3.3. Burian helyzete a magyar sajtóban 1902 és 1907 között 1. Burian szerz ő désszegése és a pereskedés
3.5.3. Új szerepek nélkül (1913–1916)
Karel Burian 1913. október 3-án lépett fel Bécsben utoljára.282 Első budapesti fellépése „állandó vendégként” azonban már korábban, 1913. szeptember 15-én volt, a Lohengrin címszerepében. Ebben a szezonban új szerepben nem lépett fel,283 a sajtó által beharangozott új betanulású Bánk bán címszerepét végül nem ő, hanem Környei Béla alakította.284
278 N. N.: „A tenorista válópöre. Burián Károly a felesége ellen.” Világ V/4, i.h.
279 N. N.: „A tenorista válópöre. Burián Károly a felesége ellen.” Világ V/4, i.h.
280 N. N.: „Burrián Károly válópöre.” Az Ujság XII/10 (1914. január 11.): 22.
281 –ldi.[Béldi Izor]: „Burrian-adomák” Pesti Hirlap XLVI/202 (1924. szeptember 27.): 10.
282 Therese Gassner, a bécsi Operaház archiváriusának 2010. november 25-én kelt levele alapján.
Burian későbbi bécsi vendégszerepléséről nem találtam adatot a bécsi Theatermuseum gyűjteményében.
283 Szerepei az 1913–1914-es szezonban: Lohengrin, Tannhäuser, Stolzingi Walter, Siegfried (címszerep), Trisztán, Faust, Matthias, Don José.
284 Első előadás: 1914. április 13.
A szezon első Lohengrin-előadásán „a müvész nagyszerü hanggal, grandiózus ábrázolóképességgel, mesteri tudással énekelte Lohengrint. […] Különösen a harmadik felvonás nagy kettősében és a Grál-elbeszélésben emelkedett mesés magaslatra. Impozánsan csengő, aczélos tenorja csak ugy harsogott bele a nézőtérbe.”285 Több újságíró újra Anthes-szel veti össze, kinek a Budapesten eltöltött tíz év alatt fokozatosan sikerült belopnia magát a közönség és a sajtó szívébe is. Így születhetett a következő kritika is: „Burián művészete annyira ismert, hogy ez a körülmény felment minket attól, hogy Lohengrinjéről kritikát irjunk. Nem mintha nem lettek volna és nem lennének jobb Lohengrinek Buriánnál, mert hiszen Anthesé is ideálisabb […].”286
A magyar operatörténet sajátos eseménye, hogy a Parsifal nem az Operaházban került először a magyar közönség elé. Wagner utolsó operáját először a Népoperában játszották, a címszerepet Anthes György énekelte.287 Burian 1914 februárjában londoni vendégszereplésen vett részt, ekkor két alkalommal énekelte a Trisztán és Izolda férfi főszerepét, valamint ő volt az egyik abból a hat tenorból, akik az első hat londoni Parsifal-előadáson a címszerepet énekelték.288
Burian budapesti működésének egyik nagy pillanata lehetett, mikor a londoni Trisztán-előadások után nem sokkal, 1914 áprilisában Fritz Feinhalsszal együtt énekelt a budapesti Operaház színpadán A nürnbergi mesterdalnokok előadásán.
Sikerükről a Budapesti Hirlap tudósításából értesülhetünk: „Burrián gyönyörüen énekelte Waltert; piánói [sic] végtelenül finomak voltak. A két nagy müvész harmadik fölvonásbeli duettje szenzáció erejével hatott, melyet nyilt szinen megtapsolt a közönség.”289
Az újságok által 1913 szeptemberében beharangozott február-március-áprilisi háromhavi távollét végül két hónappal később kezdődött, és egy évig tartott. 1914-ben az utolsó előadása május 8-án volt. Megint botrányos körülmények között hagyta el az Operaházat. Szerződésében harminc vendégfellépést vállalt, amelyet azonban szükség esetén az Operaház további öt fellépéssel megtoldhatott.290 Az Opera
285 e. a. [Erdős Armand?]: „Opera”. Egyetértés IL/219 (1913. szeptember 16.): 9.
286 N. N.: „Burián az Operában”. Budapest XXXVII/219 (1913. szeptember 16.): 14.
287 Haraszti Emil: Richard Wagner és Magyarország. (Budapest: MTA, 1916): 426.
288 Dennis (1969), 154. A hat tenor Heinrich Hensel, Josef Vogl, Johannes Sembach, Karel Burian, Jacques Urlus és Robert Hutt.
289 N. N.: „Operaház”. Budapesti Hirlap XXXIV/85 (1914. április 9.): 10.
290 Vidor Dezső, a Magyar Királyi Operaház titkárának nyilatkozata alapján. N. N.: „Burián távozik az Operától. Fölbontották a szerződését.” Budapest XXXVIII/117 (1914. május 19.): 13. Burian
vezetősége négy fellépést ki is használt az ötből, annak érdekében, hogy a Ring-ciklust meg tudják rendezni. Burian azonban felháborodott azon, hogy máskor alig foglalkoztatják, azután hirtelen egy hét alatt három súlyos tenorszerepet kell elénekelnie – ráadásul ekkor még nem is németül291 –, így lemondta a fellépéseit. Az Operaház vezetősége ezt szerződésszegésnek vette, és beperelte az énekest, aki viszonzásul szintén beperelte az Operaházat.292 A Budapesti Hirlap újságírója szomorúan összegzi az esetet: „Egy pörrel több s egy tenoristával kevesebb: ez az Opera vasárnapjának szomoru mérlege.”293
Az Operaház azonban nem tudott nélkülözni egy olyan kvalitású művészt, mint amilyen Burian volt. 1915. április 15-én, Trisztán szerepében újra hallhatta őt a budapesti közönség – másfél évtized után először német nyelven.294 Prágából érkezett, ahol a prágai Német Színháznál szerepelt vendégjátékon.295 Az 1914–1915-ös szezon végén négy Wagner-előadáson énekelt az Operaházban, illetve részt vett a Népoperában 1915. április 16-án, Volkmann Róbert 100. születésnapjára rendezett ünnepi hangversenyen. Ez a koncert egyben a Filharmóniai Társaság XXV. népszerű hangversenye is volt. Kerner István vezényletével a zenekar előadta Volkmann III.
Richárd-nyitányát, B-dúr szimfóniáját, valamint Richard Strauss Till Eulenspiegels lustige Streiche (op. 28) című szimfonikus költeményét. Burian a szünet után, a Richard Strauss-mű előtt Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájából egy részletet („Am stillen Herd…”), valamint Mahler Revelge című dalát énekelte.296
Az 1915–1916-os szezonban már jóval sűrűbben fellépett Budapesten, új szerepe azonban ebben a szezonban sem volt. Viszont énekelt két hangversenyen, amelyeken Budapesten tőle még nem hallott Wagner-részleteket is előadott. 1915. december 27-én a Népopera Wagner-estj27-én a Filharmóniai Társaság Zenekara játszott Kerner István vezényletével, Burian A nürnbergi mesterdalnokok részlete („Am stillen
válasz-nyilatkozatát a Budapesti Hirlap közölte: N. N.: „Burián és az Opera.” Budapesti Hirlap XXXIV/117 (1914. május 19.): 14.
291 „Vasárnap kaptam meg az Opera müsortervezetét, a melyből azt láttam, hogy május 23-ikára a Walkür-ben, 25-ikére pedig a Szigfrid-ben tüztek ki; szóval két oly nagy szerep között csak egy pihenőnapom maradt volna, holott legalább három napra lett volna szükségem, hogy a Szigfrid óriás szerepére (idegen szöveggel) elkészülhessek, két nappal később pedig az Istenek alkonyában tüztek ki.” N. N.: „Burián és az Opera.” Budapesti Hirlap XXXIV/117, i.h.
292 N. N.: „Burián távozik az Operától. Fölbontották a szerződését.” Budapest XXXVIII/117, i.h.
293 N. N.: „Burián és az Opera.” Budapesti Hirlap XXXIV/117, i.h.
294 Lásd ugyanebben a fejezetben korábban: 3.2.3. A nyelvhasználat kérdése az Operaházban.
295 Pamela Tancsik: Die Prager Oper heißt Zemlinsky. Theatergeschichte des Neuen Deutschen Theaters Prag in der Ära Zemlinsky von 1911 bis 1927. (Wien, Köln, Weimar: Böhlau Verlag, 2000):
424. és 426.
296 Az MTA ZTI hangversenykatalógusa alapján.
Herd…”) mellett A Rajna kincse Loge-monológját énekelte.297 1916. február 16-án pedig a Rózsavölgyi és Társa által szervezett Wagner-esten lépett fel, ezúttal az Operaház zenekarát vezényelte Kerner István a Vigadóban. Burian előadásában a közönség Siegmund tavaszi dalát („Winterstürme…”) és Herz Elvirával a szerelmi kettőst a Walkürből, Fritz Feinhalsszal A nürnbergi mesterdalnokokból a Sachs-monológot és a duettet, valamint szólóban Az istenek alkonyából Siegfried elbeszélését és halálát hallgathatta meg.298