Forrás: saját szerkesztés
Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent
Valid 1 142 35.9 35.9 35.9
156
A kérdezettek túlnyomó része, 70,7 %-a (hangsúlyosan, vagy kevésbé hangsúlyosan) a műveltség feltételéül, megfelelő anyagi kondíciók mellett nem szabta meg egyetlen eredeti műalkotás birtoklását sem. Az eredmény nem pusztán a művészek vagy a magángalériák szempontjából szomorú. Meglehet, a már idézett Gróf Andrássy Gyula kinek sorai, az anyagiaknak és a művészetszeretetnek ritka együttállásáról tanúskodnak, ma is aktuálisak. A helyzet úgy tűnik hasonlít, és a műgyűjtők széles körének kialakulásával aligha bíztat.
A kérdezettek körében a nyert válaszok alapján összességében kijelenthető, hogy noha a képzőművészetnek és a kultúrának, vagyis értelemszerűen a műveltségnek is, a kapcsolatát a kérdezett felsőoktatásbeli hallgatók szorosnak, ha nem is elválaszthatatlannak tartják,(68,8 %) mégis, jelenleg úgy vélik ennek nem feltétele az eredeti műtárgy birtoklása. Kutatásunknak ezen a pontján és eddigi elemzéseink birtokában megkockáztatjuk a vizuális nevelés is adósuk maradt jó néhányukkal szemben.
Eredeti műtárgyra, a kapott százalékarányok tanúsága szerint, sokan vágyódnak, ennek korlátait leginkább az anyagiakban vélték felfedezni (51,5 %) Tény, hogy némiképp provokatív kérdésünk, mely a műveltséget és a műtárgy tulajdonlását egyenes ágon kapcsolta össze, s melynek titkolt szándéka volt, hogy a műtárgy iránti valódi elkötelezettség felől tudakozódjon, ezzel szemben alacsony százalékarányú helyesléssel találkozott.
A válaszok alapján látható, hogy sokkalta magasabb azok százalék aránya, akik valamely módon szeretnének tulajdonolni eredeti műalkotást, mint azoké, akik egyetértenek, vagy teljesen egyetértenek azzal, hogy a műveltség és az eredeti műtárgy tulajdonlása egymástól elválaszthatatlan. Úgy gondoljuk, (lehet, csupán reméljük) kérdéseink sorozatával sikerült - nyilván több-kevesebb sikerrel – az eljövendő esetleges vásárlók (a vágyódók, akik ha pénzhez jutnak, még sok kísértéssel néznek szembe, amíg ténylegesen műtárgyvásárlásba fognak, és valószínű csak bizonyos hányaduk jut célba) –, és gyűjtők (jóval kisebb, ám elszánt) hányadát meghatároznunk. (a kettő közti különbséggel kapcsolatban lásd a dolgozat vonatkozó részeit) A vágyódók nagy, 51,5 %-os csapatából kerülhetnek ki az esetleges vásárlók. Valószínű azonban, hogy amint pénzhez jutnak – hiszen hivatkozási alapjuk elsősorban az anyagiakban való szűkösségük volt – csak sokadjára fognak azon műalkotást vásárolni. Festőművészek szájából gyakran halljuk: „Régen sokkal több képet vettek!” Ez valószínű igaz, de a rendszerváltás előtti éra műtárgyvásárlási lelkülete többek
157
közt a nem volt más „mit vegyek ballagásra, házasságkötésre, születésnapra stb..”
kényszerének is betudható, legalábbis a hagyományosabb munkák terén.
Úgy hisszük gyűjtők majdan azokból válnak, akik a műveltség és a műtárgytulajdonlás között nagyon erős kapcsolatot feltételeznek. Azokból, akik a 4-es vagy az 5-ös választ választották, tehát összességükben a kérdezettek: 6,06 % -a. Százalékarányuk feltűnően közel van azokhoz, akik már vásároltak műalkotást: 7,8%, és mely arány nagy valószínűséggel megegyezik a kérdezetteknek azon százalékarányával, mely potenciális műgyűjtőnek tekinthető.
A nemek szerinti összefüggéseket ismét megvizsgáltuk, hiszen az előzőekben láttuk a nők nagyobb elkötelezettséget tanusítottak a kultúra- képzőművészet, a festészet időtállósága, az eredeti műalkotás iránti vágy kérdéseiben.
21. táblázat: Mennyire ért egyet a következő megállapítással: „Aki tehetős, és ugyanakkor egyáltalán nincs eredeti műalkotás a lakásában, az műveletlen ember” –
kérdésre adott válaszok nemek szerint
a. 3 cells (30.0%) have expected count less than 5.
The minimum expected count is 1.47.
Symmetric Measures
158 Forrás: saját szerkesztés
Úgy véljük, legalábbis az általunk vizsgált felsőoktatásbeli hallgatók válaszai alapján, hogy igaz ugyan (és lehet, valamennyire bizonyítanunk is sikerült) a nők erősebb kötődése a képzőművészet iránt, a majdani gyűjtők valószínűsíthetően mégis inkább a férfiak köréből kerülnek, kerülhetnek ki. A 4 –es és az 5 ös válaszok együttese ugyanis, mely a műveltség és a műtárgy tulajdonlása közt szoros kapcsolatot tételez fel, a férfiaknál 11,4%, míg a nőknél 4,3 % csupán. Az eredeti műtárgy vásárlási igénye iránt érdeklődő kérdés esetében igaz ugyan, hogy a válaszadók által legnagyobb arányban jelölt „igen, ha tehetném…”
választ a nők 58,5 %-ban választották a férfiak 29,9 %-a ellenében, de a „jövőben
159
aránya volt magasabb a nők 9,7 %-ánál. Feltételezésünket a műgyűjtők személyét illetően a múlt és a jelen gyakorlata szintén igazolni látszik.
Fiatal, még ismeretlen alkotók munkáinak, illetve olcsóbb technikáknak: sokszorosított grafika, foto gyűjtése, vásárlásai már fiatalon realizálhatják a műgyűjtéssel kapcsolatos vágyakat, amennyiben ténylegesen léteznek azok.
Az értekezésünkben felhasznált interjúk keretén belül erről szólt Szalóky Károly és Ledényi Attila is, az előbbi saját pályájára is hivatkozva. A vizuális nevelés, a múzeumpedagógia, ezenkívül a média feladata, hogy az eredeti műtárgy tulajdonlásának nem csupán az értékeit bizonyítsa, hanem marketing kérdéseit is megválaszolja. Biztosra vehető, reprodukciókban fuldokló – lásd Van Gogh Álmai kiállítás – virtuális világunkban akár a múzeumpedagógiának, akár a galériák marketingjének fontos feladata van abban, hogy rávilágítson az eredeti műtárgy semmihez nem hasonlítható aurájára, mely, kétségtelen, nem az első pillanatban mutatkozik meg, hiszen lényege éppen abban áll, hogy mindig képes újat mutatni, új párbeszédet kezdeni a szemlélővel, akármikor is fordulunk hozzá. Többek közt ebben rejlik a művészet csodája, holt anyagból fakadó elevensége, amely már az olcsóbb, de eredeti műalkotásokban is tetten érhető.
Többször hangsúlyoztuk, hogy az anyagi javakban való dúskálás nem feltétlen kulminál műtárgyvásárlásokban, mégis úgy véljük, hogy a magángalériák számára a fizetőképes kereslet hiánya okozza a legfőbb gondot, mely nem válogat a településtípusok között, s melyre fény derült a magángaleristákkal készített interjúink kapcsán is. Javulást nyilván csak az ország gazdasági fejlődésével párhuzamosan remélhetnek. Természetes ugyanakkor, hogy ennek hatása nem fog rögtön jelentkezni a magángalériák életében, érthető hát, ha a külföld felé keresik a kiút lehetőségét, mint azt már az értekezés előző fejezeteiben tárgyaltuk.
12. KÉRDÉS (A 201-as kérdőíven a 4. kérdés):
4. Ön szerint elegendő ma Magyarországon a magángalériák száma?
(Kérem, karikázza be a véleményét leginkább tükröző értéket!)
1 2 3 4 5
sok kevés
160
A felsőoktatásban tanuló megkérde-zettek túlnyomó része 62,9 %-a kö-zepes számúnak ítélte a hazai ma-gángalériák számát. E választ felfog-hatjuk úgy, hogy a válaszadók jó ré-sze se soknak, se kevésnek, nem találja a galériák számát, vagyis kie-légítőnek találja azok mennyiségét, de jelezheti azt is, hogy igazából vásárlásakor? (Kérem, karikázza be a véleményét leginkább tükröző számot!)
1. Igen, hiszen biztosan ért hozzá, végtére is ez a szakmája.
2. Ha szimpatikus és őszinte embernek tűnik, akkor igen.
3. Kikérném a tanácsát, de végül én döntenék.
4. Nem, inkább a saját ízlésemre hallgatok.
5. Semmiképpen, mert valószínű valami értéktelen holmit sózna a nyakamba.
Statistics 8. kérdés
N Valid 394
Missing 0
18. ábra: Megfogadná-e a galériás vagy az eladó tanácsát egy műalkotás esetleges vásárlásakor?
Frequency Percent Valid Percent Cumulativ e Percent
Valid 1 69 17.5 17.5 17.5
17. ábra: Ön szerint elegendő ma