Törvényes szolgáltatások és igénybevételi feltételei

Az ép várományú biztosított részére az öregségi járadék akkor járt, ha betöltötte a 65. életévét és 400 járulékheti (8 év) várakozási idővel rendelkezett, rokkantsági járadékra pedig a törvényben meghatározott mérvű rokkantság bekövetkezése (ha rokkantságát nem szándékosan okozta) és 200 járulékheti (4 év) várakozási idő betöltése esetén volt jogosult.³⁷⁰

Rokkantnak minősült:

• a javadalmazási határ alá eső munkavállalók közül az, aki egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében szellemi képességének és testi erejének megfelelő munkával nem tudta megkeresni a túlnyomórészt szellemi munkát végző, és vele azonos munkavállalói csoportba tartozó, hasonló képzettséggel és gyakorlati jártassággal rendelkező egészséges munkavállalók átlagos javadalmazásának felét,

• a javadalmazási határ alá nem eső munkavállalók közül az, aki egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében szellemi képességének és testi erejének megfelelő munkával nem tudta megkeresni a hozzá hasonló képzettségű és gyakorlati jártassággal rendelkező egészséges munkavállaló átlagos javadalmazásának egyharmadát.³⁷¹

Öregségi, rokkantsági járadék összetevői:³⁷²

• járadéktörzs: évi 120 pengő – szolidaritás elve,

• fokozódó járadékrész – évenként a biztosított javára lerótt járulékok összegének 24

%-a, javadalmazási határ alá eső munkavállalók esetében 19 %-a – biztosítás elve.

A javadalmazási határ alá eső biztosított vagy járadékos özvegy felesége akkor volt jogosult özvegyi járadékra, ha ép várományú elhalálozott házastársa betöltötte a 200 járulékheti várakozási időt. A javadalmazási határ alá nem eső biztosított vagy járadékos özvegyének ezeken túlmenően még vagy be kellett töltenie 65. életévét, vagy rokkantnak kellett lennie ahhoz, hogy igényjogosult legyen. Nem járt özvegyi járadék annak, aki szándékosan idézte elő férje halálát (jogerős bírói ítélet szerint), vagy házasságuk 2 évnél rövidebb ideig tartott és nem volt gyermekük. Az elvált vagy különélő feleség csak akkor kapott özvegyi járadékot, ha tartásdíjra volt jogosult, és az a tartásdíj összegét nem haladhatta meg. Az özvegy férj csak akkor volt jogosult özvegyi járadékra (egyéb feltételek megléte esetén) meghalt biztosított felesége után, ha teljesen munkaképtelen

370 1928. évi XL. tc. 31, 39. §.

371 1928. évi XL. tc. 32-33. §.

372 1928. évi XL. tc. 50. §.

volt és felesége tartotta el. Az özvegyi járadék 50 %-a volt annak a járadéknak, amelyre a meghalt házastárs igényjogosult volt halála időpontjában.³⁷³

Árvajáradék akkor járt az ép várományú biztosított, illetve járadékos szülő 15 éven aluli (teljes keresőképtelenség, illetve iskolai tanulmányok esetén 17. életévének betöltéséig) – javadalmazási határ alá eső biztosítottaknál 18 éven aluli – gyermekeinek, ha a biztosított halála időpontjában rendelkezett 200 járulékheti várakozási idővel. A teljes árvajáradék 30 %-a, a félárvajáradék 15 %-a volt annak a járadéknak, amelyre a meghalt szülő halála időpontjában jogosult volt.³⁷⁴

Teljes vakság esetén öregségi járadék 200 járulékheti, rokkantsági járadék 100 járulékheti várakozási idő után járt.³⁷⁵

Abban az esetben, ha az öregségi vagy rokkantsági járadékos új munkaviszonyt létesített, ami biztosítási kötelezettség alá esett, a biztosítási viszonyból való végleges kiválása után az eredetileg megállapított járadékon felül járadékpótlékban is részesült. (A járadékpótlék mértéke az 1928. évi XL. tc. 51. §-a szerint a járulékok összegének 24, illetve 19 %-a volt.)

Az öregségi vagy rokkantsági járadékos minden olyan gyermek után, aki az ő elhalálozása esetén árvajáradékra lett volna jogosult, a járadék és az esetleges járadékpótlék 5 %-ának megfelelő gyermekpótlékban részesült. A gyermekpótlékok összege nem haladhatta meg a járadék és az esetleges járadékpótlék 20 %-át.³⁷⁶

Az elhunyt biztosított, illetve járadékos után megállapított özvegyi és árvajáradékok együttes összege az 1928. évi XL. tc. 63. §-a alapján nem haladhatta meg a jogosultat megillető járadék és gyermekpótlék együttes összegét.

Ha a biztosított öngyilkos lett, sem özvegyi, sem árvajáradék nem járt utána.

Kivételes méltánylást érdemlő esetben az Intézet (OTI vagy MABI) a hátrahagyottak részére segélyt folyósíthatott (ami legfeljebb az a járadék volt, amit a hátrahagyott kaphatott volna, ha a biztosított halálát nem öngyilkosság idézte volna elő).³⁷⁷

Jelentős új elemnek tekinthető a bevezetett nyugdíjrendszerben az is, hogy felfigyeltek arra, s törvényben is szabályozni kívánták azt, hogy a befizetések és a későbbi kifizetések mérlegében senki ne kerüljön aránytalanul hátrányos helyzetbe, ezért a törvény rendelkezett a járulék-visszatérítések, valamint a végkielégítés lehetőségéről. Erre

373 1928. évi XL. tc. 39, 53-56, 58, 63. §.

374 1928. évi XL. tc. 39, 59, 63. §.

375 1928. évi XL. tc. 39. §.

376 1928. évi XL. tc. 52. §.

377 1928. évi XL. tc. 72. §.

nyilvánvalóan már csak egy olyan rendszer keretein belül kerülhet sor, amelyben a járulékbefizetések stabilitása többoldalúan is biztosított. Járulék-visszatérítést kaphatott (befizetett járulékok 90 %-a) az 1928. évi XL. tc. 68-70. §-a alapjánaz elhunyt biztosított (rokkantsági járadékra vonatkozó várakozási idő betöltése után), illetve járadékos vagyontalan és keresőképtelen, rokkant vagy 65. életévét betöltött szülője, mostoha szülője (anyja, apja), akinek nem volt eltartásra köteles hozzátartozója, ha a biztosított nem hagyott hátra özvegyet, árvát. Szintén járulék-visszatérítésben részesült az a biztosított nő, aki férjhezmenetelét követően (egy éven belül) abbahagyta foglalkozását, vagy az a biztosított, aki belépett a szerzetesrendbe – meghatározott feltételek fennállása esetén.

Az 1928. évi XL. tc. 57. §-a pedig az özvegyi járadékos végkielégítését szabályozta. Az özvegyi járadékos újbóli férjhezmenetele esetén egy évi özvegyi járadékának megfelelő végkielégítést kapott. Az az özvegy, aki még azért nem volt jogosult özvegyi járadékra, mert nem töltötte be a 65. életévét, illetve nem volt rokkant (javadalmazási határ alá nem eső biztosítottaknál), végkielégítés fejében a neki egyébként járó egy évi özvegyi járadék felét kapta.

Egyidejűleg ugyanakkor több járadékot (kivéve baleseti járadék), illetve más ellátást – például táppénzt – nem lehetett folyósítani. Így például a betegségi biztosítási táppénz tartama alatt a járadékra való igényjogosultság szünetelt, vagy szintén szünetelt a járadék kifizetése a gyógyintézeti ápolás tartama alatt, de ekkor az eltartott családtagok családi segélyként megkapták a járadék felét.³⁷⁸ Mivel a rendelkezésre álló fedezet nem volt korlátlan, ezért a törvényben megmutatkozó másik észlelhető tendencia az volt, hogy mértéket tartsanak, illetve, hogy gátat vessenek a korlátlan összegű biztosítási lehetőségeknek és kifizetéseknek.

Szabadságvesztés ideje, vagy dologházban töltött idő alatt a járadékra való igényjogosultság szünetelt, kivéve, ha a szabadságvesztés időtartama nem haladta meg az egy hónapot. (A családtagok viszont ezen idő alatt megkaphatták a járadék összegét.)³⁷⁹

Az OTI és a MABI négy alapot volt köteles létesíteni:

1. igazgatási alap – igazgatás költségeinek fedezésére – befolyt járulékok 4 %-a, 2. egészségvédő és gyógyító eljárási alap – egészségvédelem céljaira – járulékok 6

%-a,

3. kötelező biztosítás járulék-tartalékalapja – szolgáltatások nyújtására, 4. az önkéntes biztosítás járulék-tartalékalapja – szolgáltatások nyújtására,

378 1928. évi XL. tc. 64, 73, 93. §.

379 1928. évi XL. tc. 76. §.

a járulék-tartalékalapokba a járulékok 90 %-át kellett elhelyezni, a kötelezően és az önkéntesen biztosítottak után befizetett járulékok arányának megfelelően. ³⁸⁰

Az OTI és a MABI köteles volt egészségvédő és gyógyító szolgálatot szervezni, melynek célja a biztosított népesség tömeges megrokkanásának megelőzése (főleg a népbetegségekkel szemben), a korai megrokkanás bekövetkezésének késleltetése (például képességvizsgálat) és az ideiglenes rokkantságok megszüntetése. Ennek érdekében saját gyógyintézményeket létesíthettek és tarthattak fenn. Az egészségvédő és gyógyító eljárás módjai: házi ápolás, rendelő- vagy gyógyintézeti kezelés, üdültetés.³⁸¹

Az öregségi, rokkantsági biztosítás célja, hogy éveken, évtizedeken át azért szedjék be és gyűjtsék a járulékokat, hogy azokból a biztosítottak vagy hozzátartozóik évek, évtizedek múlva kezdődő, és éveken, évtizedeken át tartó szolgáltatásokban részesüljenek.

Ebből következően a biztosító kötelessége a folyó bevételek gyűjtése, azokból tartalékalapok létrehozása, a tartalékalap vagyonának értékálló elhelyezése, a vagyon megfelelő jövedelmezőségének elérése abból a célból, hogy e vagyon rendelkezésre álljon, igénybe vehető legyen, és fedezetet nyújtson a mindenkori kötelezettségek teljesítésére. Az 1928. évi XL. tc. ezért részletesen meghatározta, hogy a tartalékalapok vagyonát milyen értékekben (kötvények, értékpapírok, ingatlanok) lehet, illetve kell elhelyezni, így például a törvény 133. §-a alapjána vagyon legfeljebb 30 %-át lehetett ingatlanokban tartani, ami később (1935-ben) 40 %-ra nőtt.³⁸²

Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás járulék-tartalékalapjainak tőkéit nem szabadott más célokra, így például más biztosítási ágazat működésével járó hiányok pótlására fordítani, sőt az egyik járulék-tartalékalap tőkéit sem lehetett felhasználni a másik járulék-tartalékalap hiányának finanszírozására.³⁸³ A biztosításon belüli pénzügyi manipulációnak próbálták meg elejét venni azzal, hogy tiltották az átcsoportosítás lehetőségét, valamint azt igyekeztek elkerülni, hogy más biztosítási ágazatok pénzét – jobb érdekérvényesítéssel – megkurtítsák. Az, hogy ez ellen törvényt kellett hozni, nyilvánvalóan jelzi, mutatja azt, hogy ilyen irányú törekvések ebben az időben már voltak, vagy nem számítottak ritka jelenségnek.

380 1928. évi XL. tc. 127-128. §.

381 1928. évi XL. tc- 86-88. §.

382 6500/1935. M. E. r. 58. §. Magy. Rend. Tára 1935. Fővárosi Nyomda Rt. Bp. 1935. 288. o.

383 1928. évi XL. tc. 132, 134. §.

3.4. Az 1928. évi XL. törvénycikket módosító rendeletek

A gyakorlat azonban hamar felfedte az 1928. évi XL. tc. hiányosságait, ezért olyan módosító rendeletekre volt szükség, melyek ezeket korrigálták, a következőkben ezekről szólnék részletesebben.

Mivel az igazgatási költségek nagyobbak voltak a vártnál, ezért 1931-től a befolyó járulékokból először azokat kellett kifizetni. A fennmaradó bevételből 6% az egészségvédő és gyógyító alapot illette, a többi a két járulék-tartalékalap javára került elszámolásra.³⁸⁴

A törvény szerint a fokozódó járadékrész a lerótt járulékok alapján járt, ezért a munkavállaló rosszul járt, ha a munkaadó nem tett eleget járulékfizetési kötelezettségének, hiszen a járadék megállapításánál nem lehetett figyelembe venni a be nem fizetett járulékrészeket akkor sem, ha a munkaadó annak felét levonta a biztosított javadalmazásából. Ezért 1932-ben függetlenítették a járadékot egy–egy munkaadó tényleges befizetésétől, és az országosan befolyó járulékokat minden biztosított javára egyenlő arányban ismerték el. Így a nem fizetésből eredő hátrány a biztosítottak összességére hárult.³⁸⁵

A törvény rendelkezései szerint megszűnt a biztosított szerzett joga abban az évben, amelyben utána 13 hétnél kevesebb időre fizették be a járulékot. 1935-től a szerzett jogok épségben maradtak, ha a biztosított – a biztosítási viszonyba történt első belépése, és a járadék megállapítására irányuló igénybejelentése közé eső időtartam alatt – évi átlagban tíz héten át biztosítva volt. Ettől az évtől egyesítették a kötelező, és az önkéntes biztosítás járulék-tartalékalapját.³⁸⁶

1937-ben rendezték a vármegyei, a városi és községi tisztviselők, és egyéb alkalmazottak, valamint hozzátartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását. Amennyiben a közigazgatási közület nem gondoskodott az alkalmazottak nyugellátásáról, azok 1938-tól az OTI-nál vagy a MABI-nál voltak biztosításra kötelezettek.³⁸⁷

1940. szeptember 1-től az öregségi és rokkantsági biztosítási kötelezettség hatálya kiterjedt Budapest területén (1947. augusztus 1-től más helységekben is) a házfelügyelőkre és a segéd-házfelügyelőkre is.³⁸⁸

384 9090/1931. M. E. r. 44. §. Magy. Rend. Tára 1931. Fővárosi Nyomda Rt. Bp. 1932. 1669. o.

385 9600/1932. M. E. r. 20. §. Magy. Rend. Tára 1932. Fővárosi Nyomda Rt. Bp. 1933. 1037-1046. o.

386 6500/1935. M. E. r. 44, 56. §. Magy. Rend. Tára 1935. Fővárosi Nyomda Rt. Bp. 1935. 283-284, 287. o.

387 7850/1937. M. E. sz. rendelet 1. §. Magy. Rend. Tára 1937. Fővárosi Nyomda Rt. Bp. 1938. 1189. o.

388 6000/1940. M. E. r. 1-5. §. Magy. Rend. Tára 1940. Stádium Sajtóvállalat Rt. Bp. 1941. 1871-1872. o.

A második világháború alatt bekövetkezett gazdasági, szociális feszültségek enyhítése érdekében hozott főbb intézkedések 1941–1942-ben:

• felemelték az öregségi járulékot 0,43 %-kal,

• a 120 pengő járadéktörzshöz évi 30 pengő pótlékot fizettek,

• a fokozódó járadékrészhez rendkívüli pótlékot nyújtottak (1941. szept. 1-től a fokozódó járadékrész 15 %-a, 1941. dec. 1-től 30 %-a volt),

• a fokozódó járadék alapja a rendelettel megállapított fix heti összeg lett a lerótt járulék helyett,

• a gyermekpótlékot felemelték a járadék 10 %-ára, amely függetlenül a gyermekek számától, fejenként járt és megszűnt az a korlátozás, hogy a gyermekpótlékok együttes összege nem haladhatta meg a járadék 20 %-át,

• minden olyan 24. életévét még be nem töltött személy számára, aki első ízben lépett a társadalombiztosítási jogszabályok alapján biztosításra kötelezett munkaviszonyba, kötelezővé tették a munkába lépés előtti pályaalkalmassági vizsgálatot,

• lehetővé tették, hogy bizonyos esetekben a háborús katonai szolgálat idejére a járulékokat utólag, részletekben is kifizethessék,

• a hősi halált halt, illetve a háborús katonai szolgálat alatt betegség következtében meghalt biztosított vagy járadékos özvegye életkorától és egészségi állapotától függetlenül jogosult volt az özvegyi járadékra, a hősi halált halt biztosítottak özvegyének igényjogosultsága szempontjából pedig lerövidítették az irányadó várakozási idő tartamát.³⁸⁹

Az ipari munkások, magánalkalmazottak, bányanyugbér-biztosítás hatálya alá tartozók öregségi korhatárát 1944. július 1-től 60 évre csökkentették.³⁹⁰ Ebből a módosításból kitűnik az az elemzésünk szempontjából fontos tendencia is, hogy az életkörülmények romlása miatt (a világháború által előidézett pusztulás és romlás) egyre kevesebben lettek azok, akik valóban megélték a nyugdíjfizetésre jogosító életkort, hiszen azzal, hogy a nagyobb jólét tette volna lehetővé az öregségi nyugdíjkorhatár leszállítását, ebben az esetben nyilvánvalóan nem számolhatunk.

389 5960/1941. M. E. r; 300.300/1941. B. M. r; 7200/1942. M. E. r; 262.000/1942. B. M. r. In: A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942. id. mű 48. o.

390 A magyar társadalombiztosítás húsz éve (1945-1964). Táncsics K. Bp. 1967. 23. o.

In document A kötelező társadalombiztosítás kialakulása, fejlődése Magyarországon (Pldal 131-138)