A szovjetek 1990 közepén is a Vsz 10 éves fejlesztési koncepciójával foglalkoztak, de már 1990. április 8-án ennek tarthatatlanságát ecsetelte Borsits lászló Vlagyimir lobov hadseregtábornoknak, az eFe törzsfőnökének, aki egyben az eFe parancs-nokának első helyettese is volt.249 „Új időknek új dalait” mutatta a szovjeteknek tör-ténő ellentmondás lehetősége, a fejlesztési tervezet hangneme azonban még sok
248 Biztonságpolitikai kézikönyv. szerk.: deák Péter, Budapest, osiris, 2007., 117–130. o.; mórocz lajos – Bognár károly: Biztonságpolitika a többpártrendszerben. Budapest, zrínyi, 1990., 21–37. o.
249 Borsits lászló az eFe hadműveleti főcsoport főnökének ennek tartahatatlanságát szóban is közölte. (dr. Németh József: Irányított interjú Borits László ny. vezérezredessel az MTA Bólyai János kutatói ösztöndíj támogatásával. hadtudományi szemle, 2014. 7. évf. 2. sz.; helgert – mészáros: I. m., II. k. 318–320. o.
helyütt a régi, „parancsolgató stílusú” maradt.250 ebből a szempontból a helyzet pár hónappal később sem változott, a moszkvai júniusi Vsz-találkozón, amelynek során Für lajos Jazov honvédelmi miniszterrel tárgyalt, utóbbi a megbeszélésen a NAto-t az imperializmus katonai szervezetének nevezte, a Vsz felszámolását is csak a „szomszéd váréval” együtt tartotta lehetségesnek. A NAto politikáját agresszívnak minősítette. lusev a tárgyaláson egyenesen szerződésszegőnek nevezte a ma -gyar felet.251
A tervezetet a Ptt 1989. évi bukaresti ülésén252 elfogadott elvek alapján, továbbá
a vsZ253 és a tagállamok védelmi tervei szerint készítették. emellett a bécsi nemzeti
ajánlásokat, és a NAto fegyverzetének Vsz-szel történő egyenlő szintű leépítését is figyelembe vették benne. A dokumentumban leginkább a tagállamok védelme került előtérbe, amelyet a diszlokáció átalakításával, új fegyverzet rendszeresítésé-vel, majd a hadiipari termelés polgárira történő átállításával képzeltek el. A nemzeti fejlesztést a tagországok saját hatáskörébe utalták, a koncepcionális elgondolásokat ajánlásnak tekintették.254
külön fejezet foglalkozott az európai katonapolitikai helyzet alakulásával is.
A háború kockázatának abszolút megszűnését nem tartották reálisnak, de kirobba-nása lehetőségének a csökkenésével számoltak. „Várható, hogy a katonapolitikai helyzet a 2000-ig tartó időszakban a feszültség további enyhülésének irányában fog alakulni.” ezzel együtt a fegyverzet csökkentését, a hadi kiadások mérséklését tar-tották lehetségesnek. A vegyi fegyverek teljes megszüntetésével számoltak, és a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásával. A NAto és a Vsz katonai erejét ugyan-olyannak értékelték, de az előbbi szövetség szerintük a minőségi fölény kialakításán fáradozott. így a hadászati támadó erőket, továbbá a rakéta- és a kozmikus fegyver-rendszerek fejlesztését tervezték. ennek során a rakétatechnika pontosabb csapás-mérő képességének a kialakítására fektettek nagy hangsúlyt. így a harcérték alaku-lása terén a következő növekedésre számítottak: szárazföldi csapatok 1,6-szoros, katonai légierő és légvédelem kétszeres, haditengerészeti erők 1,3-szoros. Az „éter-uralom” kivívását is céljuknak tekintették. számításaik szerint az öreg kontinen-sen lévő alakulatait a NAto rövid időn belül harctevékenységre tudta rendelni.
„Az USA-ban és a NATO-ban elfogadott hadászati elvek és elgondolások számol
nak mind a nukleáris, mind a hagyományos háború megvívásával s fenntartják
250 hm kI 3/35/363/016. Borsits lászló levele Vlagyimit lobovnak, 1990. április 8.
251 Für: I. m., 165–175. o
252 Akkor még csak a magyar és a szovjet küldöttség képviselt a többitől eltérő irányvonalat. (horn gyula: Cölöpök, Budapest, zenit könyvek, 1991., 226–229. o.)
253 A Vsz-ben 1987-től készítettek védelmi terveket. (horváth – kovács: I. m., 164–194. o.)
254 hm kI 3/35/363/016. tervezet a Vsz 2000-ig történő fejlesztésére 1990. március 21.
maguknak azt a jogot, hogy elsőként alkalmazzanak atomfegyvert és már az agresz
szió kezdetével aktív támadó tevékenységet folytassanak. Emellett az erő alkalmazá
sával gyakorolt nyomás és a „nukleáris elrettentés” stratégiája továbbra is az USA és a NATO politikájának fő összetevője marad.”255 így elsőrendű feladatnak tartot-ták: „A Varsói Szerződés tagállamainak védelmi katonai doktrínájában és a nemzeti katonai doktrínákban rögzített elvek alapján a szövetséges országok fegyveres erői és az Egyesített Fegyveres Erők egésze arra hivatott, hogy megakadályozza a várat
lan agresszív tevékenységeket és a háború kirobbanását a NATO részéről, szavatolja a Varsói Szerződésbe tömörült országok határainak sérthetetlenségét, s kizárja a szövetséges országok szuverenitása elleni esetleges provokációkat és támadási kísérleteket.” így a Vsz-államoknak az ellenség agressziójának elhárítására kellett felkészülniük.256 mindebből látható, hogy még 1990 közepén is a NAto-t tekintette a szovjet katonai vezetés a fő ellenségének a szovjet hivatalos külpolitikai irány-vonaltól pár évvel lemaradva.
Az agresszió elhárításának érdekében a harckiképzési és a mozgósítási rendszer tökéletesítését, új eszközök rendszeresítését, az első vonalban állandó készenlétű, nagy védelmi potenciállal rendelkező magasabbegységek kialakítását, új rádiófelde-rítő-alakulatok stb. és híradórendszerek alkalmazását, élőerő és anyagi tartalékok kialakítását és felkészítését tekintették lényegesnek, és emellett „(…) egy olyan nép
gazdaság kifejlesztése, amely képes arra, hogy gyorsan átálljon a háborús szükség
letek kielégítésére”. A fejlesztés terén a nyugati és a délnyugati hadszínteret tartották fontosnak, és ezen a részen erőegyensúly kialakítását. A harci erő magas szinten történő tartása volt a cél, amely a NAto-t elrettentette volna a beavatkozástól.
A bécsi tárgyalásokon a hagyományos fegyverzet ütemezett és kölcsönös csökkenté-sét tűzték ki célul. Az elsőlépcsős alakulatok fegyverzetében a védelmi célt szolgáló eszközök arányának a növelését tartották lényegesnek, és a haditechnika ehhez szük-séges mértékben történő gyártását. A NAto-val szembeni haditechnikai lemaradás csökkentését is célul tűzték ki, akárcsak a harci szempontból kis értékű erők kiikta-tását. A nyugati és a délnyugati hadszíntéren az első hadműveleti lépcső alapját magas fokú védelmi képességgel rendelkező lövész-magasabbegységek alkották volna vadászrepülőkkel, bombázókkal és csapatrepülőkkel támogatva, míg a másodikét nagy mozgékonyságú, fokozott csapásmérő erővel bíró összfegyvernemi ma -gasabbegységek és egységek csapásmérő légierő főerőivel támogatva kellett, hogy képezzék. Az elsőlépcsős alakulatokat teljesen feltöltve tervezték fenntartani. A
lét-255 hm kI 3/35/363/016. tervezet a Vsz 2000-ig történő fejlesztésére 1990. március 21. A dokumen-tum – érthető módon – mély nyomokat hagyott, Für lajos a visszaemlékezésében is írt róla. (Für:
I. m., 108. o.)
256 hm kI 3/35/363/016. tervezet a Vsz 2000-ig történő fejlesztésére 1990. március 21.
szám csökkentését az eFe szárazföldi erőinél, a katonai légierőnél, a magasabbegység- és a tanintézetek parancsnokságain tervezték. A flottáknál a helikopterek, a frontre-pülők, a harckocsik és a páncélozott járművek számának csökkentését irányozták elő, ezzel együtt a páncéltörő, műszaki állásépítő, műszaki zártelepítő egységek és a hadseregrepülők átcsoportosítását, így nagyobb védelmi képesség kialakítását ter-vezték. Az eFe és a nemzeti államok harckészültségét és mozgósítását össze kellett hangolni. Az eFe alakulatainak a mozgását biztosító hadtáp stb. alakulatainak szét-bontakoztatását is megtervezték. A leselejtezett, de meg nem semmisített eszközök-ből tartalék erőt, így összfegyvernemi és tüzér stb. kellett képezni. A szárazföldi alakulatoknál az összfegyvernemi alakulatok átszervezése lett a cél. 1990 folyamán az átszervezések befejezését javasolták. légvédelmi és repülőparancsnokság elne-vezéssel néhány ország légierejét és légvédelmi alakulatait egységes irányítás alá akarták vonni, a bécsi tárgyalások megállapodásait csak 2000-ig akarták figyelembe venni.257
Az elképzelt fejlesztések ütemezését a következőképpen tervezték. 1. ütem: 1991–
1995 között a bécsi tárgyalások haderőcsökkentési előirányzatai szerint. ennek során az elégséges védelem biztosítása volt a cél a két tömb közötti kölcsönös haderőcsök-kentéssel együtt, továbbá az új fegyverezet rendszeresítése, strukturális átalakítás.
A szárazföldi csapatok védelmi képességének fejlesztése, hadsereg helyett hadtest, hadosztály helyett dandár szervezet kialakítása. hasonlóan oláh István reformjai-hoz. A 2. ütemben 1996–2000 között minőségi fejlesztés, ezen belül a csapaterő vezetési és fegyverirányítási eszközök beszerzése lett volna a cél. A szárazföldi erőknél az összfegyvernemi magasabbegységeket modernizált t–72-es harckocsik-kal tervezték ellátni, továbbá BmP–2-es és Btr–80-as típusú páncélozott szállító-járműveket rendszeresítettek volna az elavult hasonló eszközök helyett. Új tüzérségi eszközök bevezetése, a légvédelmi rakéta magasabbegységek állandó harckészült-ségben tartása, új rakétákkal történő ellátása is szerepelt az elképzelések között, továbbá a műszaki védművek növelése, vegyi és atomtámadás hatásait kimutató eszközök rendszeresítése, kárelhárító alakulatok stb. létrehozása, híradás fejlesztése.
második ütemben további eszközök rendszeresítése lett a cél. A honi légvédelmen belül 1995-ig változatlan formában akarták hagyni a magasabb készenlétű és harcoló egységeket. Az AWACs rendszerű gépek, a rakéták stb. elleni légvédelmi potenciál erősítését tűzték ki célul, és az alacsony magasságon történő rádiófelderítés fejlesz-tését. A rakétacsapás elleni védekezés, így az sz–300-as légvédelmi komplexumok fejlesztése, a mig–29-sek további rendszeresítése, a rádiórendszerek helyett automa-tizált rádiólokációs eszközök és vezetési rendszerek kialakítása volt a cél. A katonai
257 Uo.
légierőnél 1995-ig modernizálást nem terveztek, a diszlokáció átalakításával és a ma nőverezőképesség növelésével akarták a fegyvernem „hatásfokát” erősíteni.
„A front repülőket úgy kell felkészíteni, mint az első egyidejű válaszcsapás legfon-tosabb eszközét…” ugyanakkor velük tervezték a légiuralom kivívását is. ezekkel párhuzamosan a nagyobb, deszant célra is alkalmas helikopterek rendszeresítése lett a cél, 2000-ig többcélú repülők hadrendbe állítása volt a terv, amelyek minden idő járási körülmények között képesek az ellenséges objektumok megsemmisí-tésére.258
A hadiflottánál a jelentős lemaradás behozatalára növelni kellett a csapásmérő képességet új típusú hajók hadrendbe állítása és a gyártás jobb, országok közötti koordinálása által. 1995-ig a régi típusok lecserélését és tengerparti védőerők létre-hozását, több és nagyobb hatótávolságú rakéta és légvédelmi eszköz rendszeresíté-sét, közel teljes feltöltöttség kialakítását, az adott térségben várható ellenség számá-nak megfelelő készültségi erő kialakítását javasolták. A védett vezetési pontokon az automatizált vezetési rendszerek kialakítása, az eFe-törzs és a nemzeti vezérka-rok, és magasabbegységek közötti automatizált információcsere-rendszer létreho-zása lett a cél. 1992-re frontcsapaterő vezetési, felderítő és fegyverirányítási automa-tizált rendszer kialakításával kapcsolatos tervjavaslat elkészítését tűzték ki célként, akárcsak a Vsz komplex hírrendszerét, továbbá a BArsz-t a stacionális troposzféra hírrendszert, a digitalizálást, a stacionális és a tábori titkosított, valamint a kozmikus híradás fejlesztését 2000-ig minden szinten, a rádióelhárítási rendszer és a felderítési eszközök teljes automatizálásának a kialakítását, illetve fejlesztését.259
A haderő átcsoportosítása céljából a közlekedés, a hadtáp fejlesztése, háromhavi készletek kialakítása élelmiszerből, lőszerből is a tervek között szerepelt. A kórházak kapacitását az eFe állományába kijelölt alakulatok létszámának a 30%-ában szabták meg. A tudományos potenciál megteremtését is fontosnak tartották, hiszen a NAto többek között a következő területek fejlesztését tervezte: mesterséges intelligencia, mikroelektronika, felderítő műholdak. így a szorosabb tudományos kooperációt szorgalmazták a Vsz-en belül. A szovjetek a fenti tervezetet, mint irányelvet akar-ták elfogadtatni a tagállamokkal, mindennek a célja a következő volt: „Megvalósítá
suk célja a NATO és a VSZ közötti katonai-hadászati egyensúly megőrzése, valamint az elégséges védelem biztosítása egy esetleges agresszió elhárítására, figyelembe véve a gazdasági és katonai lehetőségeket, valamint az Európában és a világban kialakult katona-politikai helyzetet.”260
258 Uo.
259 Uo.
260 Uo.
A szovjetek által készített tervezetből látható, hogy gyakorlatilag az ezredfor-dulóig a NAto utolérésével, sőt, megahaladásával számoltak, ami az adott gazda-sági és politikai helyzetben irreálisnak volt tekinthető. Ugyanakkor a dokumentum
„hangneméből” érezhető a tagországok felé a korábbi parancsolgató stílus, akárcsak az, hogy az észak-atlanti katonai tömböt továbbra is a legfőbb ellenségüknek tekin-tették. Úgy képzelték, hogy egy „(…) ideiglenes visszavonulást követően a későb-biekben, ekkor már megerősödve, ismét támadásba mehetnek át”. ennek a szovjet doktrínának tulajdonképpen, mint majd a későbbiekben láthatjuk, az is egy érdekes-sége volt, hogy az új magyar védelmi koncepció is több elemet átvett belőle, termé-szetesen ezeket a magyar helyzetnek megfelelően aktualizálta.
A szovjet tervek irrealitását az is mutatta, hogy magyarország még 1989 májusá-ban az 1990 és 1995 közötti időszakmájusá-ban védelmi kiadások 20–25%-os csökkentésé-vel, és elégséges védelem megteremtésével számolt. Ugyanakkor 1988-hoz képest 1989-ben a hadiipari szállítások a szovjetunióba 45%-kal (89. májusi adat) csökken-tek, így az ország a meglévő hadiipari kapacitásainak egy részét kénytelen volt felszámolni. Az is gondot okozott, hogy a szovjetek több esetben nem fizettek. A ké -sőbbi igények felmérését lényegesnek tartották, ugyanis a keleti szomszéd vásárolta meg a magyar hadiipari termelés 60%-át.261