Lét és gondolkodás

A dialogikus differencia valójában az ember témájához vezetett el minket. Az ember az a létező, akiben az ontologikus differencia mint dialogikus differencia teljesen megmutatkozik, s ilyen értelemben a létadás a maga teljességében történik. Ö az, akinek a létre/²²⁵ való differencia valóban a létre/ való dialógus: a szellem, amikor befogadja a létet,

amikor ilyen értelemben „először" önmagánál van, akkor már a dialogikus differencia által úton

228 A német nyelv itt egy újabb szójátékot enged meg. Eszerint az eredet - Ursprung - egyfajta ugrás - „Sprung”. Tehát a létadás a létező felől nézve eredet, a lét felől nézve egy „ős-ugrás”. De az ugrás ön-mozgás, ahol a mozgásnak van egy cselekvő alanya, aki „akar ugrani”. így a létadás a személyes akarati cselekvésnek annak szabadságának csíráját mindenképpen magában hordja.

229 Arról nem is beszélve, hogy az emanáció felszámolja a differenciát, a lét-misztika pedig végleg kérdésessé teszi lét és létező egymásra hangoltságát. Az emanáció esetén a „sokféleség” valójában lét-vesztés. A létmisztikában az Egység a létezők számára, a sokaság pedig a lét számára jelent fenyegetettséget.

230 Differenz mit - ez Heidegger szóhasználata. „(Das) Sein denken wir demnach nur dann sachlich, wenn wir es in dér Differenz mit dem Seienden denken" HEIDEGGER, M., Identitdt undDifferenz, Gesamtausgabe, I. Abt Bd. 11. Frankfurt a. M. 2006, 33-50. 26. Azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a radikális különbözőség egyben valamilyen módon egymáshoz is rendeli a létet és létezőt

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

60

van a másikhoz és a másikAw/ - azaz kilépett önmagából. Az ember mint véges szellem, tehát mint gondolkodó lény - animal rationale - a létadás alapirányultsága²³¹.

Az ember létével eleve adott egy nyitottság a létre, s ilyen értelemben adott a gondolkodása

„kezdete"^{232 233}. Ez a kezdet már magában hordozza ontológia és antropológia egymásban-létét, penkorézisét. így kell olvassuk a Homo abyssus bevezetőjének leginkább programadó - s a korábbiakban már idézett - mondatát: „lm Zug dér Sache habé daher die Ontologie ín díe Anthropologie und diese ín díe Christologie überstiegen. “^2iI

Ontológia és antropológia²³⁴

A létgondolkodásnak ilyen módon nem csak a lét és gondolkodás viszonya lesz témája, hanem ontológia és antropológia viszonya is. S Ulrich szerint az ontológia eleve antropológikus, az antropológia pedig eleve ontologikus irányultságú kell legyen.²³⁵ A Homo abyssus elején így szerepel emblematikusan ezen onto-antropo-lógia: ,Jch versuchte darin aufzuzeigen, wie Sein und Mensch ursprünglich zusammengehören und das Sein in eben diesem Bezug zum Menschen seíne Überwesenliaftigkeit auch und gerade itn Hinblick auf das Menschen-wesen offenbart. ”²³⁶

Ez az onto-antropo-lógiai létgondolkodás a gondolkodás kezdetének a lét krízistét²³⁷, a „lét-krízist” fogja tekinteni, amely kezdet egyben egy gondolkodói krízis. A gondolkodás Ulrich

231 Ulrich szavával ..Richte des Seins”. Homo abyssus, B. II. 5., 351-384. (397-436.) Ulrich itt sajátos szójátékot űz Heidegger szavával, akinél az ember a „Lét Pásztora” -, Uirte des Seins”. Már maga a pásztor képe is érdekes, hiszen - és Heideggernél inkább ezt érezzük elevenebbnek - ez a szó és kép a görög gondolkodás bölcsőjéhez vezet el minket.

Ugyanakkor a pásztor képe biblikus kép, s ilyen értelemben a „Lét Pásztora” kifejezésnek lehetséges akár egy krisztológiai értelmezése is. Ulrich mégis pontosabbnak érzi a ..Richte des Seins” képet: az ember mint a létadás mozgásának leg-belsőbb irányultsága. Nézetünk szerint a „Richte des Seins” talán épp pontosabban kifejezi Heidegger szándékait is, és segít elkerülni azt a gondolkodói gőgöt, miszerint az ember szellemi léte mintegy uralmat jelent a lét felett is.

232 Ulrich számára a „kezdet” a gondolkodás egyik maradandó témája, melyet részben Hegeltől örököl. De épp a kezdetre való reflexióban más szerzők is jelen vannak - temiészetesen Heidegger, de mellette egy „marxi vonal” is Feuerbachtól Ernst Blochig, s legalább ilyen intenzíven maga az evangélium, melynek A'ercfó'szava maga a

„kezdetben" - „en arkhé”. „A «kezdet» vagyis a lét megfelelő megragadásának keresése és «kitartása» főként az Aquinói Tamással, Hegellel és Heideggerrel folytatott párbeszédben történik. Hallgassuk kikristályosodott, végső formájában azt, amit Ferdinand Ulrich saját gondolkodói «kezdeteként», pontosabban a lét és a létező különbségének spekulatív kifejtése «kezdeteként» a következőképpen fogalmaz meg: «Wir nennen den «Anfang» dér spekulativen Entfaltung dér Differenz von Sein und Seiendem: Krisis des Seins, sofern in ihr die selbige Verwendung von Sein und

«Nichts» in dér konkreten Substanz, die diese Bewegung immer schon als positive Setzung durch Gott überholt hat, zűr Entscheidung kommt.w Homo abyssus, 53. (49.) A lét és létező tapasztalt differenciája kifejtésének «kezdete» tehát Ferdinand Ulrich szemléletében egy gondolkodói döntés, «Krisis des Seins». ” JAKAB,Teljes üresség, 26.

Bieler egyébként Ulrich filozófiájának segítségével reflektál a kezdetre mint teológiai témára ~V. ö. „Jesus Christus als Anfang dér Theologie” in BIELER,Frédiéit als Gabe, 88 kk. Egy idekapcsolódó téma, a „teológia kezdete” pedig elvezet Máriának, a Bölcsesség székének témájához.

233 Homo abyssus, 11. (1.)

234 E szakaszhoz rövid összegzést találunk Oster könyve IV. 2. pontja alatt. OSTER,Mit-Mensch-Sein, 212-225.

235 Persze, anélkül hogy itt szigorú értelemben szimmetriáról beszélnénk.

236 Homo abyssus, 11.(1.)

237 A létkrízis mibenlétét a 2.4.2. alatt tárgyaltuk.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

61

szerint a létadás útját, tehát tulajdonképpen a lét útját járja végig „visszafelé”: a létezőtől a benne megjelenő léten át a lét végső horizontjáig. Ezen úton feltárul a gondolkodás „körkörössége” -

„Das kreisende Denken”²³⁸ - amely lényegében a tamási reditio completa újrafogalmazása a hegeli és heideggeri gondolkodásra való reflexió jegyében.

A gondolkodás krízisében megjelenik és az ember számára elgondolhatóvá válik a lét krízise, tehát az ontológia differencia tágabb horizontja. Ez az elgondolhatóság spekulatív jellegű, amennyiben a „spekulatív” jelzőt a szó eredete felől értelmezzük. A spekulatív gondolkodás eszerint speculum-szerü, tükör jellegű. Az emberi gondolkodás körkörösségében és krízisében a lét krízise tükröződik, illetve a létnek azon jellege, miszerint lényegfelettisége valamiképp a létező

„belső tágasságának” sugara.^{239 240}

Ontológia, antropológia és krisztológiaperikorézise

E ponton azonban Ulrich továbblép a mai filozófiai gondolkodás bevett határain, s az onto-antropo-lógiát megnyitja a krisztológiára, amint már idéztük: „lm Zug dér Sache habé daher die Ontologie in die Anthropologie und diese in die Christologie überstiegen. “^23S

Miképp lehet az ontológiát és antropológiát megnyitni a krisztológiára? Egyrészt Krisztus az emberré lett Isten, tehát teljes értelemben ember. S ha Krisztus emberségére filozófiai értelemben reflektálunk, akkor itt megnyílik egy út az antropológián át a krisztológia felé.

Másrészt Krisztus emberré, azaz véges létezővé lett - noha mint Isten a lét forrása. S ha filozófiailag reflektálunk arra a tényre, hogy Krisztus egy létező, akkor itt megnyílik egy út az ontológián át a krisztológia felé²⁴¹.

De Ulrichnál egy ezektől különböző utat is találhatunk, sőt ezt kell alapvetőbbnek látnunk.

Ö a létadás, a szubzisztencia-mozgás, a lét önközvetítésének mozgása és a megtestesülés mozgása között feltételez egy egészen bensőséges hasonlóságot. A létadás mint az ingyenes és szabad szeretet müve valójában a Fiú szülésében van megalapozva, s az Atya és Fiú szeretetét a

238 Homo abyssus, A. I. 2., „Das «kreisendeDenken»”, 19-23. (10-14.)

239 Elsőre talán elidegenítőén hathat ezen „geometriai” szóhasználat. Leírása a Homo abyssus elején található: A. I. 1.

„Die BewegungdesDenkens unddasSem", 17-20. (7-10.)

240 Homo abyssus, 11.(1.)

241 Nézetünk szerint ezt az utat járja Maximosz amikor Krisztust minden létező prototípusának tekinti. Ontológiai és kozmológiai gondolkodásában megjelenik a gondolat, hogy a Krisztusban megvalósult hüposztatikus egység ugyan bizonyos módon „egyedi eset”, mégis a létezés alaptörvényét tárja elénk. Ontológia és kozmológia nála így tulajdonképpen krisztológia: Isten első szándéka a teremtéskor az unió hypostatica. Ezért, Krisztusra tekintve világos, hogy a létező „összetettsége” nem „tiszta negatívum”. Maximosznál így a megváltás nem újjáteremtés, hanem a létező természetének megőrzése és beteljesítése. V. ö. BALTHASAR, H. U. von, Die „ Gnostische Centurien " des Maximus Confessor, Freiburg 1941; BALTHASAR, H. U. von, Kosmische Liturgie, Das Weltbild Maximus ’ des Bekenners, Einsiedeln ²1961.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

62

megtestesült Fiú nyilatkoztatta ki. A lét önközvetítése mint kenotikus ön-semmisítés valójában a Fiú kenózisában van megalapozva, s így a lét önközvetítését a Fiú kenotikus megtestesülése nyilatkoztatta ki. De az ontológiai differencia végső alapja is az Atya és Fiú egymással ²⁴² való különbözőségében rejlik, melyet a Fiú velünk való hasonlósága és különbözősége nyilatkoztatott ki.

A krisztológia tehát egy olyan utat - a megtestesülés és megváltás útját - ír le, mely egészen bensöleg áll hasonlóságban a létadással. Hyen értelemben a Fiú a lét útján jött el.