Az 1560-as nagyszombati zsinat tanítása az Eucharisztiáról

Bevezetés

A jelen konferencia célkitűzései között az Eucharisztiáról szóló egyházi ren-delkezések és tanítások vizsgálata is szerepelt. Az egyházi renren-delkezéseket ebben az időben helyi viszonyokra az egyházmegyei, tartományi és nemzeti zsinatok alkalmazták. Magyarországon a legkorábbi ránk maradt zsinati határozatok, me-lyek már reagáltak a reformáció tanaira, az 1560-as nagyszombati zsinat határoza-tai, ezért ezeket fogom megvizsgálni az alábbi szempontok alapján:

1. Hogyan viszonyul a középkori zsinati könyvekhez a nagyszombati zsinat zsinati könyve?

2. Hogyan illeszkedik be az 1560-as nagyszombati zsinat az egyházmegyei zsina-tok sorába?

3. Hogyan viszonyulnak a trentói zsinat Eucharisztiáról és szentmiséről szóló határozataihoz a nagyszombati zsinat határozatai?

Az egyházmegyei zsinatok a szó szoros értelmében vett összes többi (tarto-mányi, nemzeti, egyetemes) zsinattól abban különböznek, hogy nem püspökök összejövetelei (ezeknek latinul „concilium” a nevük), mégis zsinatnak nevezzük őket, mert működésük módja, történelmi fejlődésük kapcsolódik a zsinati tevé-kenység általános alakulásához.¹ Az egyházmegyei zsinatok kialakulása a 6. szá-zadban a vidéki plébániák létrejöttével kezdődött, a püspök és vidéken élő papjai között az érintkezés nehezebbé vált. Az a veszély fenyegetett, hogy a papok telje-sen elszigetelődnek az egyházmegye kormányzatától. Ennek elkerülésére a püspö-kök kezdték szabályos időközönként maguk köré gyűjteni egyházmegyéjük kleri-kusait, hogy közöljék velük például a tartományi zsinat rendelkezéseit, és felügyel-jék papjaik életét és munkáját, hogy az egyházi fegyelem szabályait megtartsák. A korai középkorban még ritkák és rendszertelenek voltak, a Karoling-korban

gya-1 ERDŐ Péter, Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest, Osiris, 2001, 19–21.

koribbá,² a gregoriánus reform (1074) után rendszeressé váltak, a IV. lateráni zsi-nat (XII. egyetemes zsizsi-nat) 1215-ben előírta évenkénti megtartásukat,³ és megkü-lönböztette a valódi zsinatokat az egyetlen püspöktől függő egyházmegyei zsinat-tól (episcopalis synodus). A törvényhozáson kívül ezek egyik fő feladata a papság tanbeli és lelkipásztori képzése volt. Ebben az időben még nem léteztek szeminá-riumok.

Magyarországon 1526 előtt összesen 40 egyházmegyei zsinatról tudunk. Tény-legesen biztos, hogy többet tartottak, de az előírt évenkénti rendszeresség nem valósult meg. Az ezekről fennmaradt legfontosabb emlékeink, amelyekből sajnos csak kevés van, maguk a határozatok, melyek liturgikus és jogi kézikönyvül szol-gáltak a lelkipásztorkodó papság számára. A megmaradtak az 1382-es esztergomi szinódus rendelkezéseinek szövegét veszik alapul.⁴ A szakirodalom ezeket

“szinodális könyv”-nek nevezi.⁵

1. Hogyan viszonyul a középkori szinodális könyvekhez a nagyszombati zsinat szinodális könyve?

Az esztergomi szinodális könyvnek a kéziratokon kívül 4 nyomtatott kiadását is ismerjük: Az első: Velence, 1484, a második és harmadik: Bécs, 1494 és 1510, a 4. Velence, 1519-ben.⁶ Ezen kívül 1517-ben Bécsben kinyomtatták az 1515. évi veszprémi zsinat szinodális könyvét,⁷ és ránk maradtak az 1524-es váradi szinódus határozatai is, ennek korabeli nyomtatott kiadásáról nincs tudomásunk, csak kéz-iratos formáját ismerjük.⁸

Érdekes, hogy több mint 40 évvel a reformáció kezdete után, az 1494. évi nyit-rai zsinat határozatainak szövegét Bornemisza Pál püspök 1560-ban Bécsben nyomtatott formában is közreadta, megtartva és kiegészítve a középkori szöveget, pont ugyanabban az évben, amikor a nagyszombati zsinatot tartották. Az egész

2 SZUROMI Szabolcs Anzelm, Az egyházi intézményrendszer története, Budapest, Szent István Társulat, 2017, 114.

3 SZUROMI Szabolcs Anzelm, Fejezetek az egyházi jogalkotás történetéből, Budapest, Szent István Tár-sulat, 2011, 138.

4 ERDŐ,Egyházjog. i. m. (1. j.), 81.

5 A szinodális könyv fogalmáról: ERDŐ, Egyházjog, i. m. (1. j.), 25–26.

6 BORSA Gedeon, Hazai egyházmegyék Mohács előtt nyomtatott zsinati határozatai, Magyar Könyvszemle, 102 (1986), 67–74.

7 A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai, közzéteszi SOLYMOSI László, Budapest, Balassi, Argu-mentum, 1997.

8 JACZKÓ Sándor, A váradi egyház 1524. évi zsinati határozatai, Budapest, Balassi, 2016. Hasonmás kiadást és betűhív átírást is tartalmaz.

könyv terjedelme 39+38 lap, 39 az eredeti 1494-es szinodális könyv, és 38 lap Bornemisza Pál kiegészítései.⁹

Ezekben a régi szinodális könyvekben az Eucharisztiáról általában ezt írták (ez a váradi szinódus szövege 1524-ből, saját fordításomban):

A negyedik szentség az Eucharisztia. Az Eucharisztia görög szó, mely latinul dator gratiae, vagy bona gratia.

Igen kedves testvéreim, Urunk Jézus Krisztus testét és vérét tisztelettel vegyé-tek magatokhoz, a hívőket saját kezevegyé-tekkel áldoztassátok, a betegek számára min-dig készen legyen az Eucharisztia, amit zár alatt tisztességes helyen törekedjetek őrizni, és gyakran újítsatok meg, nehogy az ostya megromoljék. Szükség esetén a betegekhez késedelem nélkül siessetek, nehogy áldozás nélkül távozzanak. Az Eucharisztiát illő edényben vigyétek, [...] tisztességes öltözetben stólával; gyertyá-val és csengővel menjetek előtte, és oda és vissza is magatok előtt tartva tisztelet-tel és méltósággal vigyétek, hogy a hívek alázatossága növekedjék, menet közben mondva a hét bűnbánati zsoltárt. És valahányszor Krisztus testét beteghez viszik vagy onnan hozzák, oktassátok őket, hogy mind térdet hajtva alázatosan imádják.

Mi pedig minden bűnbánónak és vezeklőnek, aki a beteg házához oda és vissza tisztelettel, ájtatosan és alázatosan elkíséri, kiszabott vezekléséből 12 napnyit ke-gyesen elengedünk. Mikor pedig a hívek évente egyszer áldozni szoktak, intsétek a plébánosokat, nehogy valaki akár titkos, akár nyilvános bűnben áldozni jöjjön, különben saját ítéletét eszi és issza.¹⁰ És ha valaki titkos bűnnel, nyilvánosan az áldozáshoz járul, külön és rejtve gondosan figyelmeztessétek, míg töredelmesen meg nem bánta, ne jöjjön áldozni. Ha valaki nem akarja megtartóztatni magát (a bűntől), nyilvánosan ne tagadjátok meg tőle az áldozást. Ha azonban tőletek rejtve kéri, akkor az áldozástól őt tartsátok teljességgel távol. Ha azonban bűne, melyet még nem gyónt meg, nyilvánossá válik, akkor az áldozást meg kell tőle tagadni. Az ostyát másból, mint valódi tiszta búza magjából ne készítsétek, se ne keverjetek hozzá semmi mást. Ha pedig valaki közületek az Úr testét nem őrzi méltó helyen, biztos zár alatt, vagy a betegekhez nem viszi és hozza az előírtak szerint, egy aranyforint büntetést fizessen, felét a főesperesnek, felét a mi kincstárunknak.

Szigorúan megparancsoljuk a főespereseknek, hogy a fent mondottakat a vizitáci-ókkor gondosan követeljék meg, és a szinóduson erről jelentést tegyenek.¹¹

9 Statuta synodalia ecclesiae Nitriensis anni 1494, Viennae Austriae, 1560.

https://archive.org/stream/bub_gb_1CLpww9ywwsC#page/n0/mode/2up

10 1Kor 11, 29.

11 JACZKÓ, A váradi egyház, i. m. (8. j.), 201–202.

2. Hogyan illeszkedik be az egyházmegyei zsinatok sorába az 1560-as nagyszombati zsinat?

Az 1526 és 1560 közötti időszak legnagyobb része Várday Pál esztergomi ér-sekségének időszaka 1526-1549-ig, aki valószínűleg több, talán 10 egyházmegyei zsinatot is tartott.¹² Ezek határozataiból azonban sajnos semmi nem maradt ránk.

Az 1535. évi zsinatra hívó körlevele azonban igen, ebben a zsinat céljaként említi többek között: „errata reformari, [...] constitutiones synodales aliaque salutaria monita et documenta audituri”, azaz a „tévedéseket helyreállítani, a zsinati határo-zatokat, és más üdvös intéseket és tanításokat meghallgatni”.¹³

Várday Pált Oláh Miklós követte az esztergomi érseki székben, akit 1553. V. 7-én nevezett ki I. Ferdinánd király, a pápai megerősítést 1554. VIII. 3-án nyerte el.

1568. I. 15-én hunyt el. Az 1560-as nagyszombati zsinat az általa összehívottak közül az első volt.¹⁴

3. Hogyan viszonyul a nagyszombati zsinat szövege a trentói zsinat határozataihoz?

A trentói zsinat az Eucharisztiáról

A nagyszombati zsinat másik fontos előzménye a trentói zsinat (1545–1563).

Az Eucharisztiáról második szakaszán tárgyaltak, mely 1551. május 1-től 1552.

április 28-ig tartott (11–16. ülés).¹⁵

A trentói zsinat 13. ülésén, 1551. okt. 11-én hozta meg határozatát a leg-szentebb Oltáriszentségről. Ez volt az egyetlen ülés, melyen a protestánsok képvi-selői is részt vettek, ekkor utoljára még mindkét fél remélte, hogy helyreállítható az egység. Sajnos nem így történt. Az egyetlen magyar résztvevő Gregoriánc Pál zágrábi püspök volt, Ferdinánd, mint magyar király követeként. A zágrábi püspök az Oltáriszentségről szóló vitákban igen előkelő helyen, mindjárt a három német

12 LACZLAVIK György, Egy politikus főpap a 16. század első felében, Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutása, 2012, 84–85. http://doktori.btk.elte.hu/hist/laczlavikgyorgy/diss.pdf és FAZE

-KAS István: Oláh Miklós reformtörekvései az esztergomi egyházmegyében 1553–1568 között, Történelmi Szemle, 45(2003/1–2), 139–154.

13 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából, I–V, szerk. BUNYITAY [Vince], KARÁCSO

-NYI J[ános], KOLLÁNYI F[erenc] és LUKCSICS József, Budapest, 1902–1912. III. No. 1.

14 Vannak, akik már az 1558-as znióváraljai gyűlést is zsinatnak nevezik, de mivel Oláh Miklós maga írja, hogy e cikkelyeket addig adja ki, míg általános zsinatot nem tud tartani: „donec nobis per tempora liceat generalem Synodum habere”, ezért az 1560-as zsinatot tartom az elsőnek.

BREZNYIK János, A selmecbányai ágost. hitv. evang. egyház és líceum története, I–III, Selmecbánya, 1883–

1889, I, 129–134.

15 Heinrich DENZINGER, Peter HÜNERMANN, Hitvallások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilat-kozásai, Bátonyterenye, Budapest, Örökmécs, Szent István Társulat, 2004, 370–418.

egyházi választófejedelem után kapott szót, és – Ferdinánd király véleményét képviselve – a két szín alatti áldozás mellett tört lándzsát. „Vétkeznek azok, akik a népet arra kényszerítik, hogy egy szín alatt áldozzék” – érvelt. Gregoriánc beszéde éppen annak a bizonyítéka, hogy milyen nyílt és éles viták folytak a zsinaton a teológiai kérdésekről. Ez az álláspont, a hívek kehellyel áldoztatása, amelyet Gregoriánc ilyen indulatosan képviselt, ugyanis ellentétes a trentói zsinaton végül elfogadott és általános normává emelt határozattal, mely szerint a hívek csak egy szín alatt áldozhatnak. Gregoriánc Pálnak nem sokkal később el kellett hagynia Trentót: 1552 januárjában Ferdinándtól parancsot kapott, hogy menjen Rómába, és III. Gyula pápánál képviselje a királyt. A zágrábi püspök nem állt könnyű fela-dat előtt: 1551. december 17-én ugyanis Ferdinánd király parancsára Erdélyben meggyilkolták Fráter Györgyöt, aki nemcsak az Erdélyi Fejedelemség tényleges ura és váradi püspök, de egyben 1551. október 20-tól kinevezett esztergomi érsek és a római szent egyház bíborosa is volt.¹⁶

Még Gregoriánc Pál távozása előtt, 1551 decemberében tárgyaltak a szent-miséről, és 1552 januárjában kidolgozták a miséről szóló kánonok és a tanítás tervezetét. A vitát azonban nem lehetett lezárni, minthogy a zsinatot fölfüggesz-tették, és csak 1562-ben folytatták, és hagyták jóvá a mindkét szín alatti áldozásról és a szentmiséről szóló tanítást és kánonokat is.

Az 1560-as nagyszombati zsinat

Mivel 1543-ban a török Esztergomot is elfoglalta, az érseki székhely ideiglene-sen Nagyszombat lett. Ide hívta össze Oláh Miklós esztergomi érsek¹⁷ a zsinatot.

Oláh Miklós ismertebb humanista történetíróként, királyi helytartóként és kan-cellárként, mint püspökként és érsekként.¹⁸ Pedig reformjai, melyekkel az egyház megújításán fáradozott, legalább annyira említésre méltók. Felismerte a könyv-nyomtatás jelentőségét, az iskolák fontosságát, megalapította az első szemináriu-mot, egyházmegyei vizitációkat és zsinatokat tartott, hogy a reformáció terjedését

16 TÓTH István György, A Trentói Zsinat és Magyarország, Vigilia, 64 (1999), 339–347.

17 Fráter György meggyilkoltatása után másfél évig üres volt az esztergomi érseki szék, I. Ferdinánd 1553. V. 7-én nevezte ki Oláh Miklós, korábban zágrábi (1543–1548) majd egri püspököt (1548–

1553) esztergomi érsekké. Életrajza: SUGÁR István, Az egri püspökök története, Budapest Szent Ist-ván Társulat, 1984, 241–253, és Esztergomi érsekek 1001–2003, szerk. BEKE Margit, Budapest, Szent István Társulat, 2003, 256–260.

18 FAZEKAS István, Oláh Miklós reformtörekvései az esztergomi egyházmegyében 1553–1568 között, Törté-nelmi Szemle, 45 (2003/1–2), 140.

megakadályozza és a trentói zsinat reformjai hazánkban is meghonosodjanak.¹⁹ Ezek közül az első az 1560-as nagyszombati zsinat volt, mely hagyományosan Szent Adalbert, az egyházmegye védőszentjének ünnepén, április 23-án kezdő-dött, és 3 napig tartott. Ezt működése során még 3 egyházmegyei zsinat követte.²⁰ Működése és zsinatai pedig azért is jelentősek, mert halála után még 4 évig volt esztergomi érsek Verancsics Antal²¹ személyében, őutána azonban 23 évig betöl-tetlen volt az esztergomi érseki szék, egyházmegyei zsinatot csak majd fél évszá-zad múltán, 1611-ben tartott legközelebb Forgách Ferenc (1607–1615) esztergomi érsek.

Az 1560-as zsinat határozatait Oláh Miklós még ugyanabban az évben kiadat-ta, Bécsben, Raphael Hofhalter műhelyében nyomtatták, és a következő évben, 1561-ben egy második kiadása is napvilágot látott ugyanott.²² Címe: Catholicae ac christianae religionis praecipua quaedam capita, azaz: A katolikus, és keresztény hitnek né-hány fontos fejezete.

A szövegnek máig használt barokk kori kiadása egy gyűjteményes kötetben szerepel, melyet Péterffy Károly jezsuita szerzetes készített és adott ki Pozsony-ban, két kötetben, 1741–1742-ben. A címe: Sacra concilia Ecclesiae Romano-catholicae in Regno Hungariae celebrata, azaz a Római Katolikus Egyház Magyarországon tartott szent zsinatai, 1016-tól 1734-ig. Második kiadása is készült 1742-ben, Bécsben. Ez a könyv széles körben elterjedt, máig is erre hivatkozik a szakirodalom mint forrás-ra, mivel a benne szereplő szövegeknek semmilyen újabb kritikai kiadása nincsen, sőt vannak zsinati határozatok, melyek csak innen ismertek, kéziratuk, melyből Péterffy kinyomtatta, ma már nincs meg.²³

19 SZOLIVA Gábriel OFM, „...Viennae excudi fecimus”: Oláh Miklós esztergomi érsek könyvkiadói tevékenysége és a katolikus megújulás, Sapientiana, 2015/2, 16–39,

20 1562, 1564, 1566-ban.

21 Esztergomi érsek: 1569. X. 17–1573. VI. 16.

22 Az 1. kiadás egy példánya megtalálható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a 2. kiadás egy példánya pedig az OSzK-ban. Mindkét kiadás digitalizálva olvasható az interneten:

https://books.google.hu/books?id=N7WIOIjcwSMC&pg=RA1-PT221&hl=hu&source=gbs_selected_pages&cad=2#v=onepage&q&f=false

http://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht/?PPN=PPN733826369&LOGID=LOG_0001

23 Jelenleg Budapesten nyilvános könyvtárakban nyolc példányról tudunk (OSzK 3, FSZEK 2, PPKE HTK 1, Ráday 1, MTA 1), ezen kívül van a Pálos Könyvtárban is 1 példány, és Esztergomban is hozzáférhető egy példány a Hittudományi Főiskola könyvtárában, és van egy védett példány a Simor gyűjteményben. Általában egybekötve találjuk a két kötetet, de a Pálos Könyvtárban például két külön kötetben, melyek különböző helyekről származnak. Gyönyörű barokk rézmetszetek díszítik. Digitalizálva olvasható az interneten:

Mivel kritikai kiadása nincs e zsinat szövegének, ezért összehasonlítottam az Euc-harisztiáról szóló fejezetet a három nyomtatott szövegben. Az első és a második kiadás között tizenegy eltérést találtam, a főszövegben is történtek kisebb kiegé-szítések, egy-egy mondat átfogalmazása és apró javítások, és a jegyzetekben is, például az első kiadás két helyen hivatkozik Aquinói Szent Tamásra, a második még két helyet megjelöl, illetve a második kiadásban a margóra kulcskifejezések kerültek, melyek az eligazodást segítik. Hivatkozik egy kortárs műre is: „Missa evangelica quid sit”, mely Joann Faber műve, Oláh Miklós nyomtattatta ki 1558-ban. Péterffy szövege a második kiadást követi néhány csekély eltéréssel.

Mielőtt magát az Eucharisztiáról szóló részt bemutatom, a szinodális könyv egészéről néhány fontos dolog: a régi szinodális könyvek kimondottan csak a papokhoz szóltak, Oláh Miklós elsőként szólítja meg a kléruson kívül a népet is, mindenkit, aki egyházmegyéjébe és joghatósága alá tartozik. (A trentói zsinat is megszólít mindenkit, aki a keresztény névre hallgat.) A műben végig hivatkozik az egyházatyákra, és a margón forrásként meg is vannak pontosan jelölve a helyek, a trentói zsinat határozataiban ez nincs így, ott csak szentírási hivatkozásokat talá-lunk. A szöveget – terjedelmi okokból – jelentősen rövidítve, saját fordításomban közlöm, lábjegyzetben csatolom hozzá a trentói zsinat idevonatkozó döntéseit.

Az Eucharisztiáról szóló 5. fejezetet Péterffy Károly 6 cím alá osztotta be:

§. I. Méltósága

§. II. Mi az?

§. III. Vajon szükséges-e mindkét szín alatt venni?

§. IV. Az előző folytatása

§. V. Mi követeltetik meg a papoktól?

§. VI. E Szentség méltó tiszteletéről (imádásáról)

I. (Az Eucharisztia méltósága) A keresztség és bérmálás által már elnyert lelki életet e táplálék megőrzi és a harcra új erőt ad. Ahogyan Szent Ágoston mondja, Melkizedek rendje szerint mutatta be az áldozatot Krisztus, hogy minket magával egyre jobban és jobban összekössön, és irántunk való szeretetének kivételes jelét nyújtsa […] Helyesen nevezik Eucharisztiának, azaz hálaadásnak. Miután méltón magunkhoz vettük, mintegy isteni módon beletestesülünk. Ezentúl lelkileg táplál és erősít minket, sőt, ha méltón vétetik, a kegyelem által Isten előtt kedvessé tesz,

https://books.google.hu/books?id=WKQNr6vfMvgC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gb s_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

sok ajándékot hoz magával, Krisztus minket is, csodálatos módon az ő misztikus testével összeforraszt, hogy a kölcsönös szeretet táplálására, és köztünk való ápo-lására a lelkeket lángra gyújtsa.

II. (Mi az Eucharisztia?) Áldozat, az élőkért és holtakért, és a nép bűneiért.²⁴ Megismétlődik az Úr vérének testétől való elválasztása, mely a kereszten, sőt halá-lában, külső alakja szerint, mint az ároni áldozat ment végbe: így igenis szükséges mindkét szín alatt átváltoztatni és felajánlani, Melkizedek²⁵ papságának rendje szerint, sőt az áldozatot bemutatónak ugyanezen a módon magához vennie. A többi hívek csak a kenyér színe alatt, mert ez az Egyház tanítása.²⁶ És akárhány érvet, hogy miért van így, nem keveset lehetne hozni, mégis egyetlen érv legyen elég Krisztus híveinek, amit semmilyen érvelés ereje nem tud a lelkükből kitépni, igen, az Egyháznak, a mi anyánknak, így tetszett. És ezt annál erősebben kell hin-ni, mert biztosan tudjuk, sem a hit, sem bármelyik Szentség, sem a vértanúság nem használ, csak az Egyházzal egységben lévőknek: ennek pedig legfőbb szim-bóluma maga az Eucharisztia. Emiatt vagy ezért az eretnekek és a szakadárok semmiféle hasznos gyümölcséhez nem jutnak hozzá, mert ezt az egységet vágják szét és dúlják fel.

III. (Szükséges-e két szín alatt áldozni?) Nem kell letagadnunk mégsem, hogy valaha volt az Egyházban mindkettő, bár néha a laikusoknak csak az egyik szín alatt osztották ki. Bizony az Írás is hol kenyérről és kehelyről, hol csak a kenyérről tesz említést. De az Egyháznak Krisztus hatalmat adott, hogy döntsön, és minden efféléről az idők szava szerint rendelkezzék,²⁷ és (az Egyház) ügyel rá, hogy a

lai-24 DENZINGER,HÜNERMANN, Hitvallások, i. m. (15. j.), 370–418. A továbbiakban rövidítve: DH – Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról, 22. ülés 1562. IX. 17. A látható áldozat engesz-telő jellegű élőkért és holtakért: Nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért és más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, az apostolok hagyományai szerint föl lehet ajánlani. (DH 1743)

25 Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról, 22. ülés 1562. IX. 17. A Miseáldozat alapítása:

Mivel (Pál apostol tanúsága szerint) az Ószövetség alatt a levita papság gyarlósága miatt nem volt tökéletes áldozat, kellett (az Atyaisten irgalmas rendeléséből) „Melkizedek rendje szerint” egy má-sik papnak támadnia, Jézus Krisztusnak, a mi urunknak, aki képes mindent, amit csak meg kell szentelni, tökéletessé tenni és beteljesíteni. (DH 1739)

26 Tanítás és kánonok a mindkét szín alatti áldozásról és a kisgyermekek áldozásáról, 21. ülés, 1562.

VII. 16. (2) Az Egyház hatalma az Oltáriszentség kiszolgáltatásánál: az Egyházban mindig is meg-volt a hatalom arra, hogy a szentségek kiszolgáltatásánál, természetesen lényegük megváltoztatása nélkül, olyat vezessen be vagy változtasson, amit a felvevők hasznára, vagy maguknak a szentsé-geknek tiszteletére a dolgok, helyek és idők különfélesége szerint hasznosabbnak ítél. Ezt úgy lát-szik az Apostol is helyeselte: „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit, és Isten titkainak gondnokait.”(DH 1728)

27 Ld. a 26. jegyzetet.

kusoknak a legalkalmasabban, a legkisebb veszéllyel, csak az egyik szín alatt nyújt-sák a Szentséget. De semmi ok sincsen, ami miatt a laikusok azt gondolhatnák, hogy jogtalanság történt velük. Vannak az Egyházban más dolgok is, nem is ke-vés, amelyekkel kapcsolatban oly távol van attól, hogy a papokkal egyenlők legye-nek. Mégsem ezért, amit látnak, hogy az Egyház tőlük a másik színt megtagadja, vélik úgy, hogy valami módon Krisztus végül két részre van szétvágva: de azt kételkedés nélkül és erősen higgyék, hogy úgy egy, mint mindkét szín alatt, sőt az átváltoztatott ostya egyetlen darabkájában is, a teljes Krisztus, teste, vére, lelke és istensége is jelen van, és vétetik.²⁸ Maga az Úr is, a kenyérről így emlékezik meg: A

kusoknak a legalkalmasabban, a legkisebb veszéllyel, csak az egyik szín alatt nyújt-sák a Szentséget. De semmi ok sincsen, ami miatt a laikusok azt gondolhatnák, hogy jogtalanság történt velük. Vannak az Egyházban más dolgok is, nem is ke-vés, amelyekkel kapcsolatban oly távol van attól, hogy a papokkal egyenlők legye-nek. Mégsem ezért, amit látnak, hogy az Egyház tőlük a másik színt megtagadja, vélik úgy, hogy valami módon Krisztus végül két részre van szétvágva: de azt kételkedés nélkül és erősen higgyék, hogy úgy egy, mint mindkét szín alatt, sőt az átváltoztatott ostya egyetlen darabkájában is, a teljes Krisztus, teste, vére, lelke és istensége is jelen van, és vétetik.²⁸ Maga az Úr is, a kenyérről így emlékezik meg: A

In document Eucharisztia és Úrvacsora a 16–18. századi Magyarországon (Pldal 109-123)