1. Diktatúra és polgári igazságszolgáltatás
A „forradalmi törvényesség” korszaka
301 1917 ıszén a hatalmat megragadó bolsevikok egyik legfontosabb feladatuknak tekintet-ték az „új és magasabb típusú igazságszolgáltatás” megteremtését. Ennek érdekében haladéktalanul hozzáfogtak a cári bírósági szervezet szétveréséhez.1 A rombolás áldoz-tául esett az 1864. évi bírósági reform eredményeként megszületett polgári eljárási sza-bályzat is2 Az új igazságszolgáltatás körvonalait a Népbiztosok Tanácsa által 1917 no-vembere és 1918 júniusa között kiadott három bírósági dekrétum vázolta fel.3
302 A cári bíróságokat a népbíróságok és forradalmi törvényszékek váltották fel, az egyes-bíráskodás helyébe mindenütt a társasegyes-bíráskodás lépett. A jogorvoslati lehetıségeket korlátozták: a fellebbezés megszőnt, csak semmisségi panaszra volt lehetıség. Az ügy-védséget felszámolták, az ügyészi szervezetet pedig átalakították. Mivel a polgári eljá-rásban is a vizsgálati elv érvényesült, a büntetı és a polgári eljárás közötti különbség
1 1918 márciusában Lenin elégedetten állapította meg azt, hogy „a proletárforradalom feltétlen köteles-sége ezért nem a bírósági intézmények reformálása volt (erre a feladatra szorítkoztak a kadetek és szekértolóik, a mensevikek és a jobboldali eszerek), hanem az, hogy teljesen megsemmisítse ıket, alapjáig elsöpörje az egész régi bíróságot és gépezetét. Az októberi forradalom ezt az elengedhetetlen feladatot teljesítette, mégpedig sikerrel teljesítette. Hozzáfogott, hogy a régi bíróság helyén megte-remtse az új népbíróságot, helyesebben a szovjet bíróságot, amely azon az elven épül fel, hogy a dol-gozó és kizsákmányolt osztályok – és csak ezek az osztályok – vesznek részt az állam kormányzásá-ban.” LENIN,VLAGYIMIR ILJICS: A szovjethatalom soron lévı feladatai, Budapest, 1987, Kossuth, 109–110. p.
2 Az 1864. évi polgári eljárásról még ABRAMOV (1952:59) is kénytelen volt elismerni, hogy „a rendel-kezési elv, a tárgyalási elv, a felek egyenlıségének, a nyilvánosság és a szóbeliség szorosan formális-jogi burzsoá demokratikus elvein épült fel.”
3 A bíróságokra vonatkozó 1. számú dekrétumot 1917. november 24-én (az új idıszámítás szerint de-cember 7-én), a 2. számú. dekrétumot 1918. február 22-én (az új idıszámítás szerint március 2-án), a 3. számú. dekrétumot 1918. július 20-án tették közzé. „Mai fogalmaink szerint ezek a dekrétumok bí-rósági szervezeti törvényeknek minısülhetnének, a bennük rejlı normarendszerek azonban a
fórum-elmosódott. Mindezt tetézte az 1. számú bírósági dekrétum 5. §-ának az a rendelkezése, miszerint a bíróságok „büntetı és peres ítéleteikben csupán annyiban vannak tekintettel a megdöntött kormányok törvényeire, amennyiben ezeket a forradalom nem helyezte hatályon kívül és nem mondanak ellent a forradalmi lelkiismeretnek és a forradalmi jog-tudatnak”. A 2. számú dekrétum a bíróságot a bizonyítás tekintetében teljes mérlegelési szabadsággal ruházta fel és mentesítette mindenféle alaki szabály alkalmazásától (14.
§). A peres felekre, a keresetváltoztatásra, a kereset kiterjesztésére és a viszontkeresetre vonatkozó korlátozások megszőntek (12. §). A bíróság az elévülésre vagy más határ-idıre való hivatkozást figyelmen kívül hagyhatta és az általa nyilvánvalóan jogosnak tartott követelést a „formális kifogások” ellenére is megítélhette. (36. §).4
303 A hadikommunizmus alatt került sor a népbírósági szervezet egységesítésére. Az Igaz-ságügyi Népbiztosság által 1918. november 30-án kiadott szabályzat minden polgári ügyet a népbíróság hatáskörébe utalt és egyben megtiltotta a „megdöntött burzsoá rend”
törvényeire való hivatkozást. „Ez a rendelkezés nem volt egyértelmő azzal, mintha min-den kérdést már új szovjet jogszabályok rendeztek volna. A szovjet igazságszolgáltatás alapelveit azonban már lerögzítették az eddigi jogszabályok és az új szocialista bírósá-gok ez elvek alkotó módon való alkalmazásával, szocialista jogtudatukra támaszkodva képesek voltak megoldani a felmerült kérdéseket.”5 Az ügyvédség felszámolása szüksé-gessé tette a bíróság elıtti képviselet megoldását. Aki erre igényt tartott, annak a Jogvé-dık Kollégiumához kellett fordulnia, hogy a kollégium tanácsa az ügy tanulmányozása után kijelölje a képviselıt. A képviseletért járó díj az államot illette meg; a kollégium tagjai hivatalos személynek számítottak és az államtól kapták a fizetésüket. A népbíró-sági szabályzat továbbra is egyetlen jogorvoslatot engedélyezett, a semmisségi panaszt, amelyet másodfokként a népbírák győlése bírált el. A bíróságot a jogorvoslati kérelem korlátai és indokai nem kötötték, az ítéletet a törvényesség és a megalapozottság tekin-tetében egyaránt felülvizsgálhatta.
304 Az 1864. évi polgári eljárási szabályzat helyébe lépı „szovjet törvények” az eljárásnak csak az alapvetı elveit határozták meg. „Forradalmi idıben a bíróság feltétlenül forrása
rendszer, a hatáskör, az illetékesség, ill. a perszakaszok szabályozásával eleve meghatározó tényezıi lettek a szocialista jellegő processzuális jogoknak.” HORVÁTH P. 1984: 94. p.
4 MAKLEZOV 1925: 435–438. p. MEDER 1971: 44–46. p.
a jogalkotásnak” – állapította meg errıl a korszakról Kurszkij, aki 1918 és 1928 között igazságügyi népbiztos volt.6 A hadikommunizmus alatt eluralkodott igazságszolgáltatási önkény7 megfékezésére a Népbiztosok Tanácsa 1921-ben létrehozta a „Legfelsıbb Bí-rósági Ellenırzés” szervét.8
A NEP korszaktól a totális diktatúráig
305 A terror és a polgárháborús évek elmúltával újból feléledtek az 1914–1922 között lerombolt piaci mechanizmusok.9 A Lenin által meghirdetett új gazdaságpolitika (NEP) megvalósításának elengedhetetlen feltétele volt a jogrendszer megszilárdítása és a szo-cialista törvényesség helyreállítása. A jog elhalását hirdetı forradalmi program háttérbe szorult10 és 1922 tavaszától kezdve fontos jogszabályok sora követte egymást. Elkészült az ügyészségrıl, az ügyvédségrıl és az állami közjegyzıkrıl szóló szabályzat, a munka-jogi és a polgári törvénykönyv, valamint a büntetı perrendtartás. Az 1922 november 11-én jóváhagyott bírósági szabályzat az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság-ban (OSZFSZK) háromszintő bírósági szervezetet hozott létre, amely a népbíróságokból, a kerületi bíróságokból és az OSZFSZK Legfelsıbb Bíróságából állt. Csak a polgári eljá-rásjog kodifikációja húzódott el, ezért az Igazságügyi Népbiztosság 1923 januárjában kénytelen volt egy ideiglenes utasítást kiadni a „a polgári per alapvetı formáiról”. A polgári eljárási törvénykönyv (GPK11) tervezetét a Népbiztosok Tanácsának módosítá-saival együtt az Összorosz Központi Végrehajtó Bizottság 1923. július 7-i ülésén fogad-ták el és szeptember 1. napjától az OSZFSZK egész területén hatályba lépett.12
5 NÉVAI 1952A: 54. p.
6 KURSZKIJ 1948: 79. p.
7 WERTH 2000: 61–87. p.
8 Az Igazságügyi Népbiztosság keretein belül mőködı felügyeletei szervnek biztosítania kellett azt, hogy „az OSZFSZK valamennyi bírósága annak törvényeit helyesen és egységesen alkalmazza, és a tevékenysége összhangban álljon a Munkás-Paraszt Kormány politikájának általános irányával”. Fela-datának megvalósítása során a jogerıs ítéleteket is hatályon kívül helyezhette. ABRAMOV 1952: 70. p.
9 WERTH 2000: 140. p.
10 FLECK 2001: 76. p.
11 A polgári eljárási törvénykönyv rövidítésként az orosz mozaikszó ΓΠK (гражданский процессуальный кoдекс) latin betős átírását – GPK – használjuk.
12 A hatályba lépést követıen jöttek létre a szovjet tagköztársaságok formailag önálló, tartalmilag azon-ban az OSZFSZK-éval megegyezı polgári eljárási törvénykönyvei.
306 Erre az idıszakra esett a polgári jogviták számának az ugrásszerő megnövekedése is.13 A gazdaság talpra állítása nyomán az áruforgalmat korlátozó rendelkezések elvesztették a létjogosultságukat és a polgári ügyekben ítélkezı fórumoknak egyszeriben a polgári jogi jogviták teljes spektrumával kellett szembenézniük. „A polgári eljárásjogi kodifikáció eredményei tehát a legalkalmasabb idıben értek be, a törvénykezési szervezeti változá-sok pedig menet közben tették lehetıvé a gyorsan változó követelmények kielégítését.”14 307 Az 1927-ben ülésezı XV. pártkongresszus határozatot hozott a bírósági szervek
munkájának megjavítására és kibıvítésére, „különösen a bürokratizmus, a huzavona és egyéb eltévelyedések elleni küzdelem tárgyában”.15 A párthatározat teljesítése érdeké-ben jelentısen módosították a polgári eljárási törvénykönyvet. Tovább növelték a népbí-róságok hatáskörét és megváltoztatták a különleges eljárások addigi fórumrendszerét.16 Két évvel késıbb – az eljárás gyorsítása érdekében – kiszélesítették a bíróságnak a tár-gyalás elıkészítésével kapcsolatos jogkörét (GPK 80. §), valamint módosították a bírói ítéletek „felügyeleti felülvizsgálatának” a rendjét (GPK 254. §).17
308 A mezıgazdaság kollektivizálásáért folytatott harcból a polgári igazságszolgáltatás is kivette a részét. A szovjet bíróságoknak „minden eszközzel” meg kellett védeniük a kol-hozok érdekeit a kulákság ellenállásával szemben. Az OSZFSZK Legfelsıbb Bírósága 1930. december 6-án hozott határozatában kimondta azt, hogy a kolhozból való kilépés esetén a kolhozzal való elszámolással kapcsolatos jogvitát a kolhoz vezetısége dönti el és a népbíróság az ilyen jogvitában csak akkor jogosult eljárni, amennyiben a kolhoz
13 Moszkva és a moszkvai tartomány népbíróságai elé 1921-ben összesen 29.000 polgári ügy került, míg 1925 elsı kilenc hónapja alatt már 129.000-re emelkedet a polgári ügyek száma. Ebben az idıszakban a polgári ügyek száma átlagosan 50%-kal növekedett évente. KURSZKIJ 1948: 187. p.
14 HORVÁTH P.1984: 287–288. p.
15 ABRAMOV 1952: 73. p. Ezen a kongresszuson a felszólalók Pasukanisz szellemében erıteljesen osto-rozták az alsóbb bíróságokon folyó tömeges pereskedést és rámutattak arra, hogy a jogszerőség és a formális igazság akadályozza a forradalmat. Vö. FLECK 2001: 76. p.
16 Így pl. a házasság felbontása a bíróság hatáskörébıl az anyakönyvi hivatalokhoz került, ugyanakkor a magán- és jogi személyek fizetésképtelenségével kapcsolatos ügyekben 1927-tıl a bíróságok jártak el.
17 Az 1929. novemberi módosítás során már körvonalazódott az a jogintézmény, amelyet Magyarorszá-gon 1954 és 1992 között törvényességi óvásnak neveztek. A GPK 254. §-a szerint az Igazságügyi Népbiztos, a Köztársaság ügyésze, valamint az OSZFSZK Legfelsıbb Bíróságának Elnöke jogosult felügyeleti vizsgálat céljából magához kérni a Köztársaságbármely bíróságától bármely, jogerıs ítélet-tel befejezett ügyet, valamint jogosult felfüggeszteni a kérdéses ügyben hozott ítélet végrehajtását, mindaddig, amíg a felügyeleti eljárás befejezést nem nyert.