Heidegger: a metafizika megkérdőjelezése

„Jeder Denker denkt nur einen einzigen Gedanken. Audi díes unterscheidet das Deukeu wesentlich von den Wissenschaften. (...) Und díe Schwierigkeit für den Denker ist, díesen einzigen, díesen einen Gedanken als das einzig für ihn zu-Denkende festzuhalten, dieses Eine als das Selbe zu denken und von diesem Selben in dér geniafien Weise zu sagen. ”^{131 132} Mi az az egy gondolat tehát, melyet Heidegger mindig gondol?

Úgy véljük talán valamennyire megragadjuk ezt az egy gondolatot, ha azt mondjuk, hogy Heidegger azt a gondolkodói utat keresi, melyen a lét eredendőbben tapasztalható meg.¹³³ Mert - és ennyiben Heidegger a metafizika hagyományában állva kérdez - számára a maradandó téma az

127 .Die ganze Hl. Schrift spricht vöm Mariengéheimnis, vei] sie von Christus spricht, von dér Genesis bis zűr Apokalypse. In keuscher Zuríickhaltung liest die Kirche dieses Geheimnis, von den apostolischen Vatern angefangen, über griechische und lateinische Kirchenvater undHeilige und Theologen, bis in unsere Tagé, in verschiedenen Zeiten in verschiedener Kláriiéit, immer etwas mehr, von Jahrhundert zu Jahrhundert immer in Elnfurcht vor dem dreifachen Schleier dér Jungfrau, dér Braut, dér Mutter. Nil inquinatum in eam incurrit, nichts an Befieckungist in sie eingedrungen. Und nur Kinder verstehen es. (...) Nil inquinatum in eamincurrit. Maria ist kein stolzer Pharisaer und kein eingebildeter Philosoph. In ihr hat sich das Geschöpf nie und kehien Augenblickfiir sich abtrennen wollen von dér doxa, dér glória, die ganz alléin dem Dreieinen Schöpfer gehört. Darum begreifen wir Maria nicht, weilwir Werk- und Wissensstolze sind, und darum werden wir iiberhaupt nie dasMariengeheimnis ganz erfassen, aufÉrden." Maria im Römerbrief, 1958. II. 10.

128 Valamikor a hatvanas évek elején történhetett, hogy Ferdinand Ulrich egy telefonbeszélgetésben röviden beszámolt Páter Kleinnek egy konferenciáról. Itt röviden vázolta a saját előadását is, ahol a tiszta végességről mondott valamit.

Páter Klein egyszercsak megkérdezte Ulrichtól: ,Aber WER ist die reine Endlichkeit IN PERSON?" A kérdés a meglepetés erejével, szinte a semmiből jött, de feltárta Ulrich előtt Mária teljes misztériumát. (Ferdinand Ulrich szóbeli közlése.) „Das Tiefste [über Maria] hat Verf. durch P. Wilhelm Klein SJ (1889-1996) empfangen (dér Hrsg). ” Gabe und Vergebung - Ein Beitrag zűr biblischen Ontologie (Schriften 5), Johannes, Einsiedeln-Freiburg 2006,215, 86.

lábjegyzet. A kiadó, aki e megjegyzést ide fűzte: Stefan Oster.

129 Gabe und Vergebung, 770.

130 „A hit szempontjából, teológiai nyelven azt mondhatjuk, hogy- Heidegger célja az ember létszerkezetének mint

„tiszta természetnek” (natura púra) feltárása. Tökéletesen kommentálja Heidegger szándékát Rudolf Bultmann evangélikus teológus, Heidegger közeli marburgí munkatársa, aki teológiai nézőpontból a

következőképpen foglalja össze a heideggeri vállalkozás tétjét: „Az egzisztenciális jelenvalólét-analízis tárgya a jelenvalóiét, az ember; ez a tárgy, amely a teológia tárgya is egyben. [...] A filozófia témája [...] a természetes, a teológiáé pedig a hivő jelenvalóiét. Itt azonban a »tennészetes« kifejezés nem az Istennel való szembefordulás teológiai értelmét hordozza, hanem tisztán formálontológiai megjelölés: a filozófus teljes mértékben eltekint attól, hogy’a jelenvalóiét egyaránt lehet hívő és hitetlen. "Heidegger a Lét és időben így’ fogalmazza meg-kissé absztraktabb módon - ugyanezt: az egzisztenciális analitika »a jelenvalólétben magában rejlő létmegértésta bontja ki, s ez a »„kiindulást jelentő egzisztenciaeszme az általában vett jelenvalólét-megértés formális struktúrájának semmire sem kötelező előrajza«. " HEGYI, M., Differencia és szimbiózis - Heidegger esete a filozófiával és a teológiával, in Hit és ész:

Teológiai és filozófiai közelitések, Amici Sapientiae 1. (ed. Szeiler, Zs.; Bakos, G.; Sárkány, P.), L'Harmattan, Budapest 2013, 283-338. Az idézett rész: 301. Az idézett helyek: BLXTAÍANN, R„ A jelenvalóiét történetisége és a hit, in BULTMANN, R., Hit és megértés, L’Harmattan, Budapest 2007, 110. H^EIDEGGER, M., Lét és idő. Gondolat, Budapest 1989, 356.

132HEIDEGGER, M., Washeisst Denken? Niemeyer, Tübingen 1971, 20.

133 „dann veire ein Wegfrei, auf dem dér Mensch das Seiende, das Ganzé dér modernen technischen Welt, Natúr und Geschichte, allém zuvor ihre Sein, anfanglicher eifahrt. “ HEIDEGGER, M., Dér Satz dér Identitat, In Identitat undDijferenz, Gesamtausgabe, I. Abt. Bd. 11. Frankfurt a. M. 2006, 33-50. 49.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

41

ember léthez-rendeltsége¹³⁴, és maradandó feladat e léthez-rendeltség észlelése és kihordása¹³⁵, vagyis egy „téradás a létező egésze számára" és ugyanakkor „belebocsátkozás a semmibe"¹³⁶. E kettő által nyílik meg a filozófia mozgástere, mely Heidegger számára egyszerre távlat és küldetés, szabadság és súlyos örökség, melyben újra és újra szembetalálkozik azzal a kérdéssel, melyet a létezőkkel és a semmivel való találkozás „kényszerít ki“: .fiiért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?”¹³⁷

Heidegger számára megkerülhetetlen ez a kérdés, és ezen túl egész gondolkodását megjellegzi e kérdés kérdésessége, tehát az a felismerés, hogy az emberi gondolkodás és a lét nincs olyan természetes módon egymásra hangolva, mint ahogy azt a nyugati filozófia hagyomány folyama feltételezi138 139 140. Heidegger gondolkodói alakjának komorsága, öntudata, de - szinte evangéliumi - gondolkodói szegénysége is erre a felismerésre vezethető vissza.⁷³⁷ Alakja rejtélyes és szuggesztív, a létre irányuló kérdezése az olvasót szembesíti valamivel, ami úgy tűnik a heideggeri gondokodás jellegzetessége. Minden mondatában megőrződik valami tapasztalat-közeliség. Minden gondolatmenetében gondolkodói tapasztalata, gondolkodói léttapasztalata közelségében marad, és ezáltal e tapasztalat-közeliségre szólít fel minden olvasót.

S e gondolkodói tapasztalat egyik legmeghatározóbb mozzanata, mely a nevezetes heideggeri

„Kehre” fonása: a differencia.

A differencia tapasztalata

Az ontológiai differencia a lét és a létező közötti különbözőséget, pontosabban a lét és a létezők rendje közötti legalapvetőbb különbözőséget jelenti. Első közelítésben ez a metafizika olyan első adottsága, mely egyben egy legbensöbb szakadást is jelent: „Die Dtjferenz macht den

134, Jm Menschen váltét ein Gehören zum Sein, velches Gehören auf das Sein hört, veti es diesem übereignet íst."

HEIDEGGER, M., Dér Satz dér Identitat, 39.

135 .Heidegger szerint az ember, aki már a létezőnél találja magát («Schon-sein-bei-dem-Seiendem’j, akkor lendül a filozófia irányába, ha teljes egzisztenciája «beugrik» rdttléte egészének alapiehetőségeibe)). “ JAKAB,K. F., Teljes üresség. Léttapasztalás és teológiai aprioriFerdinand Ulrich Homo abyssus-ában. Kézirat (Theol. Lic., PPKE-HTK), 2009.20. oldal, 60. lábjegyzet.

136JAKAB,Teljes üresség, 20.

137HEIDEGGER, M., Bevezetés a metafizikába, IKON, 1995,5.

138, Die Epoche des metaphysischen Austrags dér Offenheit des Seins ist zu Ende. Es ist wichtig zu seben, dafi dies für heidegger eine Tatsache ist, mit dér es ohne Fluchtversuche und Ausweichmanöver emst zu maciién gilt." HAEFFNER, G., Denken im Ende dérMetaphysik, 522.

139 Georg Picht szavaival: „Er lebte in einer Gewitterlandschaft (...) das Bewufitsein, mit dem Aufirag des Denkens gleichsam gescídagen zu sein. Seine monumentale Klarheit und eine grófié Strategie des Geistes standén unvermittelt neben einer Wehrlosigkeit, einer Verletzbarkeit, die plötzlich in die abgründige List und das stets wache Mifitrauen des Bauem umschlagen konnten. Wunden, die ihm das Leben zugefugt hatte, schlossen sich nie. ” Idézi: H^AEFFNER, G., Ratsel Heidegger in Stimmen dér Zeit 207 (114) (1989), 651 -665.663.

140HEIDEGGER, M. , Die onto-theo-logische Verfassung dér Metaphysik, In Identitat und Differenz, Gesamtausgabe, I.

Abt. Bd. 11. Frankfurt a. M. 2006, 51-79, TI.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

42

Grundrift ini Bau des Wesens dér Metaphysik aus.^iíl3S

Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk Heidegger szövegeit, akkor kiderül, hogy öt nem egyszerűen a lét és a létezők különbözőségének kérdése érdekli, hanem inkább az az adottság, hogy ezen különbözőség Heidegger szerint magával hozza a gondolkodás 1egálápvetőhh és maradandó törésvonalát.

A Wass heifit Denken ¹⁴¹ lapjain Parmenides töredékeit elemezve az európai gondolkodás, s benne a metafizika alapkérdéseit kísérli megfogalmazni. Parmenides egy helyen így ír: „TÓ yáp aÚTÓ roeTr COTÍI’ Te Kai eírai“¹⁴² A megszokott német fordítás: „Denn dasselbe ist Denken und Sein.“¹⁴³ Heidegger maga így fordítja: „Das namlich Sebbe In-die-Acht-nehnien ist so auch Anwesen des Anwesenden.“¹⁴⁴ Ha a mondatot nehéz is magyarul visszaadni, egy világos: a mondat megszokott, azaz az európai gondolkodás főfolyama által adott értelmezése lényegileg eltér a mondat eredeti jelentésétől, s teljességgel idegen a görög gondolkodástól. Mindez azonban Heidegger részéről nem csupán valamilyen filológiai megjegyzés. „Dagegen ist ein and eres klar:

dér Spruch TÓ yáp avTÓ roeír eaTÍv re Kai divat wird das Grundthema des gesamten abendlandisch- europaischen Denkens"¹⁴⁵

Miről is szól Parmenides mondata? A megszokott értelmezés szerint lét és gondolkodás egységét, egybeesését mondja ki. Heidegger szerint valójában egészen mást mond ki, sokkal inkább lét és létező összetartozását és különbözőségét viszi tovább lét és gondolkodás összetartozásába és különbözőségébe. „Lét" és „létező" - a metafizika e kulcs-szavait egy további Parmcnidcs-törcdckből^{146 147} származtatja, mely töredékben az éov mindkettőt jelenti. Ezért Heidegger szerint a gondolkodás maradandó feladata ezen éöv elgondolása⁷⁴⁴.

Heidegger az Identitat und Differenz végén maga teszi a következő utalást: „Zűr Erörterung dér Differenz vgl. Was heifit Denken?"¹⁴⁸ A differencia fogalmának helyes értelmezéséhez tehát a Was heifitDenken? kell a kiindulópont legyen. Ez a szöveg azonban, ugyan hangsúlyos helyen,

141HEIDEGGER. M., Was heisst Denken? Gesamtausgabe. Abt. I. Bd. 8. Klostermann, Frankfurt a. M. 2002.

142 Parmenides, V. töredék ill. VIII. töredék 34. kk.

143HEIDEGGER,Was heisst Denken? 146.

144HEIDEGGER,Was heisst Denken? 147.

145HEIDEGGER,Was heisst Denken? 148.

146 Egy másik helyen, a VI. töredékben Parmenides így ír: „Kpf] rö Xéyeu • Te i ’oe'u • T’ éöi • eppiei ’ai“ Heidegger először itt is idézi a mondat megszokott fordítását: ,,.Nötig ist zu sagen und zu denken, dafi das Seiende ist.“ HEIDEGGER, Was heisst Denken? 105. Heidegger maga azonban később így fordítja a mondatot: „Es brauchetdas Vorliegenlassen so (das) In-die-Acht-nehmen auch: Seiendes seinendP Uott., 136.

147 „Denken ist erst Denken, wenn es das éöv an-denkt, Jenes, was dieses Wort eigentlich und d. h. unausgesprochen nennt. Das ist die Zwiefalt von Seiendem und Sein. Sie ist das, was eigentlich zu denken gibt.” Később, az átvezetésben (Stundenübergánge, Von X zu XI): „Wír sprechen stets aus dieser Zwiefalt." HEIDEGGER,Was heisstDenken? 174.

Wassichsogibt, istdie GabedesFragwürdigsten."Uott., 149.

148HEIDEGGER, M., Identitat und Differenz, Gesamtausgabe, I. Abt. Bd. 11. Frankfurt a. M. 2006, 81.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

43

de csak röviden érinti a létező és a lét közötti differenciát. Sokkal inkább egy új módon való gondolkodást akar megfogalmazni és egyben demonstrálni - azt a felismerést, hogy a lét és a gondolkodás „nem esik egybe"! Heidegger eredendő tapasztalata tehát nem egyszerűen a lét és létező különbözősége. Sokkal inkább annak felismerése, hogy az egész európai gondolkodást megjellegzi, ahogy a lét és létező közötti differencia illetve a lét és gondolkodás közötti differencia tudatának elhalványodása a gondolkodást a legbensöbb világa felöl számolja fel. Ilyen értelemben min ipa Heidegger legeredendőbb témája még csak nem is a lét és a gondolkodás differenciája, hanem e differencia tudatában egy új és eredendőbb módon való gondolkodás eljasátítása lenne! Ez persze nem azt jelenti, hogy így a létező és a lét közötti különbözőség mái' nem a fonástapasztalat része. Csak azt jelenti, hogy számunkra úgy tűnik: Heidegger alaptapasztalata a lét és a gondolkodás differenciája volt, illetve az a felismerés, hogy az európai filozófia erre a differenciára eddig nem kérdezett rá. Ezzel együtt: az ontológiai differencia a gondolkodásnak megkerülhetetlen és maradandó adottsága^{149 150}, mely épp ezért az emberi lét magva is: ,,[Diese Zwiefalt] ist unauflösbar. Denn sie ist nichts anderes als dér Kern dér metaphysischen Naturanlage des Menschen.“^u?’

Számunkra úgy tűnik, Ulrich érti és tovább gondolj a Heidegger felismerését, pontosabban szembesíti a tamási hagyománnyal, illetve mindazzal, ahogy ö Hegelt olvassa. Mi most Ulrich értelmezésének két mozzanatát szeretnénk kiemelni. Egyfelől azt, ahogy Ulrich a létező létét és a benne adott ontológiai differenciát elgondolja, másfelől azt, ahogy az ontológiai differencia és a

„teológiai differencia"¹⁵¹, azaz a szentháromság! személyek közötti differencia viszonyát látja.

Az ontológiai differencia ellenére a létezőnek „van köze" a léthez, mégpedig részesedés által. A létező részesedik a létben - ez a „létben részesítés" a lét számára egyfajta „semmisülés".

Ezt nevezi Ulrich létkrízisnek: „Wir nennen den «Anfang» dér spekulativen Entfaltung dér Differenz von Sein und Seiendem: Krisis des Seins, sofem in ihr die selbige Verwendung von Sein und «Nichts» in dér konkreten Substanz, die diese Bewegung immer schon als positive Setzung

149 „Um diese Frage nach dem xcupicrpós’, nach dér Verschiedenheit dér Ordnung von Seiendem und Sein, íiberhaupt s felien zu können, mufi béréits dér Unterschied, die Zwiefalt beider vorgegeben sein und zwar in dér Weise, dafi die Zwiefalt selber und als solche nicht eigens beachtet wird.

Das Gleiche gilt fúr allé Transzendenz. JVenn wir vöm Seienden zum Sein iibergehen, dann durchschreiten wir im Übergang die Zwiefalt beider. Dér Übergang lafit jedoch niemals die Zwiefalt erst entstehen. Die Zwiefalt ist bereits im Gebrauch. Sie ist in allém Ságén und Vorstellen, Tun und Lassen das Gebrauchteste und darum das Gebrauchlicheschlechthin. “HEIDEGGER, M., Was heisstDenken? 175.

150HAEFFNER, G., Heideggers Begriff dér Metaphysik, Pullacher philosophische Forschungen 10. Berchmanskolleg, München 1974, 65.

151 „Theologische Differenz". FEITER, R., ZurFreiheit befreit. Apologie des Christlichen bei Ferdinand Ulrich, Bonner dogmatische Studien 17, Wüizburg 1994, 177-181.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

44

durch Gott überholt hat, zűr Entscheidung koninit. ”¹⁵²

Az ontológiai differencia, amint ebben a megfogalmazásban is érzékelhető, Ulrich számára nem egy tulajdonképpen megragadhatatlan különbözőség, hanem inkább egy olyan misztérium, melynek azért létezik spekulatív kibontása, igaz ez a spekulatív kibontás nem akarja a misztérium jelleget megszüntetni. Amikor el akarjuk gondolni a differenciát, akkor a létezők létében a differenciát a Logosz által elgondolhatónak tételezzük. Ulrich szerint azonban itt a Lélek az, aki a differencia törésvonalát mintegy kihordhatóvá teszi a gondolkodás számára, anélkül hogy ezzel elgondolhatóvá tenné. ,f)ies aber zeigt gerade zutiefst, cl a fi das Sein «Nichts» ist, oder, theologisch dimensioniert, dér Gottesgeist durclrwaltet die ontologische Differenz; er affermiert die Krisis des Seins und hált die ontologische Differenz offen. Hier / liegt die Wahrheit verborgen, welche durch die das Sein hypostasierende, vermessene Vernunft zum «Geist»-Áther des zu síeli selbst kommenden Gottespervertiert wurde.“¹⁵³

A differencia tapasztalata a hívő gondolkodás számára a szeretet első, még nem artikulált tapasztalata, mert a lét krízisében már maga a szeretet titka van jelen, a lét krízisét a szeretet hordja ki. A létkrízisben a szeretet mutatja meg kenotikus jellegét¹⁵⁴, sőt a létkrízis misztériuma csak Krisztus keresztjének kenózisában tárul fel a maga teljességében¹⁵⁵. Ezzel megnyílik az út az ontológiai differencia transzcendentális lehetőségi feltételének feltárásához - ami viszont Ulrich számára egy teológiai apriorira irányuló kérdés. így a differencia ,misztériumát” nem számoltuk fel, hanem továbbvisszük egy mélyebb, eredendőbb misztériumba, egy mélyebb és eredendőbb differenciába: az isteni létben jelenlevő differenciába. Ez a differencia pedig az isteni személyek dialogikus differenciája¹⁵⁶.

A dialogikus differencia témája egy komoly frontot nyit Heideggerrel szemben. De mielőtt

1>0 Homo abyssus 53. (49.) Ulrich Homo abyssus-áaak. .kiindulási pontja” a „létkrízisnek” (Krisis des Seins) „E létkrízis szerkezete, bár speciális gondolkodási és nyelvi formában jut kifejezésre, megfelel a tamási ontológiai reáldifferencia szerkezetének: lét és lényeg, illetve a lét mint aktus és a létező mint konkrétan szubzisztáló lényeg valós differenciájának, mely különbség a konkrét létező valóságában az Abszolút Lét (Isten) filozófiai szempontból nézve tételező, kinyilatkoztatásteológiaiból pedig teremtői aktusa felől már mindig is egységet alkot.” JAKAB,Teljes üresség.

10.

153 Homo abyssus 68-69. (67.)

154 „Und könnte es nicht sein (wie Ferdinand Ulrich es zu erweisen sucht), dafi das Endgeheimnis derKenosis Gottes in Christo analogisch angelegt ist im metaphysischen Geheimnis das Seins: das lichtet nur, indem es ni chfet, das den Glanz des Göttlichen nur vermittelt, indem es vorausweist aufdie ciufierste Demut des Kreuzes?” BALTHASAR, H. U.

v„ Herrlichkeit. Eine theologische Asthetik, Johannes, Einsiedeln 1961. Bd. 3.1. 38.

155 ,Dafi nur die ciufierste Demut des Kreuzes das Geheimnis das Seins offenbar macht, das lichtet nur, indem es nichtet, underst im Endgeheimnis derKenosis Gottes in Christo dér Glanz des Göttlichen so aufstrahlt, dafi dalin zurückverwiesen ist auf die Analogie des Seins. ” FEITER,..Zűr Freiheit befreit. 240.

156 Gustav Siewerth. ezen a ponton másfajta differenciát feltételez az isteni létben, melyre minden differencia visszavezethető: az isteni lényeg (actus) illetve a személyek (subsistentia) közötti differenciát. Egyetértünk Bielerrel, hogy Siewerth hibázik, amikor egy nem-valós differenciát tesz minden differencia alapjává. BIELER,M. „Freiheit als Gabe. Ein schöpfungstheologischer Entwurf, 265.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

45

ezt tárgyalnánk, először az onto-teo-lógia kérdésével kell foglalkozzunk.

On to-th eo-logik¹⁵⁷.

Heidegger talán legnagyobb hatású állítása: a nyugati metafizika alap szerkezete onto- teo-lógikus. Ezt a meglátását a Die onto-theo-logische Verfassung dér Metaphysik lapjain fejti ki.

Először a tanulmány lényegi pontjait szeretnénk felvillantani - Hegyi Márton egy előadását követve¹⁵⁸. Ö három tézisben foglalja össze a tanulmány gondolati ívét:

(1 ),,Z)ze abendlandische Metaphysiksei im Wesentlichen Begründungsdenken, das das Seyn als Er-eignis nicht denken kőimé, sondeni immer einen erkenntnistheoretischen Notbehelf brauche, um das Sein des Seienden bzw. das Seiende des Seins. “¹⁵⁹

(2)„Die abendlandische Metaphysik sei als solcher Begründungszusammenhang zugleich Ontologie und Theologie. Diese zwei konstitutiven Momente dér Metaphysik vermischen sich zu einer seltsamen Konstellation in dér Weise, dass Ontologie und Theologie einander begründen.¹⁶⁰ (...) Die Wesensverfassung dér abendlandischen Metaphysik mache alsó eine onto-theo-logische Konstellation aus, worin Ontologie und Theologie niemals unabhangig von dér gegenseitigen Begründung existieren kőimen. “¹⁶¹

(3) „Diese Konfusion habé zűr Folge, dass dér Gott dér Philosophie kein göttlicher Gott mehr sei und die Philosophie seine Sache, das Sein, nicht mehr sachlich denken könne; alsó die Philosophie nicht mehr eigentliche Philosophie und die Theologie nicht mehr eigentliche Theologie sei. “¹⁶²

A végkövetkeztetésben pedig Heidegger szándékát így foglalja össze: „diese onto- theo-logische Konstellation, d. h. den genannten Begründungszusammenhang, zu überwinden. “¹⁶³ Mit is akar Heidegger? Amint már fentebb megállapítottuk: egy eredendőbb filozófiai kérdezés, egy eredendőbb filozófiai gondolkodás útját keresi.

157 Heidegger kifejezése. HEIDEGGER, M., Die onto-theo-logische Verfassung dér Metaphysik, In Identitat und Differenz, Gesamtausgabe, I. Abt. Bd. 11. Frankfurt a. M. 2006, 51-79. 76. Néhol mind a három szó nagybetűvel szerepel. Mi Ulrich írásmódját követjük.

1,6HEGYI, M., Intemus homo - eigentliches Selbst. Die phanomeno-theo-logische Verfassung dér Heideggerschen Lebensphanomenologie. Ez az előadás .Heidegger und die Religion" konferencián hangzott el. (4. Treffen derHeidegger-Forschungsgruppe, Schloss MeBkirch, 4-7. Juni 2008). Rendelkezésünkre áll a kézirat, oldalszámok nélkül.

159 Uott. Heidegger így fogalmaz: „Daher is allé Metaphysik im Grunde vöm Grund aus das Gründen, das vöm Grund die Rechenschaft gibt, ihm Rede steht und ihn schliefilich zűr Rede stellt. “ HEIDEGGER,Die onto-theo- logische Verfassung dér Metaphysik, 66.

160 „Dafi das Letzte aufseine Weise das Erste begründet und das Erste aufseine Weise das Letzte. “ HEIDEGGER,Die onto-theo-logische Verfassung dér Metaphysik, 52. Teo-lógiai jelleg esetén a „végső": Isten, mint „causa sui", a legfőbb lény, ill. létező, az abszolút szellem, etc.

161 Uott.

162 Uott.

163 Uott.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

46

Heidegger tehát úgy gondolja, hogy ha rátalálunk a filozófiai gondolkodás egy eredendőbb útjára, épp akkor tud a filozófia a teológiának segítségére lenni, hogy az is a saját eredendőbb útjára találjon rá. Innen nézve Heidegger álláspontja a teológiával kapcsolatban igen pozitívnak tűnik Vessünk hát még egy pillantást erre a kérdésre: Heidegger mit gondol a teo-lógiáról?

Theo-logik - Isién a filozófiában?

A Die onto-theo-logische Verfassung dér Metaphysík lapjain olvashatunk egy kitételt, mely a teológus olvasó számára elsőre igen elidegenítőén hathat:

„Die Metaphysík ist deshalb Theologie, ein Aussagen über Gott, weil dér Gott in die Philosophie koinmt. So verschcirft sich die Frage nach deni onto-theologischen Charakter dér Metaphysík zűr Frage: Wiekommt Gott in die Philospohie? (...) Die Frage: Wiekommt Gott in die Philospohie? falit darum auf die Frage zurück: Woher stammt die onto- theologische Verfassung dér Metaphysík? ”¹⁶⁴

Mi az, amit itt a skolasztikában szocializálódott olvasó nehezen fog elfogadni? „... die Ablehnung dér metaphysischen Theologie. Besser gesagt: Es ist die Tatsache, dafi die Gründe fúr diese Ablehnung nicht so ausdrücklich und aus \fiihrlich dargelegt werden, wie mán das angesichts dér lángén Tradition dér metaphysischen Theologie erwarten müfite. Oft wird die Argumentáljon mehr angedeutet als vorgetragen. ”¹⁶⁵ A gond tehát az, mintha Heidegger nem venné komolyan a metafizika hagyományát folytató teológiát, s vele együtt a metafizika Istenre vonatkozó fejtegetéseit. „Dem «Gott» dér Philosphen mifitraut Heidegger. ”^{166 167}

Ez a szkepszis tehát mindenekelőtt azokat a szellemi építményeket érinti, melyekben

Ez a szkepszis tehát mindenekelőtt azokat a szellemi építményeket érinti, melyekben

In document Máriában olvasni az Írást (Pldal 42-53)