Gyöngyös Heves megye második legnagyobb városa. Az első említés a település-ről 1301-ből ismert. A falu a mai Szent Bertalan templom környékén feküdt, kis Corpus Christi nevű kápolnával és fallal körülvett iskolával. .
1334-ben Károly Róberttől mezővárosi rangot kapott a helység, a város föl-desurának, Szécsényi Farkas Tamásnak kérésére. Templomát a 15. század végén csarnoktemplommá alakították, ez lett a korszak legnagyobb plébániatemploma Magyarországon.
A következő évszázadok alatt több tűzvész pusztított a városban: 1526, 1587, 1674, 1730 években. Természetesen a templom is mindannyiszor megszenvedte a csapást, liturgikus tárgyainak pusztulásával.. 1917-ben történt a város legnagyobb tűzvésze. A rendkívüli összefogással elkészült új Nagytemplomot 1922. október 22-én szentelték fel. (1. kép)
1. kép
Almásy Pál gyöngyösi nemesúr 1784-ben építtette a város egyik legszebb pa-lotáját, mely a 19. század közepéig volt az Almásy család tulajdonában. 1934-ben vette meg a Szent Bertalan templom plébániája az épületet, rész1934-ben köz-adakozásból. Itt lett a későbbi Kincstár helyszíne.
Guba Pál volt az alapítója az egyházi gyűjteménynek, ő szerezte meg a vá-ros és a plébánia történeti értékeit, amelyből az Egyházmegyei Kincstár létre-jöhetett. 1991-ben készült el végül a Kincstár, Nagy Lajos apátplébános úr irányításával.
2014-ben megújulva, kibővítve nyitotta meg kapuit az új köntösbe öltöztetett kiállítás, Juhász Ferenc plébános úr elképzelése és állhatatos munkája eredmé-nyeként.
Az ötvös gyűjtemény
Az egyházi gyűjtemények között Esztergom után a gyöngyösi kincstár az, mely páratlan együttessel rendelkezik különböző korú ötvöstárgyakból. A 15.
századtól a város gazdag patrónusai, polgárai sorozatban rendelték meg az igen értékes liturgikus tárgyakat a Szent Bertalan templom egyre gazdagodó kincstára számára. Szerencsére, a sok tűzvész ellenére ezeknek a kincseknek nagy része hibátlanul átvészelte az évszázadok eseményeit.
Legkorábbi, a 15. század közepi zománcdíszes kehely. 1500 körül készült a 7 pompás filigrándíszítésű kehely. A gyűjteményben 24 kehely (16–20. század), és 8 úrmutató (16–18. század) található. A keresztek legkorábbi darabjai a 15–16.
századból, 12 talpas kereszt későbbi időből származik. A 17. századból 2 cibórium maradt. A kiállításon látható még 3 ereklyetartó, filigrándíszes pásztor-bot és 32 bronz gyertyatartó.
Helyi ötvösség nyomait csak a 16. századból ismerjük, akkor egy ötvöst, 1732-ben 2 mestert említenek. A 18. század végén szólnak több mesterről, de ötvös céh működésére nincs utalás. A tárgyak nagy részét nem tudjuk mesterhez kötni.
A liturgiában a leggyakrabban használt tárgyak a k e l y h e k, mellyel a legszen-tebb áldozatot mutatja be a miséző pap. Anyaguk az évszázadok folyamán gyak-ran változott, fém, sőt fa, üveg is lehetett. A 9. században született rendelet előír-ta, hogy a kupapohár belseje, mely a megszentelt borral érintkezik, aranyozott legyen.
A gyűjtemény legkorábbi kelyhe egy 15. század 2 felében készült ötvös remek, áttört karéjos talpa leveles díszű. Kupakosarán kerek mezőkben a négy evangélista szimbólumai és a Kálvária zománcos képei láthatók. Felül liliomos párta keretezi a pohár közepét. (2–3. kép)
2. kép 3. kép
A hét legértékesebb kehely a filigrándíszes sorozat darabjai. A teljesen egy-forma mintájú kelyhek évek óta foglalkoztatják a kutatókat készülési helyük és Gyöngyösre kerülésük miatt. Az bizonyosnak mondható, hogy egy műhely re-mekei, és 1500 és 1510 közötti években gyöngyösi mesterek remekeinek számít-hatók.
Lényegük a közös technika: megsodort drótszálak mentén különféle rajzola-tok szerint felforrasztott apró filigrán gömbökkel kialakított minták. A gömbö-ket a korabeli ismeretek szerint a törökök börtü szava után nevezték. Így lett a technika börtüs filigrán nevezetű. Közben a talpakon és a kupapoharakon apró öntött elemek, vagy egy-egy préselt levél bontja meg a kelyhek felületét. (4–5.
kép)
4. kép 5. kép
A hasonlóság mellett néhány kelyhet a talpán levő vésett felirat alapján tudjuk megkülönböztetni. S R L. betűk (6. kép), LUCAS KARDOS (7. kép), CALIX ROSARY (8. kép): talán a készíttetőket jelzik. A „CALIX. S. ELISABETHAE ANNO D 1661 RECUPERATUS” szöveg a kehely visszaszerzésére utal.
6. kép 7. kép
8. kép
Egy 1700 körül készült barokk kehely talpát páros szeráffejek díszitik. (9.
kép) Öntött nódusza díszvázát utánoz. A kehely kupakosarán három zománcos képen Mária mint az ég királynője, a trónoló Madonna (10. kép) és a Madonna vitorlás csónakban egy halásszal. Talpán vésve Almási Ágnes neve és 1718 év-szám.
9. kép 10. kép
Ú r m u t a t ó k csak 1264 után kerültek az egyház liturgiájába. Ekkor volt Lüttichi Julianna ágostonrendi apáca látomása, akinek az álmában megjelent Úr Jézus hiányolta, hogy az Oltáriszentségnek nincs ünnepe az egyházi évben. Juli-anna továbbította álmát IV. Orbán pápának, aki rövidesen elrendelte, hogy nagy fényességgel ünnepeljék meg az Úrnapját. Természetesen ehhez az ünnephez egy méltó, reprezentatív liturgikus tárgyat kellett alkotni az Oltáriszentség szá-mára, így automatikusan adódott a század legpompásabb építményének, a góti-kus székesegyháznak az utánzása. A tornyokkal, fiálékkal, öntött szobrocskák-kal, a szekrényke közepén a szentostya tartására szolgáló, félhold alakú lunulával díszített gótikus úrmutató alakja fennmaradt egészen a 17. század végéig.
11. kép
Ebből a nagyon díszes formából, a sok ap-ró részlet sérülékenysége miatt kevés maradt meg. Ezeknek egyik legcsodálatosabb emléke a gyöngyösi Kincstár úrmutatója. (11. kép)
A nagy gótikus úrmutató újabb talányt je-lent. Ezt a 15. század végi remeket ugyanis nem tudjuk, hol készítették. További sorsára az 1633-ban Gyöngyösre költözött jezsuiták jelenléte adhat magyarázatot. Mivel a nagy-szombati rendház felügyelete ekkor már ki-mutatható a városban, lehet, hogy nagy-szombati ötvösművel van dolgunk. Az tény, hogy az úrmutató alját a 17. század közepén egy nagyszombati ötvös már javította, aki az összevont IS mesterjegyet ütötte az úrmutató talpába. A négykaréjos talp viszonylag ala-csony, felső része fokozatosan keskenyedő gótikus torony támpillérekkel körülvett formá-ban. Az ostyatartó szekrény körül szentek kicsi öntött szobrai: Szent Péter, Szent Pál, Szent Borbála, Szent Dorottya, Szent Katalin és Szent Erzsébet. Felső harmadában holdsarlón álló Szűz Mária díszíti a felületet. (12. kép)
Az úrmutatók történeté-ben nagy változást hozott a barokk kor: az ötvösművek központi helye a többnyire kerek kis ostyaszekrény, ben-ne a szentostya tartására szol-gáló lunulával. A szekrényke mögé kerek vagy ovális lemez az ún. sugárkoszorú került, melyre kagylók, növényi dí-szek között szentek, angyalok öntött szobrait forrasztották, legfelül általában a Szenthá-romság alakjaival. Szára és a talpa nagyjából azonos lett a kelyhek díszítésével.
A Kincstár másik legizgal-masabb úrmutatója a 17.
század 2. feléhez köthető re-mekmű. (13. kép) Ennek kü-lönlegessége a felül álló, ado-mányt nyújtó Szent Erzsébet szobor, (14. kép), valamint két oldalt a tornyot tartó Szent Borbála (15. kép) és Szent Apollónia fogóval ábrázolt alakja. Mindhármuk szerepel-tetése szokatlan, nem jellem-ző őket úrmutatóra helyezni.
Az ovális ostyaszekrény körül nagy levelek, virágok, angyal-fejek domborodnak. Készítési éve a talp szerint 1685.
12. kép
13. kép
A barokk úrmutatók alakjában készültek az e r e k l y e t a r t ók, melyek köze-pén, kis tokban szentek ereklyéit helyezték el. 1780 körül készült a Kincstár leg-szebb ereklyetartója. (16. kép) A kerek, domborított talp viszonylag kisebb, felső kétharmada sugárkoszorúval keretelt, középen levél és ékkőkoszorúval keretelt ovális szekrényben van az ereklye. Felette kisebb koszorús keretben pici szentkép egészíti ki a tárgy díszes felületét. (17. kép)
16. kép 17. kép
14. kép 15. kép
A c i b ó r i u m is gyakori tárgya a liturgiának. Így nevezték a késő középkortól a kehely alakú fedeles edényt. Az inventáriumokban úgy szerepelt: „in qua repo-nitur eucharistia” – amelyben az előre megszentelt szentostyákat őrzik. Anyagára a kelyhekével azonos előírások voltak, a középkortól már készíthették bronzból és rézből is.
Kiemelkedően szép a gyöngyösi kincstár két 17. századi cibóriuma, melyeket koronát utánzó fedelük teszi egyedivé. A díszesebb cibórium (18. kép) jelen-tősége, hogy tudjuk a készítőjét: a talpában beütött Nagyszombat ötvös céh jegye és Benedictus ötvös mesterjegye. Díszes a félgömbalakú fedél koronát utánzó dísze, 4 pánttal borítva. (19. kép) Másik, hasonló cibórum kupakosarán két pap és a Madonna alakja van. Fedele emlékeztet a szent koronára, a pántokon vésett apostol képekkel. Talpperemében „Resid. Gyöngyös S. I. 1668” véset és DP mes-terjegy, nagyszombati jeggyel.
18. kép 19. kép
A k e r e s z t, latinul crux, a kereszténység legrégibb szimbóluma, a jézusi meg-váltás emléke. A 15. század közepére alakult ki a szokás, hogy külön talpas keresz-tet készíkeresz-tettek az oltárra és külön körmeneti kereszteket is tartottak
A legrégibb tárgyak közé sorolhatjuk a kincstár 3 talpas keresztjét, melyek a 15.
század végén, ill. a 16. század elején készültek. Jellegzetes gótikus formájukat a karéjos talpak, a kápolnafülkét utánzó nóduszok és az öntött korpuszok, Krisztus testek határozzák meg. De mindhármon feltűnnek a korai reneszánsz levelek,
bimbók a kereszt szárain. A legkorábbi kereszt két oldalán kihajló ágakon, Szűz Mária és Szt. János öntött szobrocskája áll. (21. kép) Ezen a kereszten nagyon szép a kápolnakoszorús nódusz, pici rozettákkal díszítve, valamint a hátoldalt beborító, áttört levélindával díszített lemez. (20. kép)
21. kép
20. kép
Rövid összefoglalásunk emlékeztetni szeretne a gyöngyösi Szent Bertalan templom évszázadok alatt összegyűlt, és szerencsésen megmenekült kincseire, melyek az egykori gazdag polgárváros egyház iránti tiszteletének és a liturgia iránti szeretetének pompás emlékei.
A fényképeket Kövesdi Róka Lajos (Veszprém) készítette.
(Pázmány Irodalmi Műhely: Lelkiségtörténeti tanulmányok, 21), 133–150.