A történet-kritika kérdése 747

A történet-kritika kérdése bizonyos értelemben paradigmaszerü, hiszen a modem exegézis autonómia-igénye jórészt egybeesik a történet-kiritkai módszer létjogosultságáért folytatott küzdelemmel. A történet-kritika azonban nem csak egy történeti jellegű vizsgálódás ⁷⁴⁸ autonómiájának biztosítása az exegézis en belül. Megjelenése annak a historizáló romantikának a világába illik, mely a vallásokban is csak történeti képződményeket lát. Nem csoda, ha a történeti vizsgálódás végül elvitatja a vallásoktól, hogy képesek valamilyen sajátos módon igaz állítások megfogalmazására⁷⁴⁹ - hiszen ezt a történeti vizsgálódás módszertanilag már eleve elvetette. S ha utólag egy vallási tolerancia nevében meg is engedjük, hogy ezek a vallások szabadon működjenek, valójában mégis elvitatjuk tőlük azt, ami a legsajátabb jellemzőjük: hogy a tapasztalaton túlira vonatkoznak.⁷⁵⁰

A történeti vizsgálódás mindig feltételez valamilyen felfogást arról, hogy a történeti tények jelentenek-e valamit, s hogy ezen jelentés hogyan fejthető fel - ezért is tart szükségesnek a „Fides et ratio” épp történeti vizsgálódás esetén egy filozófiai reflexiót.^{751 752}

747 A történet-kritikai módszer történetének áttekintéséhez: KUMMEL, W„ Das Neue Testament. Geschichte dér Erforschung seiner Probleme, Freiburg-München 1958. A tröténetkritikai módszer egyházi megítéléséhez: PÁPAI

BIBLIKUS BIZOTTSÁG,Szentírásmagyarázat az Egyházban. Elsősorban 11-17 ill. 79-94.

748 Már maga a „történetiség" is erősen filozófiai jellegű kategória, és így a történet-kritika képviselői nem egy

„világnézetileg semleges” történelem színpadán értelmezik a kereszténységet. Megvan a maguk történelem-értelmezése. így pl. Bultmannál a történelem teoretizálása történik, míg ezzel szemben pl. Vermes Gézánál a teológia mintegy felszívódik a történelemben.

749 ,Jn dér Romantik eifolgte die Entdeckung des Induviduums, dér historischen, kulturellen, gesellschaftlichen, religiösen und anthropologischen IndMdualitaten und dérén positive Bewertung. Dér Begriff des Historismus steht dann fiir die gnmdsatzliche Vergeschichtlichung und Relativierung aller Erkenntnisse und Erkenntnisfonnen. Hier eifolgt auch eine umfassende Historisierungaller religiösen Unbedingtheitsansprüchel SECKLER, Max, Die heutigephilosopliisch-theologische Milieu und die Enzyklika „Dominus lesus 289.

750 ,Aber mán muft auch sehen, dafi Religionen, die sich im Zeichen dér Pluralitat unter Preisgabe Híres Wahrheitsanspruchs gemütlich miteinander arrangieren wítrden, im Garten Gottes möglichts vieleBhimen zum Blühen zu bringen, ohne Unterscheidung von Kraut und Uhkraut, kelne Religionen mehr ivarén. Sie wiirden ihr Wesen verlieren." SECKLER, Max, Die heutigephilosopliisch-theologischeMilieu unddieEnzyklika „Dominus lesus". 305.

751 teológusnak tehát a kinyilatkoztatás forrásainak értelmezése közben azt a kérdést kellföltennie magának, hogy’ mi az a mély és hamisítatlan igazság, amit a szöveg, természetesen a nyelv korlátái között, közölni akar. (...) e szövegek olyan történésekről tudósítanak, melyek igazsága túl van az egyszerű történeti eseményen: igazságuk az üdvtörténetben és az üdvtörténetért hordozott jelentésükben rejlik. (...) Ezért sürgető parancs, hogy’ filozófiaikig is vizsgáljuk meg a tény és jelentése közötti kapcsolatot; ez a kapcsolat a történelem sajátos értelme. Fides et ratio, 94. pont, 105-6.

752 „Partiamo ancora ima volta dalia domanda formuláid all ’inizio: qualé lo stato epistemologico deli ’esegesí biblica? Romano Guardini ... rispondeva: essa appartiene alla «scienza deli a fede» fGlaubenswissenschaft) cioé alla teológia." DE LAPOTTERIE, L, L ’esegesí biblica scienza della fede m.L’esegesi cristiana oggi (ed. la Potterie, L;

Guardini, R.; Ratzinger, J.; Colombo, G.; Bianchi, E.) Piemme 1990, 127-165. Az idézet: 151. Guardini kifejezése itt DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

170

De továbblépve: vajon lemondhatunk-e arról, hogy az exegézis - Romano Guardini szavával - „Glaubenswissenschaft"¹⁴², vagyis teológiai jellegű tudomány legyen? De la Potterie szerint az exegézis nem egy tisztán filológiai és történeti jellegű tudomány, mert a tárgya a Szentírás.⁷⁵³ Ezért az a törekvés, mely az exegézist ki akarja szakítani a teológia köréből, nem annyira az exegézist akarja bevezetni az igazi tudományok körébe, hanem sokkal inkább a teológiát akarja egy modem tudomány-felfogás értelmében a tudományok köréből száműzni, hiszen e modem tudományfelfogás szerint a „hittudomány” egy önellentmondásos fogalom.⁷⁵⁴

Miért kell az exegézisnek törekednie arra, hogy módszertanában is tükröződjék az a meggyőződés, mely szerint a Szentírást kinyilatkoztatott szövegnek tekinti? Mert enélkül nem fogja tudni megérteni a szöveg értelmét. ⁷⁵⁵ Ez egyszerűen a kinyilatkoztatás természetéből fakad:

ha valaki eltekint attól, hogy a Szentírás kinyilatkoztatott szöveg, akkor épp attól tekint el, ami e szöveg mondandója, születésének célja, vagyis tulajdonképpen vizsgálódásában nem veszi figyelembe, hogy a vizsgált tárgy milyen megközelítést kíván.⁷⁵⁶ Úgy tekint a szövegre, mintha annak olvasásakor eltekinthetnénk attól, hogy a szöveg maga hitet feltételez az olvasóban.⁷⁵⁷ Továbbá ha nem adjuk meg az értelmezésben a központi szerepet annak, hogy az emberi szerző mit akar Istenről tanúsítani, akkor tulajdonképpen épp azzal nem törődünk, ami a szöveg fő szervező elve: a tartalmával.⁷⁵⁸ Végül pedig ugyancsak a kinyilatkoztatott szöveg természetéből fakad az a probléma, hogy isteni és emberi szerzőről beszélünk, s a kettő esetén a szerzőség meglehetősen eltérő jellegű. Ez esetben olyan értelmezési módszerre van szükség, mely érzékeny

olvasható: GUARDINI, R., Heilige Schrift und Glaubenswissenschafi. in Die Schildgenossen 8 (1929) 24-57.

753 ’esegesí non é semplicemente ima scienza filologica o storica. Essa é ima scienza <7e//’interpretazione applicata alla Sacra Scriitura; a questo titolo essa é e deve essere ima scienza teologica.” DE LA POTTERIE, I., L ’esegesi biblica scienza della fede, 151.

754 'altra dífiicoltá é piú fondamentale: nella cultura moderna, dopo l’illunimismo, sí ritiene comunemente che cisia incompatibilitá ira la ragion ee la fede. Parlaredi «scienza della fede» sembra dimque contradittorio." Uott, 151.

755 „ ... Dovesi trova ilsenso dél testo biblico? La risposta a queste domande non riguarda ilmetodo esegetico, ma quelli che Blondel chiamava «i prolegomeni a ogni esegesi futura». Per far comprendere meglio futta ciö che É implicato nel probléma dél superamento dél testo, superamento che permette di arrivare veramente a comprenderlo, pensiamo utile ricordare qui quello che l’ermeneutica filosofica recente ci insegna: «interpretare», dicevaHeídegger, alludendo all’etimologia dél tedescoAus-legen (che sípotrebbe tradurre con porre-fitori, esporre, di-spiegare,fr. dé-ployer), consiste nel «dire» il «non-detto» déllé cose r/effe.” Uott, 161.

756 „Damit Mrd die Grundfrage, von derjede Schriftauslegung ausgehen mufi, sichtbar. Wenn-ganz allgemein gesprochen - dér methodische Zugaiig immer vöm Gegenstand bestimmt verden mufi, um den es dabei geht, dami stellt síeli natürlich aucli die Frage, ob ein Text, dér im Glauben als Heiligie Schrift angesehen wird, vöm Glaubenden mit profánén Methoden bearbeitet verden daif." KÖRNER, B., Wort Gottes, das das Wort Gottes Bezeugt, In La filosofia come santitá deli a ragione. Scritti in onore diXavier Hihette (Kiad. Russo, A., Vieillard- Baron, J-L.), Universitá di Trieste, 2004, 311-337. Az idézet helye: 313.

757 .Mifiverstandnis (...) | (...) : Die Heilige Schrift sei zuerst nfe ein historisches Dokument zu lesen und erst dann als Zeugnis des Glaubens." KÖRNER, 312-313. Ezzel szemben az exegéták gyakran valóban azt az álláspontot képviselik, hogy a szöveg helyes értelmezéséhez először zárójelbe kell tenni a hitet.

758 V. ö. BALTHASAR, H. U. V.,Die Heilige Schrift. (Antworten des Glaubens 39), Freiburg 1986.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

171

erre a különbözőségre ⁷⁵⁹ , s nem elégedhetünk meg azokkal a módszerekkel, melyek megragadnak a tisztán történeti kategóriáknál⁷⁶⁰. Az írásértelmezés módszerének ugyanis elkerülhetetlenül van - legalább bennfoglaltan - egy kinyilatkoztatás-értelmezése, melynek összhagban kellene lennie a szöveg kinyilatkoztatott jellegével! Mindezek alapján kimondhatjuk - így összegzi az írásértelmezés katolikus hagyományát Balthasar, - hogy a kinyilatkoztatott szöveg eleve csak akkor válik érthetővé, ha a hit önátadásának módusában olvassuk,⁷⁶¹ s ezért végül egy olyan exegézisre van szükség, mely önmagát el tudja helyezni abban a nagyobb összefüggésben, mely a kinyilatkoztatás tulajdonképpeni közege: az egyház eleven hitében.^{762 763}

764 765 766 A történetkritika számára mindez elsősorban azt jelenti, hogy ki kell egészüljön más megközelítésekkel, ahogy ezt egyházi megnyilatkozások, kezdve a Dei Verbummal, újra és újra hangsúlyozzák.

A Dei Verbummal új korszak kezdődött a katolikus szentírástudományban. Jellemző, hogy a teológiai köztudat ezt a dokumentumot úgy tartja számon, mint ami megnyitotta az utat a

759 „Wenn Gottes Wort undMenschenwort im Wort dér Schrift so eng miteinander verbunden sind, dann mufi mán von allém Anfang an den einzigartigen Charakterder Heiligen Schrift in Rechnungstellen." KÖRNER, 324. A történet-kritikai módszer egy törekvése volt a mítosztalanítás. Első közelítésben ez csupán egy olyan törekvés, mely a korabeli kultúrából fakadó elemektől akarja a szöveget megtisztítani, melyek eltávolítanak a történeti alaptól, ilyeténképpen magától a Názáreti Jézustól. A mítosztalanítás programjának azonban szükségszerűen van egy szemléleti kerete, s ezen szemléleti keret teológiai vizsgálatától és kritikájától nem lehet eltekinteni. E szemléleti keretről pedig, s így a mítosztalanítás programmjának egészéről pedig szinten elmondható, hogy túlságosan el akarja választani a szövegben az isteni és emberi szót - s ezáltal újra csak eltávolodik attól, hogy a szöveget úgy olvassa, ahogy ez a szerző szándékainak megfelel. S így a radikális mítosztalanítás végül csak oda tud eljutni, ahonnan elindult: ahhoz az előfeltevéshez, hogy a Názáreti Jézus csupán egy történeti személy.

760 „Glaube ist kein Bestandteil derMethode und Gottkein Faktor historischen Geschehens, mit deni sie rechnet. Weil aber in dér biblischen Darstellung dér Geschichte alles durchtrankt ist von göttlichem Handeln, mufi eine komplizierte Anatomie des biblischen Wortes beginnen: Maii mufi versuchen, die Fádén so auseinanderzunehmen, döfi maii schliefilich das „eigentlich Historische", d. h. das blofi Menschhche des Geschehens, in Handen halt und andererseits erklart, wie es zuging, dafi dann iiberall die Idee Gott eingewoben wurde. So mufi mán gégén die dargestellte Geschichte eine andere, „wirkliche” konstruieren: hinter denbestehenden Quellén - den Biblischen Bücheni - anfanglíchere Quellén finden, die dann zum Mafistab dér Auslegung werden."RATZINGER, J., Schriftauslegung im Widerstreit. 16.

761 „So koinint in den Ausftihrungen Balthasars eines ganz klar ans Lidit: Die angemessene Haltung gegeníiber dér Heiligen Schrift ist nicht wissenschaftlicheDistanz, sondem gldubigeHingabe." KÖRNER, 317.

762 „Von Anfang an mufi klar sein, dafi dér eigentliche Sinn dér Heiligen Schrift sich nur dem erschliefit, dér cm sie aus dér Perspektive des Glaubens herangeht. Dér Glaube isi dér umfassende Horizont einer sachgerechten Auslegung dér Heiligen Schrift, die historisch-kritische Methode mufi dem ein- und untergeordnet werden. In dicsem Sinn hat die historisch-kritische Schriftauslegung ihren Platz nicht vor dér glaubigen Schriftauslegung, sondem als Teilmoment dér kirchlich-glaubigen Schriftauslegung.” KÖRNER, 324. Meg kell jegyezzük, hogy Kömer tanulmánya nem tér ki arra, hogy a keresztény hit hogyan teszi lehetővé a történet-kritikai módszert. Hogy épp a megtestesülés eseménye, s a történeti eseményekben történő kinyilatkoztatás a történet-kritikai vizsgálódások számára valóságos alapot nyújthat.

763 Dei Verbum, 12.

734 Dei Verbum, 12.

765 Márpedig ez az egység értelmezhetetlen az isteni önközlés mibenlétére illetve a kinyilatkoztatott szöveg kinyilatkoztatott-voltának mibenlétére történő reflexió nélkül.

766 DE LUBAC, Henri, Rückblick auf die Entstehung meiner Schriften. Einsiedeln 1996, 313.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

172

történet-kritikai módszer szabadsága előtt. Pedig a zsinati atyák emellett egy másik alapelvet is megfogalmaztak: a történet-kritikai módszert ki kell egészítsék olyan módszerek, melyek tekinettel vannak a Szentírás egészének egységére s az analógia fidei-re. Hosszabban idézzük Bemhard Kömer kommentárját a zsinati szöveghez:

„(...) «Da Gott in den Heiligen Schriften durch Menschen nach Menschen art gesprochen hat, mufi dér Schriftelklcirer, um zu erfassen, was Gott mis mitteilen wollte, sorgfaltig erforschen, was die heiligen Schriftsteller wirklich zu sagen beabsichtigen und was Gott mit ihren Worten kundtun wollte»f ' ' Nach einer summarischen Würdigung einschlagiger Methoden kommt die Offenbarungskonstitution aber auch auf eine weitere Grundregel zu sprechen, die besagt, dafi

«die Heilige Schrift in dem Geist gelesen und ausgelegt werden mufi, in dem sie geschrieben wurde»¹⁵⁴. Deshalb - so das Konzil - «erfordert die rechte Emiittlung des Sinnes dér heiligen Texte, dafi mán mit nicht geringer Sorgfalt auf den Inhalt und die Einheit’⁵⁵ dér ganzen Schrift achtet, unterBeríicksichtigung dér lebendigen Überlieferung dér Gesamtkirche und derAnalogie des Glaubens.v¹⁵⁶

Was die Wirkungsgeschichtlichte dér vöm Konzil vomiulierten Position betrifft, lei fit sich mit guten Gründen von einen halbierten Wahmehmung sprechen. Wahrend die Würdigung dér - um die von Aloys Grillmeier vorgenommene Benennung aufzugreifen - «fachexegetischen Regelnn dér Schriftauslegung meist dankbar zu Kenntnis genommen wird, zeigt sich, dafi die Hinweise auf «die theologisch-dogniatischen Regeln» nicht die gleiche Aufinerksamkeit erhalten habén. So resüiniert Henri de Lnbac, selbst ein grojier Kenner dér Schriftauslegung und Konzilstheologe, im Blick auf die Offenbarungskonstitution und die Wirkungsgeschichte: Mán

«bedient sich zwargem dér Freiheiten, die sie dér Kritik einraumtja mijibraucht zuweilen, gibt sich aber kaum Mühe, das von ihr entworfene Program auszufuh.ren».¹⁵¹"¹⁵ⁱ

A zsinat tehát egyfelől elfogadja a történet-kritikát, ugyanakkor szükségesnek látja annak kiegészítését más megközelítésekkel. De számunkra most mégis az a legfontosabb, hogy úgy tűnik a zsinat óta eltelt több mint öt évtized nem volt elegendő arra, hogy exegézis és teológia ilyen értelemben közeledjék egymáshoz767 768 769. Nézetünk szerint ezért hangsúlyozza a Pápai

767 Uott, 313.

768KÖRNER, 311-312.

769 JSo hat die nachkonziliare Rezeption praktisch den theologischen Teil derAussage als Zugestandnis an die Vergangenheit beiseite gelassen und den Text lediglich als uneingeschrankte offizielle Bestatigung dér historisch-kritischen Methode aufgefaftt." RATZINGER, J., Schriftauslegung im Widerstreit. 21.

700 ,A Biblia tudományos tanulmányozását nem szabad elkülöníteni a teológiai kutatástól." PÁPAI BIBLIKUS BIZOTTSÁG, Szentírásmagyarázat az Egyházban. 78. A kérdéshez még: BALTHASAR, H. U. V., Exegese und Dogmatik, in Internationale Katholische Zeitschrift »Communio«, 5 (1976), 385-392. Balthasar e bekezdéssel zárja tanulmányát:

... Exegese und dogma tik einander brauchen. Und venn heute vor allém dér anschein DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

173

Biblikus Tanács még három évtizeddel a zsinat után is, hogy az exegézis nem válhat el a teológiától.⁷⁷⁰

A közeledés hiányát jól jellemzi a kánoni vagy kanonikus exegézis körüli vita⁷⁷¹. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a kánoni exegézis mint módszer kellően tudományos-e vagy a másik oldalról valódi segítséget jelent-e abban, hogy a mai exegéták a szent szerző szellemében olvashassák a Szentírást. A mélyebb kérdés, hogy a kánoni exegézis kapcsán kialakul-e valódi dialóus az exegézis és a teológia között, hogy a kánoni exegézis mutat-e olyan irányt, mely alapján az exegézis visszatalál az egyházon belüli küldetéséhez. A kánoni exegézis ugyanis nem csupán a történet-kritikai módszer korrekciója. Megvan benne ez a korrekciós jelleg, s a korrekció egyáltalán nem idegen a történeti megközelítéstől, hiszen a kánonalkotás folyamata maga is a szöveghez köthető történeti folyamat. A kánon alkotása maga tulajdonképpen egy utolsó redakciós lépés, mely egyszersmind rögzíti a szöveget, s - többé kevésbé - megakadályozza a későbbi változtatásokat.

A kánoni exegézis azonban úgy tűnik mélyebben felfedez valamit a szent szövegekben.

Noha a kánonalkotás folyamata a szöveg keletkezéséhez képest későbbi, ebből még egyáltalán nem következik, hogy a szerzők szándékától idegen. A kánon legfőbb szándéka, hogy a kinyilatkoztatott könyvek meghatározásával kifejezésre juttassa a katolikus hit⁷⁷² illetve a Szentírás ⁷⁷³ egységét. Az egység szándéka miatt gyűjtik egybe az egymással feszültségben lévő hagyományok írásait - de ez az egybegyűjtés épp az egység mélyebb meglétébe vetett hitről tanúskodik.⁷⁷⁴ Vajon honnan származik az egységnek ez a szándéka? Vajon csak a kánon létrejöttekor született meg? Történetileg honnan indul ez a korai egyház egész életét elementárisán meghatározó igény?⁷⁷⁵ Az egység megteremtése a korai egyház számára óriási

entstanden ist, Dogmatik sei durch Exegese entthront und in manchem tief verwirrt worden, so könrte tiefer wahr sein, dafi sie durch echte Exegese aus vielen Scheinproblemen erlöst und vor ihren wahren Gegenstand zurílckgeführt worden ist." BALTHASAR, H. U. V.,Exegese und Dogmatik, 392.

771 „Canonical approach”. „kanonische Methode”.

772 .Mán wird sagen kömén, dafi in dem Akt dér Kanonbildung, durch den 24 zunachst fiir sich bestehende, selbststandige Schriften zűr Einheit des Neuen Testaments zusammengébracht wurden, ... ein ungeheurer Wille zűr Einheit sich bekundet. Vielleicht ist es sogar die gröfite Wiltenskundgebung zűr Einheit, die es je gegeben hat, die seitdem nie mehr eingeholt wurde ...“ GNILKA, J., Jesus Christus nach fiiihen Zeugnissen des Glaubens (Biblische Handbibliothek VIII.)Kösel, München 1970, 14.

773 „Omnis Scriptura divina unus liber est, et ille liber unus Christus est." SZENT VIKTOR-I HUGÓ De arca Dei morálig, Z. (PL 176, 642)

774 .Dieser Wille (...) | untemimmt es, die verschiedenen neutestamentlichen Verkündigungtformen, die durchaus nicht voltig zűr Deckung gebracht werden können, auf die Ebene einer grófién Einheit zu heben." GNILKA:Jesus Christus nachfiiihen Zeugnissen 15-16.

7fo .Dér Ermöglichungsgrundfiir dieEinheit (nicht Vereinheitlichung) dessen, was durchaus nicht identisch ist, ist dér Einheitspunktfiir dasgesamte Neue Testament undseine Theologie. Es ist eine aufierordentlich wichtige Frage, die den Ermöglichungsgrundfiir diese Einheit dér neutestamentlichen Theologie und Verkündigung zu erfahren sucht, und um

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

174

nehézségekbe ütközött⁷⁷⁶, s a kánon maga az egység utáni vágynak csupán egy mozzanata.⁷⁷⁷ Épp a történet-kritikai vizsgálódások igazolják, hogy az újszövetség könyvei maguk is az egységet kereső szövegek,⁷⁷⁸ s már Márknak is az a szándéka, hogy a különböző hitvallások egységét mutassa be.⁷⁷⁹Az evangélisták itt a különböző hagyományok egybegyűjtőinek mutatkoznak, akik mindebben a keresztény közösségnek a sokszínűségben megmutatkozó egységét látják.⁷⁸⁰ Amikor tehát a későbbi századok egyháza a kánoni könyvekben meglévő egységet kereste, akkor épp a szent szerzők szellemében járt el. A kánoni exegézis tehát nem csak mint módszer lehet érdekes, hanem mint egy olyan hozzáállás, mely komolyan veszi, hogy a Szentírás könyveiben a különbözőségben való egységet kell látnunk, a szöveget az egység meggyőződésével veszi kézbe.⁷⁸¹ Ezen egység végül is a hit és az egyház egységén alapszik, s így megléte teológiai állítás - a kánoni exegézis ezért egy olyan hozzáállást képvisel, mely valóban közvetíteni akar a történet-kritika és a teológia között.

Ezen közelítésnek egy következő lehetséges útja a krisztológia vizsgálata. Ez a krisztológiai kérdésfelvetés hasonlóképpen az új szövetségi Szentírás egységét feltételezi, hiszen ha valami tényleg megadja ezen szövegek összetartozását, akkor az Krisztus alakja.