A családok szociális védelme Magyarországon már az 1900-as évek első felében előtérbe került, amit az is mutatott, hogy az 1907. évi XIX. törvénycikk családtagok számára biztosított betegségi ellátása megelőzte az európai országokban akkor nyújtott szolgáltatásokat. Népesedéspolitikai okokból már ekkor is nagy hangsúlyt fektettek a gyermekeket eltartó és nevelő családok támogatására, melynek egyik formája az 1912-től (igaz, még csak szűk körben és ekkor még nem a társadalombiztosítás keretében) bevezetett családi pótlék (a gyermeknevelés költségeihez való rendszeres pénzbeli hozzájárulás) volt. A támogatások további fejlődését jelentette például a családtagok terhességi- és szoptatási segélyre való jogosultságának bevezetése 1922-ben, vagy a gyermekek után 1941-től járó táppénzpótlék is.
A családi pótlék munkavégzéshez kötött, de a társadalombiztosítástól elkülönült rendszerként alakult ki és működött, bár 1946-tól lényegében társadalombiztosítási szolgáltatássá vált, de csak az 1975. július 1-jétől életbe lépő társadalombiztosítási törvény építette be azt a társadalombiztosítás egységes rendszerébe. 1990-től a családi pótlék ismét kikerült a társadalombiztosítási ellátások köréből, munkavégzéstől független, állampolgári jogon járó juttatássá vált, bár a gazdasági megszorítások következtében 1996-tól három éven keresztül a magasabbnak ítélt jövedelemmel rendelkező családok többsége nem kapta. Az uniós csatlakozást követően a tartósan Magyarország területén élőknek is jár.
10.1. Családi pótlék bevezetése 1912-ben
Az 1912. évi XXXV. tc. volt az első rendelkezés, amely családi pótlékot biztosított, de csak az állami, vármegyei és az államvasúti alkalmazottak számára, a cselédek, napszámosok, munkások, munkásnők számára viszont nem.
A jogosultságot meghatározott tartalmú munkavégzéshez kötötték (egyes esetekben “egy évi jó szolgálat”184 után tarthattak igényt rá), általában az apa jogán járt, a nőalkalmazott csak akkor kaphatta, ha a gyermek apja meghalt, vagy keresetképtelen volt, illetve különváltan éltek és a gyermek az anya gondviselése alatt állt.185
Családi pótlék a törvényes vagy törvényesített édes, vagy mostohagyermek után járt, a jogosultakat két csoportba sorolták:186
184 1912. évi XXXV. törvénycikk 5. §.
185 1912. évi XXXV. törvénycikk 4. §.
186 1912. évi XXXV. törvénycikk 3, 6. §.
1. a magasabb fizetési osztályba tartozók számára a gyermekek 21. életévének betöltéséig járt a családi pótlék, (egy gyermek után évi 200 korona, két gyermek után évi 400 korona, három vagy több gyermek után évi 600 korona),
2. az alacsonyabb fizetési osztályba tartozók a gyermekek 16. életévének betöltéséig kapták, továbbtanulás esetén viszont meghosszabbítható volt a
“kiváló eredménnyel folytatott” tanulmányok befejezéséig, legfeljebb a 24.
életév betöltéséig (a pótlék összege az első csoport szerint járónak a fele volt).
Két vagy több családtagot saját háztartásában eltartó számára méltányosságból engedélyezhető volt családi pótlék (miniszter, állami számvevőszék elnöke által), melynek összege két családtag után az egy gyermek utáni, három családtag esetén a két gyermek utáni, négy vagy több családtag esetén a három vagy több gyermek után járóéval egyezett meg.
10.2. Gyermeknevelési pótlék 1939-től
Az 1938. évi XXXVI. tc. rendelkezései szerint 1939. január 1-jétől gyermeknevelési pótlék illette meg az iparban, a kereskedelemben, a bányászatban és a kohászatban foglalkoztatott napszámosokat, munkásokat, szolgákat (altiszteket), iparossegédeket és hasonló alkalmazottakat az eltartott törvényes, törvényesített, örökbefogadott és házasságon kívül született gyermekek után. Csak azok a munkások részesültek pótlékban, akik az érintett iparágakban legalább 20, a törvény hatálya alá tartozó alkalmazottat foglalkoztató üzemben dolgoztak.187 Nem részesültek családi pótlékban a mezőgazdasági munkások, a magánvállalatok tisztviselői, a kereskedősegédek, bár erről különféle tervezetek születtek.
A gyermeknevelési pótlék 14 éves korig járt, összege minden egyes gyermek után havonta 5 pengő volt.188 – Látható tehát, hogy az állami alkalmazottak sokkal korábbi időponttól és a gyermekek magasabb életkoráig (és azt is meg kell állapítani, hogy nagyobb összegben) kaptak családi pótlékot.
A pótlék fedezésére a vállalatok járulékot fizettek. Az ezzel járó ügyviteli feladatokat a szakmai és a vállalati családpénztárak látták el, az irányítás, ellenőrzés az iparügyi miniszter felügyelete alatt álló Országos Ipari és Bányászati Családpénztár kezében volt.189
187 Dr. Botos József: A magyar társadalombiztosítás kialakulása és fejlődése. id. mű 19. o.
188 1938. évi XXXVI. törvénycikk 4, 6. §.
10.3. Családi pótlék 1945 után
1945-ben azok a munkások és alkalmazottak is jogosulttá váltak családi pótlékra, akik legalább 10 munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál dolgoztak.190
Az 1946. évi gazdasági stabilizáció lehetőséget adott a családi pótlék átfogó rendezésére, így a kötelező társadalombiztosítás alá tartozó dolgozóknak is járt, a korhatár pedig felemelkedett 16 évre.191 Ezt követően szinte évről–évre bővült a családi pótlékra jogosultak köre:192
• 1947: a háztartásban eltartott minden gyermek után járt (tekintet nélkül a vérségi kötelékre);
• 1948: az állandó testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedő gyermek korára való tekintet nélkül részesült családi pótlékban;
• 1949: az állami erdőgazdaságok munkásai, az állami gazdaságok állandó, vagy legalább 6 havi munkára szerződött mezőgazdasági munkásai váltak jogosulttá;
• 1953: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai is jogosultakká váltak – de a gyermekek száma (csak a 3. gyermektől), korhatára (10 év) és a pótlék összege tekintetében szigorúbb feltételekkel. (Ezek a különbségek a következő évtizedekben fokozatosan megszűntek – 1966-tól a jogosultság két 16 éven aluli gyermekre módosult.)
Tehát ha alacsonyabb színvonalon is, de 1953-ra a mezőgazdasági munkavállalók jelentős része is jogosulttá vált családi pótlékra, és megszűnt a szellemi és fizikai dolgozók pótlékának összege közötti különbség.193
Az egy gyermekre jutó családi pótlék összege az eltartott gyermekek számától vált függővé (ez az elv azóta is érvényben van), a pótlék emelésekor pedig általában előnyben részesültek a többgyermekes családok és az egyedülálló nők.
Hosszú ideig csak a második gyermektől járt a pótlék, egészen 1983-ig, bár 1953-tól az egyedülálló egygyermekes szülők is jogosulttá váltak, 1972-től pedig azok a két- és többgyermekes családok is, ahol már csak egy gyermek volt jogosult (visszamaradó egy gyermekes családok).194
189 1938. évi XXXVI. törvénycikk 10-22. §.
190 7520/1945. ME. sz. r. In: A magyar társadalombiztosítás húsz éve (1945-1964). id. mű 21. o.
191 11780/1946. ME. sz. r. 1, 3. §. Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. Grill K. K. Bp. 1947. 166-170. o.
192 950/1947. ME. sz. r.; 3160/1948. Korm. sz. r.; 4102/1949. Korm. sz. r.; 6/1953. MT. sz. r. In: A magyar társadalombiztosítás húsz éve (1945-1964). id. mű 21. o.
193 Dr. Botos József: A magyar társadalombiztosítás kialakulása és fejlődése. id. mű 19. o.
194 50/1971. Korm. sz. rendelet. Statisztikai jelentés 1978. id. mű 47. o.
10.4. Családi pótlék a társadalombiztosítás egységes rendszerében
1975. július 1-től a családi pótlék beépült a társadalombiztosítás egységes rendszerébe, és megvalósult a pótlékra jogosultak tekintetében az egyenlő elbánás elve, tehát megszűnt a mezőgazdasági szövetkezeti tagok és egyéb jogosultak közötti különbség.
Családi pótlékra az a biztosított volt jogosult, aki a háztartásában:195
• egy gyermeket (de csak akkor, ha a biztosított egyedülálló volt, vagy a gyermek tartósan beteg, illetve testi- vagy értelmi fogyatékos volt, vagy ha e gyermek figyelembevételével 1971 november hónapot követően, két vagy több gyermek után már megillette családi pótlék),
• két vagy több gyermeket tartott el.
Családi pótlék arra a hónapra járt, amelyben a biztosított 21 napot biztosításban töltött és munkaideje elérte a munkakörére jogszabályban meghatározott teljes munkaidő felét.196
A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a családi pótlék az előző naptári évben teljesített munkanapok számával arányosan járt. Azok kapták meg a teljes naptári évre, akik az előző évben 120 (férfi), illetve 80 (nő) munkanapot teljesítettek (még mindig 10 órás munkanappal számolva, ez havonta 10, illetve hét munkanapot jelentett).197
Családi pótlék járt198
• a 16 évesnél fiatalabb,
• a 16 évesnél idősebb, de 19 évesnél fiatalabb és alsó- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló,
• a tartósan beteg, illetve testi- vagy értelmi fogyatékos gyermek után.
Nem járt családi pótlék199
• az árvaellátásban részesülő (kivéve az egyedülálló biztosítottat),
• a harmadéves szakmunkástanuló és
• a szakmunkástanuló-otthonban, továbbá a térítés nélküli intézetben, nevelőotthonban, csecsemő- vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermek után.
A családi pótlékot az erre jogosító összes gyermek figyelembevételével kellett kiszámítani és azokra a gyermekekre eső arányos részét fizetni, akik után a pótlék járt. 1975-ben az egy gyermekre eső családi pótlék összege 300–320 Ft volt.200 A magasabb összeg a többgyermekes, az egyedülálló, valamint a tartósan beteg, illetve testileg vagy értelmileg
195 1975. évi II. törvény 28. §.
196 1975. évi II. törvény 32-33. §.
197 1975. évi II. tv. 34. §; 3/1975. SZOT szab. 34. §. A társadalombiztosítás törvénykönyve. id. mű 36. o.
198 1975. évi II. törvény 29. §.
199 1975. évi II. törvény 30. §.
fogyatékos gyermeket gondozó szülőknek járt. Minden gyermek után csak egy jogcímen járt családi pótlék, amit elsősorban a férj kapott, de bizonyos esetekben kaphatott a feleség és az élettárs is.
10.5. Családi pótlék alanyi jogon 1990-től
1990. április 1-től a családi pótlék ismét kikerült a társadalombiztosítási ellátások köréből, a jogosultságnak a továbbiakban nem volt feltétele a munkavégzés, alanyi jogon járó juttatássá vált.201
Családi pótlék járt:
• a 16 évnél fiatalabb,
• a 16 évnél idősebb, de 20 évnél fiatalabb és alap- vagy középfokú tanulmányokat folytató (a felső korhatár 2003-ban először 21 évre emelkedett, majd szeptember 1-től 22 évre, 2004. szeptember 1-1-től pedig 23 évre),
• a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos (kivéve, ha a gyermek keresete három egymást követő hónapban meghaladta az öregségi nyugdíj legkisebb összegét) gyermek után. 202
A gyermekenként járó családi pótlék havi összege 1990. áprilisában 1.770–2.950 Ft között mozgott, ami többszöri emelés után 1993-ra 2.750–5.100 Ft-ra nőtt, ezután évekig azonos maradt.203
1995-ben a “Bokros-csomag” szigorított a jogosultsági feltételeken, aminek következtében jövedelemhatárhoz kötötték a családi pótlék folyósítását (a szándék szerint vagyonhoz is, de ezt a feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette). 1996. április 1-től a pótlék a család egy főre jutó jövedelmének nagyságától függött, és csak havi nettó 19.500 (egyedülálló esetén 23.400) forintig járt, kivéve a három- és többgyermekes, valamint a tartósan beteg, illetve testi- vagy értelmi fogyatékos gyermeket nevelő családokat.204
A rendszerváltást követően csökkent a pótlékban részesülő gyermekek száma,
“köszönhetően” a születésszám csökkenésének, a kifizetett családi pótlék összege alig több mint kétszeresére emelkedett, míg a helyette társadalombiztosítási juttatássá vált egészségügyi szolgáltatások költsége ugrásszerűen megemelkedett.
200 17/1975. MT. r. 59-60. §. A társadalombiztosítás törvénykönyve. id. mű 39-40. o.
201 1990. évi XXV. törvény 1. §.
202 1990. évi XXV. törvény 2. §.
203 1990. évi XXV. tv. 5. §; 1993. évi V. tv. 2. §.
204 1995. évi CXXII. törvény 1. §.
A családi pótlékra jogosultak száma és a pótlékok évi összege
8. táblázat Év Családok száma Gyermekek száma
(Fő)
Kifizetett pótlék évi összege (milliárd Ft)
1989 1997
1.367.800 1.239.400
2.346.000 2.113.800
50,4 105,3
Forrás: Dr. Botos József: A magyar társadalombiztosítás kialakulása és fejlődése. Bp. 1998. 20. o.;
Társadalombiztosítási körkép. TB. Műhely ’91. OTF, 1991. 27. o.
10.6. Állam által nyújtott családtámogatási ellátások 1998 után
A családok szociális biztonságának erősítése, a gyermeknevelés anyagi terheinek csökkentése érdekében szabályozták újra 1998-ban az állam által nyújtott családtámogatási ellátások rendszerét, melyet az 1998. évi LXXXIV. törvény (1999. január 1-jén lépett hatályba) foglalt egységes keretbe. A törvény hatálya kiterjed a magyar állampolgárokra, a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezőkre, a menekültekre és az érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezőkre.
Családtámogatási ellátási formák:205
• nevelési ellátás:
◦ családi pótlék,
◦ iskoláztatási támogatás,
• gyermekgondozási támogatás (öregségi nyugdíj legkisebb összege):
◦ gyermekgondozási segély (3 éves korig, tartósan beteg 10 éves koráig),
◦ gyermeknevelési támogatás (3–8 éves korig),
• anyasági támogatás.
A “nevelési ellátás” elnevezés 1999. október 1-től jelent meg, amikor a családi pótlék kettévált, és az iskoláskorúak mint iskoláztatási támogatást kapták (ösztönözve az iskolába járást, de ezt a feladatát nem igazán tudta betölteni), majd 2002. november 8-tól ismét egyesült a gyakorlatilag csak nevében különböző két ellátási forma, és azóta csak a családi pótlék létezik.
A családi pótlék 1999-től ismét függetlenné vált a családok jövedelmétől, összege 3.800–7.500 Ft-ra nőtt, jelenleg (2005-ben) 5.100–15.700 Ft, és 2003-tól minden év
205 1998. évi LXXXIV. törvény 5. §.
augusztusában dupla családi pótlék került kifizetésre, ami az iskolakezdést volt hivatott segíteni.206
Anyasági támogatásra az a szülő (1999-től örökbe fogadó szülő és a gyám is) jogosult, aki a terhessége alatt legalább 4 alkalommal – koraszülés esetén egyszer – részt vett terhesgondozáson (legalább 5 hónapi külföldi tartózkodás esetén nem feltétel).
Összege gyermekenként az öregségi nyugdíjminimum 150 %-a, 2004-től 225 %-a (ikreknél 300 %-a).207
1999-től a legalább 100 főt foglalkoztató munkáltatóknál kettévált a társadalombiztosítási kifizetőhely, és azt követően külön családtámogatási kifizetőhelyek bírálták el és folyósították a családtámogatási ellátásokat (a gyermeknevelési támogatás kivételével). A 100 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztatók 1999. március 31-ig meg kellett, hogy szüntessék a családi pótlék, a gyes folyósítását, és áprilistól a lakóhely szerinti megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárak látták el ezt a feladatot (a gyermeknevelési támogatás elbírálója szintén a megyei pénztár volt). 2001-től a családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos feladatok döntő többsége a megyei egészségbiztosítási pénztáraktól átkerült a Területi Államháztartási Hivatalokhoz (TÁH – majd TÁKISZ). A gyermeknevelési támogatás iránti igényt kizárólag a TÁH bírálhatta el. 2004-től a családtámogatási kifizetőhellyel nem rendelkezők számára a Magyar Államkincstár területi igazgatóságai állapítják meg és folyósítják a családtámogatásokat.208
206 1998. évi LXXXIV. törvény 3, 11. §. HVG Tb. különszám 1999, 2005.
207 1998. évi LXXXIV. törvény 29-32. §. HVG Tb. különszám 2004.
208 1998. évi LXXXIV. tv. 35-44. §. és módosításai. HVG Tb. különszám 2001-2005.