Lehetséges-e „keresztény filozófia”?

Az igazi kontroverzia a XX. században jelentkezik. Kezdeményezői megvoltak mind a filozófia, mind a teológia oldalán. Max Scheler - inkább a felvilágosodás hagyományai felől - a filozófia és teológia radikális szétválasztásának igénye miatt nem látja létjogosultságát e fogalomnak²⁸³. Romano Guardini ugyanakkor szükségesnek látta, hogy a filozófia közvetlenül kapcsolódjon Krisztus alakjához ²⁸⁴ . Sokan ennek a törekvésnek megvalósulását látják Kierkegaard²⁸⁵, Descartes ill. Leibniz müveiben. A keresztény filozófia mellet más és más alapokon érvelt Sertillanges, Josef de Vries, Gábriel Marcel²⁸⁶, Henri de Lubac²⁸⁷, Josef Pieper,

279SCHMIDINGER,Zűr Geschichte des Begriffs »christliche Philosophie«, 37.

280SCHOPENHAUER, A. Sámmtliche Werke, Bd. V. (ed. Hübscher, A.), Wiesbaden 1946,153.

281SCHOPENHAUER,Sámmtliche Werke, Bd. V. 329.

282 Csak a katolikus oldalon egészen különböző álláspontokat fogalmaznak meg tradicionalisták, fideisták, Rosmini, Brentano, Johannes Kuhn vagy a neoskolasztikusok. Georg Hermes és köre is igen szkeptikus, hasonlóan a francia ontológisták. De meglepő módon még a neoskolasztika fontos alakjai esetén is előfordul ellenvélemény. SCHMIDINGER, DérSíréit um die Christliche Phdosophie, 25.

283 Annak ellenére, hogy szerinte a filozófia kell, hogy foglalkozzon pl. Krisztus alakjával.

284GUARDINI, R., Dér Herr. Betrachtungen fiber die Person und das Leben Jesu Christi, Matthias-Griinewald, Mainz 1997, 501, 507 kk.

285VERGOTE, H.-B., Sens et Répétition. Essai sur l’ironie kierkegaardienne, Cerf-Orante, Paris 1982, II. kötet, 246, 294; GERDES, H„ Das Christusverstandnis des jungen Kierkegaard. Ein Beitrag zűr Erldutenmg des Paradox-Gedankens, Die Spur, Itzehoe 1962 ; GERDES, H., Dér geschichtfíche biblischeJesus oderder Christus dér Philosophen.

Erwagungen zűr Christologie Kierkegaards, Hegels und Schleiermachers, Die Spur, Schleswig-Holstein 1974.

286 Érdekes számunkra az egzisztencialista alapon elmélkedő Gábriel Marcel felvetésében, hogy szerinte az abszolút titok vonzásában élő ember a gondolkodás teljes szabadságával tud számot adni saját egzisztenciájáról - s ezt joggal nevezhetjük keresztény filozófiának.

287 De Lubac, a kegyelemtan történetét illető vizsgálódásai alapján látja a keresztény filozófia elvi lehetőségét igazolva: a hit által az értelem egy kegyelemi felemeltetése történik, mely által a természetes értelem beteljesedik.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

73

Claude Bruaire²⁸⁸, Maurice Blondel²⁸⁹, Kari Rahner²⁹⁰ és tanítványa J. B. Metz²⁹¹. Protestánsok közül főleg Emil Brunner a dialektikus teológia alapján, Paul Tillich²⁹², Wolfahrt Pannenberg a kereszténység eszkatológikus üzenetére építve. Ortodox oldalról Waszilij W. Zenkovszkij és A.

Poszow sorolható ide.

A keresztény gondolkodók között a huszas és harmincas években lángolt fel igazán a vita.

Szimpóziumok sora foglalkozott a témával, szinte minden jelentős keresztény gondolkodó állást foglalt.²⁹³ A vita elindítója É. Gilson²⁹⁴ aki már az 1919-ben Szent Tamásról írt müvével felvázolta a maga értelmezését egy ,philosophie chréiienne” jelentéséről²⁹⁵. Részleteiben nem tudjuk a vitát bemutatni, csak néhány fontos szerzőre és szempontjátra térünk ki.²⁹⁶

É. Gilson cikkében a filozófia és a kereszténység közös történetében kirajzolódó sokféle álláspontot így kísérelte meg összegezni²⁹⁷:

1. Bizonyos középkori teológusok szerint a kinyilatkoztatás úgy különbözik a filozófiától

288 Ulrich kapcsolatban állt a francia Claude Bruaire-rel: az ö terve egy „christliche Hervorbringung dér Philosophie” BRUAIRE, C., Potír la Métaphysique, A. Fayard, Paris 1980, III. 127-177.

289 Maurice Blondel szerint a keresztény filozófia: egy szabad filozófia, mely megmutatja az értelem útjait az emberré lett és megfeszített Krisztushoz. V. ö. B^LONDEL, Cametsintimes, L, éditions du Cerf, Paris 1961, 526. Egyes próbálkozásai a szeretet metafizikájának megalkotására irányulnak. Ehhez hasonló úton jár Laberthonniére és Jean-Luc Marion. Előbbiről írt a magyar Vidrányi Katalin. VIDRÁNYI, K., Laberthonniére in Summa. A Filozófiai Intézet műhelyéből (ed. Kelemen. J.; Sziklai, L.), MTA Filozófiai Intézet, Budapest 1987, 274-316.

290 Rahner ott kezdi analízisét, ahol a modern autonómia-gondolat is konstituálódik: az emberi tudat önmeghatározásában. Elemzésének legfontosabb hangsúlya, hogy az Istennel való találkozás az emberi autonómiát egyáltalán nem veszélyezteti, hanem épp felemeli. Ez a keresztény filozófia egy preparatio evangelica. Rahner egyik kulcsfogalma az „übernatürliches Existenzial”. Ez tulajdonképpen a tamási desiderium naturale és potentia oboedientialis újrafogalmazása Kant ill. Heidegger figyelembevételével. Rahner vizsgálódásai is részben kegyelemtani indíttatásúak. V. ö. RAHNER. K.. Hörer des Wortes. Zűr grundlegung einer Religionsphilosophie, Kösel, München 1971.

RAHNER, K., Grundkurs des Glaubens. Einfiihrung in den Begriff des Christentums, Herder, Freiburg-Basel-Wien 1976.

291 „So míissen wir etwa auch die Rede von dér »christlichen Kunst«, dér »christlichen Philosophie«, dem »christlichen Staat« usw. Recht verstehen: es geht hierbei letztlich nicht um eine »verchristlichung« in Sínné einer zusátzlichen Überzeichnung oder Sublimierung dieser Wirklichkeiten, sondem um dérén Einsetzung in ihren Ursprung und ihr wahres Eigensein." METZ, J. B., Zűr Theologie dér Welt, Mainz 1968,44.

292 Paul Tillich szerint - ő is elsősorban kegyelemtani megfontolásokból indul ki - az a gondolkodó, aki keresztény, nem tudja elválasztani a hitét és az értelmét. A kettő kölcsönhatása elkerülhetetlen, s ezért, ilyen értelemben beszélnek .keresztény filozófiáról”. Idézi: SCHMIDINGER,Dér Streit um die Christliche Philosophie in seinem Zusammenhang, 38-39.

293 Csak néhányat említsünk: 1931. III. 21. Párizs; 1932. XI. 26. Marseille; 1933 IX. 11. Juvisy; 1933. X. 8. Ottawa;

1934. IX. 2-7. Prága; 1934. IV. 15.Nijmegen. 1936. IX.23-28. Róma. Forrás: SCHMIDINGER,DérStreit um die Christliche Philosophie in seinem Zusammenhang, 30. Ezek a megbeszélések kisebb visszhanggal és hatással folytatódtak a Giacon S.J. által szervezett Gallarate-i konferenciákon. Ezen találkozókon Ulrich rendszeresen előadott.

294 Legalábbis Schmidinger szerint. Az általános - de felületesebb - vélekedés Émile Brehier-hez köti.

295GILSON, É., Le Thomisme. Introduction á la philosophie de saint Thomas d'Aquin, Paris ⁶1986. Az 1931-es párizsi szimpóziumon nézeteit ki is fejtette. GILSON, É., La notion dephilosophie chrétienne, in Bulletin de la Société francai se de Philosophie, Séance du 21. mars 1931, 37-93. Ez az előadás az 1930-as években a keresztény filozófia mibenlétéről zajló vita fontos irata volt.

296 Ez megtalálható Schmidinger már többször idézett két cikkében.

297 Az ittkövetkező feloszlás kiindulópontját Gilson fentebb jelzett cikke képezi. Felosztását kissé módosítottuk.

GILSON,Lei notion dephilosophie chrétienne, 37-39.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

74

mint ahogy az igazság különbözik a hibától²⁹⁸. A filozófia homályban tapogatózik, világosan látni csak a keresztény hit fénye által tud.

2. A tiszta racionalizmus szerint a filozófia úgy különbözik a kinyilatkoztatástól, ahogy az értelem megállapításai különböznek az előítélettől. ²⁹⁹ A hit állításainak nincs semmilyen ismeretelméleti ereje, csak ha az értelem igazolta azokat. Ez bizonyos értelemben az előző álláspont ellentéte.

3. Tamás bizonyos értelemben a fenti - egymással egyfajta szimmetriában lévő - álláspontok

„között" áll. Számára nem szükséges egy vagylagos választás a hit és az ész között: a hit az értelem autonómiáját tiszteletben tarja - ugyanakkor a hit fénye egy nagyobb teljességere vezeti el az értelmet.

4. Újkori racionalizmus: a teljes középkori filozófia elítélése, mert szerintük alá lett rendelve a dogmának. Tudjuk, hogy ez történetileg így nem igaz, és az újkori ítélet nem egy alapos történeti vizsgálódás eredménye. Sőt, történelmileg inkább az felel meg a valóságnak, ha elismerjük, hogy egy tisztán racionális filozófiai rendszer iránti igény épp a kereszténység gyermeke.³⁰⁰

5. Azon neotomista filozófia, mely szerint a keresztény filozófia kifejezésének nincsen semmi értelme, mert a keresztény hit természetfeletti fénye a filozófiát csupán igazi önmagához vezeti el, és nem lesz semmi keresztény tartalmat hozzá.³⁰¹

6. A protestáns-ágostonos hagyomány. Magánál Szent Ágostonnál a keresztény filozófia a különböző pogány filozófiákkal való szembenállásban fogalmazódik meg.³⁰² így az ágostonosok szerint az ágostoni hagyomány keresztény alapokon áll, szemben a tamási hagyománnyal, mely a pogány Arisztotelészre épít. Úgy látják, az a filozófia, amely a keresztény ember tapasztalatát pontosan fogalmazza meg, szükségszerűen keresztény filozófia.³⁰³

Vajon mely állásponttal lehetne egyetérteni? Mi lenne az a kritériumrendszer, melyet a filozófia és a kereszténység is elfogad, és amely alapján a fenti álláspontokat értéke Illetnénk?³⁰⁴.

298 Ja révélation dispense de laphilosophie coinme la vérité dispense de 1’erreur.” Uott., 37.

299 Japhilosophie dispense de la révélation coinme la raison dispense depréjugé.” Uott., 38.

300 Az újkori racionalizmus előítéletét bizonyos mértékig érthetővé teszi, hogy a tomizmus a filozófiát azonosította a tomista filozófiával. Azonban igen komolyan vette azt a szándékát, hogy a filozófiai munkában csak az értelem érveit alkalmazza.

301 „ces néo-thonristes accordent á leur tour que l’expression de «philosophie chrétienne » n ’a attciin sens; la notion á laquelle elle correspondrait est impossible." Uott., 38.

302 „Chez saint Augustin hii-méme, elle désigne la philosophie des chrétiens, pár opposition aux differentes philosophies despátens” GILSON,La notion dephilosophie chrétienne, 38.

303 „la philosophie qui traduitjidélementl’expériencedel’homme chrétien est nécessairement chrétienne." Uott.

304 Félő, hogy ennek hiányában a fenti felsorolás alapján csak annyit fogunk tudni mondani a keresztény filozófia DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

75

Gilson szerint a keresztény filozófia megléte először is egy történeti tény. Számos inspiráció érte ugyanis az európai filozófiát - mindenekelőtt a szabadság keresztény fogalma - melyek nélkül a modem filozófia létre sem jött volna. A kinyilatkoztatás egyes elemei tehát új inspirációt jelenthetnek egy nem a hit alapján álló, autonóm filozófia számára is. Sőt: a modem értelemben vett filozófia nem mentes bizonyos korábbi keresztény inspirációktól. A kinyilatkoztatással való érintkezés ugyanis a filozófia számára elsősorban nem egy elfogultság elfogadását jelenti, hanem inkább új kérdéseket, és ezek által új távlatokat.

Gilson első kritikusai P. Mandonnet és M.-D. Chenu voltak. Mandonnet szerint a Gilson által sokat idézett Bonaventura sohasem tartotta magát filozófusnak, és egy önálló filozófia gondolatától következetesen elzárkózott. Chenu abbeli aggályait fogalmazta meg, hogy Gilson túlságosan a keresztény tartalmakhoz köti egy filozófia keresztény voltát³⁰⁵ - így kizárja a lehetőségét olyan utaknak, melyek során egy keresztény gondolkodó úgy válik egyre nyitottabbá a kinyilatkoztatásra, hogy annak tartalmára nem épít.³⁰⁶

Közben a vita túllépett az egyházi kereteken: 1927-ben Émile Bréhier szarkasztikusán kérdezi, vajon várható-e egy „keresztény földrajz” vagy „keresztény matematika” létrejötte.

Nyilvánvaló, hogy iróniájával mindenekelőtt a tudomány autonómiáját akarta védelmébe venni.

Inkább az idealizmus felöl elindulva Léon Brunschvicg úgy látja, hogy a filozófia nem csupán a kereszténységet, hanem mindenféle vallást meghaladott, s az igazságnak immáron egyetlen közvetítője.

Bréhier véleményének igen nagy visszhangja volt a német nyelvterületen is - részben ennek tudható be Heidegger állásfoglalása is.³⁰⁷ Szerinte a keresztény filozófia a keresztény üzenetet keresi és véli megtalálni a görög filozófiában, ami egy eleve elvetélt vállalkozás, „fából vaskarika”³⁰⁸.

A vita során, és ez nagyon is megfontolandó, Gilson elsősorban történetileg érvel.

lehetőségéről, hogy „egyesek szerint volt ilyen, mások szerint nem” „E//e laisse ouverte la double question de l’existence d’une réalité historique correspondante: qffirméepár certains historiens, mais niéepár d’autres” Uott, 39.

305 Chenu álláspontja is arra bátorít fel minket, hogy Gilson megítélésében vitatkozzunk Tilliette álláspontjával, aki Gilson „keresztény racionalizmusát” olyan filozófiának tekinti, mely a megtestesüléstől el tud tekinteni: „Gilson vermeidet alles, was dér Rationalismus als agressiv ansehen könnte. Seine christliche Philosophie ist mehr eine Philosophie des Exodus und dér Schöpfung als eine solche dér Menschwerdung. Es handelt sich um einen wie es bei ihm heifii, «christlichen Rationalismus»" Tilliette, Philosophische Christologie, 71.

306 A katolikus teológia részéről számos szkeptikus vélemény hangzik el, legkritikusab talán a löweni iskola:

korábban Maurice de Wulf, s Gilsonra reflektálva Femand van Steenberghen, Léon Noéi.

307 Heidegger első megfogalmazásai szintén 1927-ből valók. HEIDEGGER, M. ; Fenomenológia és teológia (1927), in HEIDEGGER, M., Útjelzők, Osiris, 2003, 49-77. Lejjebb részletesen foglalkozunk vele, mert kritikája sokkal jobban a lényegre irányítja figyelmünket, mint Bréhier iróniája.

308 „Holzernes eisen". HEIDEGGER, M., Nietzsche, U. Pfiillingen 1961, 132.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

76

Bréhiemek is el kellett ismerni: a felvilágosodás kései örököseként torz képpel rendelkezik a középkori filozófiát illetően.³⁰⁹ Régis Jovilet igazolta: a szabadság fogalma, ahogy azt a modem filozófia tematizálta, teljesen idegen a görög filozófiától, keresztény gyökerű. Különböző történeti megfontolások alapján kiállt Gilson mellett a nagy tekintélyű tomista R. Garrigou-Lagrange OP, illetve Jacques Maritan is. Saját tanára, Maurice Blondel szerint azonban nem elegendő egy történeti érvelés: a keresztény filozófia létjogsultságát elvi alapon kell igazolni. Bizonyos, hogy a felvilágosodás egyes képviselőinek álláspontjai szélsőségesen elfogultak és megalapozatlanok, történeti alapon cáfolhatók vagy legalábbis élük elvehető. Azonban egy történeti vizsgálódás természetéből fakad, hogy csak történeti érvénye lehet.

A világháborúval a vita intenzitása jelentősen csökkent. Néhány álláspontot, melyet maradandónak találtunk, a következő fejezetben részletesebben is ismertetünk. Mintegy fél évszázad távlatából azonban talán jogosan tesszük fel a kérdést: ha - és úgy tűnik, ez bizonyos fenntartásokkal mindenképp állítható - jogosan beszélünk keresztény filozófiáról, ha az itt röviden leírt, a korabeli katolikus közvélemény részéről is igen élénk figyelemmel kísért vitának volt értelme, akkor miért nem született ebben az időszakban olyan eredeti filozófiai rendszer, mely a keresztény Jelzőre nyíltan igényt tartott volna? Ez a tény ugyanis, a kereszténységet kívülről figyelő gondolkodók számára sajnos a vita egyfajta lezárását jelentette, és talán legfőképp ez indokolja, hogy az egyház keretein kívüli filozófiai disputákban nincs jelen a kérdés.³¹⁰

A vita szélesebb összefüggéseit figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a keresztény filozófiáról szóló disputa bizonyos értelemben annak a modernkori tudományeszménynek a következménye, mely szerint - már legalább Descatres-tól fogva - a tudomány alapja: az értelem autonómiája. Az autonómia itt elsősorban azt jelenti, hogy filozófiának saját törvényei vannak, saját jogán vizsgálja a valóságot, saját maga jelöli ki céljait. Ezért témái, céljai, módszerei terén nem fogadhat el filozófián kívüli szempontokat.

Világos, hogy ezen felfogás keretein belül nincs sok értelme a modem filozófia keresztény megalapozását keresni, mi több, a „keresztény” jelzőnek úgy tűnik egyetlen funkciója lehet: hogy ezt az újkori autonómiát megkérdőjelezze³¹¹, fellazítsa.

309 Innen érthető az a számos ironikus megjegyzés, melyet Gilson pl. az „Isten és a filozófiá”-ban megenged magának. GILSON, É., Isten és a filozófia, Kairosz, Budapest 2004.

310 Igaz: mindebben jelentős szerepet játszik a filozófia mai állapota is.

311 így SCHMIDINGER,Dér Streit um die Christliche Philosophie in seinem Ztisammenhang, 24. Kérdés azonban, hogy ezen autonómiát nem helyes-e a teljes valóság létének autonómiája mintájára elgondolni. Ez esetben azonban az autonómia jelen formája valóban magában foglalhatja a teremtés gondolatának elutasítását - s ugyanakkor a teremtés gondolatából épp következhet egy olyan autonómia fogalom, mely igényű a keresztény hitből fakadó reflexiót a teremtés fogalmára!

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

77

Amint a magukat kereszténynek valló filozófusok átveszik ezt az újkori tudományeszményt, a teljes problematika tudatos lesz, és a kereszténységen belüli kérdéssé válik.

A kérdés a keresztény filozófus részére a legsürgetőbb, hiszen végső soron saját identitását kell tisztázza - hogy majd ennek megfelelően igazolja magát a másokkal való dialógusban. Ezzel együtt nem a keresztény filozófus másokra nem tartozó, saját ügyéről van szó, hanem egy olyan kérdésről, mely minden önmagát kereszténynek valló embert identitásában érint³¹². A kérdés ugyanis végső soron az egész modemitás - középpontjában az ember autonómiájával - és a kereszténység viszonyára vonatkozik. Nézetünk szerint ezen nagyobb összefüggés nélkül nem lehet tárgyszerűen vizsgálni a keresztény filozófia kérdését.

Az autonómia témája a teológia sokféle területén foglalkoztatta a keresztény gondolkodókat. A modem korban az autonóm erkölcs kérdése körül alakult ki az első jelentős vita³¹³, mely Kant .^4 tiszta ész kritikája" müvének keresztény interpretációjával veszi kezdetét.

Itt az volt a kérdés, hogy lehetséges-e bármilyen módon úgy ragaszkodni a „Theonom”

törvényekhez - hogy ugyanakkor az ész autonóm törvényeit követjük. A 20. században végül a ,keresztény erkölcs” mibenlétéről és jogosultságáról szólt a diskurzus.

Lényegében ugyanez a kérdés jelentkezett később számos más területen.³¹⁴ A modem európai kultúra minden területén jelen lévő kérdést most így összegezzük: Milyen viszonyban áll a kereszténység és a modern értelemben vett autonómia?

„Es ist eine grófié Entwickhmg, díe zűr Autononiie dér Welt führt. In dér Theologie zuerst Herbert von Cherbury, dér díe Suffizienz dér Vernunftfúr díe religiöse Erkenntnis behauptet. In dér Morál: Montaigne, Bodín, díe anstelle dér Gebote Lebensregeln aufstellen. In dér Polítík: Machiavelli, dér díe Politik van dér allgemeinen Morál löst und díe Lehre von dér Staafsraison begründet. (...) Schliefilich dér philosophische Schlufistrich: einerseits dér Deismus des Descartes: díe Welt ist ein Mechanizmus, dér ohne Eingreifen Gottes von selbst ablauft; andererseits dér Pantheismus Spinozas: Gott ist díe Natúr. Kant ini Grunde Deist, Fichte und Hegel Pantheisten: überall ist díe Autononiie des Menschen und dér Welt das Ziel dér Gedanken... ”³¹⁵

Ez az autonómia-igény bizonyos értelemben kifejezetten a keresztények Istenével szemben jelentkezik³¹⁶, aki a többi vallás számára elképzelhetetlen autonómiában létezik a világ előtt - és

312 A 20. században ugyanúgy felmerült a keresztény művészet létjogosultságának kérdése, azaz hogy van-e az autonóm művészetnek valamilyen egyetemes útja a keresztény hit felé - és viszont. SCHMIDINGER. uott., 26.

313A ’70-es években olyanok vettek részt a vitában, mint A. Auer, J. Fuchs, B. Stoeckle, Ratzinger, Balthasar.

314 „Wie wir schon erwahnten, verbirgtsich hinter dem, was wir bis jetzt in Philosophie, Literatur, Kunst und Moráltheologie illustriert habén, ein geistiger Prozefi von weltgeschichtlicher und allgemein kultureller Tragweite.”

SCHMIDINGER,Dér Streit um die Christliche Philosophie in seinem Ztisammenhang, 29.

315BONHOEFFER, D., Widerstand undErgebung. Briefe und Aujzeichnungen aus dér Hajt, München 1951, 78.

316 A modem filozófia J. Maritain szerint egy „kereszténység elleni forradalom”: MARITADC, J„ Antimodem, Paris 1930,4-8.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

78

áll a világ felett, - és akinek autonómiája egyfelől inspirálja, másfelől beárnyékolja az emberi autonómiát. A természeti népek istenei vagy Arisztotelész önmagát gondoló gondolata aligha okozná az európai emancipációs törekvések ilyesfajta, feltartózhatatlan sodrású áramlását.

Az autonóm értelem képviselői számtalanszor hivatkoztak egy olyan munkahipotézisre, melyet az egyszerűség kedvéért „Istennek” neveztek - legyen szó kan ti erkölcsről, feuerbachi valláskritikáról, Maxwell elektrodinamikájáról vagy épp egy hegeli átfogó filozófiai rendszerről.

Legtöbbször mégis egyfajta veszélyt látnak abban az állításban, hogy a keresztények Istene felette áll az ö erőfeszítéseik által kifeszített szellemi térnek.

Létezik-e, létezhet-e egy szellemében valóban autonóm keresztény gondolkodás? Alapvető szándékait tekintve ide sorolhatunk jónéhány kísérletet: a bultmanni mítosztalanítástól Barth dialektikus teológiáján át Rahner transzcendentális krisztológiájáig. Hans Urs von Balthasar életművében a keresztény tanítást mint egy felülmúlhatatlan szellemi szabadságot és gazdagságot igyekszik bemutatni ³¹⁷ . Ugyanez az elkötelezettséget tapasztalhatjuk Ferdinand Ulrich esetében is, aki komolyan számot vetett a szabadság fogalmával, annak keresztény jelentésével, ajándék-karakterével³¹⁸. A keresztény filozófia lehetőségének fenntartása nála abból a nagyon mély meggyőződésből fakad, hogy Krisztus elvezet egy mélyebb szabadságra.³¹⁹ Maga a II. Vatikáni Zsinat is alapvetően értéket lát az ember autonómiájának gondolatában.³²⁰

További gondot okoz, hogy a keresztény filozófiáról szóló diskurzust meg kellene előzze annak tisztázása, hogy mit is értünk filozófia alatt. Mi a filozófia? A modem értelemben vett tudomány egy esete? Egy adott filozófiai rendszer? A metafizika? Vagy épp egy a metafizikától megtisztított filozófiai gondolkodás? Talán éppenséggel le kell mondjunk egy átfogó meghatározásról: „Die Philosophie im allgemeinem gibt es ohnehin nicht."³²¹

Azért is jogos e helyen a filozófia mibenlétére való rákérdezés, mert úgy tűnik: a keresztény filozófia lehetségességére vonatkozó válaszok alapvetően annak alapján különíthetők el, hogy ki mit gondol filozófiának. Ugyanakkor a kérdés maga filozófiai rendszertől függetlenül tevődik fel.

Ezért mi a következőkben semmiképp se úgy keressük a választ, hogy eleve elfogadunk egy adott filozófiai rendszert, egy adott felfogást a filozófiáról. A filozófia alatt inkább épp a kérdezés és válaszkeresés egy le nem határolt tágasságát értjük, és ezzel a tágabb meghatározással kérdezünk

317 Jellemző ahogy pl. Origenész-hez nyúl. írásainak válogatását „Geist und FeueP' címmel adta ki. Épp ez a szellemi

317 Jellemző ahogy pl. Origenész-hez nyúl. írásainak válogatását „Geist und FeueP' címmel adta ki. Épp ez a szellemi

In document Máriában olvasni az Írást (Pldal 74-92)