1. BEVEZETÉS
1.3. A kutatómunka felépítése és a kutatás módszertana
Tudomásunk szerint a kortárs művészet piaci helyzetével a magyarországi magángalériákban kevesen foglalkoztak, így a viszonylag szerényebb számú vonatkozó szakirodalom mellett a disszertáció jelentős mértékben saját kutatásra hagyatkozik.
A kutatás eredményei három forrásból táplálkoznak, melyek közül az első azon interjúk felhasználását jelenti, melyeket a hazai magángalériákban készítettünk. Olyan magyarországi kortárs magángalériásokat kerestünk fel, mint Hajdú Katalin (Abigail), Marsó Diana (Arte), Pados Gábor (acb) Szalóky Károly (Várfok), vagy Segesdi Bori a Képcsarnok Prestige Galériajának vezetője, illetve a Sopron környéki székhellyel rendelkező Horváth László a Horváth és Lukács Galéria tulajdonosa. Interjúkat készítettünk, továbbá a szakma olyan ismert műtárgyszakértőivel, művészeti menedzsereivel és művészeti íróival, mint Ledényi Attila, Gréczi Emőke, Jankó Judit, Emőd Péter, Einspach Gábor. A műkereskedelem értelemszerűen szorosan összefonódik a művészet olykor titokzatos, ám mindenképpen sokféle módon értékelhető világával és talán ez is magyarázza a kérdéskör már említett gyér számú irodalmát, mely véleményünk szerint nem a téma érdektelenségét, hanem bizonyos zártságából fakadó nehézségeket jelzi.
Úgy gondoltuk, hogy a személyes pénzügyi szférában való kutakodás helyett (mely minden valószínűség szerint kudarcra lett volna ítélve) a képzőművészet és így a kortárs képzőművészet valóságos üzleti forgalmáról a képzőművészeti aukciók eredményein keresztül is hiteles képet nyerhetünk. Így a hazai műkereskedelem felvirágzását és a gazdasági válság hatására történő hanyatlását második forrásként a képzőművészeti árverések leütési adataival, valamint a hozzá kapcsolódó szakirodalommal kívánjuk
13
bizonyítani. Harmadik forrásként önálló, és saját kérdőíveken alapuló kutatásunkat jelöljük meg az általunk elért felsőoktatási hallgatók körében.1
A primer kutatás két oldalról igyekszik lehetőségeihez mérten a címben meghatározott célnak eleget tenni, eladói és vásárlói oldaláról egyaránt vizsgálódva. Az eladói oldalról nézve a kutatás a galériásokkal készített interjúkban és azok feldolgozásában, értelmezésében testesül meg, a vásárlói oldaláról pedig a kérdőíves kutatásban és annak kiértékelésében. Igaz, kérdezettjeink a felsőoktatási intézmények túlnyomórészt nappali hallgatói, a műtárgypiacon való megjelenésük tehát későbbre várható. (Noha, mint a kérdőívekből kiderült, igaz csekély százalékarányban, de már vásároltak műtárgyat.).
A galériásokkal készített interjúkban az alábbi kérdésekre kerestünk elsősorban választ:
Hogyan jött létre a galéria? Lényegi elemnek tartják-e a szépséget a kortárs művészet szempontjából? Mennyire tartják a festészetet a kortárs vizuális művészet aktuális és érvényes kifejezőeszközének? Rákérdeztünk a hazai piacon műtermi és a galériás ár, illetve a nemzetközi vásárokon a külföldi és a hazai ár problematikájára is. Érdeklődtünk, milyen hatással vannak az árverések a kortárs galériákban található művek ár – érték viszonyára? Kik a gyűjtők és kik a vásárlók? Hogyan hatott a 2008-ban kezdődött gazdasági válság az üzleti forgalomra? Milyen menekülési útvonalakat, jelen és jövőbeli lehetőségeket látnak maguk előtt, itthon és külföldön? Az interjúalanyaink körét a teljesebb kép érdekében művészeti írókra, művészeti menedzserek személyére is kiterjesztettük, valamint a szakirodalomra támaszkodva, felhasználtunk a kortárs magángalériásokkal mások által készített interjúkat is.
A hallgatóknak feltett kérdésekben főként a következőkre kerestük a választ: Mennyire látnak szoros kapcsolatot képzőművészet és kultúra között? Hol találkoztak eredeti műtárgy vásárlásának lehetőségével? Drágának tartják-e a műtárgyakat? Mi a véleményük a festészetről, mint korszerű művészi kifejezőeszközről? Vásárolnának eredeti műtárgyat?
A műveltség feltételének érzik –e megfelelő anyagi kondíciók esetén az eredeti műtárgy tulajdonlását?
Az interjúvoltak és a kérdezettek nyilván több közös érdeklődési ponttal rendelkeznek, de a minket legjobban érintő és hitünk szerint a legfontosabb ezek közül a vizualitás, hiszen a kortárs magángalériások kezében olyan árucikk van, melyeknek magasabb szintű
1 A kérdőíves vizsgálat terjedelmét a szerző kutatási lehetőségei határolták be, így eredményeit tekintve inkább demonstratív, mint reprezentatív jellegű. Azonban reméljük, későbbi hasonló kutatásokban tanulságai hasznosíthatók lesznek.
14
olvasatához a vizuális nyelv ismerete szükséges. A vizuális nyelv ismerete, használata ugyanakkor nem választható el annak oktatásától. Az a kérdés, mely nyilván igen fontos a művészek, a magángalériások számára, egyben az értekezés központi kérdése is, jelesül, hogy van –e, illetve lesz-e Magyarországon egy olyan erősen kulturális vonzatú áru iránt, mint a kortárs festmény, valódi kereslet?
A válasz természetesen az anyagi lehetőségeken, a családi hagyományokon, baráti kapcsolatokon túl számtalan tényezőtől függ. Esetünkben a vizuális nevelés oldaláról vizsgáltuk, és helyzetét az általunk elérhető minta segítségével igyekeztünk feltérképezni, jelentőségét bizonyítani.
Kérdőíves kutatásunk a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Debreceni Egyetem Gyermek és Felnőttképzési Kar hallgatóinak körében történt, közel 400 mintavétellel (396) 2013–ban.
A kikérdezettek életkor szerinti megoszlása (a kérdés megválaszolása alapján): 18- 24 év között: 328, 25-35 év között: 30, 36 – 45 év között: 25, 46 – 62 év között: 11 . Lakóhely szerinti megoszlásuk (a kérdés megválaszolása alapján): Budapest: 88, Megyei Jogú Város: 76, Város: 147, Község: 85. Iskolai végzettségük : középiskola. A válaszok elemzésekor lehetőségünk volt az egyes intézményeken túli lebontásukon kívül azok lakóhelytípus, valamint nemek szerinti megoszlás alapján történő vizsgálatára is. Mivel a válaszok az országnak nyugati (NYME BPK), valamint centrális (BME, PPKE) illetve keleti (DEBRECEN GYFK) részén található felsőoktatási intézményekből származnak, úgy véljük sikerült a mintavételt (mely sajnos véletlenszerű volt) egy középső elhelyezkedésű nyugat – keleti tengely mentén kiterjeszteni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy kérdőívek feldolgozása után végérvényes következtetések, örökösnek feltüntetett igazságok nem jelenthetők ki, erre esetünkben a mintavétel semmiképp sem lenne elégséges. Az általunk kérdezettek nyilvánvalóan a hazai felsőoktatás egészének csak egy részét reprezentálhatják. Lehetőségeink, melyeknek korlátai eredményeinknek is határt szabtak, tehát nem a kutatás végét, hanem sokkalta inkább folytatását jelenthetik a későbbiekben, akár magunk, akár mások által. Ugyanakkor annak beismerése, hogy a kérdőívek feldolgozása során kialakult kép további finomításra szorulhat, nem jelenti azt, hogy a kapott eredményeket, trend jellegüknél fogva, a kutatás
15
egyéb eredményeivel kiegészítve, ne használjuk fel hipotéziseink igazolásához (vagy elvetéséhez) a már említettek figyelembevételével.2
A válaszadók körének életkor és lakóhely szerinti megoszlását a kérdések megválaszolása alapján az alábbi grafikonok szemléltetik:
Forrás: saját szerkesztés Forrás: saját szerkesztés
Kutatásunkhoz kiegészítésként módunk volt felhasználni egy ugyancsak általunk 2011-ben készített kérdőívet, melyben a kultúra és a művészet egymáshoz való viszonyát, a vizuális nevelés helyzetét és a vizualitás fontosságát vizsgáltuk a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán és Közgazdaságtudományi Karán, valamint a Budapesti Műszaki és Közgazdaság-tudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán. A vizsgálat mintáját 167 első- és második évfolyamos hallgató képezte,112 nő és 55 férfi. (Gáspárdy, 2011)