Az operaházi Anthes-Burian operaházi konfliktus – Környei Béla felt ű nése

Burian Budapestről 1909 elején történt távozása azonban nem volt viharoktól mentes. Újabb sajtóháború kezdett kibontakozni, ismét Anthes és Burian főszereplésével. Azonban – akárcsak öt és fél évvel korábban – most sem egyértelmű, hogy ki került ki győztesen, vagy legalábbis ki mögött állt a sajtó hada.

1909 januárjában ártatlannak tűnő cikkek jelennek meg arról, hogy Anthes György, a Magyar Királyi Operaház tenoristája Amerikába készül vendégszereplésre. Andreas Dippel, a Metropolitan Opera House akkori adminisztratív menedzsere hívta őt meg újabb amerikai vendégszereplésre.²⁰⁰ A cikkben nem esik szó Burianról. Mint ahogy pár nappal később sem, amikor több napilapban egyszerre közlik a hírt, hogy Anthes Amerikába utazik.²⁰¹ A cikkekben említik, hogy az Operaház vezetősége Hermann Jadlowker lett származású tenort hívná meg Anthes helyett vendégjátékra.²⁰²

Ugyanekkor olvashatunk egy meglepő cikket is. Eszerint Anthes azért hagyja el az Operát, mert mellőzve érzi magát Burian mellett.

Mikor Burián visszajött az Operához, akkor Mészáros megkérdezte Anthest, hogy nem fogja-e őt feszélyezni Burián szerződtetése. Anthes kijelentette, hogy nagy örömmel látja a cseh operaénekes szerződtetését, csak azt kérte, hogy őt ne mellőzzék tulságosan. Ezt Mészáros meg is igérte, a szava azonban csak üres igéret maradt.

Anthes teljesen háttérbe szorult. Buriánt folytonosan reklámozták, a nevét erőszakosan portálták, banketteket rendeztettek a részére a Lipótvárosban s ezekre a bankettekre Mészáros igazgató is elment és felköszöntőket mondott Buriánra. Anthesszel senkise [sic] törődött.

200 N. N.: „Anthes Amerikában.” Az Ujság VII/7 (1909. január 9.): 10. Anthes két szezonban (1902–1903 és 1908–1909) szerepelt Amerikában. Összesen 41 operaelőadáson és 3 hangversenyen énekelt. Az 1902–1903-as szezonbeli előadásokon készült az a néhány hangfelvétel az énekéről, amelyeket ma Mapleson-hengerek néven ismerünk. Az 1908–1909-as szezonban kb. egy hónapig egy időben is szerepelt Buriannal a Metropolitan Opera Houseban. MET Chronology (1989), 175–176.

Andreas Dippel amerikai működéséről: „Also in power was Andreas Dippel, formerly one of the roster’s most active tenors, but now employed by the board of directors as administrative manager, in fact the board’s watchdog over the Italian newcomers.” MET Chronology (1989), 167. Dippel korábban a Magyar Királyi Operaházban is vendégszerepelt.

201 N. N.: „Herr Georg Anthes”. Pester Lloyd LVI/10 (1909. január 13.): 7.; N. N.: „(Anthes Amerikában)”. Magyarország XVI/11 (1909. január 14.): 10.; N. N.: „Anthes Amerikában”.

Egyetértés XXXXIV/11 (1909. január 14.): 11.; N. N.: „Anthes Amerikában.” Pesti Napló LX/11 (1909. január 14.): 12.

202 Jadlowker vendégszerepléséről nincs adat Jónás Alfréd operaházi vendégművészekről szóló kimutatásaiban.

A müvész több izben felszólalt ez ellen a bánásmód ellen, azonban hiába.

Nagy ritkán, ha egyszer-kétszer énekeltették. Az elmult héten aztán kenyértörésre került a dolog.

Egy imprezárió [sic] járt a fővárosban, egy három hónapos amerikai vendégkörutra akarta Anthest szerződtetni. A három hónapra mesés honoráriumot, hetvenötezer dollárt ajánlott neki.

Anthes felment Mészáros igazgatóhoz és hivatkozva arra, hogy őt amugy se énekeltetik, három havi szabadságot kért. Az igazgató megtagadta a kérelmét, mire Anthes kijelentette, hogy felbontja a szerződést és elutazik.²⁰³

Még ha bulvárjellegűnek is tűnhet a cikk, akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni. Anthest azokban a szerepekben, melyeket Burian is énekelt Budapesten, a sajtóban minden egyes alkalommal Burianhoz hasonlították. Ha a cikkben írottak igazak, joggal érezhette sértve magát, hogy a szerződésszegő tenort nagyobbra becsülik, mint őt, aki már évek óta megbízható tagja az Operaháznak. Az idézett cikkből azonban mégsem derül ki egyértelműen, hogy valójában melyik énekessel szimpatizál az írója, hiszen Anthest sértődöttnek, Buriant pedig ok nélkül előtérbe helyezettnek mutatja. Még inkább kiélezi ezt a Pesti Naplóban ezzel egy időben megjelent cikk, melyben általános kritikát fogalmaznak meg az Amerikában vendégszereplő énekesekről. A cikk szerint a rendkívül magas amerikai tiszteletdíjak miatt követelnek ezek az énekesek jóval magasabb fizetést Európában is. És „ahogy Slezák otthagyta Amerika miatt a bécsi operát, ugy akar átmenni az uj világba Anthes, Burrián, minden énekes, vagy énekesnő, amint egy kis sikere van, rögtön amerikai aranyat hall csörgeni és elutazással, Newyorkkal fenyeget.”²⁰⁴ A cikk az Anthes távozását jelző hírrel egy oldalon jelent meg.

Mindezek egyértelmű célzások Anthes és Burian felé. Lehetséges, hogy van a háttérben valaki, aki miatt ekkoriban egy újságíró vállalta, hogy a két állandóan összehasonlított tenor-sztár konfliktusában nem foglal állást? A választ a szezon kezdetén kell keresnünk.

1908. november 17-én mutatkozott be az Operaház közönségének az amúgy Budapesten már nagy népszerűségnek örvendő Környei Béla.²⁰⁵ D’Albert Hegyek

203 N. N.: „Anthes kivándorol. Tenor-háboru.” Tévesen adatolt újságkivágat a Magyar Állami Operaház Emléktárában „Az Ujság 1909. január 14.” megjegyzéssel. A napilap januári számaiban nem szerepel ez a cikk.

204 N. N.: „Conried és Hammerstein”. Pesti Napló LX/11 (1909. január 14.): 12.

205 Környei Béla 1905-től volt a Király Színház tagja. Dr. Incze Henrik (szerk.): Magyar Művészeti Almanach. V. évfolyam. (Budapest: a szerkesztő kiadása, 1905): 246. Jelenlegi ismereteink szerint

alján című operájának magyarországi bemutatóján Pedro szerepében olyan sikert aratott, amilyet a Trisztán-bemutató óta nem látott az Operaház. Ahogy a Pesti Napló tudósítója, Kálmán Imre fogalmazott: „A mai est közönsége valóságos csodálattal hallgatta Környeyt s ugy ünnepelték, mint egykor Burriánt a Tristán bemutatója után.”²⁰⁶ A Hegyek alján budapesti bemutatójának sajtójában azonban nem csak Burian nevével lehet találkozni, hiszen szűk két hónappal a bemutató előtt még úgy tűnt, a főszerepet Anthes György fogja énekelni.²⁰⁷

Környeiben a magyar sajtó „az első magyar Wagner-tenort” ünnepelte. Ilyen, és ehhez hasonló kritikákat olvashatunk:

„[…] a közönség érezte, hogy a jövő első nagy, igazán magyar Wagner-énekese szól hozzá ma este; amint mondtuk, az első magyar Siegfried. Azért örülünk neki annyira, mert mindene magyar. A beszédje, a gyönyörü, plasztikus deklamációja a ragyogó, fényes tömören csengő organuma magyar, a miénk. Ennek a különös férfias, megejtően szép organumnak a szine is magyar.”²⁰⁸

Hangjáról más forrásból is igen pozitív benyomást kaphatunk: „Szimpatikus személyisége és egy hőstenor ereje mellett a lírai tenor magas hangfekvésével is bír.”²⁰⁹ Hasonlóan jellemzi a Neues Kleines Journal újságírója, és összegzésként ő is az első magyar Wagnertenort üdvözli benne:

Az ő baritonszínezetű tenorhangja melegen és szépen hangzik, és lírai karaktere ellenére nagy zengésű és erejű. […] Hisszük, hogy benne megtaláltuk az első magyar Wagner-tenort. Őszinte és megérdemelt sikert aratott.²¹⁰

Környei minden egyes új szerepben való bemutatkozását szenzációként élte meg a sajtó és a közönség is. Burian és Anthes mellett egy új, sikeres tenor énekel rendszeresen az Operaház színpadán, akinek a két említett énekeshez képest óriási

legkorábbi biztosan datálható hangfelvételei 1906-ban készültek. (Kelly CD-ROM, 70000 – CENTRAL EUROPE.doc 58.)

206 Kálmán Imre: „A hegyek alján”. Pesti Napló LIX/276 (1908. november 18.): 10.

207 N. N.: „Az Operaház első ujdonsága.” A Polgár IV/207 (1908. augusztus 29.): 8.

208 Kálmán Imre: „A hegyek alján”. Pesti Napló LIX/276 (1908. november 18.): 10.

209 „Er hat neben der sympathischen Persönlichkeit und der Kraft eines Heldentenors die hohe Stimmlage des lyrischen Tenors.” D. b.: „Tiefland”. Neues Politisches Volkblatt XXXII/276 (1908.

november 18.): 2–3. 3.

210 „Sein baritongefärbter Tenor ist von wohltuender Wärme und schönem Wohlklang und ist trotz seines lyrischen Charakters von großer Klangfülle und Kraft. […] Wir glauben, in ihm den ersten ungarischen Wagnersänger gefunden zu haben. Er erntete ehrlichen und verdienten Beifall.” N. N.:

„»Tiefland«”. Neues Kleines Journal XIX/275 (1908. november 19.): 1–2.

előnye mind a sajtó, mind pedig a közönség szemében, hogy magyar, ennek következtében hibátlan magyarsággal énekel.

A sajtó által kavart hullámok azonban elültek, Burian és Anthes is elutazott Amerikába. Az azonban biztos, hogy Burian 1910 szeptemberéig nem jött újra Budapestre. Környei Bélában pedig a budapesti közönség mégsem találta meg az első magyar Wagner-tenort. Mindössze négy alkalommal énekelte a Lohengrin címszerepét az Operaházban.²¹¹ Előadása nem aratott osztatlan sikert, és ez volt budapesti pályafutása alatti egyetlen Wagner-szerepe.²¹²