Krisztológia és Szentírástudomány

Noha a szentírástudomány sokszorosan cáfolta⁷⁸², mind a mai napig erősen tartja magát a

ihre Antwort wird bis heute noch gerungen. Es ist vielleicht das Anhegen besonders jener, denen die Einheit heute am Herzen liegt." Uott, 17.

776 „ ...das Werden des neutestamentlichen Kanons mit grófién Schwierigkeiten verbunden irar...“ Uott, 17.

777 „Das sollten wir als erstes Resultatfesthalten: In dér Kanonwerdung dieser Schrift des Neuen Testaments liegt ein immanenter Wiile zűr Einheit beschlossen. Wenn wir die Schrift des Neuen Testaments zűr Hand nehmen, sollten wirgelegentlich bedenken, wie hier verschiedene Weisen dér Christusverkündigung und damit auch verschiedene Weisen des Christusglaubens, sicherlich von einem urspriinglichen Einheitspunkt gendhrt, zu einer, wenn auch recht spannungsreichen, Einheit zuríickgefiihri werden." Uott, 19.

708 , fa dottrina deli 'unité delta Scrittura éra certamente giá presente allo spirito degli autori dél NT" DE LA POTTERIE, L, L’esegesi biblica scienza delta fede 148. „Mán wird sagen können, dafi sich in einzelnen neutestamentlichen Schrifien ahnlicher Weise Einheitswille bekundet, wie wir es beim neutestamentlichen Kanon beobachtet habén."

GNILKA:Jesus Christus nach fiiihen Zeugnissen 19.

779 .Jndem Márkus Christus und Menschensohn, als Jesusbekenntnisse aneinanderbindet, dokumentiert er Willen zűr Einheit, vielleicht auch zűr Vereinheitlichung." Uott, 21.

780 ,Aufdie verschiedenen BekenntnisseamAnfangfolgte dér vereinheitlichende Sammlerwille des Evargelisten, dér min dadurch, dafi auch erseine eigene Theologie entwickelte, wieder auseinandertreibt." Uott, 22.

781 Épp ezért szükségszerű, hogy a történet-kritikai iskola oldaláról erős fenntartások érik a kánoni exegézist. Csak két példát: BÖHLER. D„ DarKanon ah Hermeneutische Vorgabe biblischer Theologie In Theologie und Philosophie, 77 (2002) 161-178. BROER, L, Das Jesus-Buch des Papstes in methodischer Hinsicht. ZurFrage dér Erganzung dér historisch-kritischen Methode durch den canonical approach, in Münchener Theologische Zeitschrift 59 (2008) 5-23.

Broer kritikája tárgyilagos - ennek ellenére mégis csak azt kell mondjuk, hogy nem akar tudomást venni a tágasabb filozófia- és teológiatörténeti szövegkörnyezetről.

782 ,Alois Kardinai Grillmeier (1910-1998) hatgezeigt, dass mán die Hellenisierungsthese Hamacks, Bultmanns und Küngs nicht nur widerlegen kaim, sondem in gewisser Weise in dérén Gegenteil verkehren darf.Denn start von einer hellenisierenden Verfahchung des biblisch bezeugten Jesus kann mán mit guten Argumenten von einer

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

175

köztudatban Hamack tézise, miszerint Pál és a korai egyház hellemzálta a zsidó Jézust, s már a szentírásban is ezen hellenizált krisztológiákkal találkozunk. Ha ez így lenne, az nem csupán azt jelentené, hogy a történeti Jézust e későbbi „átfestés⁴' visszavonhatatlanul eltakarja elölünk, hanem ezentúl szétzilálna minden történeti folytonosságot Jézus földi működése és az általa alapított egyház között, ami valójában azt jelentené, hogy egyház abban az értelemben, ahogy a Katolikus Egyház önmagáról gondolkodik, nem is létezik.

A hellenizálás vádja elsősorban a korai egyház krisztológiáj át éri, s abból indul ki, hogy a fiatal egyház tagjainak többsége görög anyanyelvű. Sőt maga az egyház az, amely görög nyelvűvé válik, s így fogalomkészletében és gondolkodásában is hellenizálódik, amiből úgymond következik, hogy ez a hellenizálódás jelentkezik teológiájában is. Az adottság, amiből tehát ki kell indulnunk: a kereszténység egy hellén kultúrában fogalmazza meg önmagát. De vajon szükségszerű, hogy ebben az esetben a kereszténység tartalma is változzon? S hogy a korai egyház krisztológiája lényegileg különbözzön Jézus önértelmezésétől? Már az is óvatosságra kell intse a mai értelmezőt, hogy a későbbi korok megfogalmazásai mennyire hűen őrzik a szentírási kifejezéseket.⁷⁸³ Nehezen elképzelhető, hogy épp a szentírás szerzői ennél lényegesen szabadabban kezelték volna a Jézustól hallott kifejezéseket. A hellenizációs tézis gyengéje az is, hogy egy egységes torzítást feltételez az új szövetségi szerzőknél - holott náluk egységes krisztológiáról nem beszélhetünk.⁷⁸⁴

A történeti folytonosság radikális tagadása történetileg nem igazolható. Ekkor viszont

Christianisierung des griechischen Denkens sprechen." MENKE, K.-H., Jesus ist Górt dér Sóim. Denkfonnen und Brennpunkte dér Christologie. Pustet, Regensburg 2008. 211. V. ö.: GRILLMEIER, A., Héllenisierung - Judaisierung des Christentums ah Deuteprinziepien dér Geschichte des Dogmas. in GRILLMEIER, A.,Mitihm und in ihm.

Christologische Forschungen undPerspektiven, Freiburg ²1978, 423-488.

783 „Sicher ist das Apostoiische Glaubensbekenntinis viel jünger als die jüngste neutestamentliche Schrift. Aber wir habén zu beachten, dafi die in dicsem Satz dargeboteneKonzentration unseres Christusglaubens im Grunde genommen nur drei Pradikate, Wiirdtitel enthalt, die allé schon int Neuen Testament vorhanden sind und sich alsó in den neutestamentlichen Gemeinden durchgesetzt habén: Jesus ist dér Christus, ist dér Sohn Gottess, ist dér Herr (Kyrios)“

GNILKA, Jesus Christus nach jríihen Zeugnissen, 11-12. „Wir habén ja mitten im Neuen Testament unsere Überlegungen abgebrochen (...) Mán müsste ... bis zu den grófién Konzilien des Altertums voranschreiten, aufdenen die Christusfrage erörtert wurde und wichtige Antworten gegeben wurden, in Nicaa und Chalcedon. Das wdre Aufgabe eines Dogmengeschichtlers. Wir würden sehen, wie im Lauf dér Zeiten, dér veranderten Dentformen, Anschauungen und Vorstellungen das Kleid dér Aussage sich cindert, um das zu Sagende immer tiefer zu erfassen und den Anfór derűn gén dér Zeitzu entsprechen und den Menschen so Christus zu verkündigen, wie sie es verstehen und im Glauben aufhehmen können. Das wesentliche Anlegen bleibt dasselbe, dass Christus das Heil dér Menschen ist.“ Uott, 176.

784 ,Mit einer neutestamentlichen christologischen Lehre im Sinn eines christologischen Systems kömén Mr auch schwerlich rechnen. Das ist schon wegen dér Struktur des Neuen Testaments, die wir immer Meder zu bedenken habén, nicht zu erwarten." Uott., 11.,Die Rückfrage an die Anjcinge liefi ein lebendiges Christentum vor unseren Augen erstehen, das in zahlreichen und mannigfaltigen Zeugnissen seiner tiefes eindringenden, fragenden, suchenden Christusglauben bekundet und werbend, belehrend, anrufend an die Menschen herantragt. Am erstaunlichsten vielleicht ist die Vielfalt dér Aussage. Sie offenbart das Ringen dér altesten Christusbekenner um ihren Glauben, aber auch die Frédiéit und Offenheit Híres Bekenntnisses wie die Tatsache, dafi das letztlich nicht zu Fassende stets nur in nicht-vollkommenen Fonnen zűr Sprache gebracht werden kannCUott., 176.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

176

jogos a kérdés: Jézus hogyan értelmezte saját küldetését, mi volt Jézus krisztológiája⁷⁸⁵. „Die

»Christologie« Jesu von NazaretlC^⁷⁸⁶ - hagyományosan ez a kérdés Jézus fenségcímeinek vizsgálatához vezet el minket⁷⁸⁷. Gnilka szerint azonban világosabb képet kapunk “Jézus krisztológiájáról”, ha nem a fenségcímek, hanem az Isten országa felé fordítjuk tekintetünket, s azt kérdezzük, Jézus hogyan helyezi el Isten országában saját küldetését⁷⁸⁸, hiszen ez az Ország állt Jézus igehirdetésének középpontjában. Jézus igehirdetése: felszólítás a megtérésre - egy olyan megtérésre, ami a közelgö-elközelgett Ország jelenlétére való válasz. Ez az Ország Jézus tetteiben és szavaiban szólít fel megtérésre, s a megtérés Jézus követésében konkretizálódik!

Jézus tekintélye itt ragadható meg először, itt tudjuk megérteni, hogy Ö kicsoda valójában, itt lép elénk először „a Krisztus". S épp itt, azaz nyilvános működésének első szavában már küldetésének teljes tudatában áll előttünk: Ö Isten Országának elhozója, a végidö meghirdetője, akinek nagyságát és küldetését a fenségcímek már csak pontosítják.⁷⁸⁹ A későbbi krisztológiák, a fenségcímektöl kalkedónig, de maguk a krisztológiai viták: nem értelmezhetők, ha kiindulópontjukban nem áll ott Jézus önértelmezése. így azonban elkerülhetetlenné válik egy ontológiai reflexió Jézus személyére. S legradikálisabban talán akkor kérdezünk, ha a kalkedoni dogmát vetj ük egybe mindazzal, amit a szentírás alapj án Jézus önérteImezéséröl tudhatunk.

Márpedig a kalkedoni dogma nem hellenizáló jellegű, hanem épp az jellemzi, hogy a hellén gondolkodás számára idegen tartalmakat akar ugyanazon hellén gondolkodás fogalmaival pontosan megragadni. Egy ilyen próbálkozás nyilvánvalóan járhat azzal a kockázattal, hogy gondolkodása hellenzálódik. De kalkedon megszövegezői ennek pontosan tudatában voltak, és

785 .Dabei gehen wir von dér Voraussetzung aus, dafi mán legitimerweise bei Jesus ansetzen hat." Uott., 26. .Diné Christologie, die wie ein Fremdkörper íiber die Gestalt Jesu gestülpt würde, wdre ein Unding." Uott.

786 Uott, 159-174.

787 Cullmann, O., Die Christologie des Neuen Testaments, Tübingen ³1963; Hahn, F., Christologische Hoheitstitel.

Ilire Geschichte im jríihen Christentum, Göttingen ³1966.

788 ,Die Frage nach dem Sendungsbewufitsein Jesu daif nicht bei den christologischen Titulaturen einsetzen. Schon die Verschiedenartigkeit ihren Namen und damit auch ihrer Herkunft stimmt zűr Vorsicht. ... Vorausgreifend können wir sagen, dass ein einziges christologisches Fradikat emstlich dajíir in Frage komint, in dér Verkündigung des historischen Jesus eine Rolle gespielt zu habén, wenngleich nahere Bestimmimg nicht einheitlich ausjallt: es ist dér Menschensohn. Vordringlicher aber als ein Abklarung des Menschensohnpradikats ist die Erlduteningjenes Begrijfes, dér unbestritten im Zentrum dér Verkündigung Jesu stand, die faaiÁeía 6eov, das Reich oder Herrschaft GottesC GNILKA:Jesus Christus nach frühen Zeugnissen 160. Hasonlóan nyilatkozik a Pápai Biblikus Tanács is: „Ennek a kérdésnek a tárgyalásában Jézus szokásait, tetteit és magatartását legalább annyira meg kell vizsgálni, mint címeit, mivel a legmélyebben ezek tárják fel egy személy kilétét.” A Szentirás és a krisztológia, SZÍT, Budapest 1998,1.2.6.3.

26.

789 „Daniit rundét sich dér Kreis. Als Künder dér Gottesherrschaft, dérén Heilskrafte er bereits erschliefit, als Boté des göttlichen Gerichtes, in dessen Wirken jetztschon die Entscheidungfur die Zukunft »jedes« Menschen falit, als Herold des endgiiltigen Gotteswillens, dér die Mosesthora überwindet, konnnt Jesus ein Sendungs- und Selbstbewusstsein zu, das einzigartig und unableitbar ist und in Gott selber giiindet. Jesus ist dér Bringer des Heils."

GNILKA:Jesus Christus nach frühen Zeugnissen 174.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

177

szándékuk épp az volt, hogy a krisztológiát megtisztítsák a téves értelmezésektől. Ilyen módon az ontológiai fogaknak s ezzel a filozófiai jellegű nyelv használata nem eltávolodás az eredettől, hanem egy olyan reflexió, mely tudatában van az eredet - melyet értelmezünk - és a jelen - ahonnan értelmezünk - közötti távolság jelentőségével. Kalkedonban az egyház ítéletet mondott Jézus ontológiai státuszáról - s ezzel egy olyan kérdésfelvetést vett komolyan, melyet ma sem hagyhatunk figyelmen kívül, különösen akkor, ha szembe akarjuk állítani Jézus önértelmezését a későbbi krisztológiákkal.⁷⁹⁰ így pedig megkeiülhetetlenné válik, hogy a szentírási krisztológiákat filozófiai értelemben is megvizsgáljuk. A krisztológia tehát exegézis és filozófia dialógusát kell megnyissa, mely egyfelől komolyan veszi az írást, másfelől nem mond le arról, hogy filozófiai értelemben is tisztázza, kicsoda a Názáreti Jézus.