129 A polgári per szociális funkciójának az elıtérbe állítása nem maradhatott hatás nélkül a polgári eljárás alapelveire sem. Mindenekelıtt megváltozott a bíróság és a felek közötti viszony. A felek hátrányára ismét gyarapodtak a bíróság pervezetési jogosítványai, lé-nyegesen túlhaladva a liberális perben kialakított mértéket (lásd 21, 24, 57–66. pont). A bírói aktivitás fokozódásával tényleges tartalmat kaptak azok az alapelvek is (nyilvános-ság, szóbeliség, közvetlenség), amelyek a polgári forradalmak korszakának vívmányai voltak.
Perkoncentráció
130 Az alapelvek közül a perkoncentráció kívánkozik az élre, amely a szociális polgári per egyik legfontosabb célkitőzését, a gyors, olcsó és lehetıleg egyszerő eljárás iránti igényt fejezi ki. Klein ezzel a polgári per szabályozásának olyan mércéjét állította fel, amely a mindig megújuló reformtörekvések egyik legfıbb mozgatórugója lett. Az osztrák polgá-ri perben mindenekelıtt a bíró megnövekedett pervezetési jogosítványai és a hivatalbó-liság (lásd 140, 142 pont) szolgálják a perkoncentráció elvének a megvalósulását. A törvény számos olyan eszközt ad a bíró kezébe, amellyel idıt és felesleges költségeket
44 A Franz Kleinrıl szóló értékelések részletes áttekintését adja BÖHM:1987: 326–328. p 45 ESSER 1948: 35.p.
tud megtakarítani, és fel tud lépni a felek perelhúzási kísérleteivel szemben (lásd 140.
pont). Az eljárás koncentrációját szolgálja még az ún. novációs tilalom a fellebbezési eljárásban, amely a másodfokú bíróság tevékenységét az elsı fokon megállapított tény-állás felülvizsgálatára korlátozza. A modern osztrák polgári eljárásjog fıszabályként nem alkalmazza ugyan az „eshetıségi elvet”, azaz nem követeli meg a felektıl azt, hogy a tényállításaikat és a bizonyítási indítványait egyszerre terjesszék elı, egyes kereseti típusok esetében azonban elıfordulhat.46
Rendelkezési elv
131 A rendelkezési elv az öZPO-ban is lényegében változatlan tartalommal érvényesült mint az 1877. évi német polgári perrendtartásban. A polgári per szociális funkciójának az elıtérbe állítása nem változtatott (és nem is változtathatott) azon az alapvetı elven, hogy a felek a per tárgya felett szabadon rendelkezhetnek. A polgári per csak a felek kérelmére indulhat meg (226. §) és a „Wo kein Kläger, da kein Richter” elv alól a tör-vény csak kivételes esetekben ad felmentést, így pl. egyes különleges perekben, illetve a nemperes eljárásokban.47 A felperes kereseti kérelme, illetve az alperes ellenkérelme határozza meg a bíróság érdemi döntésének a terjedelmét. A bíróság nem jogosult arra, hogy a feleknek olyat ítéljen meg, amit nem indítványoztak (405. §). A rendelkezési elvben rejlı „kockázatot”, miszerint a bíróság többet nem, kevesebbet azonban megítél-het, Fasching szerint a hiánypótlásra való felhívás (84. §), illetve a kitanítási kötelezett-ség (432. §) csökkentheti, amelynek keretében a bíróság még az ügyvéd által képviselt felet is köteles felhívni a keresetet ellentmondásainak vagy hiányosságainak a kiküsz-öbölésére.48 Az öZPO is megengedi a kereset megváltoztatását, de a perfüggıség beállta után ehhez az alperes beleegyezésére vagy a bíróság kifejezett engedélyére van szükség (235. §). A felek a jogvita idı elıtti befejezésérıl is rendelkezhetnek. Ilyen hatása van a kereset visszavonásának (237. §), a felek egyezségének (204. §) valamint a jogról való lemondásnak (394. §) és a jogelismerésnek (395. §).
Tárgyalási elv
46 Vö. FASCHING 1990: 338–339. p., RECHTBERGER–SIMOTTA 2000:187.p.
47 Vö.WOLFF 1936: 262. p., FASCHING 1990: 304–305. p., RECHBERGER–SIMOTTA 2000: 268–269. p.
48 FASCHING 1990: 340. p.
132 Az osztrák polgári perben a tárgyalási elv csak korlátozottan érvényesül. A feleknek a pertárgy feletti szabad rendelkezése nem kapcsolódik össze a peranyag feletti kizáróla-gos uralommal. Ez az egyik legszembetőnıbb különbség az 1895. évi osztrák és az 1877. évi német perrend között, amelynek az oka a szociális polgári per célkitőzésében keresendı. Klein nagyon szemléletesen írta le azt, milyen következményekkel jár a tár-gyalási elv kizárólagos érvényesülése: „A felek a valódi tényállásból a jogilag releváns tényeknek és körülményeknek csak egy tetszıleges mennyiségét hozzák a bíróság tudo-mására; van amit elhallgatnak abból és van amit hozzátesznek. Irreleváns dolog a bíró-tól elvárni azt, hogy a valódi tényállás maradéka alapján hozza meg az ítéletét....Ezért a per tartalma feletti uralom vagy másképpen jogosítvány a bírót egy téves vagy csak vi-szonylag helyes, illetve pontatlan ítélethez vezeti.” Ugyancsak tıle származik a megálla-pítás, miszerint „... a feleknek azért kell a bíróság elıtt a tényeket feltárniuk és az állítá-saikat bebizonyítaniuk, mert a kereset benyújtása elıtt a bíró a jogvitájukról semmit sem tudhatott. De ha ezalatt azt értjük, hogy a tények feltárása és a bizonyítás kizárólag a felek feladatra, és a bíró csak az alapján dönt, amit elébe tárnak, és a számára közömbös az, hogy az ítélet a valós helyzetnek megfelel-e, ez érthetı módon nemcsak az egyén-nek, hanem a jogélet és a jogrend számára is rendkívül kedvezıtlen.”49
133 Erre tekintettel az osztrák polgári perrendtartás a peranyag szolgáltatásáért való felelıs-séget megosztotta a bíróság és a felek között. A per eldöntéséhez szükséges tények és bizonyítékok szolgáltatása, ellentétben a pandektajogi perrel, valamint a XIX. századi liberális perrendtartásokkal, nem kizárólag a felek feladata, abban a bíróságnak is közre kell mőködnie, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy az ítélete valós ténybeli alapo-kon nyugodjon és az anyagi igazság kiderítésének a követelménye megvalósuljon. A
„tiszta tárgyalási elv” feladása és helyette egy olyan vegyes rendszer kialakítása, amely a vizsgálati elv elemeit is tartalmazza, nemcsak egy új pertechnikai megoldás,50 hanem – az osztrák jogirodalom álláspontja szerint – azt a felfogást is kifejezésre juttatja, hogy a per állami jóléti feladat (staatliche Wohlfahrtsausgabe).51
49 KLEIN 1890/91:520. p.
50 PETSCHEK–STAGEL 1963: 223. p.
51 RECHBERGER–SIMOTTA 2000: 175–177. p. BÖHM 1986:59.p.OBERHAMMER 1993:42.p.
134 A peranyag-szolgáltatás szabályozásakor az öZPO is a tárgyalási elvbıl indul ki, vagyis elsıdlegesen a felek feladatává teszi azt, hogy a ténybeli állításaikat és azok bizonyíté-kait a bíróság elé terjesszék (226. §). A felek „játékterét” azonban az igazmondási köte-lezettség meglehetısen leszőkíti, mivel a törvény a feleket arra kötelezi, hogy a perbeli kérelmeik alapjául szolgáló tényeket a valóságnak megfelelıen és a maguk teljességé-ben adják elı (178. §). Az ellenérdekő fél ténybeli elıadásáról, az általa felajánlott bi-zonyításról, valamint a bizonyítási eljárás eredményérıl a feleknek határozottan kell nyilatkozniuk. Az igazmondási kötelezettség Fasching szerint a rendezett és méltányos (geordnete und gerechte) igazságszolgáltatáshoz főzıdı közérdekben gyökerezik és megóvja a per a felek önkényétıl, anélkül azonban, hogy a felek felelısségét csökken-tené.52 Az igazmondási kötelezettség bevezetése egyúttal azt is kifejezi, hogy az öZPO a
„tiszta tárgyalási elvtıl” a vizsgálati elv irányába fordul.53