogalmai (staatsnation vs. kulturnation; territorial-state nationalism vs. ethnic-linguistic nationalism) nem a nemzettudat vagy a nacionalizmus egymást kizáró, modális típusaira vonatkoznak, hanem egy általános értelmező keret, magyarázó elmélet alapjait képezik, mely lehetőséget ad különböző népek és államok történelmi fejlődésének, modern nemzetállammá válásának megértésére és magyarázatára. Ez a dichotómia – a fent említett két szerzőn kívül – a legtöbb mára klasszikussá vált nacionalizmuskutató műveiben megjelenik (lásd 2. táblázat).
182 Meinecke, Friedrich: Weltbürgertum und Nationalstaat. Studien zur Genesis des deutschen Nationalstaates. R.
Oldenbourg: München, 1908.; Kohn, Hans: The Idea of Nationalism: A Study in Its Origins and Background. The Macmillan Company: New York, 1944. Lásd erről magyar viszonylatban Szűcs Jenő: Nemzet és történelem.
Gondolat Kiadó: Budapest, 1974.; Ugyanő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Balassi Kiadó – JATE – Osiris Kiadó: Budapest, 1997.
183 A nacionalizmus dichotómiáját érintő, a modern nemzetek kialakulásáról szóló alapművek közé tartozik:
Anderson, 2006. Elképzelt közösségek, i.m.; Hobsbawm, 1990. Nations and Nationalism since 1780, i.m.; Connor, Walker: Ethnonationalism: The Quest for Understanding. Princeton University Press: Princeton. 1994.; Gellner, Ernest: Nations and Nationalism. Blackwell: Oxford. 1983.; Ugyanő: A nacionalizmus kialakulása: A nemzet és az osztály mítoszai [1996. ford. Sisák Gábor]. In: Kántor Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek.
Szöveggyűjtemény. Rejtjel: Budapest, 2004. 45–78.; Smith, Anthony D.: Nationalism: Theory, Ideology, History.
Polity Press: Cambridge, 2001.; Ugyanő: Ethno-symbolism and Nationalism: A Cultural Approach. Routledge:
London – New York, 2009.; Breuilly, John: Nationalism and the State. University of Chicago Press: Chicago, 1994.; A nemzet- és nacionalizmuselméletek kulturális primordialista megközelítéséről lásd továbbá Geertz, Clifford: The Integrative Revolution: Primordial Sentiments and Civil Politics in the New States. In: Ugyanő (ed.):
Old Societies and New States. Free Press: New York, 1963. 105–157.; Ugyanő: A forradalom után: A nacionalizmus sorsa az új államokban [1973. ford. Jakab András]. In: Ugyanő: Az értelmezés hatalma.
Antropológiai írások. Századvég Kiadó: Budapest, 1994. 104–125.
93
184 Forrás: saját készítés a táblázatban megjelenített szerzők művei alapján.
94 A kultúrnemzet eszméjének dominanciája mellett jelentősen meghatározták a nemzeti kérdés kelet-közép-európai alakulását a politikai tér egymást követő újrarendeződései a XX. század folyamán. Először az első világháborút követően, a fent említett többnemzetiségű birodalmak felbomlásával jöttek létre új államok, látszólag a nemzetiségi elv alapján. Ennek, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Thomas Woodrow Wilson által ajánlott területelosztási elvnek a gyakorlati megvalósítását több tényező is ellehetetlenítette. Egyrészt a világháború után felbomlott, lazán integrált birodalmak lakossága igen kevert volt: a különböző nyelvi és etnikai közösségek elszórtan éltek vagy ugyanazon a településen évszázadok óta több nyelvi és etnikai közösség élt együtt. Másrészt, a birodalmi területeken létrejött új államalakulatok vezetői a történelmi jogokra hivatkozva legtöbbször túl kiterjedt, a meglévő nyelvi és kulturális határokon átívelő területekre tartottak igényt. Harmadrészt, a nemzetiségi elv gyakorlati alkalmazásának talán legnagyobb akadályát azok a gazdasági és politikai érdekek képezték, amelyeket a háború alatt az antanthatalmak titkos szerződésekben és megállapodásokban szentesítettek potenciális szövetségeseikkel, és amelyek több esetben felülírták úgy a történeti status quo, mint a nyelvi, etnikai hovatartozás szempontjait.185 A politikai tér második nagy átrendeződésére hetven évvel később, a kétpólusú világrendszer megszűnését és a hidegháború végét követően került sor, Szovjetunió és Jugoszlávia szétesésével, valamint Csehszlovákia kettéválásával. Mindezek következtében emberek millió kerültek kisebbségi státusba az anyaországukon kívüli területeken. Kelet-Közép-Európában ezek a határváltoztatások és a velük járó nemzetközi konfliktusok adják a kisebbség–többség viszonyának sajátos jellegét, amelyre Will Kymlicka is felhívta a figyelmet: „Nyugaton a történelmi igazságtalanság kérdése másként merül fel, mint Keleten. Nyugaton mindig a kisebbség az, aki segítségül hívja ezt az álláspontot, bocsánatkérést és kártérítést követelve attól az államtól, amely rosszul bánt vele a történelem folyamán. […] A közép- és kelet-európai országokban ezzel szemben főként a többség érzi úgy, hogy elnyomták, gyakran éppen a kisebbségek, akik a külső ellenséggel működtek együtt. Így a többség azt várja a kisebbségtől, hogy bűntudatot mutasson, bocsánatot
185 Lásd erről bővebben Cartledge, Bryan: The Will to Survive: A History of Hungary. Hurst and Company:
London, 2011.; Romsics Ignác: Magyarország története. Kossuth Kiadó: Budapest, 2017.; Ugyanő (szerk.), 2005.
Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemben, i.m.; Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem [1948]. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok 1945–1949. Vol. II. Magvető Könyvkiadó: Budapest, 1986. 569–619.; Ugyanő: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága [1946]. In: Bibó, 1986. Válogatott tanulmányok, i.m. 1986. 185–265.; Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása [1929. ford.
Zinner Judit]. Gondolat Kiadó: Budapest, 1982.; Macartney, Carlile Aylmer: National States and National Minorities. Oxford University Press: New York, 1934.; Ugyanő: Hungary and Her Successors. The Treaty of Trianon and Its Consequences, 1919–1937. Oxford University Press: New York, 1937.; Ignotus, Paul: Hungary.
Ernest Benn Limited: London, 1972.; Borsody, Stephen (ed.): The Hungarians: A Divided Nation. Yale Russian and East European Publications: New Haven, 1988.; Zeidler (szerk.), 2008. Trianon, i.m.; Gazsó, 2015. Volt egyszer egy Trianon, i.m.
95 kérjen, mintegy kifejezve, hogy soha többé nem lesz hűtlen az államhoz. Ezt láthatjuk Csehországban a német, Szlovákiában a magyar, a balti államokban az orosz, Horvátországban a szerb, Bulgáriában pedig a török kisebbséggel szemben, hogy csak néhányat említsünk.186
A diaszpórapolitikák elemzésénél ezek a történelmi és politikai kontextusból adódó regionális sajátosságok nem hagyhatók figyelmen kívül. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy egyes gyakorlatokat félreértelmezünk. Például az egyszerűsített honosítási eljárás – mely az egyik legelterjedtebb törvényes szinten megjelenő diaszpórapolitikai gyakorlat a világon – minden bizonnyal mást jelent a Kárpát-medencében, mint Nyugaton, ahol az állampolgárság (citizenship) és a nemzetiség (nationality) fogalmai sokszor egymás szinonimájaként jelennek meg a szóhasználatban. Következésképpen az anyaországok besorolása aszerint, hogy rendelkeznek-e etnikai alapon megfogalmazott egyszerűsített honosítási eljárással vagy sem, vajmi keveset árul el az egyes országok diaszpórapolitikájáról, sőt akár félrevezető is lehet:
általa egészen más diaszpórapolitikai stratégiával rendelkező államok kerülhetnek egy kategória alá sorolva. Ezért inkább érdemes a regionális, illetve országos sajátosságokra koncentrálni és a diaszpórapolitikai gyakorlatokat a történeti partikularizmus elvét követve értelmezni.
A kelet-közép-európai diaszpórapolitikák történeti alapját képező nemzeti kérdés egyik legáltalánosabban elfogadott értelmezési keretét Rogers Brubaker háromelemes modellje (triadic nexus) adja. Ennek lényege, hogy egy oda-vissza ható viszonyrendszerbe helyezi a XX.
századi határváltoztatások következtében kialakult „nemzeti kisebbség” (national minority),
„nemzetiesítő állam” (nationalizing state) és „anyaország” (external national homeland) kategóriáit.187 Brubaker a modell mindhárom elemét Pierre Bourdieu francia szociológustól kölcsönzött „mező” (champ) fogalmával írja le.188 Ebben az értelemben a nemzeti kisebbség, a
186 Kymlicka, Will: Igazságosság és biztonság. A kisebbségi nacionalizmus kezelésének kritériumai nyugaton és keleten [2004. ford. Karnis Andrea]. Fundamentum, 2001. 5 (3). 5–26, itt: 13.; Vö: Ugyanő: Multiculturalism and Minority Rights: West and East. Journal on Ethnopolitics and Minority Issues in Europe, 2002. 4. 1–25, itt: 19–
20. Lásd még Ugyanő: Federalism and Secession: East and West. In: Maíz, Ramón – Requejo, Ferran (eds.):
Democracy, Nationalism and Multiculturalism. Frank Cass Publishers: New York, 2005. 108–125.
187 Brubaker, 2006. Nacionalizmus új keretek között, i.m.; Ugyanő: Accidental Diasporas and External
„Homelands” in Central and Eastern Europe: Past and Present. Institute for Advanced Studies: Bécs, 2000.
188 Pierre Bourdieu egész munkásságát meghatározó mezőelméletről lásd Bourdieu, Pierre – Passeron, Jean-Claude: Les héritiers. Les étudiants et la culture. Revue française de sociologie, 1965. 6 (3). 397–398.; Vö: Szabari Vera: Bourdieu és „a tudomány”. Replika („Bourdieu tudományfelfogása” című tematikus lapszám), 2009. 67.
79–97.; Hadas Miklós: Pierre Bourdieu-ről. Magyar Lettre Internationale, 2001. 11 (1). 13–16.; Pokol Béla:
Bourdieu elméletének alapkategóriái. In: Ugyanő: Szociológiaelmélet. Felsőoktatási Koordinációs Iroda:
Budapest, 1997. 453–487.; Lásd még Brubaker hivatkozását Bourdieu, Pierre – Wacquant, Loïc: An Invitation to Reflexive Sociology. University of Chicago Press: Chicago, 1992. 94. skk., valamint az ott található forrásokat.
96 nemzetiesítő állam, valamint az anyaország nem egységes, minden belső megosztottságtól mentes entitásokként vannak jelen, hanem egymáshoz kapcsolódó politikai alapállások és pozíciók differenciált és kompetitív mezőiként, mely alapállásokat és pozíciókat a hatalomért versengő különféle pártok, érdekképviseletek és politikai szereplők jelenítik meg. Tehát érdekellentétek és konfliktusok nemcsak az egymással versengő közösségek, illetve államok között fordulhatnak elő, hanem egyazon közösségen és államon belül is. Egy adott nemzeti kisebbségen vagy diaszpóraközösségen belül is lehetnek eltérő, sőt akár egymással szembenálló vélemények arról, melyek a közösség legfőbb érdekei, és hogyan kell azokat megfelelően képviselni egyrészt a lakóhely szerinti állam, másrészt az anyaország irányába. Hasonlóképpen egy nemzetiesítő államon belül is megoszlanak a nézetek arról, hogyan kell a belső etnikai heterogenitás kérdését kezelni; illetve egy anyaországon belül arról, hogyan kell a külhoni rokonközösségek sorsáért vállalt felelősségnek eleget tenni. Tehát nem csupán egymással összefüggő, egymásra ható elemekről van szó, hanem ezeknek az elemeknek a belső megosztottságáról, hatalmi viszonyairól, melyek tovább bonyolítják, még dinamikusabbá teszik a nemzeti kérdésből fakadó konfliktusokat.
A jelenkori eseményeket figyelembe véve Brubakernek ez a hármas konfigurációja kiegészítésre szorul. Egyre nagyobb jelentőséggel bírnak ugyanis a nemzetközi szervezetek – mint a NATO és az EU –, melyek kontrolláló és reguláló szerepet töltenek be a térség etnopolitikai konfliktusaiban. A status quo fenntartása érdekében különféle szabályozásokkal igyekeznek elkerülni az egymással szemben álló politikai alapállások radikalizálódását: a nemzeti kisebbségek esetében a szeparatizmust; az anyaországok esetében az irredentizmust; a nemzetiesítő államok esetében a társadalmi homogenizáció erőszakos eszközeinek bevetését.
A nemzetközi szervezetek dimenziójával kiegészülve egy négyelemes modellt kapunk, melyet Brubaker koncepciója – a triadic nexus – után quadratic nexus-nak nevezhetünk.189 A kelet-közép-európai nemzeti kérdés, illetve az abból fakadó konfliktusok elemzésére alkalmazható modell még tovább bővíthető, ha a határváltoztatások következtében kialakult kisebbségi közösségeket és a migrációs eredetű diaszpóraközösségeket két elemnek, különálló politikai mezőnek tekintjük. Szétválasztásukat többek között intézményes formáik, anyaországi kapcsolataik és az őket körülvevő többségi társadalommal kialakított viszonyaik eltérő jellege, valamint szervezeteik és érdekképviseleteik egymásra hatása teheti indokolttá. Ez utóbbi jelentősége szembetűnő a magyar diaszpóraszervezetek Magyarországtól elcsatolt területeken
189 Smith, David J.: Framing the National Question in Central and Eastern Europe: A Quadratic Nexus? Global Review of Ethnopolitics, 2002. 2 (1). 3–16.
97 élő magyarok sorsának előmozdítása érdekében tett intézkedéseiben (lásd a korábban említett Magyar Emberi Jogok Alapítványának erdélyi és felvidéki magyarok kisebbségi jogainak védelmére irányuló diaszpórikus kötelezettségvállalását). Mindezt figyelembe véve a diaszpóra politikai dimenziói ötelemes modellben is elemezhetők (lásd 14. ábra). Itt azonban fontos megjegyezni, hogy az ilyen és ehhez hasonló modellek csak a vizsgált társadalmi jelenségek és viszonyrendszerek általános leírását teszik lehetővé. A közösségi lét szempontjából meghatározó helyi identitások rétegzetten plurális tartalmainak megismerésére nem alkalmasak.
14. ábra: Pentagonic nexus190
190 Forrás: saját készítés Rogers Brubaker triadic nexus modellje, valamint az arra reagáló kritikák és szakmai viták nyomán.
98