mint az Eucharisztia előképe Andreas Pannonius és Gregorius Coelius Pannonius kommentárjában

„Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!”

Valószínűleg az őskortól kezdve léteztek lakomák egy-egy, a törzsek életének jelentős eseménye kapcsán, legyen az egy sikeres vadászat, győzelem az ellenséges törzs felett vagy akár szövetségre lépés velük. Szerepelnek lakomák a mitológiák-ban, és ókori történelmünk kezdeteitől maradtak fenn írásbeli híradások és tárgyi leletek valóban megtörtént lakomákról. Bármelyiket is vizsgáljuk ezekből, közös bennük, hogy ezek az étkezések nemcsak a létfenntartás elemi szükségletei, ha-nem egyúttal társadalmi aktusok is, a társadalomszervezés fontos eszközei voltak.

A lakoma lehetett politikai eszköz (például szövetségkötés), illetve a rituális ese-mények (például házasság, temetés) kísérőjelensége. Számos típusát különböztet-hetjük meg szimbolikus tartalma, funkciója, mérete, társadalmi célja, a felhasznált alapanyagok értékessége, a vendég és vendéglátó társadalmi viszonya, a létrejövő kötelezettségek mértéke, az esemény gyakorisága, rendszeressége vagy alkalmi jel-lege szerint. Bármilyen lakomáról legyen is szó, közös bennük, hogy az étel és ital mint szimbólum van jelen a lakoma során.

A lakoma igen összetett jelenségének meghatározásához Kalla Gábor, Raczky Pál és V. Szabó Gábor definícióját használtam fel:

A mindennapi étkezéstől tudatosan megkülönböztetett, gyakran nagyobb számú résztvevővel, nagy mennyiségű étellel és itallal kísért komplex cse-lekmény. A lakomát a mindennapokból kiemeli az alkalom, a vendégek száma, a körülmények, továbbá a mindennapitól eltérő tér- és időbeli kere-tek. Kísérőjelenségei lehetnek a szokatlan vagy különlegesen elkészített éte-lek, italok, a különleges helyszín, különleges környezet, különleges hatások (például illat), különleges tárgyak (asztali készlet), sajátos cselekvésformák (zene, tánc).¹

1 KALLA Gábor, RACZKY Pál, V.SZABÓ Gábor, Ünnep és lakoma a régészetben és az írásos forrásokban: az őskori Európa és Mezopotámia példái alapján = Convivium, szerk. DÉRI Balázs, ELTE BTK VTK, Bu-dapest, 2013, 12.

Tanulmányom középpontjában az Énekek éneke 5. része 1. versének részlete áll: (Comedite, amici, et bibite, et inebriamini, carissimi, azaz Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!) Két Énekek éneke-kommentár értelmezését vizsgálom a szöveghellyel kapcsolatban, a 15. század második felében Ferrarában élt karthauzi Andreas Pannoniusét és a 16. század első felében Rómában élt pálos Gregorius Coelius Pannoniusét.

Az értelmezéshez a fent említett lakomadefiníción kívül a tipológia bibliaér-telmező módszerét hívom segítségül. A tipológia módszere az Ó- és Újszövetség szoros kapcsolatát feltételezve az egyes ószövetségi eseményekben vagy szemé-lyekben olyan előképet, előrevetülést vagy árnyékot (praefiguratio, adumbratio) lát, amely majd az Újszövetségben teljesedik be, azaz benne az azonosított elemeket az idő dimenziója választja el egymástól. Az idődimenziónak köszönhetően a tipologikus szemlélet jövőorientált, alapja a hit, a remény és a vízió. A tipológia nemcsak egyszerűen a jövőbe mutat, hanem egy minőségileg magasabb szintű dimenzióba. Tehát az egyik elem, az előkép nemcsak megismétlődik a jövőben, hanem egy magasabb szinten teljesedik be. Például az ószövetségi páskavacso-rának mint előképnek az utolsó vacsora nemcsak jövőbeli megismétlődése, hanem többlettartalommal bővült beteljesedése is. A tipológia ugyanakkor nemcsak módszer, hanem lelki látásmód is, amely felfedezi a kapcsolatot Isten a történe-lemben végbemenő megváltási tervének egyes eseményei között. Ha címszavak-ban akarjuk megmutatni, a tipológia egyszerre a Biblia egyféle olvasása; az Ó- és Újszövetség egysége; a bibliai exegézis egy módszere; beszédalakzat; gondolkodás-mód; retorikai forma; történelemszemlélet; az ismétlődés princípiuma; és szöve-gekben az intertextualitás megnyilvánulása.² A tipológiai szimbolizmus alapján több olyan ószövetségi jelenetet is megkülönböztethetünk, amelyek az Eucharisz-tia előképei. Így értelmezhetjük Ábel tiszta áldozatát, Noé hálaáldozatát vagy Áb-rahám áldozatát, valamint a mannahullást vagy Melkizedek áldozatát is. Ám mi a jelen tanulmányban kifejezetten az Ószövetségben szereplő lakomákra mint az utol-só vacsora, így az Eucharisztia előképeire figyelünk. A páskavacsora bemutatása helyett, amely a Kivonulás könyve 11–13. részében olvasható és közismerten az Eucharisztia előképe, az alábbi, lakomákhoz kötődő szöveghelyeket érdemes részletesebben megfigyelnünk. Ezek közül nem mindre találtam olyan adatot, hogy az utolsó vacsora előképeként értelmezték volna, de a tanulmány szempont-jából érdemes vázlatosan áttekintenünk, hogy az Ószövetségből milyen lakomakép

2 FABINY Tibor, A bárány mint tipológiai szimbólum https://archiv.evangelikus.hu/teologia/a-barany-mint-tipologiai-szimbolum/ (Letöltve: 2018. 09. 22.)

rajzolódik ki.³Dániel próféta 5. könyvének 1–12. versében olvasható Baltazár király lakomája a féktelen élvezetek és a halandó ember hatalmának hiábavalóságát bi-zonyítja, az utolsó vacsorával vagy az Eucharisztiával nem állítható párhuzamba.

Ugyanígy az Eszter könyve 1, 1–8. része sem, amely a Perzsa Birodalom fénykorá-ban Xerxész királyi lakomáinak a részleteiről tanúskodik, de nem tekinthető az utolsó vacsora előképének.

1Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhu-szonhét tartományon uralkodott –, ²abban az időben, amikor Szúza várá-ban királyi trónján ült, ³uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát ren-dezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tar-tományok kormányzóinak és főembereinek. ⁴Így akarta királyságának gaz-dagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át. ⁵Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szúza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rende-zett a királyi palota kertjében. ⁶Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszö-vetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete már-vány padozaton arany- és ezüstheverők álltak. ⁷A királyi bort aranykelyhek-ben szolgálták fel – mind másféle volt – a király bőkezűségéből nagy bő-ségben. ⁸A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fo-gyassza, ami jólesik neki.

Az Ószövetség több szövetségkötését is lakomával erősítették meg. Példa erre a Teremtés könyve 26, 26–31. része Izsák és Abimelek szövetségkötéséről és lakomá-járól:

Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. ²⁷Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?”²⁸ Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel meg-erősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. ²⁹Ne tégy nekünk rosz-szat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” ³⁰Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. ³¹Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle.

A Teremtés könyve 31, 43–48. része, Jákob és Lábán szövetségéről és lakomájá-ról:

3 Az idézett magyar nyelvű ószövetségi részletekhez a Biblia, Szent István Társulat (Budapest, 2009) kiadást használtam fel.

Lábán feleletül így szólt: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket ők szül-tek? ⁴⁴Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te… Ez legyen a tanú köz-tem és közted.”⁴⁵Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkőül. ⁴⁶Jákob ezt mondta rokonainak: „Szedjetek követ!” Azok követ gyűjtöttek, kőra-kást csináltak és a kőrakáson lakomát tartottak.

A Sámuel II. könyve 3, 20–21. része Dávid és Abner szövetségéről és lakomájáról:

Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak. Abner azon-ban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kíván-ja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.

Menyegzői lakomára is találunk példát. A Bírák könyve 14, 10–11. része Sámson esküvői lakomájához kapcsolódik:

Ezután lement asszonyához. Ott hét napig tartó lakomát rendeztek Sám-sonnak, mert ez volt a szokásuk a legényeknek. Mivel azonban tartottak tő-le, harminc kísérőt adtak mellé, hogy a közelében legyenek.

Sámson ismert mint Jézus előképe, lakomáját és az előtte lezajlott oroszlános jelenetet, azaz az általa elpusztított oroszlán tetemébe méhek költöztek, így abból lépes méz került elő, Gregorius Coelius Pannonius kommentárjában a megteste-sülés előképeként értelmezi. Az oroszlán testében rejlő méz Jézus emberi testben meglévő Isten mivoltát jelképezi.⁴

Külön figyelmet érdemel az Izajás próféta könyve 26, 6–12. része, amelyet messi-ási lakomaként is számontartunk:

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. La-komát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. ⁷És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. ⁸Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. ⁹Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi

4 „[…] Sic ergo comedit favum suae carnis, cum melle suae divinitatis. Non prius comedit, quam a morte resurrexit. Nam nec Samson ille singularis fortitudinis unicum exemplum prius favum mel-lis comedit, quam leone interfecto ab ore eius in domum suam revertens extraheret, de quo come-dit ipse et partem parentibus condivisit, quia nimirum Christus gustatam divinitatis gloriam, patribus, quos de fauce inferni extraxerat, communicavit. […] O beatum convivium, ubi Christus favum mellis comedit et distribuit!” GREGORIUS COELIUS Pannonius, Commentaria in Cantica canticorum Salomonis, auctore – – , Viennae Austriae, Leopold Voigt, 1680, 176. (RMK III 3092)

Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi ben-ne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! ¹⁰Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat el-tapossák a trágyalében. ¹¹És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. ¹²Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.

A messiási korra vonatkozó elképzelések szerint, amikor a Messiás uralma el-kezdődik, egy lakomára hívja meg az igazakat. A Szentírás különböző szöveghelyei mellett az apokrif iratokban is megjelenik ez az eszkatologikus lakomáról szóló elképzelés. A prófétai jövendölés lényeges eleme, hogy nemcsak a tizenkét törzsre vonatkozik, hanem mindenkire, a pogányokat is beleértve. Az utolsó vacsora és minden eucharisztikus cselekedet ennek az eljövendő lakomának, azaz az Atyával való örök életközösségnek az előképe.

Ha alaposabban foglalkozni kezdünk az Énekek éneke 5,1 versének részletével és a szöveghellyel foglalkozó két kommentárral, azt látjuk, hogy nagy vonalakban ugyanazt az értelmezését adják: a részlet ószövetségi előképe az utolsó vacsorá-nak, az Eucharisztiának és az eszkatologikus lakomának. Az Énekek éneke vőlegé-nye, Salamon, azaz ennél a részletnél a beszélő pedig Krisztus előképe.

Andreas Pannonius Énekek éneke-kommentárjáról már több írásom megjelent,⁵ így erről csak néhány alapvető információt említek. A kommentár egész terjedel-mében a tipológiára épít. Értelmezése szerint Salamon, az ószövetségi ének szer-zője egyszerre egy valós történelmi személyiség és Krisztus előképe. A menyasz-szony pedig Szulamit királynő mellett a Szűzanyát is jelenti. Az értelmezés köz-ponti gondolata, hogy az ószövetségi menyasszony és a vőlegény menyegzője Krisztus inkarnációjának az előképe. A két főszereplő tipológiai értelmezésére felépített kommentárban nem meglepő, hogy az Énekek éneke 5,1 versének részle-te is a tipológia konrészle-textusába kerül.⁶ A „Barátaim, egyetek, igyatok!” a Máté evangéliu-ma 26, 26–28 részletének előképe:

5 Andreas Pannoniushoz lásd legújabban: BÍRÓ Csilla, Szűz Mária alakja Andreas Pannonius Énekek éneke-kommentárjában = Lelkiség és irodalom: Tanulmányok Szelestei N. László tiszteletére, szerk.

BAJÁKI RITA és mások, Budapest, MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2017 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 17), 94–102.

6 „Comedite amici et bibite, et inebriamini carissimi.” [Ct 5,1]

5.1.6. „In verbis assumptis fideles a domino Iesu ad corporis et sanguinis sui communionem invi-tantur per hoc, quod dicit comedite, quod fit cum aliqua difficultate, significat suavitatem divine dulcedinis, que in communione tanti sacramenti degustatur, quamvis cum labore. Unde: Panem de celo prestitisti eis omne delectamentum in se habentem [Sap 16,20], et: Panem angelorum manducavit homo [Ps 77,25]. Per hoc autem, quod dicit bibite, quod fit faciliter, significatur supercelestis dulcedo, que a devotis et digne sumentibus percipitur. Per illud vero, quod subiungitur et inebriamini carissimi,

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szö-vetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.”

Ugyanakkor – magyarázza tovább Andreas Pannonius – az utolsó vacsora és minden eucharisztikus cselekedet szintén előkép, méghozzá annak a messiási lakomának az előképe, amely majd a mennyek országában fog bekövetkezni, és amelyet Andreas Pannonius az Isten színről színre való látásával azonosít.

Gregorius Coelius Pannonius,⁷ avagy más néven Coelius Gergely Énekek éneke-kommentárjáról, a Commentaria in Cantica canticorum Salomonisról jóval kevesebbet tudunk, hiszen Dám Ince⁸ és később Dellamartina Mária⁹ kivételével a szöveg egészen a közelmúltig elkerülte a kutatók figyelmét.¹⁰ Ezért most néhány alapvető adatot ismertetek: az Énekek éneke-kommentárok között terjedelmesnek számító művet római tartózkodása alatt, 1540 környékén írhatta Gregorius Coelius Pan-nonius. A szöveg nyomtatott formában 1681-ben jelent meg Bécsben,¹¹ Leopold Voigt nyomdájában, a kiadásban jezsuita és pálos szerzetesek működtek közre. A

plena illa gloria consolationis et refectionis significatur, quam in futura vita sancti habebunt, quando scilicet secundum quod Dominus repromittit, in regno perenni sedebunt super mensam Domini edentes et bibentes, et dominus Iesus transiens ministrabit illis [cf. Lc 12,37], ad quam non perducit nisi per virtutem huius sacramenti. Nisi enim manducaveritis – inquit Dominus – carnem Filii hominis et biberitis eius sanguinem, non habebitis vitam in vobis [Io 6,54]. Qui manducat hunc panem, vivet in eternum [Io 6,59]. Unde merito subiungit et inebriamini, carissimi, quod utique in patria erit, cum non iam sub specie panis ipsum videbimus aut sumemus, sed facie ad faciem videbimus et celesti illa dulcedine satiabimur. Et secundum hunc modum etiam delectatio, que est in contemplatione sapientie, et assumptio veritatis intelligibilis intellectum nostrum per usum ciborum in Sacra Scriptura convenit designari, secundum illud Prov. IX., quod de sapientia dicitur: Miscuit vinum et posuit mensam [Prv 9,2]. Et insipientibus locuta est: Venite et comedite panem meum, et bibite vinum, quod miscui vobis etc. [Prv 9,5].” ANDREAS PANNONIUS, Expositio super Cantica canticorum c. V. (A kom-mentár még nem jelent meg nyomtatásban, a kézirat lelőhelye, OSzK, Kézirattár, Cod. Lat. 443.)

7 SARBAK Gábor, Gregorius Coelius Pannonius = Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, III, főszerk.

KŐSZEGHY Péter, Budapest, Balassi, 2005, 363.

8 DÁM Ince, A Szeplőtelen Fogantatás védelme Magyarországon a Hunyadiak és Jagellók korában, Róma, 1955, 22–24.

9 DELLAMARTINA Mária, Szent Bernát Canticum-sermóinak hatása Andreas Pannoniusra és Gregorius Caeliusra, Bölcsészdoktori Értekezés, ELTE, 1996.

10 BÍRÓ Csilla, Gregorius Coelius Pannonius Énekek éneke-kommentárja = Fordítás, tolmácsolás, értelmezés, szerk. MIKUSI Balázs, RÓZSAFALVI Zsuzsanna, SIRATÓ Ildikó, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár–Gondolat, 2017, 110–120.

11 Commentaria in Cantica canticorum Salomonis, auctore R. P. F. GREGORIO COELIO Pannonio ordinis Sancti Pauli primi eremitae, olim monasterii ad S. Stephanum in monte Caelio de urbe priore, opus posthumum, Viennae Austriae, typis Leopoldi Voigt, 1681, [20], 306, [32] p., 2° (RMK III.

3092).

pálos rend Szelepcsényi György esztergomi prímáshoz írt ajánlólevelének tanúsá-ga szerint a kéziratos mű ismert volt, csak a kedvezőtlen körülmények – török uralom, reformáció – következtében 133 évet kellett várni nyomtatott megjelené-sére. Gregorius Coelius Pannonius kommentárja az Énekek énekének úgynevezett ekkléziológiai értelmezését nyújtja, azaz elsősorban az Énekek énekének arra az értelmezésére koncentrál, amely szerint a menyasszony az egyház, a vőlegény Krisztus megfelelője. Ezen fő értelmezési vonulat mellett helyet kap kommentár-jában a hívő lélek és a Megváltó kapcsolata a megtestesüléstől kezdve a keresztha-lálig, mariológiai, azaz Máriáról mint a Megváltó anyjáról szóló tanok elemeivel kiegészítve. Hivatkozásait, jártasságát illetően egy kifejezetten gazdag kommentár-ral van dolgunk: Gregorius Coelius mind az egyházatyák, mind későbbi szerzők Énekek énekével kapcsolatos munkáival tisztában van, használja őket és hivatkozik rájuk. A bibliakommentárra kevésbé jellemző források is helyet kapnak benne:

antik auktorok, például Vergilius, Cicero, Tibullus; és kortárs szerző is: Jacopo Sannazaro De partu Virginis című latin nyelvű eposza, amely Lukács evangéliumának első két fejezetét, azaz Jézus születését dolgozza fel.

Gregorius Coelius Pannonius magyarázataiban az Énekek éneke 5,1 verse szin-tén az utolsó vacsora előképe, ám a vonatkozó részlet értelmezése úgymond ki-szélesedik, és olyan szövegrészletek is helyet kapnak benne, amelyekről az olvasó először azt gondolná, hogy csak a szerző nagy fokú történeti érdeklődésének kö-szönhetően kerültek a kommentárba. A szövegből kiderül, hogy a szerző igen jól tájékozott az ókor lakomázási szokásaival kapcsolatban: nemcsak nagy lakomák-ról szóló híradásokat tud felidézni az emlékezetében, hanem a lakomáklakomák-ról szóló szakirodalommal és terminus technicusokkal is tisztában van. Megfogalmazása – szokatlan módon – a finom humort sem mellőzi, amire itt egy példát mutatok.

Coelius Pannonius azt fejti ki, hogy az Énekek éneke 5,1 verse az evangélium pompás és előkelő lakomájának, az új páskaünnepnek, azaz az utolsó vacsorának az előképe. A magyarázandó Énekek éneke-részletről bevezetésképpen így ír:

Az úr Jézus ugyanis az írást a régi eszközzel készítette, de az új kegyelem legjobb ízeivel fűszerezte, hogy kinek-kinek a saját szája íze szerint való le-gyen, hogy a jó emésztésűek nagyobb étvággyal tudják megenni. A vigasz-talás vízből átváltoztatott borát, azaz a törvényből lett evangéliumot is fel-tálalta, amit ha valaki megkóstol, jó főasztalnok módjára elcsodálkozik, és teljesen felvidulva dicsér.¹²

12 „Paravit enim dominus Iesus Scripturam veteris instrumenti, optimis saporibus novae gratiae condiens, ut cuique esse possit pro palato et stomacho, quatenus eustomachi illam appetentius

Nem csoda, ha ezen lakoma mellett eltörpülnek az evilági lakomák: Caligula dőzsölései vagy Clodius, a híres színész pazarlása, aki egy alkalommal borecetben feloldott igazgyöngyöt ivott meg. De nem érnek fel hozzá a külföldről való visz-szaérkezés tiszteletére megült lakomák (caena adventitia vagy görögül caena hypodectica) sem, amelyekről Plutarkhosz a lakomákról szóló szakmunkájában, a Symposiaciban értekezik. De nem ér fel hozzá a napi négyszeri lakomaszerű étkezés vagy az úgynevezett commessatio sem, amely a vacsora utáni étkezést jelentette.

Szó esik az ételek elkészítésének módjáról, a kiszárított vagy a megfőzött fogások-ról, valamint a feltálalt fogások sorrendjéről. A részleteket olvasva felmerül a kér-dés, honnan szerzett egy pálos szerzetes ennyi ismeretet a lakomák témakörében.

Nem kell messzire mennünk a válaszért: Gregorius Coelius Pannonius evilági lakomákról szóló részlete szó szerinti egyezéseket mutat az itáliai humanista Caelius Rhodiginus, avagy Lodovico Ricchieri enciklopédikus művével, a Lectio-num antiquarum librivel, amelynek első kiadása 1516-ban jelent meg Velencében, Aldus Manutius nyomdájában.¹³ Az első kiadásában 16 könyvet magában foglaló – a későbbiekben 30 könyvre bővülő – kötet az univerzum, a Föld, a természet, valamint az emberi élet jelenségeit tárgyalja aprólékos részletességgel. Módszere egy-egy jelenség kapcsán az ókori tekintélyek felsorakoztatása úgy, hogy az idéze-tek egymást magyarázzák.¹⁴ Az étkezéshez kapcsolódó különböző témák a terje-delmes kötet több helyén¹⁵ is felbukkannak. A Gregorius Coelius Pannonius által felhasznált szövegrészek pedig a XV. könyv II. és III. fejezetében szerepelnek bőséges anyagot nyújtva a különböző lakomák bemutatásához. Már az alább lát-ható részletek is tanúsítják, hogy Coelius Pannonius ismerte és felhasználta Rhodiginus művét – mindössze a szövegrészletek sorrendjét cserélte fel –, de nem

Nem kell messzire mennünk a válaszért: Gregorius Coelius Pannonius evilági lakomákról szóló részlete szó szerinti egyezéseket mutat az itáliai humanista Caelius Rhodiginus, avagy Lodovico Ricchieri enciklopédikus művével, a Lectio-num antiquarum librivel, amelynek első kiadása 1516-ban jelent meg Velencében, Aldus Manutius nyomdájában.¹³ Az első kiadásában 16 könyvet magában foglaló – a későbbiekben 30 könyvre bővülő – kötet az univerzum, a Föld, a természet, valamint az emberi élet jelenségeit tárgyalja aprólékos részletességgel. Módszere egy-egy jelenség kapcsán az ókori tekintélyek felsorakoztatása úgy, hogy az idéze-tek egymást magyarázzák.¹⁴ Az étkezéshez kapcsolódó különböző témák a terje-delmes kötet több helyén¹⁵ is felbukkannak. A Gregorius Coelius Pannonius által felhasznált szövegrészek pedig a XV. könyv II. és III. fejezetében szerepelnek bőséges anyagot nyújtva a különböző lakomák bemutatásához. Már az alább lát-ható részletek is tanúsítják, hogy Coelius Pannonius ismerte és felhasználta Rhodiginus művét – mindössze a szövegrészletek sorrendjét cserélte fel –, de nem