A nagy Szfinx 87 : Hegel

Ferdinand Ulrich életművének jelentős része Hegellel foglalkozik⁸⁸. Egy mélyebb

Ulrich stílusa pontosan jelzi, kik a legfontosabbak a számára: Tamás, Hegel, Heidegger.

85 „Christliche Philosophie hat kelne andere Theologie als die Christi. Gerade diese j Voraussetzung maciit Ulrichs Gesprdch mit Hegel und Marx, mit Nietzsche und Heidegger so fruchtbar; istdoch auch dérén Denken in dér Auseinandersetzung und unter dem Einfluji spezifisch christlicher Theologumena entstanden."

HAEFFNER,G.,R.ezensionzu »F. Ulrich, Gegenwart dér Freiheit«, 122.

86 Ulrich maga tekint így Hegelre és Terézre, amint ezt már korai írásaiban nyíltan ki is mondja: „Von hier aus sei noch das geheime Gesprdch zwischen Hegel und dél kleinen hl. Therese von Lisieux bedacht.” U^LRICH, F., Das theologische Apriori des neuzeitlichen Atheismus, in II probléma dell'ateismo. Atti dél XVI. convegno intemazionale dél Centro di studi filosofici, Gallarete, 1961 Brescia 1962, 341-377. Az idézett hely a 375 oldalon. A tanulmány VII. 2. e. pontja foglalkozik e „titkos párbeszéddel”, 375-377. „Die kleine Therese von Lisieux... Sie steht int verborgenen Gesprdch mit Hegel und Nietzsche. ” Homo abyssus, 245. (273.)

87 „Thomas legt den Grund, Heidegger stiftet die Unruhe, Hegel aber bleibt die groBe Sphinx, welche die Landschaft des Denkens überschattet.” így: FEITER, R., Zűr Freiheit befreit. Apologie des Christlichen bei Ferdinand Ulrich, Bonner dogmatische Studien 17, Würzburg 1994, 16.

88 Hegel und die Zeitgestcdt dér Frédiéit, in Hegel-Jahrbuch 1968/69 (VII. internál. Hegelkongrefi, Paris 8.-12. IV.

1969), Meisenheim 1970, 233-250.; Logik dér Existenz und Offenbarung. Ein Gesprdch mit Hegel anhand zweier Bíicher von ClaudeBruaire, in ZeitschriftfilrphilosophhischeForschung 23 (1969) 249-275.; Hegel und die Religion in dér Gestalt des Denkens, in Anales de la Catedra Francisco Suarez Granada 9-10 (1969-1970), 31-93.: Hegel und dieFrage nach dér reinen Endlichkeit. Diaiektik des Werdens - Panlogismus - Spekulativer Anfang, in Theorein. Rivista Trimestrale di Filosofia Palermo 1972.; Gnosis und Agape. Ein Beitrag zum Verhaltnis von Plrilosophie undReligion bei Hegel., inKairos 15 (1973), 280-310.; Dér letzte Wendungspunkt. Zum Verhaltnis von Plrilosophie und Kirche bei Hegel, in Miscellana di studi filosoficiin memória S. Caramella Accademia di Scienze, Lettere e Arti di Palermo Palermo 1974, 315-340.; Begrijf und Glaube, in Freiburger Zeitschriftfúr Plrilosophie und Theologie 17 (1970), 344-399.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

32

ismerkedés során pedig láthatóvá válik, hogy egész életműve egy folyamatos dialógus Hegel szellemi vállalkozásával. Már a disszertációjában⁸⁹ is Hegel gondolkodásának eredetvidékét szándékszik feltérképezni - s már ekkor a hegeli vállakózás nagy tévedésének, a lét logicizálásának gyökereit igyekszik felmutatni. De főművének, a Homo abyssusnaf?⁹⁰ is a Hegellel való dialógus az egyik vonalvezetője.⁹¹

Ha meg akarjuk érteni Ulrich Hegel-értelmezését, alaposabban szemügyre kell vegyük a hegeli gondolkodás egészét. Nem csupán azért, mert enélkül talajtalan lenne mindaz, amit a későbbiekben mondani szeretnénk, hanem mert a filozófiai és teológiai közgondolkodásban egy olyan Hegel-kép él, mely jelentősen eltér Ulrichétöl, s így a közgondolkodásban jelenlévő s egyébként sok ponton torz képhez képest pontosítanunk kell: ki is az a Hegel, aki Ulrich számára olyan meghatározó. Ezért most szeretnénk - elsősorban Szombatja Attilát⁹² követve - ezen Hegellel kapcsolatos elöítéleket megvizsgálni, s ,jiéhány meglehetősen elterjedt, ám erősen vitatható állításból, pontosabban ezek korrekciójából kiindulni.’’'⁹³

Az első állítás a következő: ,^4 hegeli rendszer három része (logika, természetfilozófia és a szellem filozófiája) állítólag egy olyan történetet mesél el, mely ... szerint Isten^{94 95} vagy az

89 Inwiefern ist die Konstruktion dér Substanzkonstitution mafigebend fiir die Konstruktion des Materiebegrijfs bei Thomasvon Aquin, J. Duns Scotus undFr. Suarez?Kézirat, Disszertáció, München 1955. „Wenn er in seiner Dissertation von den Verschiebungen dér Akzentsetzung in dér transzendentalen Auslegung des Seins handelt, welche sich von Thomas von Aquin über Duns Scotus zu Suarez ereignet, fragt er - zwar unthematisch, im Zusammenhang mit den folgenden Veröffentlichungen gelesen, jedoch unüberhörbar - nach den denkgeschichtlichen Herkünften Hegels;

und indem Ulrich dicsen Gang des Denkens nicht chronologisch rekonstruiert, sondem im Rückgang von Suarez über Duns Scotus zu Thomas von Aquin neu zu denken sucht, praludiert er schon, was dann in «Homo abyssus» zűr Durchfiirung kommt: Thomas von Aquin mit Hegel ins Gesprdch zu bringen. " FEITER. R., Zűr Freiheit befi-eit. 16.

90 Homo abyssus - Das Wagnis dér Seinsfrage, (Horizonté 8) Johannes, Einsiedeln 1961. Újra kiadva: Homo abyssus - Das Wagnis dérSeinsfrage (Schriften 1) (Ed. Bieler, M.: Pitschl, F.), Johannes, Einsiedeln ²1998.

91 Jelen munkánk kereteit meghaladná, ha minden részletében meg szeretnénk ismerkedni Ulrich Hegel- értelmezésével. Csak fő vonalakban szeretnénk ezt vázolni, felhasználva Reinhold Feiter és Jakab Krisztina már többször idézett munkáit.

92SZOMBATH ATTILA,G. W. F. Hegel vallásfilozófiája, in Hit és ész: Teológiai és filozófiai közelitések. Amici Sapientiae 1. (ed. Szeiler, Zs.; Bakos, G.; Sárkány, P.), L'Harmattan, Budapest 2013. 223-251.

93SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája. 230.

94 S ha valaki ezek után az abszolútumot egynek veszi Istennel - a Hegel-szakirodalomban ezt nevezik „teológiai interpretációnak". A kiváló Hegel-szakértő, Josef Schmidt kifejezése. SCHMIDT, J., Hegels Wissenschaft dér Logik, Berchmanns. München 1976. 35-36. .Hegel rendszerének ((teológiai interpretációjáért# bizonyos mértékig maga Hegel a felelős, mert «A logika tudománya# egy végzetes kitételében felkínálta ezt minden olvasójának. “ SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 232. A nevezetes hely: ,(Ezért úgy is kifejezhetjük magunkat, hogy’ a [metafizikaként felfogott logika]

tartalma Isten kifejtése, amilyen örök lényegében, a természet és egy véges szellem megteremtése előtt", HEGEL,A logika tudománya I, Akadémiai Kiadó, Budapest 1979, 26.

95 ,A «logika» volna itt Isten ideabirodalma a világ teremtése előtt, míg a természetfilozófia a külsőségbe, az «anyagba»

áthelyezett, ugyanakkor az abszolút forrást is hordozó (és így’ a természetből újra felismerhető) ideavilág. Fontos momentum e különös históriában az is, hogy’ az abszolútum a külsőségbe áthelyeződve elveszti lényének öntudatát. A harmadik rész végül a szellem filozófiája, amely az egyéni és kollektív tudatfelemelkedését jelenti odáig, hogy’

felismerje magában az ((elveszett# abszolútumot mint alapvető és irányadó elvet. ... e rendszer kiépülése egyben azt az ünnepi pillanatot is jelenti, mikor nemcsak az ember ismer rá a fundamentumát adó abszolútra, de a természetből az emberen át kiemelkedő abszolút is eljut végre önmaga felismeréséig." SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 230-231.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

33

abszolútum a világ teremtése előtt létrehozza magában azokat az ideákat, amelyeket aztán magától elidegenít s egy külső természetbe visz át.^1,94 Szombath szerint Hegel nem ilyen vulgárisán értette az abszolútomnak a történelemben való önmagához-térését, s ezért az így leírt értelmezés nem tartható⁹⁶. Ez esetben viszont hol kell keressük a nagy hegeli látomás igazi szándékát? Mielőtt válaszolnánk először vegyük tovább a Hegellel kapcsolatos leegyszerűsítéseket. Nézzük meg, Hegel „milyen érvelést (ill. levezetést, módszert) használ akkor, mikor a (különfiéleséget integráló) abszolút egység felé kormányozza a gondolkodást. Azt szokták erre felelni, hogy a dialektikát, amit pedig rendszerint úgy jellemeznek, mint a tézistől az antitézishez, majd a kettő szintéziséhez való tovamozgást. (...) A szintézis ezek után átfogalmazódik egy világosabban és egyszerűbben képviselhető igazsággá, amely újabb tézisként lép fel, majd ismét szembelép vele egy őt vitató antitézis, mígnem ezek ismét egyesülnek egy immár magasabb szintézisben - s ez így megy tovább egészen addig, míg el nem érjük a hiánytalan és befejezett abszolút tudást. ” ⁹⁷ Ez az értelmezés azonban megintcsak eltorzítva láttatja Hegelt, s már maga Hegel is tiltakozott ellene^{98 99 100}. Ez esetben azt kell kérdezzük: akkor mi volt Hegel gondolkodói „módszere”? Weissmahr Béla szerint Hegel módszere „az ontikus, logikai és transzcendentális feltételek fokozatos felszínre hozatala''⁹³, s a dialektika ennek csupán egy mozzanata. Egy filozófia módszere, föszándéka és egész felépítménye nyilván csak együtt értelmezhető, ezért a továbbiakban is együtt szeretnénk rákérdezni ezekre. így nézve a fenti megjegyzés, mely Hegel módszerére vonatkozott, filozófiájának egészére vonatkoztatva azt

96 Mert ebben az esetben „az öntudatlanságból öntudatra jutó abszolútum története (ha Hegel ebben a népszerű formában képviselte volna) egy’ olyan gondolati hibát reprezentálna, melynek elkövetésével Hegelt vádolni azért volna igen merész ötlet, mert e hibát teljes világossággal ő maga fedezte fel és alkalmazta is mindenütt, ahol szükség volt rá.

E hiba a '<rossz végtelen;; hibája, mely egyszerűen szólva a végtelennek, az abszolútumnak oly elgondolásait sújtja, melyek annak tartalmába korlátozást vagy elválasztást szeretnének belevinni. (...) Az az állítás, mely az abszolútum ön tudatlanságát reális fejlődési stádiumként veszi tekintetbe, épp ezt a hibát követné el. Először is azért, mert a feltétlen és korlátlan realitást korlátozná és «még nem »-et illesztene hozzá, másodszor és még nyilvánvalóbban pedig azért, mert az abszolútum fogalma szerint az, ami önmaga által meghatározott, ez pedig (szintén) feltételezi «önmagánál-létét». "Uott., 233.

97SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája. 231.

98SCHMIDT, J., Hegels Wissenschafi dér Logik, 42. „A Hegel módszerére irányuló kérdés első pillantásra nem tűnik túl nehezen megválaszolhatónak. Még a filozófiában alig jártasak is ismerik a dialektika fogalmát és el tudják magyarázni azt a tézis-antitézis-szintézis három lépéses sémájával. Hogy' azonban ez mily kevéssé mutatja be Hegel voltaképpeni eljárásmódját, már abból a tényből is belátható, hogy’ ő a dialektikán csak a fogalom mozgásának egyik oldalát érti, továbbá hogy’ Hegel minden sematizálást és hármas felosztást visszautasít, végül pedig abból, hogy’ a tézis-antitézis-szintézis terminológia Fichtétől ered, míg Hegel egyáltalán nem alkalmazta azt." STEINHERR,LUDWIG,Holismus, Existenz und Identitat. Ein systematischer Vergleich zwischen Ouine und Hegel, St. Ottilien 1995, 194. Idézi WEISSMAHR, B., A szellem valósága, Budapest 2009,227.

99SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 241. Ezen túl Weissmahr szerint Hegel módszere az ún. „transzcendentális módszer” „retorzív” argumentációjával látszik egybeesni. Idézi SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 235.

100 Fontos azonban látnunk, hogy az Egy ontológiájában Hegel a Spinozái örökséggel is számot kell vessen.

Alapvetően azzal haladja meg, hogy dinamizálja Spinoza szubsztancia-fogalmát.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

34

jelenti, hogy Hegel "rendszere az abszolútum mint az Egy" fokozati ontológiája. “¹⁰¹° „Ennek az ontológiának a módszere a transzcendentális, ontikus és logikai lehetőségi feltételek felszínre hozatala által elért előrehaladás.'’'¹⁰² Ekkor viszont nagyon komolyan kell vegyük amit maga Hegel mond: „Az egész filozófia nem más, mint az egység meghatározásának stúdiuma''¹⁰³.

A harmadik közkeletű megállapítás szerint Hegel rendszerében minden változás szükségszerű és ésszerű, s a „világfolyamat kizárólag az abszolútum érdekét szolgálja, mindaz, ami individuális vagy (ami ennél is több) személyes, puszta eszközévé válik egy általános és átfogó célnak, miközben a tisztán egyedi létezés létjogosultsága semmiféle elismerést nem nyer."¹⁰⁴ Azonban Hegel „az abszolútumban «összefogott sokféleséget (...) nem kívánta egyoldalúan, az egység uralmaként elgondolni, hanem a szeretet mintájára a sokféleség által erősített egységnek tekintette.'' ¹⁰⁵ Itt tehát - hogy a fenti terminológiát folytassuk - az „abszolútum, mint az Egy fokozati ontológiájának” légköre nem az Egy despotizmusa, hanem az Egynek szerető, autentikus uralma¹⁰⁶. Az Egy szerető fénye ragyog be mindent - ez a kereszténységgel legalábbis rokonítható hegeli intuíció Ulrich olvasatát döntően meghatározza ^{107 108} . így Ulrich olvasatában Hegel számvetése a filozófia hagyományával és Kant utáni helyzetével valós utakat nyit meg egy autentikus létgondolkodás felé. Ugyanakkor Ulrich bizonyos tévesnek ítélt hegeli meglátásokkal nagyon élesen szembefordul. Hegel széles örökséget fogad magába, s szinte emberfeletti vállakózással akarja ezt az örökséget átfogni. S ezen örökség része „a közvetítetien, zárt rés (An-sich) és a fogalommá oldott, logizált lét"^w\ aminek örökségével - így Ulrich - végül is nem tudott

101Uott„ 241.

102 Uott., 236.

103HEGEL, G. W. F., Vallásfilozófiai előadások, Atlantisz, Budapest 2000, 52.

104SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 232.

105SZOMBATH,Hegel vallásfilozófiája, 235.

106 Innen elindulva lehet csak felfejteni a hegeli, Aufhebung” jelentését. Azt ugyan mindenki tudja, hogy Hegel a szó három jelentését akarja egybefogni - negare (tagadni-megszüntetni), conservare (megőrizni) és elevare (felemelni). Az azonban nem ilyen magától értetődő, hogy e ,jnegszüntetve-felemelve-megőrzés" az Egy szeretetének fényében történik. S mindezt ráadásul úgy kell értsük, hogy közben távoltartsuk magunkat a Hegel által kritizált „épületesség"

posványától. ,A filozófiának azonban óvakodnia kell attól, hogy- épületes akarjon lenni. ” HEGEL, A szellem fenomenológiája, 12.

107 S ez az a pont, mely Balthasar számára is olyan fontossá teszi Hegelt Nézetünk szerint a Balthasarral foglalkozó irodalom nem vette még kellően figyelembe Hegel hatását Balthasar ontológiájára. Amikor Balthasar Plotinosz vagy Origenész gondolkodói nagyságát ízlelgeti, s bennük az Egy uralmának hiteles megfogalmazóit látja - e képben valójában Hegel alakjának fénye is tükröződik. Az Origenészről szóló mongráfiájának címe - Geist und Feuer-pontosan azt fejezi ki, ami Hegelnél is megfogja. Balthasar életművében Hegel jelentőségének témájával behatóbban Karl-Josef Wallner foglalkozott. V. ö. WALLNER., K-J., Gottals Eskhaton. Trinitarische Dramatik als Voraussetzunggöttlicher Universalitat bei Hans Urs von Balthasar, Heiligenkreuz 1992.

108 „Ulrich meglátása, hogy a hegeli szellem-metafizikában vivődnek következetesen végig azok a transzcendentális mozzanatok és vonatkozások, melyeket az újkor hajnalán hozott elégtelen gondolkodói „krisziszek” hagyatéka - a közvetítetlen, zárt rés (An -sich) és a fogalommá oldott, logizált lét - implikált, s mely egész súlyával ránehezedett Hegel vállára." JAKAB, K. F., Teljes üresség. Léttapasztalás és teológiai apriori Ferdinand Ulrich Homo abyssus-ában.

Kézirat (Theol. Lic., PPKE-HTK), 2009. 75. V. ö.: Homo abyssus, A. III. 2., 36-41. (Életműkiadás 29-35.) DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

35

Hegel teljesen számotvetni.

Ulrich alapvetően tehát a tamási ontológia felöl tekint Hegelre - s ezzel első ránézésre úgy tűnhet, figyelmen kívül hagyja Hegel kanti forrásait. Valójában inkább arról van szó, hogy ezt a vonulatot Hegel is egy tágabb ontológiai horizonton értelmezi, s nézetünk szerint Ulrich itt közel áll Weissmahr már idézett Hegel-értelmezéséhez. Hegel módszere eszerint „az ontikus, logikai és transzcendentális feltételek fokozatos felszínre hozatala", azonban nem csupán a tudat kanti reflexiójaként, hanem végső soron az Egyhez való eljutás szándékával - amint ezt már tisztáztuk.

Ahogy Hegel a transzcendentális feltételek fokozatos felszínre hozatalával az Egyhez akar eljutni, úgy Ulrich szerint a gondolkodás a lét útját járja végig. E két megközelítés között alapvető hasonlóságuk mellett lényegi különbségeket is láthatunk. Ulrich mintegy átvette Hegeltől a

„tisztei kezdet"'¹⁰⁹ kérdését, ám mélyen idegen tőle a Hegelre oly jellemző hajlam, hogy ezt a kezdetet mint valami absztraktat¹¹⁰ értse. A „tiszta végesség" - melynek kérdésével az alábbiakban még külön foglalkozunk - valójában a létezők létéről való tapasztalatunk kezdete, s ilyen értelemben a hegeli ontológia első kérdése. Hegel ontológiájában a dialektika, a negáció, a lét

„semmisségének" felfedése mind a lét absztrakciójához vezet - ez az amitől Ulrich minden erejével igyekszik magát távol tartani, miközben meg akar maradva a hegeb inspirációknál.¹¹¹

A spekulatív gondolatmenetek minden nehézsége ellenére világos, hogy Ulrich kritikája - melyben egyformán érezhető tisztelete Hegel nagysága iránt és küzdelme Hegel tévedéseivel - lényegét illetően elsősorban Hegel gondolkodásának ontológiai üzenetét célozza, s így, ha Ulrich Hegel értelmezését kívánjuk felfejteni, újra csak az ontológiában kell ezt elkezdjük. S mindaz, amit Ulrich Hegeltől átvesz és amit Hegelnek felró - egyetlen töröl fakad, a létértelmezésük közötti hasonlóságból ill. különbözőségből.

Ulrich tulajdonképpen miért nem tudja Hegel gondolkodását maradéktalanul elfogadni?

Erre a kérdésre részben már válaszoltunk, de szeretnénk ezt a választ elmélyíteni. Ez esetben

109 ,A tiszta lét a kezdet, mert egyrészt tiszta gondolat, másrészt a meghatározatlan egyszerű közvetlen, az első kezdet pedig nem lehet semmi közvetített és tovább-meghatározott. ” HEGEL, G. W. F., A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai, I. A logika, Akadémiai kiadó, Budapest ²1979. § 86. 151.

110 „Ez a tiszta lét mármosta tiszta absztrakció...” Uott, § 87. 154.

111 ,J)ie Aufliebung dér Substanz in íhrer Wahrheit ist somit die Selbstdarstellung des Geistes in dér Grundgestalt dér ontologischen Differenz. Hier liegt die tiefe Wahrheit von Hegels «Phanomenologie des Geistes» verborgen, aber auch das aus dem Érbe des logisiértén Seins verstandliche «absohite Wissenv dér zum Begriff geschlossenen Differenz zeigt sich in seiner abgründigen Perversion. -” Homo abyssus, 386. (Életmükiadás: 439.) (Némi zavart okozhat, hogy’ Jakab Krisztina, akit gyakran idézünk, a Homo abyssus idézésekor az életműkiadás szerinti oldalszámokat adja meg Mivel az életműkiadás következetesen jelzi mindenütt az eredeti kiadás oldalszámozását, mi helyesebbnek látjuk annak oldalszámait használni ill. megadni. Ezzel együtt zárójelben az életműkiadás oldalszámát is hozzuk majd.) Lásd továbbá Ulrich tanulmányának első fejezetét: Das Problem einer „Metaphysik in dér Wiederhohmg”, in Salzburgéi- Jahrbuch fiir Philosophie 5/6 (1961/62) 263-298 [Seinund Mensch als Thema dér „Wiederhohmg” (263-268)].

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

36

megkerülhetetlen, hogy a „logicizált lét” fogalmát körüljárjuk.

A logicizált lét - Das logisierte Sein

Ulrich Hegel-kritikáját szeretnénk jellemezni. Ezen útszakaszon el fogunk távolodni a hegeli terminológiától - elsősorban azért, mert ezt Ulrich is megteszi¹¹². Másrészt azért is, mert a következőkben szükségünk lesz az ulrichi terminológia ismeretére. A fiatal Ulrich Hegel-kritikája a Homo abyssus lapjain meglepően kiérlelt formában és nyelven szólal meg, s ez a filozófiai nyelv és a vele együtt adott Hegel-értelmezés a későbbiekben alig változik. Hogy ezzel a nyelvvel és fogalomkinccsel ismerkedjünk, a következőkben alapvetően Ulrichi szakaszokat kommentálva szeretnénk továbbhaladni.

Mit is jelent a lét logicizálása? Tulajdonképpen csupán azon hegeli álláspont átfogalmazása, mely szerint a lét és logika egybeesik, s ezzel adva van, hogy a természet és a történelem végül is az abszulút szellem mozgásának belső mozzanata”².

Hegel is érzékelte ugyanakkor a lét „semmisségét", s a negáció és a dialektika eszközeivel gondolta ezt feloldani. „Dieses logisierte Sein, das Hegel erbte, koimte deshalb auch nicht, trotz seiner selbigen Verwendungfür das «Nichts», die Hegel ín seiner «Logik» proklainierte, als Fülle erfahren und spekulatív konkrét gedacht werden"ⁿⁱ A logicizált lét tehát egyszerre elveszti aktualitását és valóságosságát, s ugyanakkor a spekulatív gondolkodás elöl is elzárkózik. Ez viszont a véges szellemet állítja lehetetlen feladat elé., Dér Mensch alléin blieb als dér Vollstrecker des absoluten Widerspruchs des logisierten Seins übrig. Dér Mensch láföt in dér Reflexión des absoluten Wissens das co/a.Tovder Verniittlung des Endlichen ini Unendlichen síeli ereignen"ⁿ⁴

Mi az ami a logicizált létet kiemelheti e zsákutcából? Pontosabban a lét mely eredendő jellegzetességét felfedezve óvjuk meg a gondolkodást a lét logicizálásának kísértésétől? Vagy ahogy a következő bekezdésben fogalmaz: a létnek a létezőkbe való „kontinuációjától”? „Nun ist aber die exinanitio des Seins keine lineare Kontinuation des Seins ins Seiende. Dicse Wahrheit

112 Elsősorban ezért éri a vád, hogy Hegelre az ö olvasatában alig lehet ráismerni. „Werden fást allé Kontúrén [Hegels] verwischt." BAUM, M.,Rezension: Hegel-Jahrbuch 1968/69. in Hegel-Studien 7, Bonn 1972,268.

DOI: 10.15774/PPKE.HTK.2021.002

37

enthüllte uns dér notwendige Seinssinn."113 114 115 116

A „not-wendíge Seinssinn" egy sajátos ulrichi szójáték. A lét a maga lényegfelettiségében mintegy értelem-adó jelleggel is bír, s ez az értelem-adó jelleg mintegy a létezők szükségéhez fordul - „wendet síeli dér Nőt hin" - s így nem egy „szükségszerű megalapozást” jelent, mint esetleg Hegelnél az abszolútum objektiválódása a létezőkben. A „not-wendíge Seínssinn"

valójában a lét kenotikus mozgásának, a létadásnak lehetőségi feltétele, mely által a lét mintegy eleve a kontingens létezők felé fordul. A „not-wendíge

Seinssimí” mintegy magába rejti a lét ajándék-dinamikáját - „die Funktion des notwendigen Seinssinnes (das heífit die Dynamik des Seins als Liebe).“ⁿ⁶

A hegeli rendszer minden nehézsége ide vezethető vissza: a létről való elgondoláshoz.

Tehát a tiszta kezdethez - márpedig „Parvus error in principio magnus est in finé^,ul. S ha ezen ontológiai megfontolásokat továbbgondoljuk a krisztológiában illetve a teológiában - merthogy Ulrich ezt következetesen megteszi - akkor a lét logicizálása ott a pneuma logicizálását -

„dieLogisierung des Gottesgeistes”^ns - fogja jelenteni. S itt a logicizálás nem csupán egy elszegényítést jelent, hanem a Pneuma megfosztását minden funkciótól, mely Pneuma így a Logosztól már nem megkülönböztethető117 118 119 120.

Ez persze azt is magával fogja hozni, hogy Hegel végül is az ontológiában feladja a szeretet intuícióját. Egység a sokféleségben, az „Aufhebung”, a közvetítés: olyan központi fogalmak Hegelnél, melyek a szeretet hegeli intuícióját feltételezik. De a logicizált lét - így Ulrich - ezen intuíció feladása. A szeretet intuíciójának következetes véghezvitele ugyanist azt jelentené, hogy maga a lét is a szeretet történése kell legyen. Ulrich útja tulajdonképpen így is értelmezhető: a létezők létének mint szeretetnek spekulatív kibontása.¹²¹

Ez persze azt is magával fogja hozni, hogy Hegel végül is az ontológiában feladja a szeretet intuícióját. Egység a sokféleségben, az „Aufhebung”, a közvetítés: olyan központi fogalmak Hegelnél, melyek a szeretet hegeli intuícióját feltételezik. De a logicizált lét - így Ulrich - ezen intuíció feladása. A szeretet intuíciójának következetes véghezvitele ugyanist azt jelentené, hogy maga a lét is a szeretet történése kell legyen. Ulrich útja tulajdonképpen így is értelmezhető: a létezők létének mint szeretetnek spekulatív kibontása.¹²¹

In document Máriában olvasni az Írást (Pldal 33-42)