Annak gondolata, hogy a puritánok Úrvacsora elméletével és gyakorlatával mé-lyebben foglalkozzam, 1995 nyarán merült fel bennem először, amikor Lewis Baylyről, Bagor észak-walesi város püspökéről gyűjtöttem a helyszínen adatokat.1 A téma iránti érdeklődésemet Bayly érdekes, ellentmondásos személye mellett fokozta az is, hogy ezen a Walesben eltöltött pünkösdön délelőtt az anglikán szé-kesegyházban, este pedig egy igazi „Welsh chapel”-ben, keltául szólva „gapel”-ben, egy neo-puritán kisközösségben vehettem úrvacsorát. Úgy, hogy az egye-temes papság elvét gyakorolva, padjainkban ülve maradva, adtuk tovább egymás-nak a kenyérdarabkákat, s az apró kelyheket. Pontosan Bayly koráegymás-nak puritán úrvacsorai szokásait rekonstruálva.
A megközelítés következő lépcsőfoka az volt, hogy James T. Dennison Jr.-tól, a Washingtoni Észak-keleti Teológiai Szeminárium professzorától megkaptam szakmai ajándékul életműve talán legfontosabb darabját, a The Market Day of the Soul- The Puritan Doctrine of the Sabbath in England 1532–1700, (A lélek vásár-napja, a szombatnap puritán doktrínája Angliában 1532–1700) című könyvet.2 Ebben a jelen-tős munkában komoly hangsúlyt kap a puritán sabbath, s ezen belül az Úrvacsora kiszolgáltatásának és vételének számos kérdése. Dennison kiemelt helyen idézi Bayly alábbi szavait:
A sabbath Isten vásár-napja, az emberek heti táplálása érdekében, amikor magához hív bennünket, s mi tőle ezüst és egyéb pénz nélkül megvehetjük az angyalok kenyerét (lásd zenekultúra számos panis angelicusát!), az élet vi-zét, a sákramentum borát és az Ige tejét, amellyel lelkünket táplálhatjuk.3 Bayly és számos további angol prédikátor-író, köztük Beard, Burton és Pock-lington, Burton és Pocklington figyelmeztették a hívőket arra is, hogy az Úr nap-ján – s egyszersmind az Úrvacsora napnap-ján – tilos mindennemű játék és
mulato-1 Baylyről bővebben: PETRŐCZI Éva, Egy fordítás háttértörténete, Lewis Bayly The Practice of Piety”, Medgye-si Pál „Praxis Pietatis” = P.É., Fél-szentek és fél-poéták, Budapest, Balassi, 2002 (Régi Magyar Könyv-tár, Tanulmányok, 5), 11–33.
2 James T. DENNISON Jr., The Market Day of the Soul. The Puritan Doctrine of the Sabbath in England.
1532–1700, Grand Rapids, Michigan, Reformation Heritage Books, 2008.
3 Lewis BAYLY, London, The Practice of Piety, 1842, 386–387.
zás.4 Érdekes és nagyon tanúságos ehhez a tilalomhoz kapcsolódva az a levél, amelyet Medgyesi Pál 1649. augusztus 23-án datált, Gyulafehérvárott. Ez a hosszú vádirat tizenhárom évvel, azaz csaknem másfél évtizeddel később íródott, mint Medgyesi Pál Praxis pietatisa. Ezekben a sorokban a Lewis Bayly művét magyarul újrafogalmazó prédikátor azon háborgott, hogy egyik szolgálati helyén, Váralja településen „az Úr vásárnaáápjá”-t szentségtörő módon valóságos, haszonleső vásárnappá, az adás-vevés napjává alázták, ahol világi javak cseréltek gazdát, s nem lelkiek. Ebből a kemény hangú, Rákóczi Zsigmondhoz, a magyar puritánok egyik fő patrónusához szóló bűnlajstromból kitűnik, hogy a mi Medgyesi Pálunk nem egyszerűen Lewis Bayly fordítója, tolmácsa volt, hanem ugyanakkor első számú magyar tanítványa is, akiben a lefordított-tolmácsolt szavak szó szerint vérré, lényének, egyéniségének szerves részévé váltak:
Így vagyon az dolog: hogy az elmúlt tavasszal Váraljára kimentem vala, az ott való Tanító Siderius uram, sok kéréssel rá vőn, hogy predicáljak. Predi-cállottam de Devotione, és midőn in usu az Devotiok impendimentum számlálása közben, említeném az ott lévő vasárnapi vásárt is nagy impendi-mentumnak lenni, lelkek esméretit appellálnám az Auditoroknak, hogy mi-vel szintén az Templomudvar ajtaja előtt celebráltatik az vásár, mihelyt az Isten házából kimennek, mindjárt az adásban vevésben egyveledvén, elvész minden devotiójok, melyre az Isten igéje által az Templomban gerjedtenek, sőt most is mondok sokaknak oda az vásárra vagyon szívetek etc. Az a vá-sár Nagyságos uram oly istentelen vává-sár, hogy az egész oláh vidékség be-gyűlvén, az Istennek egész napján rettenetes dorbézlásokat, rikoltásokat, szörnyű szitkokat, vagdalkozásokat stb. művelnek, és bizonnyal minden azt a dolgot tudó Istenfélő embernek ítéleti szerént sokkal nagyobb több gya-lázatot tesznek az Istennek szent nevén azon az ő szent tiszteletire önnön magától rendeltetett napon, hogysem egész hetetszaka. Mellyhez képest, mikor én ott Tanító voltam, mindaddig s addig, hogy elhagyattam vala vé-lek, két egész esztendők alatt szombaton tartottak vásárt mindennemő hát-ramaradások nélkül...5
Mivel azonban a puritán Úrvacsora nem szűkíthető Baylyre és Medgyesire, műveik egy-egy úrvacsorai részletének rövid összehasonlító vizsgálata előtt tekint-sünk bele a puritán mozgalom kezdeteinek két tanúságtételébe. Elsőként a katoli-cizmust (és Stuart Máriát különösen!) elfogultan, s elfogadhatatlanul gyűlölő John
4 DENNISON, i. m. (2. j.), 108.
5 SZILÁGYI Sándor, Medgyesi Pál levelei, Erdélyi Protestáns Közlöny, 6(1876), 307–308. (Medgyesi Pál levelei Rákóczi Zsigmondhoz, Gyulafehérvár, 1849. augusztus 23.)
Knox skót prédikátor úrvacsoratanába. Bár Knox korántsem tartozott a szelíd és párbeszédre kész protestánsok közé, Válogatott művei (első megjelenés: 1559!) úr-vacsorai fejezetét, amely Az Úrvacsora szentségének összefoglalása címet viseli, a szerző harcos lelkületéhez képest meglepően szép és korántsem támadó szavakkal indul:
Először, hisszük, hogy ez egy Isten által rendelt szent cselekedet, amely ál-tal Jézus evilági és látható dolgokat kínálva nekünk, az égi és láthatatlan dolgok közelébe emel bennünket. S amidőn lelki lakomát készített szá-munkra, annak bizonyságát adta, hogy ő maga az élő kenyér, amely sorsun-kat az örök létre táplálja.6
A folytatás már jóval kevésbé jámbor, amikor Knox a tőle megszokott vehe-menciával esik neki a katolikus szentáldozást kísérő „Hoc est corpus meum”
(1Kor 11–24, Mt 26, 26) , „Ez az én testem” szavaknak. Többek között ezt írja:
Mert nem az Ő (t. i. Jézus!) kenyérben való jelenléte (megtestesülése) ment meg bennünket (t. i. a kárhozattól!), hanem az ő szívünkben való lakozása, amely annak köszönhető, hogy hiszünk véráldozatában, amely elmosta bű-neinket, s elvonta rólunk az Atya haragját. Ismétlem, ha nem hiszünk ab-ban, hogy ő testileg jelen van a kenyérben és a borab-ban, nem az lesz kárho-zatunk forrása, csupáncsak az, ha hitetlenek vagyunk, s így Ő nem lakozik a szívünkben.7
Huszonegyedik századi lélekkel és aggyal, számtalan ökumenikus esemény résztvevőjeként, most, amikor nem a történelmi egyházak jelentenek veszélyt egymás számára, hanem a visszafordíthatatlannak tűnő szekularizáció, ezek a so-rok a legjobb esetben is csak fontoskodó egyházjogi fejtegetésekként hatnak ránk.
De legyünk igazságosak: Knox és protestáns hittestvérei még jól emlékeztek I.
Erzsébet féltestvére, Véres Mária „eretnek pusztító” rémuralmára!
Thomas Watson (1620–1686) ugyanabban a puritán lelkiségi központban, a Cambridge-i Emmanuel College-ban ismerte meg e gondolkodás és hitgyakorlat alapjait, mint a mi Medgyesi Pálunk. Puritán eszméit és hitéleti elveit megerősítet-ték azok az évek, amelyeket az özvegy Lady Mary Vere birtokán töltött, vele szin-te egyfajta „Lorántffy–Medgyesi” szimbiózisban élve. A polgárháború idején ugyan nyíltan hangoztatta puritán gondolkodását, mégis, azok közé tartozott, akik
6 John KNOX, Summary According to the Holy Scriptures, of the Sacrament of the Lord's Supper 1550, http://www.swrb.ab.ca/newslett/actualNLs/summarls.htm (2018. március 15.)
7 KNOX, i. m. (6. j.), (P. É. fordítása). E témáról még: Donald John MACLEAN, John Knox and the Lord’s Supper: Some Practical Points,
http://www.meetthepuritans.com/blog/john-knox-and-lord%E2%80%99s-supper-some-practical-points (2018. március 15.)
tiltakoztak Cromwellnél I. Károly lenyakazása ellen. Ezért, s egy összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt börtönbüntetést, majd papi hivatásától való eltiltást szenvedett. Így pajtákban, magánházaknál, sőt, az erdőben tartott istentisztelete-ket, míg végül 1672-től 1680-ig a nonkonformista Sir John Langham birtokán lelkészkedett. Gazdag, világos vonalvezetésű életműve az utóbbi két évtizedben, modern helyesírással, de változatlan szöveggel újra megjelent.8 Az Úrvacsora miszté-riuma című Watson-dialógus egészen más stílusú, mint John Knox rövid, többnyi-re dühtől sistergő kifakadása. Ez egy finom szavú, meggyőző fejtegetés, tökéletes logikával, töretlen vonalvezetéssel, szinte matematikai pontossággal:
Emlékezzünk a nagyszerű ajándékokra, amelyeket Krisztus megtöretett tes-te által nyerünk. Rendszerint azokra a dolgokra emlékezünk, amelyek a mi javunkra vannak. Krisztus teste egy olyan „kályhaellenző”(t. i.: pajzs!) amely megvéd bennünket Isten haragjától. Krisztus testének megtöretése a kígyó fejének szétzúzását jelenti. Az, hogy Krisztus teste megtöretett a kereszten, egyben azt is jelenti, hogy megnyílt számunkra egy értékes ékszerekkel teli ládika… A kereszt vére a kegyelem trónusához készít nekünk utat. Most (ezáltal) gyermekei és örökösei lettünk, s az ígéret (t. i. az örök élet ígérete!) beteljesítőinek lenni nagyobb dolog, mint a korona örökösének… A dicső-ség jelei és várományosai vagyunk. A kereszt véres útja a mi mennybe veze-tő tejútunk. Jézus Krisztus epét ivott, hogy mi ihassunk a Kánaán mézfo-lyamaiból. Keresztje szögekkel teli, hogy a mi koronánk ékszerekkel lehes-sen ékes…9
Watson ebben az elmélkedésében alaposan, ugyanakkor drámai erővel és szép-séggel dúsítja fel az Úrvacsora amúgy is lélekindító szereztetési szövegét, s a belő-le sarjadt, az övénél sokkal szürkébb traktátusok zömét. Lehet ezt egyszerűen
„szószártyárságnak” minősíteni – de nem az! Hanem egy ritka pillanat, amikor az írói-költői tehetség szent célok szolgálatába állt.
Nézzük meg, mintegy az angolszász Úrvacsora-dokumentumok pillanatnyi le-zárásaként, hogyan jelent meg ez a kérdés az 1647-es, teljesen puritánus szellemi-ségű westminsteri hitvallásban. Ezúttal csak e nevezetes konfesszió nyolcadik pontját idézzük, amely bölcsen különbséget tesz a valóban mélyen hívők úrvacso-ravétele és a hitetlenek látszat-gesztusa között, akik Isten kegyelmét hiábavalóvá teszik magukban:
8 Watsonról bővebben: Meet the Puritans, With a Guide to modern Reprints, ed. by Joel R. REEKE and J.
Randall PEDERSON, Grand Rapids, Michigan, Reformation Heritage Books, 2006, 605–613.
9 Thomas WATSON, The Mystery of the Lord’s Supper, (P. É. fordítása), http://www.biblebb.com/files/TW/tw-supper.htm (2018. március 15.)
Mivelhogy a tudatlan és gonosz emberek csak e sákramentum külsőségeit képesek befogadni, s nem azt a lényeget, amit jelképez; ilyeténképpen mél-tatlan viszonyulásuk (az úrvacsorához!) az Úr testének és vérének megcsú-folása, kárhozatukra szolgál. Így mindazok a tudatlan és istentelen szemé-lyek, mivelhogy alkalmatlanok a Vele való egyesülésre, méltatlanok az Úr asztalához, s ezért a Krisztus ellen elkövetett bűneik miatt, ha abban meg-maradnak, nem lehetnek e szent misztérium részesei, s nem csatlakozhat-nak hozzá.10
Ami pedig a kontinens, tehát többek között Németország, Hollandia, Svájc és Magyarország területére vonatkozó úrvacsoratani publikációit illeti, most csak a hazai elemzések friss anyagából emelek ki kettőt. Elsőként a kitűnő liturgiakutató református teológus, Pap Ferenc dolgozatát, amely az úrvacsoravétel témáját a bűnvallás, bűnbocsánat hirdetés kontextusában vizsgálja. Áttekintésének egyik nevezetes főszereplője Alvinczi Péter, akinek úrvacsorai liturgiája 1622-ben, Kas-sán jelent meg. Alvinczit azért is említjük meg e lelkiségtörténeti műhely közegé-ben, mert ő – érdekes és rendhagyó módon – bár a református ágendát követte, kenyér helyett mégis ostyát osztott, s nem az Úr asztalától, hanem az oltártól.11 A cikkben tárgyalt Alvinczi mű címe: Az Urnak Szent Wacsorájáról való Reövid Intés, az szent Pál apostol tanítása szerént.12
Már az alábbiakban következő, párhuzamos The Practice of Piety –Praxis pietatis vizsgálódásom irányába mutat Fekete Csaba egyházzene kutató nagyon fontos közleménye, amelyben arról ad számot, milyen volt (vagy: fájdalom, az évszázad-ok során nagyon sévszázad-okszor nem volt!) az úrvacsorai szertartás hitmélyítő zenei hátte-re. Ezúttal Fekete Csaba nyomán idézem az egyháztörténetünkben egymástól im-már elválaszthatatlan magyar és angol szerzőt:
Van a Praxis pietatis, amely a gyülekezetek fájdalmas ellenállásáról tudósít (tudniillik az énekléssel szemben! P. É.) A templomba menő elmélke-déséről szólva olvassuk: „Mikor a Tanító az Isten székébe felmenvén, a könyörgéshez fog, tedd félre magad elmélkedésit és szívedet a Praedikátorával és az egész gyülekezetével Krisztusnak egyik tagja lévén, (az Úrvacsora éppen ezt a Krisztussal való uniót ábrázolja ki! P. É.) csatold össze […] mikor az anyaszentegyház imádkozik, imádkozzál te-is, mikor
10 The 1647 Westminster Confession of Faith, Chapter 29, Of the Lord’s Supper, 8.,
http://www.apuritansmind.com/westminster-standards/chapter-29/ (2018. március 15.)
11 PAP Ferenc, Református gyónás: A bűnvallás, bűnbocsánat hirdetés történeti és gyakorlati kérdései, Porta Speciosa, 1(2007), 28–50.
12 A szöveg modern közlése: INCZE Gábor, A magyar református imádság, Budapest, 1934, 13–39. – Ebből az úrvacsorai szertartás: 37–39.
énekel, énekelj te-is…” Eddig az angliai gyülekezeteknek szól. Medgyesi Pál ehhez a szakaszhoz a hazai gyakorlatokon kesergő megjegyzést fűzött:
„Vajha nem szégyenelé a’ szegény Magyar Nemzet is, mint a’ több K(eresztyén) Nemzetek a Templomba Bibliát hordozni és énekelni!13 Lássuk ezek után az eredeti Bayly-mű, a The Practice of Piety és a Medgyesi-tolmácsolta Praxis pietatis néhány párhuzamos szövegét.14
1. Of the worthinesse of the Sacrament. The worthines of this Sacrament is considered three waies: First, by the Majesty of the Author ordaining;
Secondly, By the precieusnesse of the Parts, wherof it consisteth. Thirdly, by the Excellencie of the Ends for which it was ordained.15
Ugyanez magyarul:
Ez Sacramentumnak meltóságos vóltát három úton gondolhatni-meg. Elő-szer, ennek Fő szerzőjének Felségességében. Másodszor a’ Részeknek, melyekből ez Sacramentum áll, drágalátosságokban. Harmadszor a’ Vég okoknak, mellyekert szereztetett, Nagyságos vóltokban.16
A különbség már az első „merítésre”, azaz szövegminta vételre vonatkozólag szembetűnő és nyilvánvaló. Medgyesi szövegértése kifogástalan, az eredeti textus nyelvi logikájának követése is. Azonban, ahogyan a fordítás során mindvégig, az angol dikció takarékos érzelmi hangsúlyaival, mérsékelt emocionális töltetével nem éri be. Különösen is igaz ez a traktátus eme hosszú és drámai fejezetére, az Úrvacsora teljes spirituális, de egyszersmind szcenikai, a hitélet világszínházába tele-pített vonásairól. Így tehát a magyar szöveg úgy hat az eredeti mellett, mintha ugyanazt a képet szemlélnénk víz- és olajfestmény változatban. Az olajfestmény – természetesen – Medgyesi Pál szövege.
A gazdagabb, szenvedélyesebb színvilág pedig a szuperlatívuszok, a felső fo-kok nagy számának, s az eredeti szöveghez hozzáadott jelzők módosításának, erősebbre cserélésének köszönhető. Az előbbi példapárban például a „worthi-ness”, az „értékesség” szó áll ugyanott, ahol a magyarban ezt olvashatjuk:
„méltó-13 FEKETE Csaba, Néma úrvacsorázás, avagy: „Vegye ön e bort!”, Egyháztörténeti Szemle, 4(2003/2, 18. – A Medgyesi Pál-idézet a Praxis pietatis 1643-as váradi kiadásában (RMNy 2042), az 526–527-es lapon.
14 Az összehasonlítás alapjául a következő kiadásokat használtam: Lewis BAYLY, The Practice of Pietie directing a Christian how to walke that he may please God, London, Robert Allot, 1631; MEDGYESI Pál, Praxis pietatis, azaz keresztyén embert Isten tettzése szerént valo járásra igazgató kegyesseg gyakorlas, Várad, Szenci Kertész Ábrahám, 1643. (RMNy 2042.)
15BAYLY, i. m. (14. j.), 531–532.
16 MEDGYESI, i. m. (14. j.), 596–597.